- Bumszalagbőr! - Doxitrágya! - Tatuepét tessék! Friss a tatuepe! - L-es békatojás! - Itt olcsó a kadosszagyökér! A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának! 
|
|
|
Rozsos AnnamariUjjával kissé megigazította szemüvegét, ahogy tekintetével felmérte a piac méretét - és tömöttségét -, mielőtt belevágott volna a közepébe. Ez nem igazán az ő közege volt, kicsit kényelmetlenül is érezte magát, de mivel elvileg csak itt lehetett kóliusz-levet venni, amit átültetéskor a bonsai gyökerére kell locsolni, muszáj volt áldozatot hoznia, elvégre mindenképpen szerette volna, hogy az apró fa egészségesen fejlődjön. A többi kelléket megvette már, de a falubéli növény-szaküzlet épp kifogyott minden ilyesmiből, a következő szállítmányra pedig heteket kellett várni...szóval Riannek igazán nem volt más választása.
Nekiindult, s talán először életében örült annak, hogy szörnyen sovány, mert gond nélkül manőverezett az emberek között, csak néha-néha lökve meg valakit, de amennyien voltak, ez egészen elkerülhetetlen volt. A növényes nénit viszont csak nem találta - hogy most valóban órákon át bolyongott, vagy csak érzésre volt annyi, nem tudta volna határozottan megmondani, mindenesetre kezdett egyre frusztráltabb lenni. Ezért fordulhatott elő, hogy véletlenül, egészen gyengén összeütközött egy barna hajú, tizenéves lánnyal, kicsit meglökve őt.
- Bocs - motyogta oda se nézve a mai napon már hatezerszer elismételt mondatot, így talán nem is lett olyan szívből jövő, mint egyébként szokott. Tekintetét továbbra is az árusokon, de főként a portékákon tartotta - mivel még soha nem járt erre, fogalma sem volt, mit hol fog találni, úgyhogy igyekezett nagyon figyelni, hogy ne kelljen a szükségesnél több időt elpocsékolnia itt.
Nem mintha egyébként annyira ragaszkodott volna a komoly és határozott időbeosztásokhoz, de zavarta a sok ember, no meg hogy mindenki igyekezett rátukmálni valamit, ő pedig azt érezte, hogy ha nem vásárolja meg az eladó összes létező termékét, mélyen meg fogja bántani. Most is, legalább hat pennát vett, melyek közül az egyik szivárványszínűen fogott - pedig nem is használt pennát, golyóstollal szeretett írni, csak vizsgáknál kotort elő egyet, és akkor is azt, amelyeket Giltől kapott.
Szóval...itt volt az idő, hogy megtalálja azt a kóliusz-levet, mielőtt még bevásárol tatuepéből, vagy megveszi azt a kosár kismacskát.
|
|
|
Adrian Blythe
INAKTÍV
Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2016. március 6. 20:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571310#post571310][b]Adrian Blythe - 2016.03.06. 20:59[/b][/url] Rozsos AnnamariUjjával kissé megigazította szemüvegét, ahogy tekintetével felmérte a piac méretét - és tömöttségét -, mielőtt belevágott volna a közepébe. Ez nem igazán az ő közege volt, kicsit kényelmetlenül is érezte magát, de mivel elvileg csak itt lehetett kóliusz-levet venni, amit átültetéskor a bonsai gyökerére kell locsolni, muszáj volt áldozatot hoznia, elvégre mindenképpen szerette volna, hogy az apró fa egészségesen fejlődjön. A többi kelléket megvette már, de a falubéli növény-szaküzlet épp kifogyott minden ilyesmiből, a következő szállítmányra pedig heteket kellett várni...szóval Riannek igazán nem volt más választása.
Nekiindult, s talán először életében örült annak, hogy szörnyen sovány, mert gond nélkül manőverezett az emberek között, csak néha-néha lökve meg valakit, de amennyien voltak, ez egészen elkerülhetetlen volt. A növényes nénit viszont csak nem találta - hogy most valóban órákon át bolyongott, vagy csak érzésre volt annyi, nem tudta volna határozottan megmondani, mindenesetre kezdett egyre frusztráltabb lenni. Ezért fordulhatott elő, hogy véletlenül, egészen gyengén összeütközött egy barna hajú, tizenéves lánnyal, kicsit meglökve őt.
- Bocs - motyogta oda se nézve a mai napon már hatezerszer elismételt mondatot, így talán nem is lett olyan szívből jövő, mint egyébként szokott. Tekintetét továbbra is az árusokon, de főként a portékákon tartotta - mivel még soha nem járt erre, fogalma sem volt, mit hol fog találni, úgyhogy igyekezett nagyon figyelni, hogy ne kelljen a szükségesnél több időt elpocsékolnia itt.
Nem mintha egyébként annyira ragaszkodott volna a komoly és határozott időbeosztásokhoz, de zavarta a sok ember, no meg hogy mindenki igyekezett rátukmálni valamit, ő pedig azt érezte, hogy ha nem vásárolja meg az eladó összes létező termékét, mélyen meg fogja bántani. Most is, legalább hat pennát vett, melyek közül az egyik szivárványszínűen fogott - pedig nem is használt pennát, golyóstollal szeretett írni, csak vizsgáknál kotort elő egyet, és akkor is azt, amelyeket Giltől kapott.
Szóval...itt volt az idő, hogy megtalálja azt a kóliusz-levet, mielőtt még bevásárol tatuepéből, vagy megveszi azt a kosár kismacskát.
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2016. március 6. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571340#post571340][b]Rozsos Annamária - 2016.03.06. 22:25[/b][/url] Adrian Blythe A kis navinés imád piacozni. Mármint, nem árulni, bár ki tudja, olyat még sose csinált, hanem nézelődni, válogatni, embereket taposni, és úgy általában minden hétvégén rácsodálkozni arra, hogy mi minden van a piacon, és hogy azt a sok mindent valaki meg is veszi, úgy tűnik. Mármint, most komolyan, ki a fene szeretne félig zöld tatuepét? És van, aki olyat árul. Ő ezt sose fogja megérteni, de hát nem is ő a célközönség. A kislány ugyanis nem olyan buta, mint amilyennek időnként kinéz, és éppen csak annyi pénzt visz magával, amiből egy csokira futja. Nincs szüksége arra a rengeteg sok lim-lomra, amit egy jó piacon összevehet az ember. Mondjuk, ehhez a bölcsességhez sok idő kellett, és még több pénz. De megtanulta a leckét. Éppen megcsodálta a kismacskákat, mikor valaki belekönyökölt az oldalába. Oda se neki, egy gyakorlott piaclátogató ilyet fel se vesz. Időnként átgázolnak a lábán, nekilökik a másik embernek, vagy szimplán árusnak nézik, megesik. Észrevesz azonban a földön egy zsebkendőt, nem újat, és cselekszik. Annál is fürgébben, mert megfordulva a zöld tatuepés standot látja, és azt nem szereti nézni. Ő szeret egyedül lenni, olyankor pedig mindenféle történetet talál ki. Most éppen ő a nagy zöld, a környezetszennyezést megállító hős, aki olyan meggyőzően alázza meg a gondatlan, szemetelő piacjárót, hogy mindenki rögest elszégyelli magát, és a semmiből előtermő kukákba szedik a szemetet. Mert hogy nincs itt kuka. De mindegy is, nem ez a lényeg; egy saját zsebkendőbe csavarja a használtat, és céltudatosan, időként mást is oldalba könyökölve - többek között ezért is szeret ide járni, büntetlen erőszak is kell néha a szelíd lelkének - odacsörtet a feltételezett szemetelőhöz, megkocogtatja a vállát és a kezébe nyomja a csomagját. - Nem fér el a zsebedben talán? - úgy érzi, vele van az erő, és mit neki bármilyen ellenséges szándék. Ő itt a hős, és ezt persze mindenki tudja, hiszen erélyes és meggyőző. Most mit csináljon, magányos a lelkem, szórakozni meg neki is kell valahogy.
|
|
|
|
|
Adrian Blythe
INAKTÍV
Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2016. március 8. 14:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571804#post571804][b]Adrian Blythe - 2016.03.08. 14:06[/b][/url] Rozsos AnnamariHogy a dementor vinné el azt a nyamvadék kóliusz-levet és azt is, aki árulja, Riannak ugyanis kezdett mélységesen elege lenni a piacból, hiszen továbbra sem találkozott még senkivel, aki tudott volna neki akár minimális útmutatást nyújtani. Aztán ott volt a tömeg is, mindenki furakodott mindenfele, valaki még a vállát is elkezdte piszkálni; Rian gondolkodás nélkül leseperte a kéretlen ujjakat, egy "köszönöm, de nem veszek semmit" elmotyogásával kísérve, a feltételezett árus szavai viszont megállították. Megfordult, s egy igen határozott, valami fehér gombócot nyújtogató lánnyal találta magát szemben. - Hogyan? - kérdezett vissza, összeráncolva a homlokát. A forgatag miatt nem volt benne teljesen biztos, hogy neki szóltak, de mivel a lány egyértelműen és nagyon intenzíven őt nézte - olyan arckifejezéssel, ami Rianben leginkább egy morcos panda benyomását keltette, még akkor is, ha esetleg ez a valóságnak nem felelt meg - csak az eridonos lehetett a kiszemelt áldozat. Kissé értetlenül nézett a másikra, majd tekintete lejjebb vándorolt, a lány kezében tartott gyűrött zsebkendőgombócra; nem volt szüksége géniuszi intellektuális erőbedobásra, hogy rájöjjön, mire utal. - Ó. Öhm - jelentette ki igen koherens eleganciával, némi kényelmetlen fészkelődés közepette megvakarva tarkóját. Mivel még nem sűrűn történt meg vele, hogy valaki az elhagyott szemetét kajtatva szaladjon utána, lányos zavarában nehezére esett belőni, pontosan mi lenne a megfelelően udvarias megnyilvánulás egy ilyen helyzetben. - Elnézést...? - ajánlotta fel, miközben gyorsan elvette a koszos csomagocskát. Előkotort táskája külső zsebéből egy nejlonzacskót, amibe belehelyezte a gombócot - mert akármilyen készségesen feltételezte, hogy valóban ő hagyta el, volt benne némi egészséges gyanakvás a dologgal kapcsolatban, ami arra késztette, hogy ne taperoljon hosszasan mindent, amit valaki felvesz a földről és felé nyújt - és elsüllyesztette a csomagot az ominózus zsebben azzal a határozott tervvel, hogy amint teheti, keres egy kukát. - Mindenki után feltakarítod a piacot, vagy csak én vagyok a szerencsés? - kérdezte őszinte érdeklődéssel, egyrészt mert nem tudta, hogy most akkor netán valami büntetést fognak rá kiszabni, vagy mehet isten hírével - a lány erélyes kiállása csak növelte Rian bizonytalanságát -, másrészt pedig kíváncsi volt rá, a hölgyemény csak őt pécézte-e ki magának, vagy életcélja a piactér makulátlanul tartása.
|
|
|
|
