A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=592530#post592530][b]Thomas Alexander Everett - 2016.05.08. 09:34[/b][/url]

Íme kedves mindenki,m itt érkezik a másik fél, azaz én, aki bár lelkileg egy roncs, de vásárolni imádok. Nagyon furcsán lettem összerakva, nem is nagyon értem, hogy ez mégis hogy sikerült, de én vagyok az a férfi, aki imádja, ha vásárolhat. Emellett pedig tökéletesen nőpárti és apa. Azt hiszem az is közrejátszik ebben az egészben, hogy hosszú hónapokig nem bírtam még csak a fény látványát sem, nem hogy az emberekét, és mégis annyira felgyülemlett a hiányuk, hogy most ki nem hagynék egy jó kis piacozást.
- Elég lesz a két kiló, tényleg.
Győzködöm a hölgyet, aki egyszerűen csak gyümölcsöket árul. Vettem már pár érdekességet is itt, plusz mivel valahogy mindenki ma vette ki a szabadságát, ezért magamra vállaltam azt is, hogy az iskolában hiányzó dolgokat megveszem. Így hát mire ide értem, bizony már jó sok minden volt nálam. Pergamenek, kréták, színes lapok, karton lapok, mindenféle csillámok, amiket férfi szemmel, és úgy, hogy csak fiú gyermekem van, nagy kihívásnak véltem, de szerencsére az eladó segített. Egy szó mint száz, jelenleg én magam is meg voltam pakolva, habár ez nem látszott, mivel tértágító bűbájjal ellátott táskám látszólag teher nélkül pihent vállamon.
- Az eperből jöhet akár öt kiló is. Igen, komolyan.
Mivel van pár gyerkőc is, akik nem tudtak hazajutni, és/vagy nem tudnak hova menni, így hétvégente is itt vannak, ezért gondoltam, meglepem őket egy kis gyümölccsel. Nagyon trendi hétköznapi apuka képet festek egyébként, azzal, hogy farmert, inget és egy zakót húztam fel. Ez az általános viseletem, és azt, hogy trendi vagyok, a fiamtól kaptam meg.
- Más nem lesz, köszönöm.
A nő számol, míg egy másik ügyesen belém ütközik, legalábbis a szatyraival. Hátrafordulva megállapítóm, hogy inkább kifutón és elegáns bárokban lenne a helye, mintsem itt, ahol a macskaköveken még a bokáját is kitörheti. Elég szemrevaló látvány, többen utána fordultak már, amit nem is csodálok ebben a rövidke szerelésben.
- Ms. Baako!
Az viszont tagadhatatlan, hogy örülök neki. Ő volt az elsők egyike, akikkel megismerkedtem, még a Svédországi kirándulás alatt. Nagyon kedves nő, és jó beszélgetőpartner. Tudom róla, hogy nagyon szép hivatása van, és azt is, hogy esetleg még arra is rávehetném, hogy egyszer jöjjön el az iskolába mesélni róla.
- Engedje meg, hogy segítsek.
Nekem láthatóan nincs sok súly a vállamon, szívesen átveszem az övét, hiszen egy ideig úgyis egy felé megyünk majd innen. Én éppen végeztem, a gyümölcsöket is kifizettem, a hölgy pedig egy szatyorba rakta nekem őket. Jobb is így, legalább nem ütődnek a többi holmival.
- Örülök, hogy látom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=592779#post592779][b]Thomas Alexander Everett - 2016.05.08. 22:21[/b][/url]

- Örülök, hogy örül.
Engedek meg egy mosolyt, ami valószínűleg elég bénára sikeredett, valahogy néha nagyon furcsán nézek ki, ha mosolygok, de maximum elneveti magát, annyi baj legyen. Talán túl régen csináltam, talán túl ritkán csinálom, fene se tudja, berozsdásodtam már.
- Ugyan, komolyan, adja csak.
Nem akarom megjegyezni, hogy még a végén baja lesz, mert elég magabiztos nőnek tűnik, nem is tudom, hogy ismertem-e valaha olyan nőt, mint ő. A nejem is határozott volt mindig, de ő inkább a házias verzió, aki határozott célokkal bandukolt előre, utat törve magának. Ms. Baako az ellenkezője, hiszen ő a megjelenésével, és azzal, hogy a tekintetek rá szegeződnek "varázsol" utat magának. A mozdulatai, a mimikája egy rendíthetetlen nőt mutatnak. Az ilyen típusú hölgyeket pedig tudom, hogy korábban nagy tragédia érte. Hihetetlen, hogy ezzel a kedves, bájos teremtéssel is hasonló történt.
- Nincs olyan sok holmi nálam.
Ez mondjuk így ebben a formában nem igaz, de nem tudok nem hős lovagot játszani. Szerintem ez valami furcsa szindróma lehet nálam, talán kezeltetnem kellene magam, mert még a végén megroppanok a súly alatt. Na nem a fizikai, hanem a lelki súly alatt.
- Olyasmi. Mindenki szabadságon van, és hiányzik néhány dolog. A gyümölcs csak grátisz.
Finoman elindulunk kifelé a tömegből, anélkül, hogy nagyobb bajt okoznánk. Azt hiszem az emberek arra mennek, amiből más is sokat vesz, nem csoda hát, hogy az eper mennyisége odavonzotta a körülöttünk járkálókat a standhoz. Legalább valakinek segítettem.
- Vannak olyan gyerekek, akik csak a nagyobb szünetekben tudnak hazamenni, és olyanok, akiknek nincs olyan, hogy haza. Ők ameddig lehet, addig itt vannak, ám nekünk is van kötelező szünetünk, én pedig nem tehetem meg, hogy elszállásolom őket, mert még a végén furcsán néznének rám az emberek, és bajba kerülnék.
Senki sem szereti a pletykát, és az egész biztos, hogy villámtempóban szárnyra kelne, hogy a magányos Mr. Everett egy csoport gyereket szállásolt el magánál. Nem, határozottan nem a jó irányba menne ez az egész.
- Nekik viszek egy kis gyümölcsöt, hogy jobban érezzék magukat. Jövőhéten több születésnap is lesz nálunk, úgyhogy a fogukat ráérnek majd akkor elrontani. És ön? Szintén a munka hozta ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=593458#post593458][b]Thomas Alexander Everett - 2016.05.13. 07:23[/b][/url]

- Én köszönöm, hogy engedett. Tudja nem baj az, ha egy nő néha  gyenge.
Érzem azonban, hogy nem ez a jó szó, azonnal próbálok javítani a helyzeten, de mivel nem tudom jól megmagyarázni, hogy mire is gondolok egész pontosan, ezért bizony nem könnyű a szituációból jól kijönni.
- Nem úgy értem, hogy gyenge, mint képtelen megemelni egy kenyeret, hanem gyengéd, nőies. Na nem mintha ön nem lenne az, csak maga túl határozott, már – már megalázza a férfi nemet, engem meg jól zavarba hozott.
Jegyzem meg csípősen, de nem bántón, hiszen az igazság az, hogy rendkívül sokszor tudok zavarba jönni, ha nőkkel beszélgetek. Amíg házas voltam, addig se ment, amióta a nejem elment, azóta pedig kész katasztrófa vagyok. A házasságom alatt többször is felmerült bennem, hogy csak szánalomból jött hozzám, nehogy egy erősebb, és nála kevésbé kedves nő tönkretegyen. Viszont mindent egybevetve jó kis házasság volt, csak túl hamar lett vége.
- Ez igazán kedves öntől, ha majd úgy esik, hogy gyermeket vállalna, csak szóljon, állok rendelkezésére.
Ez a mondat mondjuk nagyon kétértelműre sikeredett, de az előbbi nagy kimagyarázkodás után nem biztos, hogy megint bele kellene vágnom. Inkább csak simán tudomásul veszem, hogy egyszerűen ma nem megy az egyszerű emberi kommunikáció. Megesik, bár még senkinek sem ajánlottam fel ilyen nyíltan a szolgálataimat, ha éppen teherbe akarna esni.
- Lehet, hogy az Everett az angol megfelelője a Baako-nak.
Felelem mosolyogva. Minden meglehet. Két munkamániás vagyunk mi. Mindent a gyerekeinkért, hiszen egy olyan szép szakmával, mint amilyen Nessáé szintén együtt jár a szülői felelősség, csak ő ember gyerekek helyett állatokkal bánik jól.
- Ez remekül hangzik, de utána kell néznem a törvényességének, viszont ha van kedve, és még futja a munkamániájából, akkor szívesen látjuk akár az iskolában is. A gyerekek mindig szeretik, ha valami újat tanulhatnak. Mesélhetne nekik a munkájáról, sőt, talán el is hozhatnám őket önhöz, persze csak ha nem probléma. Szeretném, ha több mindent megismernének.
A gyerekek pedig eleve sokkal együttérzőbbek, hiszen a lelkük és az elméjük is tiszta még, nem sérült annyira, mint az idősebb nemzedéké.
- Nem hiszem, hogy buta ötlet volna. Ha meg mégis, tudnia kell, hogy nincs egyedül vele. Én például elég sokszor gondolkozom az örökbefogadáson. A fiam már felnőtt, lassan végleg kirepül, én pedig még alkalmasnak érzem magam arra, hogy felneveljek pár gyereket.
Érdekes, hogy ezt eddig senkivel, még Ash-sel sem osztottam meg. Ez egy furcsa érzés, ami azóta bennem van, amióta a fiam megszületett. Sok gyereket akartam, de csak egy adatott meg. Mostanában pedig egyre többször merül fel az örökbefogadás gondolata is.
- Viccel? Imádom mind a kettőt. Kevés dolog van mondjuk, amit nem eszek meg, de a hagymaleves és a rakott tészta bármikor jöhet. Főleg ha pirítós is van a leveshez.
Már a gondolatra is összefut a nyál a számban. Nagyon hiányoznak ezek a tipikus otthoninak mondott ízek. Persze a manók is nagyon finoman főznek, de mégis az az igazi, amikor egy ember készít a másiknak valamit.
- Vigyázzon, mert még a végén megjelenek az ajtajában a mini hadseregemmel.
Kacsintok nevetbve. Tényleg jól esik a felnőtt társaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=594113#post594113][b]Thomas Alexander Everett - 2016.05.15. 19:03[/b][/url]

Nagyon aranyos, ahogy itt nevet. Be kell vallanom, kicsit sértő is lehetne, hogy ilyen jól esik neki az aprócska nyelvbotlásom, és talán jól ki kellene oktatnom, ám én valahogy nem az a fajta vagyok. Megvallom, elég sokszor kerülök bajba azért, mert kinyitom a számat. Voltak már olyan incidenseim a múltban, melyekre visszaemlékezni nem csak kínos, de fájdalmas is. Inkább próbálom ezt a mostanit is vigyorgással leplezni. Ha már ilyen jó kedvű társaságra találtam a forgatagban, nincs kedvem hozzá, hogy elrontsam, és kellemetlen múltbéli emlékeket hozzak fel azért, mert egyszer régen nekem valami rossz volt, vagy éppen rosszul sült el. Ilyen mindenkinek van az életében.
- Ennek igazán örülök, Ms. Baako. Ígérhetem, hogy a gyermeke a legjobb kezekbe kerül, ha úgy alakul.
Persze ennek még nem most jött el az ideje, ahogy az ambiciózus nőre tekintek. Sőt, azt sem gondolnám feltétlenül, hogy lenne mellette férfi. Ha lenne, akkor nem lenne ennyire talpraesett, hiszen a férfiak inkább azt szeretik, ha finoman bajba jutott királylány a másik, vagy ha mégis volna, akkor itt lenne most mellette. És különben is, minimum említés szintjén előkerült volna. Én is megemlítem a nejem olykor, pedig szegénykém már jó ideje nincs velem.
- Tehát maga egy tiszta, elsőszülött és rokonszenvező élet. Vagy egy olyan elsőszülött, aki a rokonszenv és a tiszta élet híve. Ki lehet ezt még csavarni, de végül is, nem hangzik rosszul.  
Sosem gondoltam bele, hogy a nevem mit is jelent, vagy, hogy jelent-e egyáltalán valamit. Annyi bizonyos, hogy igen, hiszen a nő meg is jegyzi. Iker. Örültem volna, ha van olyanom, vagy csak testvérem, de nem lett, ahogy a fiamnak sem, és furcsa mód ezért még mindig bűntudatot érzek. Pedig akartuk, hogy legyen még gyermekünk, csak valahogy nem jött össze. Azt hiszem a sors kegyes volt hozzám ezen a téren, hiszen, ha egy Ashnél kisebb gyermek is ott lett volna akkor, amikor a legrosszabb formámat hoztam, nem is tudom, mi lett volna velem. Nagyon szégyelltem volna magam, annyi bizonyos.
- Nem tudom, hogy jelent – e bármit is. Bevallom, sosem gondolkoztam ezen. De az biztos, hogy az iker dolog nem jött be.
Mondanám, hogy semmi baj, beszélhetünk erről is, de ő egy pillanat alatt áttéríti a beszélgetést egy másik témára, méghozzá a gyermekekre. Megvallom, ez a téma valóban jobban érdekel, mint a nevem jelentése. Még jó, hogy arra nem tértünk rá, hogy az Alexander meg Sándor magyarul. Valahogy nagyon nem szeretem azt a hangzást, amit a magyarosított nevem jelent.
- Ez nagyon jól hangzik. Először mindenképpen az iskola az ideális, hiszen az a komfortzónájuk. Aztán abból kihozva őket, már sokkal bátrabban mennének magához, végül pedig terepre. Akár kisebb csoportokban is. Igaz, mi még nem osztjuk szét őket házak szerint, de másabb az érdeklődési köre egy hét évesnek, és másabb egy tizenhárom évesnek.
Aztán jön az örökbefogadás. Igazam lett abban a tekintetben, hogy jelenleg nincs senkije, bár én nem abból következtettem erre, hogy gyermektelen, de érzem, hogy valóban vágyik már rá. Komolyan bólintok is ahhoz, amit mond.
- Tudja, eljön az igazi, ez biztos. Azt nem garantálhatom, hogy marad is, de el mindenképpen eljön.
Ahogy a vacsorára terelődik a szó, érzem, hogy az arcomra mosoly vándorol. Hihetetlenül gyorsan váltja a témákat. Érdekes nő. Épp felelni akarok, amikor felé fordulva látom, hogy megbotlik. Ösztönösen kapok utána, de szerencsére csak egy apró botlás.
- Piacozáshoz merész választás ez a cipő.
Jegyzem meg vigyorogva. Már korábban is feltűnt, de az ember ilyesmit nem jegyez meg úgy, csak ha jó oka van rá, és most itt ez a botlás, a lehető legjobb ok.
- Valóban meleg van, és elég fullasztó volt ott a levegő. Talán innia kéne, és egy kicsit lepihennie, ez az időjárás amúgy is szédítő mostanság.
Nem tehetek róla, angol vagyok, nálunk az időjárás egy valós beszédtéma, nem pedig csak úgy mellékesen megjegyezzük, hogy ne legyen csend.
- Egyre jobban hangzik, jobb, ha már most elkezd felkészülni rá, mert egyszer még becsöngetek.
Jegyzem meg nevetve. Sosem ettem még fpkhagymás pirítóssal a hagymalevest. Érdekesen hangzik, de ha jó, hát én hiszek a nőnek. A tejszínes tésztával pedig még a végén a lábamról is levesz.
- Bogoly lakósor 9. Nem is lakunk egymástól messze. Én a tizenhatosban lakom. Jöjjön, hazakísérem, mert még a végén történik valami baja.
Azt pedig nem szeretném, hiszen a bűntudat nálam igen erős tud lenni. Menetirányba állok, és elindulok a lakósor felé. Valóban egyre melegebb van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=594524#post594524][b]Thomas Alexander Everett - 2016.05.16. 21:52[/b][/url]

Azon, hogy vág az eszem, szélesebbre húzódik a szám, és egy kicsit meg is hajolok. Bizony kérem, vannak nekem ilyen nagyon komoly meglátásaim.
- Nagyon jól tájékozott, valóban van egy. De ő is egyke sajnos.
A „sajnos” őszinte. Tényleg sajnálom. Pont az egykeségemből terveztem úgy, hogy nekem több lesz. A nagynénémnek is csak egyetlen gyermeke született, ő azonban magához vett egy gyermeket, aki túl korán fogant, így amíg Milan fel nem nőtt, jól jött Lotti társasága. Jó testvérek voltak, még ha nem is vér szerint. Nem véletlen hát, hogy bennem is felmerült a gondolat mostanság, hogy belevágnék ebbe a megoldásba. Persze Ash már nagy, azonban negyvenöt évesen még túl korainak tartanám azt, hogy ennyi legyen az apaságom. Ő hamarosan elmegy, én pedig végérvényesen teljesen egyedül maradok. Tudom, hogy egy gyerek nem megoldás sem erre, sem egy házasság megmentésére, de mégis, vágyom rá.
- Az ön szakmájában, vagy akár az enyémben is van egyfajta rejtett pszichológus rész. Az emberek megbíznak abban, aki a gyermeküket és a kedvencüket kezeli. Persze ez arra nem jogosít fel minket, hogy praktizáljunk, de az emberek lelkén segíthetünk. Az is valami.
És valahogy hiszek benne, hogy ha ez a kapocs megvan, akkor szólnak, ha mondjuk történik valami, ami komoly, és talán nagyon is kellemetlen téma lenne, amit inkább kerülne, még ha ezzel nagyobbb baj is kialakulhatna. Valahogy így látom a dolgot, aztán ki tudja, valóban így van – e. A nő közelebb hajol, én pedig zavarodottan pillantok le rá, de attól, amit súg, muszáj nevetnem.
- Valóban? Azt hiszem akkor készülhet a jövő generációja.
Persze nem megbántani akarom, és nagyon remélem, hogy ezt ő is tudja. A téma változik, a kérdés valahol jogos, elnézve a mai fiatalságot. Épp a minap futottam bele egy viccesnek szánt mondatba, ami mégis komoly társadalomkritika. Ha valakit érdekel, keresse drakulát és 2016-ot, egész biztos, hogy meg fogja találni, én azonban igyekszem nem erre gondolni.
- Szerencsére az én gyermekeim még nem igazán a hormonjaikkal gondolkoznak. Kivéve az óvisokat. Meglepően izgágák, ha Kirill bácsi ott van velük. Ő az új óvóbácsi. Nagyon figyelmes, jól bánik a gyerekekkel, és azt hiszem női szemmel nézve valóban vonzó férfi.
Elég furcsa, hogy éppen én mondok ilyeneket valakire, akit én alkalmaztam, és úgy, hogy esküszöm, semmilyen ilyen vonzalmam nincsen. Azonban a lányokat elnézve, eléggé beletrafáltam vele a közízlésbe.
- Ugyan már, nem szabad így felfognia. Maga most láthatóan az önálló, kissé talán karrieristának tűnő életét éli, amivel nem hiszem, hogy baj van. Ez ma a trendi, ha szabad ilyet mondanom. A nők önmegvalósítanak, a világ pedig olyan rohanó lett, hogy mire valamit felfognánk, már elavult. Az én időmben semmi sem volt, ami mugli, most egyre jobban szivárog be. Az öltözködésben, a kütyükkel, az életformával. Régebben a nők háziasszonyok voltak, ma inkább üzletasszonyoknak lehet nevezni őket. Később alapítanak családot, és nem hiszem, hogy ez baj lenne. Ha megnézem például az anyámat, ő sosem volt boldog. Okos asszony, és a mai világba való, meghaladta a korát, de a kor, amibe született, elnyomta őt. Bízzon bennem, van olyan, hogy igazi, van, akinek csak egy, másnak több is akár. Ha majd rátalál, akkor meg fogja tudni, mert nem azon fog görcsölni, hogy mi lett volna ha, hanem úszik majd az árral.
Ez már hiányzott, a lelkesítő monológ. Régebben sok ilyet kiadtam magamból, mostanra azonban ezek is köddé váltak. Most azonban ránézve a nő szomorkás arcára, megsajdult a szívem. Kár, hogy negatívan látja a dolgokat. Tényleg hagyni kell ezt, és eljön a maga idejében, a maga helyén a megfelelő. Én tudom, hiszen nekem is megvolt.
- Majd megyek az illatok után.
Jegyzem meg vigyorogva. Nos igen, ha ez így menne, jó is lenne. Akkor, amikor ebéd van, rendszerint az iskolában vagyok, éjjel pedig csak nem zavargok, de majd egyszer talán úgy hozza a sors, hogy valóban ott kötök ki. Félreértés ne essék, nem akarom kihasználni, de valóban rég volt már, amikor olyan ételt ettem, amit egy nő nekem főzött, és valljuk be a nekünk készített ételekben mindig van valami kis báj. Valahogy azoknak másabb az ízük. Jobbak, még akkor is, ha igazából nem.
- Igen, bár nem sokat vagyok ott. A fiam többnyire az iskolában van, én meg az Előkészítőben, de néha összefutunk ott.
Leginkább aludni járunk haza. Arra, hogy elkísérem, csak biccentek. Ez alap, hiszen nem hagyhatom, hogy ilyen nehéz csomagokat cipeljen.
- Igen, angol vagyok. Biburyban laktunk. Egy bájos félig mágusok, félig muglik lakta település. Érdekessége, hogy mindenki ismeri ott a mágiát, ugyanis a legtöbben varázsló vagy boszorkány párt választottak, és a gyermekek jó része is mágus vagy boszorkány. Varázslatos hely, ha egyszer úgy érzi, hogy el kell menekülnie a világ elől, menjen oda, nem fog csalódni. A fiammal és a nejemmel laktunk ott. Teresa halála után azonban valahogy nem volt maradásunk. A házat nem tudtam eladni, albérlőim vannak, de nem tervezem a visszatérést, még.
Vagy úgy egyáltalán. Persze meg kellene tennem. A nejem nem ott van eltemetve, hozzá gyakran elutazok, de a házat, a keret nem lennék képes látni. Túl boldogok voltunk ott, szinte meg volt jósolva a katasztrófa.
- Bogolyfalva jó. Szép, tiszta, gazdaságilag stabil. Biztonságos, ha Ash mondjuk későn ér haza, vagy ha én későn végzek. Csendes, mégis megosztó, hiszen a házak között, ahogy elnézem, elég tekintélyes a különbség. Tetszik, hogy nem lakják olyan sokan. A vonatközlekedés nem a legjobb, de panasszal mégsem élhetek, hiszen legalább van.
Ez pedig nagy szó. Egy fejlettebb mágusfaluban élni olyan, mintha maga lenne a paradicsom, és nekünk most pont erre van szükségünk.
- Igen, a Hollóhátba, és igen, valahol mélyen mindig tudtam, hogy a gyerekekkel való munka számomra az ideális. Önnel mi a helyzet?
Kérdezem, miközben ráfordulunk a Macskabagoly utczára.