A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=852375#post852375][b]Audrey Henderson - 2022.09.08. 13:25[/b][/url]

Mr. Szávay,
és persze az utánozhatatlan Mardzs

Habár ahhoz kétség sem férhet, hogy különleges kapcsolatot ápol a divattal, és az átlagtól egészen eltérő szemmel néz a ruhákra - legyen szó nőknek vagy férfiaknak készült darabokról -, ma reggel, ittléte első szabad délelőttjén semmi kedve nem volt a saját elvárásainak megfelelő párosításokkal bíbelődni. Rá nem jellemző drámai lassúsággal tárta ki szekrényei ajtaját, és noha még meg is emelt egy-két puha felsőt meg néhány szoknyát, végül életuntságában hangosan felnyögve mégis a vállfán lógó egyrészeseihez lépett, és levette az elsőt, amin megakadt a szeme. A fehérneműs fiókhoz már át sem sasszézott, jóvanazúgy, takar ez a pamut mindent, amit kell, és egyébként is csak kávéért tervez leugrani a faluba, mert már egy hete vágja a centit, hogy ma végre itthon lesz, főz egy kis indiait és beköltözik a félkész protéziseihez a kisszobába.
Snitt.
Orcáját óriásira nyúló szájjal, ásítás közben vakargatja meg, miközben baljában gőzölgő kávéval megtorpan a macskaköves utca közepén, és sűrűn pislogva, behajlított mutatóujja segítségével igyekszik kitörölni szeméből azt az álnokmód ott felejtődött csipadarabot.
Aztán, egyszercsak, mikor végre feltűnik neki, hogy amúgy épp beszélnek hozzá, homloka közepéig szaladó szemöldökei alól, némileg megszeppenve néz fel az előtte álló férfira, és az ujjai közt morzsolgatott koszt maradék nőiességébe erősen belekapaszkodva, reményei szerint észrevétlen pöccinti el.
- Öhm - nyögi, és pillantását az ismeretlen alak kezeiről annak tekintetére emeli. Szemöldökeit összeráncolja, ahogy a férfi problémájáról áldásosan megfeledkezve, saját magára tereli a témát. - Az az egyetlen baj, hogy jelenleg a világomról sem tudok - mondja berekedt hangon, majd forró kávéjából kortyolva egy életmentőt, kómásan hozzáfűzi, csak hogy a férfi tényleg valódi képet nyerjen ma délelőtti hangulatáról: - reggel még bugyit választani se volt erőm, szóval képzelheted. Milyen csomagról van szó? Mintha rendesen kínban lennél.