- Bumszalagbőr!
- Doxitrágya!
- Tatuepét tessék! Friss a tatuepe!
- L-es békatojás!
- Itt olcsó a kadosszagyökér!

Betti

Ütközés~

Végre rám fért egy kis kimozdulás, folyton csak a folyosókon rohangáltam most meg már a piactéren is megfordultam. Most jártam itt először így próbáltam oda figyelni mindenre nehogy eltévedjek valahol így végig a piactéren sétálgattam. Bár a haza vezető utat már most elfelejtettem így azzal lehet lesz némi gondom majd...Körbe körbe forgolódtam és szinte mindent néztem csak azt nem, hogy merre megyek és mi van a lábam előtt így igen hamar orra is estem magammal rántva egy nálam talán 1-2 évvel idősebb lányt. Azonnal a fejemhez kaptam és amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam majd bekötött bal kezem nyújtottam felé.
- Ne haragudj, jól vagy? Megütötted magad? - bűnbánó tekintettel néztem a lányra. Kicsit ismerős volt nekem, lehet láttam már az iskola folyosóin. Nagyokat pislogva pásztáztam őt végig, de se szakadt ruhadarabot se sérülést nem véltem felfedezni így kicsit megnyugodott piciny lelkem. Nem sokkal volt magasabb nálam ahogy láttam, de azért észrevehető hogy én magam közelebb vagyok a 150-hez mint a 160-hoz.
- Tényleg nem akartalak felborítani! Meghívlak egy sütire kiengesztelésül, vagy amihez csak kedved van! - kicsit elkezdtem hadarni a lánynak, remélve azért hogy érti mit magyarázok. Ilyen helyzetekben gyakran jön rám a hadarás, de mindig rá fogtam arra hogy hiperaktív vagyok és az izgalom teszi. De egy ilyen helyzetben inkább a zavartság az ami hunyó ebben. Gyakran megesik velem hogy elesek vagy felborítok valakit. A kezemen lévő bekötött horzsolás is egy nagy esésem nyoma. Amilyen szerencsétlen vagyok ez igen gyakori eset nálam..mindig nagyon szégyenlem is magam ha a bénaságom miatt valaki fellökök és szegény meg is sérül miattam.

Betti

Ütközés~

Végre rám fért egy kis kimozdulás, folyton csak a folyosókon rohangáltam most meg már a piactéren is megfordultam. Most jártam itt először így próbáltam oda figyelni mindenre nehogy eltévedjek valahol így végig a piactéren sétálgattam. Bár a haza vezető utat már most elfelejtettem így azzal lehet lesz némi gondom majd...Körbe körbe forgolódtam és szinte mindent néztem csak azt nem, hogy merre megyek és mi van a lábam előtt így igen hamar orra is estem magammal rántva egy nálam talán 1-2 évvel idősebb lányt. Azonnal a fejemhez kaptam és amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam majd bekötött bal kezem nyújtottam felé.
- Ne haragudj, jól vagy? Megütötted magad? - bűnbánó tekintettel néztem a lányra. Kicsit ismerős volt nekem, lehet láttam már az iskola folyosóin. Nagyokat pislogva pásztáztam őt végig, de se szakadt ruhadarabot se sérülést nem véltem felfedezni így kicsit megnyugodott piciny lelkem. Nem sokkal volt magasabb nálam ahogy láttam, de azért észrevehető hogy én magam közelebb vagyok a 150-hez mint a 160-hoz.
- Tényleg nem akartalak felborítani! Meghívlak egy sütire kiengesztelésül, vagy amihez csak kedved van! - kicsit elkezdtem hadarni a lánynak, remélve azért hogy érti mit magyarázok. Ilyen helyzetekben gyakran jön rám a hadarás, de mindig rá fogtam arra hogy hiperaktív vagyok és az izgalom teszi. De egy ilyen helyzetben inkább a zavartság az ami hunyó ebben. Gyakran megesik velem hogy elesek vagy felborítok valakit. A kezemen lévő bekötött horzsolás is egy nagy esésem nyoma. Amilyen szerencsétlen vagyok ez igen gyakori eset nálam..mindig nagyon szégyenlem is magam ha a bénaságom miatt valaki fellökök és szegény meg is sérül miattam.

Annabella
Nézz a lábad elé!
Ruha