- Bumszalagbőr!
- Doxitrágya!
- Tatuepét tessék! Friss a tatuepe!
- L-es békatojás!
- Itt olcsó a kadosszagyökér!

Huszthy Attila

 Bőszen járom a Piacot, kosaram jócskán megpakolt, hiszen vendéget várok. Legjobb barátnőm jön el hozzám pár napra, akinek szeretnék főzni és sok finomsággal kedveskedni. Magamnak pedig kedvenc tavaszváró tejes-datolyás-gyömbéres italommal fogok mindehhez kedvet és energiát varázsolni, meg persze a jól bevált gránátköveimmel.
 Sorjázok a kirakodók között és vadászom a hozzávalókat, mint a friss retek, zöldhagyma, répa és persze a datolya. Ki hinné, hogy egy mágusfaluban ez ritka kincsnek számít, pedig így van, alig találok belőle egy-egy árusnál, és náluk sem mind egyformák. Az egyiknél kifejezetten szárazok vannak, ezt a szemébe is mondom, mire neki áll feljebb és vitába száll velem.
 Engem sem kell félteni, azt találom mondani neki, hogy ha ezzel megdobnék valakit, az biztos felkiáltana fájdalmában, hisz szikkadt a gyümölcs és olyan kemény, mint egy darab kavics. Erre ő a kezembe nyom egyet, én pedig nem sok gondot fordítva a célzásra dühömben reflexből elhajítom. A kis barna lövedék pedig homlokon talál egy fiatal férfit, aki az egyik közeli padon pihen csukott szemmel.
 Erre mindketten megmerevedünk, az árus mert azt hitte nem merem megtenni, én meg azért, mert tudatosul bennem, hogy akár a szemét is kidobhattam volna egy idegennek. Egek mekkora egy idióta tudok lenni, ha elfog a düh... Márpedig most igencsak elkapott a gépszíj, sajnos.

Huszthy Attila

 Nesze neked déli vehemencia, ezt aztán jól megcsináltam. Nézek döbbenten a férfire akit homlokon találtam a szikkadt datolyával. Depláne elkerekedik a szemem, amikor felveszi a földről és megeszi és nem amiatt mert megtette, hiszen a három másodperces szabály alá pont befér a dolog, csak azért úgy mégis...
 Ezt követően odajön hozzánk, én a magam részéről már számítok rá, hogy majd jól leteremt, erre az árushoz intézik első keresetlen, de határozottan jókedvű szavait, aki csak pislog rá, mint hal a szatyorban és csak bólogat. Most következek én, a merénylet elkövetője, de velem még ennél is kedvesebb, olyannyira, hogy kapok tőle a gyümölcsből és felajánlja, hogy viszi a kosaram.

- Köszönöm...Fájdalomdíjjal viszont én tartozom önnek Uram, mert az igazat megvallva az a szörnyeteg én voltam...én dobtam meg, de őszintén mondom nem sejtettem, hogy tényleg ekkorát üt majd ez a fránya finomság...

 Mondom elpirulva és keresve a mentséget buta és hirtelen tettemre, mikor már a kosaramat átadtam neki. Hangomban a megbánás tisztán kicendül, éppúgy ahogy az őszinteség sugárzik szemeimből.

- Engedje meg, hogy kárpótoljam azért én is, mondjuk egy bundás kenyér-meleg tea piacon fogyasztós kombinációval, mit szól hozzá? Amúgy a nevem Artemisia, és örülök, hogy megismerhetem.

 Mosolygok, mert azért valljuk be nem épp hétköznapi módját sikerült összehoznom az új ismeretség megszerzésének. Remélem nem csak a cekkerem cipelésével fogjuk elrendezni ezt a helyzetet és elfogadja az ajánlatomat, mert bizony elkezdett cseperegni az eső és nincs valami meleg sem. Jól esne a meleg ital és a harapnivaló is.

Huszthy Attila

 Nagyon szeleburdi a férfi, akit eltalálta azokkal a csoffadt datolyákkal. Csak nézek ő pedig beszél és csapong mint egy lepke a tavaszi réten. Mosolyogva figyelem ezt a tudat táncot, mert igazából vicces. Ahogy közben rójjuk a piacot és nézzük az árukat veszek tisztított kecsketejet, házit, zsírdúsat, mert az italom ettől lesz selymes és gyömbért, amit a sült mézes sertéscsülökre teszek majd, ekkor hozza fel a fügét kezembe nyomva egyet.

- A füge bármilyen finom is ahhoz, amit kitaláltam nem jó. De nézze, itt egy büfé.

 Mondom, miközben megkóstolom a sok kismagvas gyümölcsöt. Ha rábólint, a büfében lilahagymás zsíroskenyeret fogok venni, három deci menzateával. Nagyon szeretem az ízét. A kollégiumi éveimre emlékeztet, amit az öcséimmel töltöttem. Mi négyen, a rubin gyerekek, így hívtak bennünket. A tanulásmániás különc, a macsó, a művész és az igazság bajnoka. Ezek voltunk mi.

- Szereti a menza kosztot? Tudja én nagyon odavagyok érte.

 Kérdezem majszolva a kenyeret és míg a választ megkapom elgondolkozom. Szép idők voltak a középiskolás éveim, a hagyományőrzés, az íjászat, a botvívás, a tánc, minden ami én vagyok, amit szeretek innen származik és tőlük volt boldog. Ha visszamehetnék talán többet buliznék vagy a csuda tudja kicsit kevesebbet tanulnék. A kívülállás nehézzé tette a szívem és keménnyé, de megérte mert a tudásom most itt kamatoztathatom.

Huszty Attila

 A datolya kontra füge téma nagyon leköti beszélgetőtáras figyelmét, olyannyira, hogy meg is eszik egy jó adagot a finomságból. Nagyon jó nézni, ahogy falatozik teljesen megjön az étvágya az embernek tőle, így nekem is. Főleg miután megemlít egy receptet. Reflektálnom kell rá, mert menza koszt ide vagy oda a különleges ételeket én is szeretem.

- Néhány gerezd fokhagyma zúzaléka, fél citrom leve és reszelt héja, csipetnyi só, bors valamit egy evőkanál méz és egy kávés kanál fahéj, ezt mind egy kis húsra öntöm, összenyomkodom, pihentetem fél órát és forró wokban megpirítom, hozzá tejfölös kukorica salátát szoktam enni vagy répás rizst.

 Mesélem miközben lassan megérkezünk a büféhez, ahol most beérem ugyebár a hagymás zsíros deszkával és a teával. Nagyban eszem amikor beszól nekem, a csókolózás szóra megáll bennem a levegő, a falat meg úgy minden ami mozog, a kezemmel együtt, csak a szemöldököm ugrik fel a homlokom közepéig. Szerencsére agyam is elég hamar csatlakozik hozzá és beindul.

-  Terveztem én, hisz itt van, nemde? Csak szegény hatóságilag lefegyverzett Cupidóval ellentétben -bár nekem is van íjam- most datolyát használtam a megfelelő alany kiválasztásához.

 Szemeimben csintalan fény ragyog fel, hiszen nagyon szerettem az efféle évődést, ami persze nem feltétlenül és midig komoly, de az élvezet, melyet nyújt igazán üdítő számomra. Kíváncsian várom miként értelmezi szavaim az ifjú kolléga, mert ugye most már ezt is megtudtam róla.

- Akkor előre látta gondolom, hogy ma egy kolleginája, vagyis én Artemisia Rubya jól hókon vágja, csak úgy szív szeretetből, hogy azután megetethesse és cseveghessenek, a menza koszt mibenlétérő, igaz?

 Kérdezem továbbra is incselkedve, miután megettem az összes ételt és leöblítettem a maradék nagyon finom teámmal. Nem fogom elmesélni mi a jó a menza ételekben, majd inkább megmutatom neki, ha teszem azt elhívom egyszer ha főzök valamit ami ez alá a fedőnév alá illik.

Huszthy Attila

 Látom a férfi veszi a lapot és nem sértődött meg, hogy ilyen módon válaszoltam neki, sőt mi több riposzttal veszi fel a kesztyűt. Nagyon mosolyog, pillantása kíváncsian érdeklődő, amolyan igazi játszópartner benyomását kelti bennem. ehhez illő szavakat intéz hozzám. Nevetek egy jót mielőtt felelnék és közben beszerzek magamnak még egy kört a kedvenc teámból, mert fázom egy kicsit.

- Ez nem lehet kérdés, természetesen Istennő vagyok, de a nevemet speciel a növényről kaptam. Ha pontos szeretnék lenni, akkor a tárkonyról, szüleim közös kedvencéről.

 Mesélem miközben kortyonként veszem magamhoz a lélekmelegítőmet, bár talán most a kandallóm melege jobban esne, de milyen faramucin venné ki magát, ha behívnám magamhoz őt, mert folytatni szeretném a beszélgetést, viszont ha nem megyünk hamar meleg helyre ide fogok fagyni a büfé pultjához. Amíg őt hallgatom két tervet is készítek arról miképp juthatnék zárt térbe vele. Gyorsan döntök, ahogy általában szoktam és szóra nyitom számat.

- Tudja mit? Van egy ötletem, mivel kollégák vagyunk, hiszen én is a Kastélyban oktatok, méghozzá Gemmológiát, sőt ott is lakom, azt mondom menjünk vissza oda. Ha cipeli a cekkerem bejöhet hozzám, ráadásként kap egy finom hagymaféléktől mentes vacsorát és mindent elmondok, amit tennie kell, ha egy nő íjat fog magára. Mi a véleménye?

 Ajkamra a legbájosabbnak mondott -fanyar szépségemhez mérten az persze- mosolyom fut és fahéj szín szemem kérlelőn vetem a férfira, remélem meggyőzi mindez és a hidegtől enyhén remegő kezem látványa valamint az ajánlatomban rejlő lehetőségek tárháza és hazasétálhatunk hamarosan.