A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=611953#post611953][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.11. 11:18[/b][/url]

Könyököm akaratlanul is belefúródik egy mit sem sejtő férfi bordái közé, aki ennek hatására rögtön fel is mordul és a karom után kap, én azonban gyorsabb vagyok nála; könnyedén kerülöm ki az előtte állót és tűnök el a szeme elől. Észre sem veszem, hogy egyre jobban elnyel a délutáni tömeg, figyelmemet most valami teljesen más dolog köti le. Az a pici valami pedig túl gyors ahhoz, hogy egy mozdulattal elkaphassam, így marad a könnyű verzió: addig üldözni, amíg el nem fárad, vagy én dőlök ki a piactér kellős közepén. Valószínűleg ez utóbbi fog megvalósulni, tekintve, hogy milyen meleg van és szőke tincseim sem könnyítik meg épp, hogy a tarkóm egy kis levegőhöz jusson.
Futás közben hátranyúlok, hogy elérjen partnerem kezét, mielőtt teljesen elszakadnánk egymástól, azonban meg kell torpannom, ugyanis nem érzem az ujjait. Kétségbeesetten fordulok meg, tekintetemmel őt keresem a tömegben, miközben mögöttem a piciny üldözött egyre távolabb kerül tőlem, én azonban nem folytatom utam. Tekintetem ide-oda cikázik az emberek között, próbálom megtalálni azt az álmos bucifejet, aki most nekem kell. Mert biztosan tudom, hogy akkor még mögöttem rohant, mikor én összenyomtam szerencsétlen ember szerveit egyetlen apró mozdulattal, most viszont sehol sem látom. Lábujjhegyre állok, végigpásztázom még egyszer a tömeget, ő viszont eltűnt. Az ajkamba harapok és magam mögé pillantok, még látom az üldözöttet. Partnerem jelenleg sehol, de remélem, hogy egy másik úton jön, mondjuk egy olyanon, ahol nincs ennyi ember és majd ismét találkozunk. Megfordulok tehát, hogy ismét szaladni kezdjek, már amennyire az emberek engedik. Sűrű bocsánatkérések közepette verekedem át magam -szó szerint - a sokaságon, amikor pár méterrel előttem, jobb oldalt végre megpillantom. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, mikor látom, hogy ő továbbra is üldözi amit kell, így én sem vesztegetem az időnket, immáron kicsit jobbra tartva indulok el ismét, hogy közelebb kerüljek partneremhez.