- Bumszalagbőr! - Doxitrágya! - Tatuepét tessék! Friss a tatuepe! - L-es békatojás! - Itt olcsó a kadosszagyökér! A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának! 
|
|
|
Artemisia Rubya Szerda van, délután és esőre áll az idő. Az órák még nem kezdődtek el, így hősünk rengeteg szabadidejét igyekszik értelmesen eltölteni. Nem szereti az üresjáratokat, sem a lustálkodást, bár néha jól tud esni az is, mint tavasszal a gyenge eső a vetésnek. A gyakorlótanár eddigi ténykedését összegezve, több időt töltött a kastélyon kívül, mint annak falai között, de jobban érdekli a külvilág egyelőre legalábbis. Később már úgyse nagyon lesz ideje a környéken bóklászni, így most kihasználja üres óráit. Mivel egy szál kicsike bőrönddel érkezett, egy-két dolgot be akar szerezni még az iskolai roham előtt. Nem nagy igényű, a kolostor nem öt csillagos szálloda, megszokta, hogy ne tegye magasra a szükségleteit. Szappan, törölköző helyett amúgy is megteszi a egy tisztító bűbáj, elvégre mágus vagy mi a szösz. Meg-megáll egy-egy asztal kínálatánál, de sokat csak egynél időzik, mégpedig ahol a jóslással kapcsolatos eszközök, kellékek találhatóak. Nem, nem akar semmi ilyesmit venni, ezek a dolgok csak elvi szinten érdeklik, bár lehet, hogy be kell majd szerezniük pár szemléltető alkalmatosságot, de ehhez Aurórának előbb pénzt kell kerítenie a gazdasági igazgatótól, úgyhogy most csak terepszemlét tart. Könnyen lehet, hogy nincs is a férfinél pénz, amilyen lezser, simán eljön vásárolni mágusforintok nélkül, pedig a szép mosolyáért itt nem kap semmit. Elfáradva a nézelődésben, leül az egyik pad, egyik üres helyére. Nagy a tömeg, nyüzsög a nép, az ülőhelyek is elfogytak, viszont az eső lába is igencsak lóg, könnyen lehet, hogy egy hideg zápor majd szétkergeti a sokadalmat. Egyelőre még nincs veszély, élvezi a pihenést, lehunyt szemmel.
|
|
|
Huszthy Attila
INAKTÍV
Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
|
|
Írta: 2016. március 23. 18:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=576455#post576455][b]Huszthy Attila - 2016.03.23. 18:13[/b][/url] Artemisia Rubya Szerda van, délután és esőre áll az idő. Az órák még nem kezdődtek el, így hősünk rengeteg szabadidejét igyekszik értelmesen eltölteni. Nem szereti az üresjáratokat, sem a lustálkodást, bár néha jól tud esni az is, mint tavasszal a gyenge eső a vetésnek. A gyakorlótanár eddigi ténykedését összegezve, több időt töltött a kastélyon kívül, mint annak falai között, de jobban érdekli a külvilág egyelőre legalábbis. Később már úgyse nagyon lesz ideje a környéken bóklászni, így most kihasználja üres óráit. Mivel egy szál kicsike bőrönddel érkezett, egy-két dolgot be akar szerezni még az iskolai roham előtt. Nem nagy igényű, a kolostor nem öt csillagos szálloda, megszokta, hogy ne tegye magasra a szükségleteit. Szappan, törölköző helyett amúgy is megteszi a egy tisztító bűbáj, elvégre mágus vagy mi a szösz. Meg-megáll egy-egy asztal kínálatánál, de sokat csak egynél időzik, mégpedig ahol a jóslással kapcsolatos eszközök, kellékek találhatóak. Nem, nem akar semmi ilyesmit venni, ezek a dolgok csak elvi szinten érdeklik, bár lehet, hogy be kell majd szerezniük pár szemléltető alkalmatosságot, de ehhez Aurórának előbb pénzt kell kerítenie a gazdasági igazgatótól, úgyhogy most csak terepszemlét tart. Könnyen lehet, hogy nincs is a férfinél pénz, amilyen lezser, simán eljön vásárolni mágusforintok nélkül, pedig a szép mosolyáért itt nem kap semmit. Elfáradva a nézelődésben, leül az egyik pad, egyik üres helyére. Nagy a tömeg, nyüzsög a nép, az ülőhelyek is elfogytak, viszont az eső lába is igencsak lóg, könnyen lehet, hogy egy hideg zápor majd szétkergeti a sokadalmat. Egyelőre még nincs veszély, élvezi a pihenést, lehunyt szemmel.
|
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. március 23. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=576695#post576695][b]Artemisia Rubya - 2016.03.23. 23:08[/b][/url] Huszthy Attila Bőszen járom a Piacot, kosaram jócskán megpakolt, hiszen vendéget várok. Legjobb barátnőm jön el hozzám pár napra, akinek szeretnék főzni és sok finomsággal kedveskedni. Magamnak pedig kedvenc tavaszváró tejes-datolyás-gyömbéres italommal fogok mindehhez kedvet és energiát varázsolni, meg persze a jól bevált gránátköveimmel. Sorjázok a kirakodók között és vadászom a hozzávalókat, mint a friss retek, zöldhagyma, répa és persze a datolya. Ki hinné, hogy egy mágusfaluban ez ritka kincsnek számít, pedig így van, alig találok belőle egy-egy árusnál, és náluk sem mind egyformák. Az egyiknél kifejezetten szárazok vannak, ezt a szemébe is mondom, mire neki áll feljebb és vitába száll velem. Engem sem kell félteni, azt találom mondani neki, hogy ha ezzel megdobnék valakit, az biztos felkiáltana fájdalmában, hisz szikkadt a gyümölcs és olyan kemény, mint egy darab kavics. Erre ő a kezembe nyom egyet, én pedig nem sok gondot fordítva a célzásra dühömben reflexből elhajítom. A kis barna lövedék pedig homlokon talál egy fiatal férfit, aki az egyik közeli padon pihen csukott szemmel. Erre mindketten megmerevedünk, az árus mert azt hitte nem merem megtenni, én meg azért, mert tudatosul bennem, hogy akár a szemét is kidobhattam volna egy idegennek. Egek mekkora egy idióta tudok lenni, ha elfog a düh... Márpedig most igencsak elkapott a gépszíj, sajnos.
|
|
|
|
|
Huszthy Attila
INAKTÍV
Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
|
|
Írta: 2016. március 24. 12:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=576861#post576861][b]Huszthy Attila - 2016.03.24. 12:43[/b][/url] Artemisia Rubya Lassan nyomja el az álom, ott helyben a padon, de csak látszatra alszik, igazából relaxál, de messze jár a fizikai valóságtól, ez tény. Indiában járnak a gondolatai, érzi már szinte a szájában a szúdzsí ká halvá ízét. Közelít az ajkaihoz ez a mennyei édesség, de épp amikor beleharapna, visszarángatják a véres valóságba. Felkiált a fájdalomtól, és a homlokához kap. Egyből magához tér a lövedék hatására, de nincs tisztában vele, hogy mi találta el. Körülnézve a lábai előtt nem messze valami fura barnás dolgot lát meg. Még egy kicsit mozgásban, ahogy odáig gurult, így feltételezhetően megvan a bűnös. Gyorsan felkapja - öt másodperces szabály - megfújogatja kicsit aztán miután beazonosította datolya néven, jóízűen befalja. Vigyorogva néz távolabb a két ledermedt alakra, meg az előttük, mögöttük tornyosodó datolyakupacra és saját belátása szerint, össze is rakja a történetet. Hozzájuk lép, mielőtt megszólal. Szavait az árushoz intézi. - Tartsa pórázon a gyümölcseit, ha ennyire veszélyesek! Egyébként finom puha volt, az íze kicsit már veszített az eredeti minőségéből, de határozottan állítom, hogy remek. - Ezután magára hagyja a valószínűleg elképedt boltost és a hölgyhöz fordul e szavakkal: - Szép napot Hölgyem! Vigyázzon a bestiákkal, épp kilőtte a harmadikszemem az egyik. Segíthetek? - ajánlja fel készségesen a szolgálatait és ha az ismeretlen idegen nem ellenkezik nagyon, elveszi tőle a megpakolt kosarat. Válogat pár pillanatig a datolyák között, aztán egy fél tucatot a nő kosarában tesz. - Ez a fájdalomdíjam, fogadja el! - A kosarat visszaadja és elegánsan távozna is, ha nem történik semmi, hogy ezt megakadályozza. Furcsállhatjuk a viselkedését, de őt már csak így kell elfogadni!
|
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. március 24. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=577214#post577214][b]Artemisia Rubya - 2016.03.24. 21:41[/b][/url] Huszthy Attila Nesze neked déli vehemencia, ezt aztán jól megcsináltam. Nézek döbbenten a férfire akit homlokon találtam a szikkadt datolyával. Depláne elkerekedik a szemem, amikor felveszi a földről és megeszi és nem amiatt mert megtette, hiszen a három másodperces szabály alá pont befér a dolog, csak azért úgy mégis... Ezt követően odajön hozzánk, én a magam részéről már számítok rá, hogy majd jól leteremt, erre az árushoz intézik első keresetlen, de határozottan jókedvű szavait, aki csak pislog rá, mint hal a szatyorban és csak bólogat. Most következek én, a merénylet elkövetője, de velem még ennél is kedvesebb, olyannyira, hogy kapok tőle a gyümölcsből és felajánlja, hogy viszi a kosaram. - Köszönöm...Fájdalomdíjjal viszont én tartozom önnek Uram, mert az igazat megvallva az a szörnyeteg én voltam...én dobtam meg, de őszintén mondom nem sejtettem, hogy tényleg ekkorát üt majd ez a fránya finomság... Mondom elpirulva és keresve a mentséget buta és hirtelen tettemre, mikor már a kosaramat átadtam neki. Hangomban a megbánás tisztán kicendül, éppúgy ahogy az őszinteség sugárzik szemeimből. - Engedje meg, hogy kárpótoljam azért én is, mondjuk egy bundás kenyér-meleg tea piacon fogyasztós kombinációval, mit szól hozzá? Amúgy a nevem Artemisia, és örülök, hogy megismerhetem. Mosolygok, mert azért valljuk be nem épp hétköznapi módját sikerült összehoznom az új ismeretség megszerzésének. Remélem nem csak a cekkerem cipelésével fogjuk elrendezni ezt a helyzetet és elfogadja az ajánlatomat, mert bizony elkezdett cseperegni az eső és nincs valami meleg sem. Jól esne a meleg ital és a harapnivaló is.
|
|
|
|
|
Huszthy Attila
INAKTÍV
Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
|
|
Írta: 2016. március 26. 16:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=578012#post578012][b]Huszthy Attila - 2016.03.26. 16:10[/b][/url] Artemisia Rubya Nem mindennap találja hókon az embert egy datolya, így Attila kipipálhatja ezt a felejthető élményt. Csak az a gond ezzel, hogy a vágyott sütemény nem érhette el ajkait, viszont kemény figyelmeztetésnek könyvelheti el, mivel ennyire aljas célokra akarta használni a meditatív állapotot. Nem erre tanította indiai mestere, csak hát elragadta az éhség, meg a vágy. A befalt gyümölcs nem elégítette ki az étvágyát, ám valamennyire csillapította a vágyat ahhoz, hogy féken tudja tartani. A tréfásan leteremtett árus csodálkozó arckifejezése sem gyújtja be benne a felismerés fényét, csak mikor a hölgy szabadkozni kezd, akkor áll helyre benne az eddig téves elképzelése a valóságról. Ebből le is szűri a tanulságot: nem biztos, hogy tévedhetetlen, hiába képzeli magát annak. Mélyet sóhajt, míg helyreteszi magában a felismerést, a kosárból meg a datolyákat. - Ebben az esetben nem illeti meg Önt a fájdalomdíj, de ugyanakkor meg sem érdemli ezeket az osztályon aluli datolyákat, ami még ugrálni sem tudnak. Szerintem találunk máshol sokkal nívósabbakat. - Az árus a soron következő elképedésbe esik egyik percről a másikra. Ez nem az ő napja. Elképzelhető, hogy ezek után összepakolja a cuccait és szanatóriumba vonul. Attila viszont a piac gyümölcsös standjait veszi sorra, hogy megtalálja a megfelelő datolyákat a nőnek. - Remekül hangzik a kombináció, de amíg találunk egy sütödét, útközben keresünk másik datolyát. Mit szól hozzá? - Halad a sorok között, szemét meregetve az igazi finomság után, de úgy tűnik, hogy nincs máshol datolya, viszont füge van bőven, jobbnál jobbak. Meg is áll az egyik kupac előtt és megszólítja az eladót, miszerint mérjen le egy tucatot a legnagyobbakból. - Szerintem át kéne terveznie a datolyát fügére. Higgye el, hogy jobban jár ezekkel - mutat a zacskóban lapuló méretes példányokra. - Igazán ízletesek. Megkóstolja? Előétel...-
|
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. április 5. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=583778#post583778][b]Artemisia Rubya - 2016.04.05. 17:55[/b][/url] Huszthy Attila Nagyon szeleburdi a férfi, akit eltalálta azokkal a csoffadt datolyákkal. Csak nézek ő pedig beszél és csapong mint egy lepke a tavaszi réten. Mosolyogva figyelem ezt a tudat táncot, mert igazából vicces. Ahogy közben rójjuk a piacot és nézzük az árukat veszek tisztított kecsketejet, házit, zsírdúsat, mert az italom ettől lesz selymes és gyömbért, amit a sült mézes sertéscsülökre teszek majd, ekkor hozza fel a fügét kezembe nyomva egyet. - A füge bármilyen finom is ahhoz, amit kitaláltam nem jó. De nézze, itt egy büfé. Mondom, miközben megkóstolom a sok kismagvas gyümölcsöt. Ha rábólint, a büfében lilahagymás zsíroskenyeret fogok venni, három deci menzateával. Nagyon szeretem az ízét. A kollégiumi éveimre emlékeztet, amit az öcséimmel töltöttem. Mi négyen, a rubin gyerekek, így hívtak bennünket. A tanulásmániás különc, a macsó, a művész és az igazság bajnoka. Ezek voltunk mi. - Szereti a menza kosztot? Tudja én nagyon odavagyok érte. Kérdezem majszolva a kenyeret és míg a választ megkapom elgondolkozom. Szép idők voltak a középiskolás éveim, a hagyományőrzés, az íjászat, a botvívás, a tánc, minden ami én vagyok, amit szeretek innen származik és tőlük volt boldog. Ha visszamehetnék talán többet buliznék vagy a csuda tudja kicsit kevesebbet tanulnék. A kívülállás nehézzé tette a szívem és keménnyé, de megérte mert a tudásom most itt kamatoztathatom.
|
|
|
|
|
Huszthy Attila
INAKTÍV
Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
|
|
Írta: 2016. április 8. 22:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=585049#post585049][b]Huszthy Attila - 2016.04.08. 22:13[/b][/url] Artemisia Rubya Ő is megkóstol egy fügét is, amit legalább annyira szeret, mint a datolyát. Egyébként is az egzotikus gyümölcsök és ételek közelebb állnak a szája ízéhez, mint az európai koszt, bár láthatóan azzal is jól elvan. Addig-addig kóstolgat, míg el nem fogy az összes édes termés. Nem is baj, hisz a hölgy kifejtette, hogy nem passzol a menüjéhez. - Ó, szerintem a füge bármihez passzol. Kóstolta már fokhagymás, citromos páccal sütve? - Ilyen kompozíció ugyan hivatalosan nem létezik, ám ő képes ilyen kreációkra. A különleges ételek, meg az, hogy olyan dolgokat csinál folyamatosan, ami nem megszokott, számára újdonság, életben tartja gyermeki lelkületét és fokozza a kreativitást, a képzeletet, amire egy jósnak hatalmas szüksége van. Ahogy lassan sétálgatnak, el is érkeznek ahhoz a bizonyos, emlegetett büféhez, ahol beszélgető társa egy nagy adag hagymával spékeli meg az uzsonnáját. A férfi egy darabig csak nézi, a mellette heverő bundáskenyér is érintetlen még, ki tudja mi a szándéka vele. - Látom ma már nem akar csókolózni, bár van akinek bejön vagy nem zavarja, mégis szerintem egyedül fogja elkölteni azt a lakomát, amihez most bevásárolt. - neveti el magát végül. A kenyeret elcsomagolja szűkebb napokra, ő már jól lakott a fügékkel, ettől függetlenül illedelmesen megvárja, míg a nő eszik. Teáját kortyolgatja. Zöldteát ugyan itt nem tartanak, de ez is megteszi. Valami snassz gyümölcstea, ami talán soha nem látott gyümölcsöt, de a célnak megfelel, hogy az édes után oltsa kicsit a szomját. Cukor nincs benne, mert akkor csak szomjasabb lenne tőle. Jól esik a forró ital, hiszen feltámadt a szél, az eső is cseperegni kezd. Szerencsére védett helyen állnak. - Menza koszt? Hallottam már ezt a kifejezést, de még soha nem kóstoltam. Finom lehet, ha ennyire imádja. Mégis miben rejlik a különlegessége? - Persze, Indiában nem ismert a menza, de azért nem annyira analfabéta, hogy ne tudná mit jelent, de arra már nem terjed ki a tudása, hogy gyakorlati tapasztalata is lenne róla. Képes rá, hogy meghívassa magát a hölgyhöz egy menza kosztra, csak hogy kielégítse a kíváncsiságát. - Egyébként még be sem mutatkoztam. Huszthy Attila vagyok. Túlságosan lefoglaltak a datolyái. Itt tanítok a kastélyban Jóslástant, egyelőre gyakorlótanárként. Nem a jóslást kell gyakorolnom, hanem a tanítást - magyarázza a posztját, miközben kezet nyújt. Szerinte nem olyan fontos, hogy az embert hogy hívják, végül is egész élete során egy rakat nevet ráaggatnak mindenkire. Hogy éppen most mit, semmi jelentősége nincs.
|
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. május 10. 23:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=593215#post593215][b]Artemisia Rubya - 2016.05.10. 23:46[/b][/url] Huszty Attila A datolya kontra füge téma nagyon leköti beszélgetőtáras figyelmét, olyannyira, hogy meg is eszik egy jó adagot a finomságból. Nagyon jó nézni, ahogy falatozik teljesen megjön az étvágya az embernek tőle, így nekem is. Főleg miután megemlít egy receptet. Reflektálnom kell rá, mert menza koszt ide vagy oda a különleges ételeket én is szeretem. - Néhány gerezd fokhagyma zúzaléka, fél citrom leve és reszelt héja, csipetnyi só, bors valamit egy evőkanál méz és egy kávés kanál fahéj, ezt mind egy kis húsra öntöm, összenyomkodom, pihentetem fél órát és forró wokban megpirítom, hozzá tejfölös kukorica salátát szoktam enni vagy répás rizst. Mesélem miközben lassan megérkezünk a büféhez, ahol most beérem ugyebár a hagymás zsíros deszkával és a teával. Nagyban eszem amikor beszól nekem, a csókolózás szóra megáll bennem a levegő, a falat meg úgy minden ami mozog, a kezemmel együtt, csak a szemöldököm ugrik fel a homlokom közepéig. Szerencsére agyam is elég hamar csatlakozik hozzá és beindul. - Terveztem én, hisz itt van, nemde? Csak szegény hatóságilag lefegyverzett Cupidóval ellentétben -bár nekem is van íjam- most datolyát használtam a megfelelő alany kiválasztásához. Szemeimben csintalan fény ragyog fel, hiszen nagyon szerettem az efféle évődést, ami persze nem feltétlenül és midig komoly, de az élvezet, melyet nyújt igazán üdítő számomra. Kíváncsian várom miként értelmezi szavaim az ifjú kolléga, mert ugye most már ezt is megtudtam róla. - Akkor előre látta gondolom, hogy ma egy kolleginája, vagyis én Artemisia Rubya jól hókon vágja, csak úgy szív szeretetből, hogy azután megetethesse és cseveghessenek, a menza koszt mibenlétérő, igaz? Kérdezem továbbra is incselkedve, miután megettem az összes ételt és leöblítettem a maradék nagyon finom teámmal. Nem fogom elmesélni mi a jó a menza ételekben, majd inkább megmutatom neki, ha teszem azt elhívom egyszer ha főzök valamit ami ez alá a fedőnév alá illik.
|
|
|
|
|
Huszthy Attila
INAKTÍV
Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
|
|
Írta: 2016. május 13. 21:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=593616#post593616][b]Huszthy Attila - 2016.05.13. 21:32[/b][/url] Artemisia Rubya
Elismerően bólogat hallva az ínycsiklandó íz kompozíciót, bár nem ehhez szokott a szájpadlása. Mivel egyedül él, már elég rég óta, főzni is meg kellett tanulnia, és még senki nem panaszkodott az ételeire, még bele sem halt senki, azért az egyszerűbb ízek sem riasztják, mint a bundáskenyér teával vagy akár egy zsíros deszka hagymával. Hagyja beszélni a hölgyet, akinek csak a keresztnevét tudja, ha minden igaz, de már ott tartanak, hogy recepteket cserélnek, megismerte az ízlését, már ami a datolyákat illeti és viszi a terheit, amiért kinéz neki egy ingyen uzsonna. Jó a koszt a kifőzdében, partnerének mégis egy ponton torkán akad a falat. Pár hosszú pillanatig eltart, míg rendbe szedi a vonásait, de aztán frappáns válasszal áll elő. Attilának tetszik a hölgyemény stílusa, briliáns mosollyal hallgatja végig a nőt, ám mikor szóra nyitja száját, érdekes válaszra ragadtatja magát. - Azt mondta Artemisia? Mégis melyik családból? A fűszer, a perzsa királynő, a barokk festőnő, vagy simán egy Istennő? - Kedvtelve néz végig a nőn, persze semmi szemmel falás, csak visszafogott, udvarias kíváncsiság csillog a szemeiben. Az érdeklődés mögött azonban cinkos mosoly is bujkál, láthatóan tetszik neki a játék, amit a másik kezdett el. Ő persze csak ártatlan elszenvedője a női praktikáknak, mondhatni áldozat, de nem tartja kellemetlennek a helyzetét. - Hálás vagyok, hogy nem nyíllal kezdett lövöldözni rám. Ilyen esetben mi a dolga az áldozatnak? Nem voltam még hasonló helyzetben, segíthetne! - Figyelmesen hallgatja a nő válaszát, ha van, de ajkáról nem hervad le a kihívó mosoly. Mindketten tudják, hogy ez az egész csak játék, de amellett már érdekli is, hogy kivel áll szemben, ki ez a nő, akivel ilyen fura módon hozta össze a sorsa. Az újabb kihívó kérdésre még reagál, mielőtt ő is feltenne egyet a hölgynek. - Azt éreztem, hogy ha nem ülök le arra a padra, akkor éhen maradok. A jövő mindig a döntéseink függvénye és csak a legvégén derül ki, hogy pozitív mérleggel zárul-e vagy negatívval. Ön mivel foglalkozik, ha nem vagyok nagyon tolakodó? Bár a csókos témánál már elrontottam. - Nevetgél saját magán, aztán kitartja kezét a fedél alól, hogy megnézze, esik-e még.
|
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. május 18. 10:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=594749#post594749][b]Artemisia Rubya - 2016.05.18. 10:54[/b][/url] Huszthy Attila Látom a férfi veszi a lapot és nem sértődött meg, hogy ilyen módon válaszoltam neki, sőt mi több riposzttal veszi fel a kesztyűt. Nagyon mosolyog, pillantása kíváncsian érdeklődő, amolyan igazi játszópartner benyomását kelti bennem. ehhez illő szavakat intéz hozzám. Nevetek egy jót mielőtt felelnék és közben beszerzek magamnak még egy kört a kedvenc teámból, mert fázom egy kicsit. - Ez nem lehet kérdés, természetesen Istennő vagyok, de a nevemet speciel a növényről kaptam. Ha pontos szeretnék lenni, akkor a tárkonyról, szüleim közös kedvencéről. Mesélem miközben kortyonként veszem magamhoz a lélekmelegítőmet, bár talán most a kandallóm melege jobban esne, de milyen faramucin venné ki magát, ha behívnám magamhoz őt, mert folytatni szeretném a beszélgetést, viszont ha nem megyünk hamar meleg helyre ide fogok fagyni a büfé pultjához. Amíg őt hallgatom két tervet is készítek arról miképp juthatnék zárt térbe vele. Gyorsan döntök, ahogy általában szoktam és szóra nyitom számat. - Tudja mit? Van egy ötletem, mivel kollégák vagyunk, hiszen én is a Kastélyban oktatok, méghozzá Gemmológiát, sőt ott is lakom, azt mondom menjünk vissza oda. Ha cipeli a cekkerem bejöhet hozzám, ráadásként kap egy finom hagymaféléktől mentes vacsorát és mindent elmondok, amit tennie kell, ha egy nő íjat fog magára. Mi a véleménye? Ajkamra a legbájosabbnak mondott -fanyar szépségemhez mérten az persze- mosolyom fut és fahéj szín szemem kérlelőn vetem a férfira, remélem meggyőzi mindez és a hidegtől enyhén remegő kezem látványa valamint az ajánlatomban rejlő lehetőségek tárháza és hazasétálhatunk hamarosan.
|
|
|
|
|
Huszthy Attila
INAKTÍV
Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
|
|
Írta: 2016. május 23. 12:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=595970#post595970][b]Huszthy Attila - 2016.05.23. 12:58[/b][/url] Tárkony Kisasszony - Önnek hatalmas szerencséje van az életben. Szerencse, mert jó családba született. Először is látszik az uralkodói vérvonal, másodszor hálás lehet, hogy a szülei szerették a tárkonyt. - Mielőtt folytatná a szómenést, ami ihletett pillanataiban elkapja, lányosan végigsimít a haján, csavargat egy tincset, és lányos mozdulatokba rendezi alakját. Jól játszik, de kész ripacs. Azt minden esetre jól érzékelteti, hogy nőként próbál gesztikulálni. Azt sem bánja, ha a fél piac rajta mulat, az neki csak külön öröm. - Én is jó családba születtem. Képzeljen el engem Gingerként! ... Vagyis inkább ne, lidérces álmai lennének! - Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a gyömbérről van szó, a szülők kedvence, természetesen Attila után, szabadon. Figyeli az elfogyasztott tea mennyiségét, amit beszélgetőtársa ledönt a torkán, és milyen meglepő, de kitalálja mi állhat a háttérben. Erre rájátszik még a reszkető kéz, a kékülő száj, az automatikus összehúzódás...persze, hűvös van. Nem kell hozzá különösebb jós tehetség, hogy levágja, ha itt maradnak, hamarosan a jeges macik oltalmában fognak piknikezni. A nőben is hasonló gondolatok foganhattak meg, ez kiderül a következő mondatából. Attila nem kívánja, hogy megfagyjon, sőt amit tud meg is tesz ez ellen, de azért nem átall egy kicsit még odaszúrni, nem bántóan, hanem viccesen. - Értem én, bűnhődnöm kell, amiért nem hagytam vásárolni. - Megint nevetésbe fordul mondanivalója, remélve, hogy partnere is követi a vidámságban. - Az eső elállt, ha pedig Gemmológiát tanít, biztosan tisztában van a csakrákkal. Van egy jó gyakorlat hideg ellen. Pörgesse meg a hármas csakráját a kettes helyett, attól is felmelegszik. - Újabb nevetésre ragadtatja magát, aztán kilép a fedél alól, hátranéz várakozón, kész-e a hölgy követni őt. Kezében a kosár alapanyaggal, biztosan jó nehéz. - Elfogadom az ajánlatot, ha nem tart otthon íjat és nyilakat, és csak elméleti lesz az oktatás - mondja komolyan, de láthatatlanul a szája szegletében ott bujkál az a bizonyos mosoly, ami lehet biztatás is, meg az ellenkezője is. Megindul, ha mindketten készek az indulásra, de a lábával együtt a szája is beindul, jártatja azt is. - Nem furcsa véletlen, hogy bár kollégák vagyunk, mégsem az iskolában, hanem a piacon futunk egymásba? Véletlen-e, hogy Ön Gemmológiát oktat, míg én Jóslást, és végezetül, hogy a két tárgy is találkozott a piacon, nem csak mi? -
|
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
|
|
|
