A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=566747#post566747][b]Sebestyén Bianka - 2016.01.26. 20:35[/b][/url]

Mert nekem aztán muszáj az első, használhatónak tűnő ötletre, egyből fejet hajtanom. Tény, háztársam nem mondott hülyeséget, mikor azt találta kiejteni a száján, hogy a piacon talán olcsóbban is hozzájuthatok a vonóhoz.
Igen, épp csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az a piac így néz ki. Lassan, óvatosan lépkedek, és még csak azt sem mondhatom el, hogy elönt a bátorság, mikor furcsábbnál furcsább tekintetekbe botlok. Mintha nem is Bogolyfalván lennék, ha nem egy teljesen más… komorabb, veszélyesebb helyen, pedig a nyakam rá merem tenni, nem hagytam el a falut… az.. az képtelenség.
Ráadásul az a két fickó követ, nem, nem vagyok paranoiás, egyszerű, de annál ijesztőbb tény ez, és még csak hátra se merek nézni, mert a bénító tekinteteket érzem a hátamon, és ilyenkor nem szabad. Szaporázom a lépteim, amennyire csak tudom, de nagyon igyekszem, hogy ez ne legyen annyira feltűnő.
Hogy lehet ekkora egy hely? Gondterhelten tekintgetek körbe, de mást sem látok, csak árusokat, standokat… meg… meg a vonót.
Akarva akaratlanul torpanok meg, ami a legrosszabb ötlet volt részemről, mert pillanatok múlva érzem meg a két erős kart, esélyem sincs ellenkezni, de még csak sikítani se tudok, mert helyből benyelek egy némító bűbájt is, és attól, hogy tátogok, mint vett hal a szatyorban, még senkinek nem tűnik fel, milyen pocsék helyzetbe is csöppentem.
Nem sokára kemény falnak csapódik a hátam, mire szemem ellepik a könnyek, pedig nem vagyok az a sírós fajta, de a fájdalom, meg a helyzet kilátástalansága, előhozza belőlem mindezt.
- Pakold ki, nézzük, mi van nála – artikulálatlanul hangzanak a szavak, meg nem tudom mondani, ki az illető, akinek a száját elhagyták, mert nem merem kinyitni a szemem. Az ösztönöm viszont életbe lép, mocorogni kezdek, mire olyat behúznak, hogy a számból is elered a vér.
- Maradj nyugton, különben a következő már nem lesz ennyire kellemes.. mocskos sárvérű… - sziszegi a képembe egy másik hang, és érzem, ahogy a pálca az oldalamba fúródik. Összeszorítom a szemem, hisz nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy rájöjjek, mire is célzott az illető. Hallom, hogy a kabátom hangos reccsenéssel válik meg a testemtől, érzem is, mintha pár fokkal hűvösebb lenne hirtelen, de bénító rettegés jár át, és kivételesen csak azon bírok agyalni, vajon melyik lenne a rosszabb….