Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály"Sziklakórház"
Történelmi áttekintés:A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.
Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.
A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.
A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe. A hely jelentősége ma: Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.
Érdekességek: Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát. Dwayne Warren munkája
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
 Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2019. január 2. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=744804#post744804][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.02. 21:00[/b][/url] Életképek I. Minden szereplő, aki az átkötő történetekben szerepel, ismeri a leírt eseményeket, hozzájárult, illetve megalkotásában szervesen részt vett, ám maga az esemény önálló játékot nem igényelt, később visszautalásként megjelenhet. William Tovább a hszhez!

Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Az első, amit mindig megérzek, az a remegés a kezemben. Minden, amire eddig azt mondtam, hogy bosszantó, eltörpül amellett, amit ennél a remegésnél érzek. Mindent elvesztettem volna, amit szerettem, egyetlen pillanat alatt? Ha igen, miért nem veszthettem el azt, amitől szabadultam volna. A lélegzésemet. A szemem lassan nyitom ki, majd csukom be újra. Haj, rengeteg emberi szőrzet, Will. A hányinger úgy söpör végig a gyomromből felszökkenve, torkomban gombóccá duzzadva, hogy már csak az automatikus mozdulat van meg, amivel félrerántom magam. A bátyám gyorsabb, ahelyett, hogy a földet teríteném be cselekszik, és az előre odakészített edényt találom el. Kimerülten fekszem vissza, szemem visszacsukva, elmerülve egy emlék után kutatok, ami csakhamar meg is érkezik, érzem a sós levegőt, a hullámok csapkodását, ahogy a szél a hajamba kap, a szemem kiszáradt, és mégis könnyes. - Csak tizenhárom voltam. A hangomon hallom, hogy nem tiszta, rekedt, halk, elhasználtam a vidám csilingelést arra az időre, amikor valóban vidám voltam. Amikor szerettem élni. Néhány hónap alatt felhasználtam azt a készletet, amit mások képesek egy életre beosztani. Will ott van, hallom a lélegzését, talán ő is éppen visszaemlékszik. - Ha megkérdezted volna, miért, elmondtam volna. Fészkelődik. Olyan vagyok, mint aki másnapos, minden hang, minden mozdulat fáj, jobban, mint amennyire azt illendő volna tennie. Minden pillanatban azt érzem, hogy széthasad a fejem, hogy felemelem a kezeimet, a koponyámhoz érintem, és mintha csak egy papír volna, szétszakítanám. Szűnjenek meg a hangok, a fájdalom. - Le akartál ugrani a szikláról. Felel végül csendesen, amire bólintok egy aprót, vagy talán csak akarok. Talán csak akarok azt hiszem. Az ujjaim tompa puffanását hallgatom, ahogy reszketésükben beleakadnak a takaróba. - Azt mondtad, az olyanoknak, mint én, nem való az élet. Megköszörüli a torkát, ahogy ezt a mondatot nyugodtan kimondom. Emlékszem még rá, hogy mit mondott akkor. Nem kérdezett, nekem esett, pedig csak a szikla szélén álltam. Nem volt szándékomban az ugrás, csak nem akartam vidám embereket hallgatni. Nem akartam ott lenni anyám közelében. - Látod, ha akkor elsétálsz, mennyi mindentől megkímélted volna magad. Nem kéne mindenkit megmentened Will, csak azt, aki megérdemli. A tekintetemet már nem nyitom ki, légzésem fokozatosan válik egyenletessé, a sötét szobában vagyok. A hangok most csak, mint tompa zúgások érnek el, egyedül vagyok.
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
 Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2019. január 4. 12:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=744911#post744911][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.04. 12:55[/b][/url] Kedves professzorHárom nappal az eset után A fejem még mindig tompán zúg, a hányinger is állandó kísérőm. Fáradt vagyok, folyton csak aludni szeretnék. Nem beszélek, csak tőmondatokban, és fogalmam sincs, hogy az emberek mit tudnak, vagy mit hisznek. Nem érdekel. Egy valamit bánok csak jelenleg, az pedig az, hogy érzékelem a fényt. Úgy élem meg, mint mindenki, aki kórházban van. A kötést cserélik a fejemen, az arcomat melegíti a lámpa egy része. Aztán, ahogy kikapcsolják, úgy jön a kellemes, hideg, sötétség. Orvosi szaknyelven beszélnek, ha figyelnék, talán értenék is belőle valamit, de nem akarok figyelni sem. Will sokat mesél, sokat mutat. Nem iszonyodom a vértől, a nyílt sebektől. Azt mondta, ha nem lennék mániákusan megszállott divat őrült, lehetne belőlem orvos is. Nos, azt hiszem, erről mostanra letett, hiszen a bal vállam éles fájdalma, ujjaim állandó remegése arra engednek következtetni, hogy nem csak, hogy a bátyámat nem követem a pályán, de a tervezésnek, sőt, a hárfának is búcsút mondhatok. Mindennek, ami egykor az életem volt. - Fáj. Mondom a nőnek csendesen, aki mellettem áll, azt mondták, ha úgy érzem, rosszabbodik a fájdalom, szóljak neki, segít. Segített. A fájdalom egy pillanattal később csillapodni kezd, érzem, hogy a fejem kábul, a szemeim lassan lecsukódnak. Nem akarok gondolkodni, nem akarok érezni, nem akarok emlékezni. Nem akarok semmit, csak aludni, pihenni, nem létezni. Álmomban egy sötét teremben vagyok, a teremhez lassan szokik hozzá a szemem, hallom Denis hangját, amiket mondott. Gyűlöl engem. Nem látom őt, hiába forgolódok, csak a gyűlöletet érzem, mint megannyit ostort a testemen csattanni. Hirtelen pattannak ki a szemeim, érzem, hogy nem vagyok egyedül. Férfi illat, de nem Denis, nem a bátyám, nem az öcsém. A szemeim fókuszálnak, és végre bemérem, a házvezető-helyettesem. Sárközi nem jött el. Nem is jöhetett. Ahhoz túlságosan szereti Denist. - Helló.
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
 Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2019. január 5. 15:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=745148#post745148][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.05. 15:45[/b][/url] Kedves prof A kérdésére, hogy hogy vagyok, halványan elmosolyodom, nem könnyű még huzamosabb ideig ébren lennem, nem tudom, hogy most mennyire fog sikerülni, de mindent, amit el akarok neki mondani, azt igyekszem megtenni. - Mint, akinek a fejét egy gyökér beleverte a falba. Ő a házvezető helyettesem. Mind a ketten úgy ismernek, mint aki szépen elcicázik az emberekkel, ujjai köré csavarja az embereket nagy pilláit rebegtetve, mázolt száját édes mosolyra húzva. Most nincsenek pillák, nincsen rúzs, nincs cicás hang, csak a tények. - Gondolom azért jött, hogy megkérdezze, mi történt, hogy ki tette? ~ Gondolom azért van itt, mert Sárközi nem akarja tudni az igazat. ~ Kiszáradt ajkaimat megnyalva, lapos pislogások közepette pillantok rá. Gondolom, Will intézte így, hogy sokat aludjak, hogy ne gondolkodjak, hogy ne fájjon. Bár inkább fájdalmaim lennének, bár ébren szenvednék, mint álmomban. Amikor alszom, mindig újrajátszom az eseményeket, ahogy Denis kiabál felem, ahogy a fejem koppan, majd a sötétség, amiben a hang marad csak velem, az ő hangja, ahogy azt kiabálja, gyűlöl, megvet engem. - Denisszel régen nem láttuk egymást, szerettünk volna egy kicsit kettesben lenni, beszélgetni a szünetről. Tetszik tudni, az édesapám egy kicsit belebolondult az életébe, és mindenféle őrültségeket talál ki. Denis hozott nekem ajándékot, de a szobájában hagyta, így lement érte. Én nem akartam kint várakozni, ezért bementem a kandalló melletti helyiségbe. A fejemet kicsit megigazítom, a szememet elemelem a professzorról, és próbálok úgy tenni, mint aki igyekszik visszaemlékezni az eseményekre. A saját hazugságomat már jól begyakoroltam, hitelesen ejtek ki minden szót, még azt is, ami nem igaz, Denis bejött velem a helyiségbe. - Volt bent valaki, nem tudom, hogy ki, de eléggé ideges volt. Magas alak, erős. Nagyon erős volt a marka, olyan könnyen lökött a falhoz, mintha csak egy rongybaba lennék. Nagyon megijedtem, a reflexeim lelassultak. Elpillantok a másik ágyra, Kedves prof mögött ott van egy másik ágy is. Denis tekintetét felém fordítja, mélyen az enyémbe néz, a tekintete kíváncsi. Tegnap láttam őt először, akkor ott ült, ahol ma Kedves professzor. - Denis nem volt velem. Bárcsak ott lett volna, akkor megvédett volna attól, aki ezt tette. A mondat végére már visszapillantok a helyettesemre, hiszen addigra a másik ágy újra üressé válik. Talán csak hallani akarta, hogy milyen történetet adok elő. - Professzor, szerintem mindenkit megviselnek ezek az ünnepek, nem hiszem, hogy szándékos lett volna, csak rossz helyen voltam. Denis gyorsan visszaért, és tudta, hogy mit kell csinálni, hiszen levitt a bátyámhoz, és most élek. A végét már csak halkan teszem hozzá, lesütve a szemeimet egy pillanatra, majd újra felnézve a férfira.
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
 Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2019. január 5. 20:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=745169#post745169][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.05. 20:05[/b][/url] Kedves professzor - Elég széles a kör. Szuper, az iskola negyede gyanúsított lett egy olyan ügyben, amiben én meg tudom pontosan fogalmazni, hogy ki és miért bántott, és azt is, hogy mennyire volt rá jó oka, de bármit is mondok, abból csak az fog kijönni: Denis Brightmore kis híján gyilkos. Na és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az áldozattal igencsak jó és intim viszonyt ápoltak, olyan szinten, hogy nem egyszer egymás házában is felbukkantak. Ez aztán a szenzáció. - Nem vagyok benne biztos, hogy én voltam a célpont. Amikor beléptem a helyiségbe, emlékszem, hogy az egyik fotel fel volt borulva. Nem az a nagy fotel, hanem az a kicsi, gömbölyű. Lepillantottam rá, és akkor... Nyelek egy nagyot, ez az a pillanat, amikor el kell csuklania a hangomnak, az események ekkor történtek ugyebár. A tekintetem lehunyom, majd szusszanva nyitom ki újra, barna szemeimet Kedves professzorra emelve. - ... ahogy ránéztem a fotelre, emlékszem, hogy azon gondolkoztam, mennyire neveletlen valaki, hogy csak így tönkreteszi az iskola berendezési tárgyait, lehajoltam, hogy visszaállítsam, és akkor jött a fal, onnantól minden olyan zavaros. A kezem a fejemhez emelem. A biztonság kedvéért még kötés van rajta, hogy védje, megint kezd fájni, zsibbadni. Az agyam egyszerűen túl sokat van erőltetve. - Tételezzük fel, hogy én csináltam hülyeséget, hogy kifejezetten nekem szólt a támadás. Lehet, olyan nyolcvan lány, akit megbántottam, mert javasoltam, hogy hordjon színes ruhákat, vagy ne hordjon annyit, ne fesse magát ribisre, ne utánozzon, ne szóljon be Stella fenékkörfogatára, tudja nem mindig tudom befogni a lepcsest. Egy pillanatra megállok, a szemei kipattannak, úgy nézek rá, mint aki szellemet lát, és valóban, Mr. Brightmore ismét az ágyon ül. Nem veszek róla tudomást, csak Kedvest nézem. - Ki akarnak csapni?! A záróvizsgáim előtt?! Ne haragudjon, de ez nem fair! Egy csomó közösségi munkát csinálok, ott a dök meg az edictum, mentorálom az újakat, azért mert beszóltam valakinek, még engem akar felelősségre vonni? Az apám az iskola támogatója, ezt nem tehetik meg velem. Bármit képes vagyok tenni, bármit, csak tereljük el a témát arról, hogy ki hol volt és mikor. Értem, hogy Sárközi azért nem jött el, mert szereti Denist, és tudja, hogy érte hazudnék neki, de látná az igazságot, viszont Kedves kukacoskodó és csak bajt fog hozni ránk.
|
|
|
|