A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=611402#post611402][b]Noah Jorgensen - 2016.08.07. 13:11[/b][/url]

Úgy hiszem, mindenki el tudja képzelni Noah Jorgensen arckifejezését, amikor a birtok határa felé sétál... nem is akárhogy. Napszemüvegben, természetesen, hiszen ez elengedhetetlen a számára - enélkül ritkán láthatjuk UV-sugárzástól nem mentes időszakokban -, emellett pedig szokásos módon enyhén elegáns öltözékben lépdel az iskola kapuja felé. Amint kiért a díszes bejáraton, dehoppanál, s pár pillanat múltán már fel is tűnik a falu határában egy halk pukkanás kíséretében. Ellenőrzi öltözéke makulátlanságát, s miután kisimította szürke ingének minden négyzetcentiméterét, ugyanolyan lazasággal folytatja útját. Nem tudja ugyanis pontosan, merre található a piac, de oda se neki, Nojcsi és a remek tájékozódási készsége együttes erővel biztosan meg fogják találni eme helyet, mely olyan sok különlegességet rejthet a számára, amire okvetlenül szüksége lehet a következő showban. Természetesen már felmérte a kastély helyszíneit, ki is választotta a szerinte leginkább megfelelőt a meglepetéshez, de nem akarja elsietni a dolgot. Ha már belépő szám, akkor legyen rendes. Nem három perces kis bemutatót szeretne tartani ugye.
Tehát lefelé sétál, s eközben valahonnan (talán ingujjából? vagy csak odateleportált? nem látni) előkerül egy kártya, nevezetesen egy treff ötös. Amint meglátja a lapot, összevonja a szemöldökét menet közben, s megrázza a lapot. Treff négyes. Nem is érti, hogy sikerült az ötöst a kezébe keríteni, mikor a négyesnek kellett volna lennie, de ilyen apró bakik előfordulnak ugyebár még a legjobbaknál is. Majd gyakorolja még a dolgot.
Miközben a piactér felé lépked - amit pislogói ki is szúrnak, ezek szerint jó irányba jött -, feldobja a kártyát, mely megperdül, majd Noah középső- és mutatóujja közé zárul. Ezt a mozdulatot ismételgeti, amíg közel ér a piachoz, s a sorok közé belépve sem hagy fel ezzel a kis unaloműző aprósággal, nevezetesen az egyik kedvenc hobbijával. Amióta ezt megtanulta, folyamatosan gyakorolja, hogy véletlenül se felejtse el.
Körülnéz tehát a soroknál. Egy láthatatlanná tévő köpenyt keres; tisztábban van vele, hogy a legtöbb csak bóvli, de most nem is a minőségre utazik. Ahhoz, amit elképzelt, okvetlenül szükséges lenne ez a holmi bizonyos okok miatt, hát körbeles, de egyelőre csak békaszemet lát, meg ilyesmiket. Azért reménykedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=611410#post611410][b]Noah Jorgensen - 2016.08.07. 14:55[/b][/url]

Mind tudjuk, hogy Noah a világ legtisztességesebb embere, ez nem vitás. Már úgy értve, hogy szívesen ad mindenkinek. Például a szegényeknek. De nem feltétlen a sajátjából. Ami azt illeti, a szőke afféle Robin Hood, megsegíti a szegényeket és igazságot teremt a világban, hiszen, mint ahogy ezt már korábban is említettem, ő maga egy szuperhős, a szó legnemesebb értelmében.
Valahogy bekeveredett a régiségek közé, ami egyáltalán nem baj, hiszen ő imádja a régi, oldschool dolgokat. Főleg a kártyákat, bármily' meglepő is; meg is áll egy standnál, ahol egy régi kártyapaklit nézeget, melyet pimaszul magas áron kínálnak. Nem mintha szüksége lenne a megközelítőleg 3425 darab paklija mellé még egyre, de hát ő gyűjtő, sajnos ezen nem tud változtatni. Nem tervez ennyit perkálni viszont a lapokért, melyek annyira régiek, hogy szinte foszladoznak, még akkor sem, ha az eladó úriember (egy öreg bácsi) azt állítja, hogy a kártya mágikus tulajdonságokkal bír, és el is kezdi ecsetelni a dolgokat. Ahogy Nojcsi fél szemmel felpillant, látja az öregen, hogy lódít; hatalmas vehemenciával adja elő mondandóját, időnként elkapja a tekintetét róla, hogy kigondolja, mit fog még mondani. Gyakran pislog, tenyerét pedig Noah felé mutatja, ez azonban hamis gesztus, szakavatott szemek figyelmét nem kerüli el az ilyesmi.
Oldalra pillant hát, hogy átgondolja, mennyit ér meg neki eme régiség. Ekkor pillantja meg a kislányt. Hatalmas szemei és bongyor haja miatt feltűnő jelenség, mint ahogy a viseletes öltözék, enyhén piszkos arc és annál is piszkosabb lábikó miatt is. Utcagyerek lenne? - teszi fel a kérdést magában a szőke, de ezzel nincs ideje foglalkozni, hiszen pont elcsípi az akciót.
A lány felnéz az árusra; egy jól öltözött, kissé idősebb nőről van szó. A mozdulataiból egyértelmű Noah számára, hogy elég jó körülmények közt nevelkedhetett - olyan embernek néz ki, aki minden reggel gondosan elkészülődik, különböző kenceficéket ken magára, megválogatja a ruháit. Kissé talán rátarti, valószínűleg semmit sem ad áron alul, engedni sem nagyon fog. Tekintete visszaterelődik a kislányra, aki éppen levesz egy órának látszó tárgyat, majd egy ügyes mozdulattal csúsztatja a zsebébe; ekkor találkozik a tekintete a nőével, aki semmit sem sejt, mert épp Noaht nézi. Ügyes kislány. Nem mintha a szőke nem ítélné el mélyen a bűnözést, persze. De ha a gyermek az utcán nevelkedik, természetesen elnézi neki, hiszen ő maga is csinált már hasonlót.
A kislányka sietve indul el, talán túl gyorsan is, ó, minő hiba. Az eladónő sandán néz utána, aztán figyelme az előtte lévő vevőre koncentrálódik, jól van, megúszta a zöldszemű. Nojcsi is visszafordul a saját dolgára, az öreg ismét rá figyel.
- Nézze... - mondja Noah kedves mosollyal, miközben feldobja a kártyát, mely az ujjai közt ér menedéket. - Mindketten tudjuk, hogy maga úgy szeretné eladni ezt a paklit, hogy nyereséges legyen magának, de a tíz galleon egy kissé nagy mondás volt. - folytatja rendkívül meggyőzően. - Értem a dolgom, és pontosan látom, hogy ez a kártya egyáltalán nem mágikus. Egy galleont megér.
A férfi erre nevetni kezd, de Noah is vele nevet, hiszen mindketten tudják, hogy a pakli ára sarlókban mérhető. Régi, foszlott, és jó sok bűbájt kell végezni rajta, hogy egyben maradjon. Az árus mégis öt galleont kér érte.
- Akkor ez a kártya itt marad, én pedig továbbállok. - emeli fel a paklit, majd le is rakja a helyére, s tesz egy határozott lépést hátrafelé, hiszen ez mindig bejön. Így is van; az öreg utánaszól, ő meg elmosolyodik, majd vissza is fordul.
- Legyen akkor... két galleon. - mondja a férfi.
- Egy galleon és tíz sarló. Uram, én nem kártyát keresni jöttem, nem adhatok ki többet. - replikázik, de ekkorra már látja a férfi szeme sarkában a mosolyra gyűlő szarkalábakat. Az övé a pakli, és még milyen jó, hogy az övé; a helyzet az, hogy igencsak régi kártyáról van szó, több száz évesről, ezt pedig az eladó tökéletesen nem tudta.
Miután Nojcsi kiperkálja az említett összeget, meg is fordul, és indulna tovább; ekkor találja szembe magát a kislánnyal. Elmosolyodik, miközben feldobja a lapot, majd kisvártatva szemével a lányka zsebére néz, majd jelentőségteljesen kacsint egyet. Ő tud titkot tartani, nincsen itt probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=611531#post611531][b]Noah Jorgensen - 2016.08.07. 23:53[/b][/url]

Jóindulatúan tekint a lányra, azzal a furcsa cinkossággal pillantásában, ami ilyenkor várható, bár még egyszer hangsúlyozom, a lopás csúnya dolog, és egyáltalán nem szabad ilyesmit csinálni. Mégis, Noah, ahogy zsebre vágja a paklit a kis védődobozban, kacsint egyet, mire a másik arca megkeménykedik. Óha, hát erre a szőke a legkevésbé sem számított. Tenyereit láthatóvá téve felemeli azokat, mondván, ő nem akart semmi rosszat, majd hátrébb is lép, hát végtére is, ki tudja mire képes egy ilyen kölyök. Érték már meglepetések a norvégot ilyen téren. Egyszer például éppen pesztrálni akart valakit, s ennek következtében majdnem leharapták az ujját - nem egy könnyű műfaj ez tehát, ő is pontosan tudja.
Kártyáját ismét feldobja, majd újfent két ujja közé zárja. Ekkor tenyerét hirtelen fordítja meg, s mire a lány észbe kapna, további két kártya feszül Nojcsi középső- és gyűrűs-, illetve gyűrűs- és kisujja között, melyeket most enyhén szétnyit, ezzel kissé kiterítve a lapokat. Mindegyiknek ugyanolyan a hátoldala, nevezetesen piros, egy egyszerű, standard mintával ellátva. Ekkor nyújtja előre a kezét egy kissé, még mindig tisztes távot tartva a lánykától, hogy vegyen el egy lapot, ha szeretne. Őszintén várja, hátha a kislány belemegy, bár egy kissé cukros bácsinak érzi magát ilyenkor, noha semmi hasonló szándék nem vezérli; csak pár jó percet szeretne szerezni a kissé barátságtalan illetőnek, aki - ha jobban szemügyre vesszük - egy pocsolya kellős közepén állt meg bámészkodni.
- Válassz egyet - mondja Nojcsi nem túl kedvesen, de továbbra is megőrizve kellemes hangulatát. Persze, az ujjveszteséget nem kockáztatná semmi pénzért sem, épp ezért figyel nagyon a leányka minden rezzenésére, hogy amennyiben muszáj, könnyen tudja majd elrántani a karját. Eközben az öreg férfi szinte apai jóindulattal figyeli a tevékenykedést, a lányka tehát nem marad szemtanúk nélkül, ha a szőke arra vetemedne, hogy megegye reggelire a göndit, de erre természetesen nem kerülhet sor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=612533#post612533][b]Noah Jorgensen - 2016.08.14. 16:24[/b][/url]

Nem megijeszti, inkább csalódottá teszi a lányka csúnya nézése, ezért dönt úgy, hogy megpróbálja jobb kedvre hangolni a mezítlábast. Így történhet, hogy egy egyszerű trükköt vet be, megrázza a kezét, és máris három kártya feszül ujjai közt - oda is tartja a lányka elé, hogy válasszon, s még azelőtt meglátja, hogy a jobbot fogja választani, hogy a kislány rábökne. Apró szemvillanásokból tudja ezt, nem másból. Rengeteget figyelte az embereket, és miféle mentalista lenne, ha nem tudná előre, hogy a kislány melyik lapra fog rábökni, hm?
- Vedd csak el, de arra kérlek, ne nézd meg, fordítsd lefelé. - mondja sejtelmes hangon, majd egy gyors mozdulattal az eddig előre nyújtott kezét ökölbe szorítja, úgy, hogy az ujjai már nem a lányka felé néznek. Aztán előrenyújtja a kezét, egy bűvészes ujjmozdulattal mutatja meg üres tenyerét a lánynak. Eztán előrenyúl, s arra biztatja a lányt egy intéssel, hogy nyújtsa Noah felé a kártyáját, továbbra sem mutatva, hogy mi áll rajta.
- Szeretném, ha tudnád, hogy mikor minek van itt az ideje... - kezdi, miközben jobb kezét kétszer húzza el a húzott kártya fölött. - Ezért arra gondoltam, segítek neked ebben. - mutat rá a lapra, majd le is engedi a kezét. Ha a lány megfordítja a kártyát, akkor bizony egy órát láthat rajta, feketével rajzolva. Kissé talán girbe-gurba az ábra, mivelhogy Nojcsi sosem volt grafikus nagymester, mégis, határozottan látszik, hogy egy óráról van szó. A mutatója sajnos nem mozog, mint ahogy a varázslatos rajzokon szokott, de azért mégis csak ott van, és az a lényeg.
Ennél több dolgot egyelőre nem tervezett bemutatni, hacsak a lányka nem kéri meg rá, hogy akciózzon még. Nem készült rá, hogy ma showmankedni fog a piacon, bár persze ő nem indul el anélkül, hogy nem lenne nála egy komplett felszerelés. Szóval valamit rögtönözni minden helyzetben tud - csak nagyon oda kell figyelnie a dolgokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=615651#post615651][b]Noah Jorgensen - 2016.09.04. 17:49[/b][/url]

Tetszik neki, hogy közönségre talált, és bár nem készült rá, hogy most hatalmas trükköket fog bemutatni, de ilyen egyszerű kis szösszenetekre azért telik tőle, még akkor is, ha nagyjából az egészet improvizálta. Persze, hogy konkrét alapjai vannak ezeknek is, de hát mivel a fiú már elég járatos ebben, és gyerekkora óta űzi az ipart, képes helyben testre szabni egyes mutatványokat, sőt, mi több, átformálni és új köntösbe ültetni is remekül tudja; egy trükköt ugyanis legalább tízféleképpen elő lehet adni, s mégis úgy tűnhet, teljesen más dolgot csinál. A bűvészetet ezért is hívják gyakran máshogyan; megtévesztésnek.
Amikor a lány a szívéhez szorítja a kártyalapot, Noah szélesen elmosolyodik, majd bólint egyet, jelezvén, hogy érti, mire is szeretne ezzel utalni a leányka, s hogy értékeli a gesztust, meg szívesen tette, amit tett. Azonban amikor a picike vissza akarná nyújtani neki a kártyát, nemet int.
- A-a, ez a tiéd, kislány. Ajándék. - Tehát nem is nyúl oda a lapért, nem ám, az ilyesmiket nem szokta megtartani, mert akkor annyi lomja lenne otthon, mint a fene. Nem véletlen, hogy ennyiféle kártyacsomagja van, ez ugyanis fogyó eszköz nála; az egyes baleseteknél pedig még inkább, például mikor teljesen eltűntet 64 lapot véletlenül, vagy amikor balszerencsés módon felgyújt minden tereptárgyat, ami a közelben fellelhető. Igen, ezért van neki biztosítása, és ezért sem szokott társaságban gyakorolni. Noah sem aranykezű ugyanis, s egy-egy trükk vagy show mögött hatalmas munkálatok állnak, teletűzdelve fizikai sérülésekkel és furcsa balesetekkel.
A kezét kinyújtja, amikor a lány a kis öklét nyújtja, Noah pedig megfogja a kis öklöt, s meglepve érzi a hideg fémet a kezében. Persze, amint kapcsol, hogy mi van, el is fogadja a tárgyat, majd öklét a szívéhez emeli, így jelzi ő is, hogy köszöni a dolgot.
Aztán, mikor a kislány elfordul, s eliramodik, ő maga a zsebébe rakja a kis órát, s elindul dolgára, vissza a kastélyba, hiszen nyilván itt nincsen az a portéka, amit keresett. Csak akkor dehoppanál, mikor a távolban meghallja a kiáltásokat: "A ZSEBÓRA! VALAKI ELLOPTA A ZSEBÓRÁT!"...