37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 12:04 | Link


Bizonyára sokak oldalát kifúrja a kíváncsiság, mit csinál egy Révay Nándor azokon a bizonyos napokon, amikor éppen nem a Minisztériumban tengeti az idejét. A válasz rémesen egyszerű, azt, amihez kedve tartja. Többnyire kísérleteket végez, kutat, begyűjt, megfigyel. A mai napon egyik kedvenc alapanyagbeszerzési helyét látogatja meg. Egyes készletei megcsappanóban vannak, így idejét látja pótolni őket.
Bicegve kóvályog a padsorok között, egy bizonyos standot keresve. Kezeit zsebébe mélyesztve halad, noha nem érdekli különösebben a felhozatal, tekintget jobbra is, balra is, ez már majdnemhogy foglalkozási ártalom, itt is valamiféle törvényszegést, simlisséget kutat. Hosszabban elidőzik egy-egy elhanyagolt külsejű máguson vagy boszorkán, ám emlékeztetnie kell magát, hol van, s hogy bizony itt nem ritkaság, ha valaki mosdatlan vagy piszkos. Bizonyára zajlanak átverések, a tündérzsálya például nevetségesen olcsó az egyik árusnál, valószínűsíthetően lopott vagy éppenséggel egy igen gyenge termés.
Hol vagy már, te, koszos, vén, ráncosbocskor!! Zsörtölődik magában, miközben már harmadszor sétál el ugyanamellett a görvélygomba árus mellett, akinek apró standja már messziről bűzlik. Szombat reggel lévén a piactér forgalmasnak mondható, de nem túlzsúfoltnak, nem okoz számára gondot a haladás, nem úgy a megfelelő hely megtalálása. Már-már feladni készül a küldetését, gondolván, megbízható összekötője, ma cserben hagyja, amikor egy hajlott hátú, koszos, öreg alakon ragad a tekintete.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 10. 12:04
Hozzászólásai ebben a témában
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 10. 12:45 | Link

Révay Nándor

A fiatal lány első hétvégéjét tölti új iskolájában, melyet lassan de biztosan kezd kiismerni. Első napja eléggé zűrösen indult, amikor is megismerkedett egy rossz arcú férfivel, kire rossz hatással volt vélasága. Ritka az ilyen. Általában a másik nem képviselői teljesen odáig lesznek érte, és akár a csillagokat is lehoznák az égről, ha ő erre kérné őket. Az erőszakosan fellépő egyedeknél még ritkább az a típus, akire nem hat a fiatal lány varázsa. Ők azok, akik ténylegesen felkeltik az érdeklődését Chloénak. Az a bizonyos tanár, akivel még előző iskolájában jött össze, az utóbbi csoportba tartozott. Nem azért volt a lánnyal, mert vélasága megbabonázta, hanem mert ténylegesen meglátta benne azt, amit ő egy nőben látni akar. Azóta csak egy férfi volt még, kire nem tudott hatást gyakorolni. Ez az alak pedig megmentője volt azon a bizonyos napon. Chloé elég rossz szájízzel közlekedik azóta az iskolában. Amennyire csak lehet takargatja magát és nem nagyon mozdul ki a házának falai közül. Az ilyen esetek igen csak megviselik Őt. De általában hamar elhatározza magát, hogy Ő márpedig nem fog egy senki miatt bujdosni. Mert igen, az ő szemében az a férfi egy senki. Egyrészt mert ránézésre egy lecsúszott alak. Másrészről beszéde és megmozdulásai is arra engednek következtetni, hogy nem aranyvérű család leszármazottja. Igaz, a fiatal lány nem boszorkány, és még egy csepp ilyen vér sincs benne. De aranyvérű család nevelte úgy, mint a saját "aranyvérű" lányukat.
Szombat. Chloé kedvenc napja a héten, így nagy elhatározással ébredt fel reggel. Hallotta, hogy nem messze az iskolától van egy szép kis falu, melyben ezen a napon piacot tartanak. Igaz semmi vásárlási célja nem volt, de úgy döntött felderíti ott is a területet. Piros szövetkabátjához felhúzott egy széles karimájú kalapot, melyet elől kicsit lejjebb húzott. Ezzel az volt a célja, hogy kissé eltakarja arcát. Kezében egy fekete clutchot tartva tipeg csizmájában a piaci sorok között. Hol jobbra, hol balra pillant és igyekszik magába szívni a hangulatot. Sok standból az árus hangosan ismerteti portékáját, melyre Chloé olykor oda is figyel. Egy érdekes árucikk hallatán felkapja fejét és a hang irányába fordul, ám ekkor egy ütközés következik be. Figyelmetlensége miatt nekimegy egy férfinek. Szerencsére nem egy nagydarab nő, így talán még csak meg sem tántorodik a férfi. Ő már annál inkább. Egy lépést tesz is hátra, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Ezután emeli csak fel fejét és tekint az idegenre.
- Excusez-moi! - Ismét megfeledkezett róla, hogy immár nem otthon van, hanem Magyarországon, ahol magyarul kellene beszélnie.
Utoljára módosította:Chloé M. Saint-Laurent, 2015. november 10. 12:48
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 16. 20:18 | Link



Taubler... Menekül...
Szemeit összeszűkítve mered a tőle kissé odébb sétáló alak hátának tökéletesen a közepére, miközben fejében egymást érik a szitokszavak, melyekkel az öreget illeti. Nem tehet róla, minden alkalommal kihozza sodrából a simlis vénember, de nála szerzi be a legjobb alapanyagokat. Ez azonban sosem egy egyszerű menet, hiszen nem épp egy régi cimboráját követi, s aki maga sem kívánja jobban a társaságát, mint fordítva.
 Már megint Százfűlé főzetet használsz, hogy a futóférgek kérődzenek rajtad...
Nándort nem lehet ilyen könnyen átverni, noha az első pillanatokban egyáltalán nem volt biztos a dolgában, amikor elkapta a férfi tekintetét, s meglátta annak szemében a pillanatnyi pánikot, majd pedig a menekülési szándékot, már nem maradt szemernyi kétsége sem. Alkarjának egyetlen határozott mozdulatával tenyerébe csusszan varázspálcája..
 Még nem...
Tisztában van azzal, a vén róka nem hopponálhat a piac kellős közepéről, ki kell mennie a falu szélére, hogy arra képes legyen, így tulajdonképpen esélye sincs elmenekülni. Nándornak csak egy tiszta szakasz kell, hogy levegye, ám nem akar felfordulást sem pedig a vajákosok nyivákolását, így csak megszaporázva lépteit üldözi prédáját, s érzi, ahogyan a benne többnyire szunnyadó vadállat lassan ébredezik. Ismét jól fog szórakozni.
Fejében már el is döntötte, mely átok lesz az első, amivel leteríti majd a férfit, amikor valahonnan a perifériáján kívülről egy ezüstös szőke villanás érkezik, majd ütközik egyenest a mellkasának. Az ilyesmi kegyetlenül kitaszítja a béketűréséből, s most, hogy amúgy is fokozódik benne a feszültség, ez ki is szakad belőle.
 - Nézz már a szemed elé te... - kékjei valahol itt fókuszálnak a lányra, pupillái a felismeréssel együtt tágulnak ki, épphogy ki nem szorítva minden kékséget íriszeiből - leírhatatlanul szépséges teremtmény! - Ajkait halk sóhaj hagyja el, ahogyan szinte elvész a  világos kék szemekben, melyek majdnem annyira gyönyörűek, mint sajátjai. Hirtelen késztetést érez rá, hogy megigazítsa szürke szövetkabátját, vagy éppen végigsimítson enyhén borostás arcán. Kezét saját tarkójára vezeti tovább és egy hatalmasat csíp haja tövébe.
 - Khm... elnézést! Remélem... nem ütöttem meg... Kegyedet! - Kissé küszködik a szavakkal, ahogy próbál saját elméjében egy kis rendet tenni a rátelepedő ködben rendszerezni gondolatait. Hiába azonban, amint sikerül elvonnia tekintetét a szőke tüneményről, alig egy pillanattal később már megint azon kapja magát, hogy bámulja az elbűvölő pofit.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 16. 20:19
Hozzászólásai ebben a témában
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 18. 17:41 | Link

Révay Nándor

A férfi támadóan lép fel Chloé ellen. Ez kissé meglepi a fiatal lányt. Bár számíthatott volna rá, hogy az idegen nem fogja jó szemmel nézni, hogy egymásnak mentek. Azonban az a hangnem amit megüt, eléggé bántja a fiatal véla fülét.
- Már elnézést, de... - támadna vissza, hogy rendre utasítsa a férfit. De ekkor az idegen rá emeli tekintetét, és úgy fest, Ő nem az a kategória, akit hidegen hagy a lány vélasága. Vagyis hát, Chloé hatással van rá, nem úgy mint arra a tanárra az iskolában. Így már nem olyan érdekes számára a férfi, mivel nincs benne semmi kihívás. Valószínűleg két szép szó, és a lábai előtt hever, mint ahogy az átlag szokta. De ez most nem zavarja. A kellemetlen első élménye után talán pont erre van szüksége. Egy idegenre, aki a hatása alá került, akivel el lehet kicsit szórakozni. Így Chloé is vissza vesz a lendületből és előveszi legédesebb és legkedvesebb énjét, melynek nincs az a férfi, aki ellen tud állni. A fiatal lány arcán egy mosoly szalad át, melyet a hirtelen stílusváltás okozott. Kissé lehajtja fejét, hogy a másik fél ne lássa mosolyát. Nem lenne illendő. Nemsokára kékjeit újra a férfira emeli.
- Nem történt semmi. Jól vagyok. - válaszol kissé talán gépiesen, miközben egy bájos mosolyt küld a férfi felé.
- Elnézést kell kérnem. Figyelmetlen voltam. Remélem nem ütöttem meg nagyon. - Az illem megkívánja ezt, de tudja nagyon jól, hogy a borostás, jól öltözött Úrnak valószínűleg semmi baja nem esett. Tekintetét végigvezeti az előtte állón, majd kezét a férfi felé nyújtja.
- Van egy kis...por a kabátján. - Töri a magyart, de érthető amit mond. Mondat közben jobbja megindul a férfi felé, azzal a célzattal, hogy leporolja a nem létező koszt. A lényeg mindössze azon van, hogy hozzá érjen. Gyengéden és óvatosan nyúl a férfi mellkasához, és lassan, kissé gépesen mozdulatokkal "dolgozik", természetesen ha hagyja. Közelebb is lép hozzá, így talán már a másik intim szféráját súrolva, de ez az a távolság melytől jól érződik Chloé parfümjének illata.
- Nos, elnézést még egyszer! - közli, majd indulni készül, hacsak a férfi meg nem állítja. Egy sejtelmes tekintet és egy kedves mosoly jelenik még meg Chloén, aki szinte biztos benne, hogy nem hagyják őt arrébb állni. Ha mégis, akkor tévedett. De általában nem szokott tévedni.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 18. 22:16 | Link


Szép. Gyönyörű.
Ahogy ezen szavak váltják egymást elméjében, amint kékjei mohón isszák a látványt, úgy érzi tarkóján egyre erőteljesebben az ismerős jelzést. Az a langy köd, mely lassanként próbálta elfedni elméjét, ennek hatására kezd most vissza is húzódni. Ismét az a szúró érzés haja vonalánál, mint már megannyi alkalommal, s most is ugyanazt jelenti. Valami nincs rendben.
Nem, valóban nincsen, hiszen hogyan is lehetne valaki ennyire szép... mikor visszaemeli rá halovány kék tekintetét, már kétsége sem férhet hozzá, a lány vérében kell legyen valami. Arcán töretlen a sármos mosoly, s csak azután szólal meg, hogy saját jeges kékjeit a szépségéibe fúrja.
 - Ugyan, Kedvesem, ne vicceljen! - hangja olyan kedves, ilyennek talán még ő maga sem hallotta sem saját magát. Megköszörüli a torkát, s bár tisztában van vele, mitől kábult el ennyire, nem mutatja jelét, hogy túlságosan vevő lenne a lány mágiájára. Ezüstös tincsek... Áhh, igen, igen, már bizonyos, miféle családból származik. Nándor néhány pillanatra ugyan ismét megfeledkezik magáról, s csillogó, akaratos tekintettel fürkészi a fiatal teremtmény vonásait. Az ellen sem emel kifogást, hogy a lány törékeny kacsója megindul mellkasa felé, majd amikor már biztonságban érzi ott, ő maga is közelebb lopja magát. Normál esetben Nándor már megragadta volna a csuklóját, s hamarosan a büntetés is következne, a szándék miatt, de most szórakoztatja a helyzet, így a szöszi megmenekül. Egyelőre.
 - Igazán figyelmes! - nem szakítja meg a szemkontaktust...egy kicsit még.. de csak egy egész rövid időre leragad a különleges szempárnál is, és ráérős úri ficsúr lévén veszi a bátorságot, hogy mélyebbre merüljön bennük.
 - Ugyan hová siet? - Búgja, miközben szája szegletében kihívó mosoly bujkál, keze villámgyorsan, szinte észrevétlenül emelkedik fel, s meglepően lágyan simul a puha, apró kézfejre, mely a mellkasán felejtődött. Orrába lassan áramlik be a hűvös, őszi levegővel a lány parfümjének kellemes illata is. - Mit szólna egy italhoz, ha már úgy adódott, hogy Kegyed miatt elszalasztottam az üzletem? - Még hozzátesz valamit, amit általában sosem - Nos? - Igen... soha nem fordul elő, hogy megérdeklődi, mit akar vagy mit nem akar a másik fél, de ezt eme teremtésnek nem kell tudnia. Hmmhm.. Nevetését mélyen zengő hümmögéssé csitítja ott belül, s még a fejét is megcsóválná, ha társaság nélkül ácsorogna a piactér kellős közepén.Még ekkora szerencsét!
Véla.. egészben, vagy részben, számára nem egyértelműen eldönthető, ugyanis érzelmileg pocsolyasekély pszichopatánk bár férfiből van, a szíve pont olyan rothadó, mint a legféregrágtább alma. Ő az eszével szeret. Már ha képes ilyesmire, s az esze irányítja a vágyait is. Ettől függetlenül a fantáziája igencsak beindult, s ha már ilyen szépen szóba elegyedtek, igazán megérné komolyabb vizekre terelni a témát. Egy dolgot még kénytelen megállapítani, s ezt látványosan meg is mosolyogja. Milyen kis fiatal.. ez a madárka. Talán diák?
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 18. 22:17
Hozzászólásai ebben a témában
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 20. 08:05 | Link

Révay Nándor

A férfi kedvesen viszonyul Chloéhoz, aki ezt kifejezetten élvezi. Még az sem zavarja, hogy mindenféle ismeretség nélkül, majdhogynem becézgeti őt az ideges. A kedvesem hallatán és mosoly szalad át arcán. Ezt általában az idős úri nők szokták neki mondani, amikor segítséget szeretnének tőle kérni. Már hozzá szokott, de férfi szájából nem sűrűn hallotta. Így ez az eset megmosolyogtatja. Ennek ellenére nem szól a férfinak, hogy mellőzze eme kifejezést. Az ismeretlen férfi szó nélkül hagyja, hogy a fiatal véla leporolja a nem létező koszt róla, ezáltal pedig még közelebb kerülve hozzá. A folyamat közben talán még Ő is pár centit közelebb araszol a lányhoz. Chloénak nagyon jól esik az efféle közeledés egy ilyen helyes és nála idősebb férfitől. Elnézve a férfit úgy harminc körül járhat, talán picivel lépte azt túl. Chloé pedig igen csak gyengéd érzelmeket táplál is idősebb férfiak iránt. A saját korosztályával sosem gondolkodna semmi komolyabban, csak és kizárólag futó kalandban. Számára egy komoly, érett nagy betűt férfi kell. Akinél természetesen az is nagy előny, ha sármos. Ó igen, az nagy előny. Így a most előtte álló Úr, minden kritériumnak megfelel.
Ahogy távozni készül érzi, hogy megragadják kezét, nem eresztik. Mivel testével már a férfi mellett állt, így kicsit elfordítja tőle fejét, és egy sokat sejtető, "én megmondtam" mosoly jelenik meg arcán. De ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is. Újra bájos de mégis komolyabb arckifejezésre vált, melyről nehéz bármit is leolvasni. Visszalép a férfi elé, és kezét elhúzza annak mellkasáról, majd a másik kezében lévő clutchre teszi.
- Nem szeretném feltartani, ha sok dolga van, de... Ha ráér szívesen megiszok Önnel egy italt.- A férfit hallgatva Chloé tekintetében némi bűnbánóság csillan meg.
- Elnézést kérek, hogy belepiszkítottam az üzletébe. Higgye el nem állt szándékomban. Ki tudnám engesztelni valamivel? - kérdi, bár kissé akadozva. A magyar nyelvet még töri, így lassan teszi össze a mondatokat, melyekből szín tisztán kihallatszik, hogy ő más országból származik. Aki szemfüles még azt is megállapíthatja, hogy francia, mivel az r betűt franciásan ejti ki. Sose fog neki menni olyan szépen, mint a magyaroknak.
- Ó, én udvariatlan. Hadd mutatkozzam be... - jobbját a férfi felé nyújtja, de neveltetéséből adódóan nem kézfogásra, hanem sokkal inkább kézcsókra. De szerencsére még időben kapcsol, hogy most nem olyan közegben van, így változtat a tartásán. - Chloé Saint-Laurent. Önben kit tisztelhetek? - kérdi érdeklődő tekintettel és egy bájos mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér