Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=731882#post731882][b]Cassandra McNeilly - 2018.08.14. 19:28[/b][/url]

Ha egy napom 48 órából állna, néha az is kevés lenne mindarra, amire próbálok odafigyelni. Valamelyik kisebb varázslófaluban kitört egy kifejezetten varázserőérzékeny járvány, aminek se az oka, se a pontos ismeretei vagy kimenetele nincs meg, így ma reggeltől a begyűjtött minták felett ültünk a kollégákkal és méréseket végeztünk. Így több óra után már foltokat látok, és ideje lett volna egy ebédnek is, szóval felpakoltam magam az emeletre, a kis irodába, amit a magaménak tudhatok és megejtettem ezt aktákat lapozgatva. Reméltem, hogy az eddigi betegek lapjaival jutok valamire, de nem igen ment, így egy nagyobb sóhaj után inkább aláírtam a heti jelentéseim, majd magamhoz fogva elindultam velük, hogy leadjam őket.
Nem igazán tudom, hogy ez csak az itteni titkárnőkbe van-e kódolva, vagy másba is, de ha élő embert látnak, azonnal társalogniuk kell róla, éppen ki halt meg, megy férjhez, csalt meg valakit vagy szült gyereket. Általában mosolyogva bólogatom végig a meséket, de most félbeszakítva Zsókát indultam tovább, hogy fontos, ő meg elengedett. Aztán három lépést nem tettem és tessék.
- Ha különleges képesség lenne valakit tenyér alapján felismerni, be kéne magam jegyeztetnem, Gabe - vontam fel az egyik szemöldököm, ahogy megálltam, hogy megforduljak és meg is nézzem, hogy nem csalt a hang- és kézfelismerésem. Végig is néztem rajta egy pillanatra, aztán csak megingattam a fejem. - A munkahelyi szexuális visszaéléseket, pláne többediket, jelentenem kéne a belső ellenőrzésnek, nem tudsz valakit véletlenül?
Ugyan nem gondoltam komolyan, de elég határozottan tudtam előadni hozzá, hogy a hallgatózó szemek éppen mögötte kikerekedjenek, de végül csak elmosolyodtam a papírjaim szorongatva.
- Mi fújt vissza? Ugye nem hoztál valami vírust arról a helyről - húztam el a szám, sok jót nem tudok elmondani az ottaniakról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=731898#post731898][b]Cassandra McNeilly - 2018.08.15. 00:35[/b][/url]

Az agyam folyamatosan pörgött az információkon, amiket ma be kellett fogadnia, de nem igazán jutottam egyről a kettőre, és ha görcsösen igyekszem, akkor sem lesz jobb. Belenézegettem a papírokba, ahogy lépdeltem át az emberek között, hogy minden meglegyen, egy oldalba bele is feledkeztem, miután megszabadultam a kollegiális beszélgetések szépségeitől. Nem, a mai napig nincs, aki rávegyen, hogy az életemről vagy az ismerőseiméről tárgyaljak a szabad perceimben hírre éhes negyvenes férfiakkal és nőkkel. Bizony, a lepcses száj nem függ a nemtől, néha a kortól sem.
- Most is többet vagyok az isten háta mögötti porfészkekben, mint azt szeretném - közöltem kissé felháborodottan, de ez inkább a ténynek szólt, amit közöltem. Szeretem a munkám és a legjobbat is nyújtom, ha arról van szó. De ma is mindenáron rá akartak venni hármunkat, maradjunk a zónában és vizsgálódjunk ott. Köszönöm, nincs öngyilkos hajlamom, ha meg lepukkant falvakra vágyom, akkor mehetek olyanba, ahol van ismerősöm.
- Hol? - kérdeztem nagy lelkesen előbb a jobb, majd a bal válla felet átnézve lábujjhegyre emelkedve végül a szabad kezem csípőre téve néztem rá. Tisztában voltam vele, hogy magáról beszél, szerintem még az is, aki nem érti a viccet, a gesztusai is állandóan árulkodtak arról, hogy túlzottan is rendben van magával. - Mindegy milyen, csak jó legyen és erős - nevettem el magam kicsit, nem is reagálva arra, mennyire érek rá. Ahogy odabent telt az idő, szerintem még addig sem jutottak el, hogy megnézzék a kártyám, mikor léptettem magam ki ebédszünet címen. - Bedobom az asztalra és mehetünk, ráérek a többivel.
A kijelentésemmel egyidejűleg el is indultam az üvegajtós iroda felé, ahova két kopogás után benyitottam, majd az íróasztalhoz lépve letettem az aktákat és már búcsút is intettem nekik.
- Te fizetsz, ez a minimum, amiért nem jelentelek fel - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán a meséjére figyeljek. - Ismerem, bár van, akik szeretik. Az unokahúgom is jár oda néha - meséltem, de nem nagyon ment, hogy ne vigyorogjam ki a pestises kijelentést. Ismerem az ottani körülményeket, vizsgálódtam is már ott, éppen egy terjedő himlő kapcsán, de nem, a pestishez ott még nem elég lelakottak. - Éppen az isten háta mögé járunk, valami alföldi falucskába, mert felütötte a fejét, csak nem a zombivírus, de még nem jöttünk rá mi... de van mintám belőle, még főzhetek belőle teát bárkinek! Meddig kell odajárkálnod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=732486#post732486][b]Cassandra McNeilly - 2018.08.20. 21:27[/b][/url]

- Emberek. Emberek vannak mindenhol, összetaperolnak mindent, tönkretesznek mintákat, hülyeségeket kérdeznek és ott pánikolnak, ahol én csak szeretnék leülni a kávémmal - sóhajtva néztem igen morcosan felé majd vissza a papírjaimra. Nem vagyok oda az élő emberekért és a társaságért munka közben. Bármennyire is szomorúan hangzik, és nem, ettől még nem a hullák vonzanak, egyszerűen jobban szeretem, ha nem csacsognak az arcomba folyamatosan és hagynak gondolkodni, különben ők fognak meghalni, nem én. Több antitest van belém adagolva, mint bennük valaha lesz. Az életem nem féltem, de ha megint odajön valami okoskodó pasi, biztos, hogy elgondolkozom 20 év leülése vagy az a beszélgetés éri-e meg jobban.
- Jól van, nagyfiú, majd jelentek nálad egyet. Egyszer - emeltem is fel a mutatóujjam, de ennek nem most volt itt az ideje, és nem a papírmunka miatt. Tényleg nem különösebben vettem a lelkemre, értettem, hogy ez valami kényszere, ami inkább komolytalan élcelődés, mint komoly zaklatás. Bár volt az irodában, akitől tényleg a hideg futkosott a hátamon, ott képtelen voltam hidegrázás és fintor nélkül eltűrni azt is, ha csak becézett. Bah, nincs két egyforma ember. Ahogy a főnökünknek is megvan a maga keresztje, éreztem magamon a tekintetét, aztán inkább le is léptem, hogy már Gabe mellett lépegessek a lépcsőházba, majd le a normál szintre. Miért vagyunk így ennyire fent?
- Legközelebb meghívlak, nehogy gondod legyen a hónap végén - ingattam a fejem elhúzva a szám, hogy aztán nevetve bokszoljak finoman a karjába, mikor leértünk majdnem az utolsó, kívánt szintre az utcafronthoz. - Te nem tűnsz egy teás alaknak, már ha nem haragszol, de ha érdekel, neked is kifőzök valamit. Ezt inkább annak a sötét hajú, nyomozóirodás pacáknak ajánlanám, aki tegnap képes volt azzal a szöveggel küldeni nekem fel egy üzenetet, hogy fontos az ügy kapcsán, közben meg egy étterem címe volt rajta - sóhajtottam lemondóan, mert ennél még én is eredetibb vagyok, pedig nem vagyok se pasi, se randira hívogatós fajta.
- Ennyire rossz a helyzet? Kivel van gond amúgy? Vezetés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=733430#post733430][b]Cassandra McNeilly - 2018.09.03. 22:12[/b][/url]

Kénytelen voltam nevetve ingatni a fejem, ahogy ő határozottan közölte a mihez tartást az ügyben. Nem mintha tényleg valószínű lenne, de én aztán nem vagyok a híve a felesleges jaj nem, jaj de, jaj úgyse, de bizony beszélgetéseknek, így ezt is elengedtem magunk mellett. Értékeltem, hogy ő is képes a tényleges témákra korlátozódni és nem kell olyan meséket vagy elhanyagolható háttérinfókat kipörgetnem az agyamból, mint a mit eszik a macskája és hányadszor fog a hörcsöge lekölykedzeni. Amúgy bírom ám az állatokat.
- Ó, ezt ma még nem is hallottam senkitől ilyen szépen. Melengeted a lelkem - kaptam is a kezem a mellkasom elé egy drámai pillanatra mielőtt még kiléptem volna a lépcsőházba. A kis bokszolást is egészen elfelejtettem, futó szeszély, nekem lehet, Nő vagyok. Egyébként kifejezetten ellenemre van, mikor az összes titkár és titkárnő nyaka majd kitörik úgy les vagy hallgatózik valami helyi pletyka után. Borzalmasak, és elvárják, ha véletlen egy környezetben vagytok, hogy te is ezt tedd velük. - Veled nyilván nem, butuska. De vele lehet elmenne. Már ha anyád bukik az ilyen... vasaló deszkán kettődésre tolt, zselézett hajú és önbizalomhiányos pasikra. Bukik rájuk? - kérdeztem egész érdeklődve, még rá is néztem nagy serényen, mielőtt az ajkaim beszívva próbáltam nem elnevetni magam.
- Nem sok emlékem van - szerencsére, lehetne rosszabb is, igaz? - arról a helyről, de a korábbi polgármester... nos érdekes eset. Ő azt beszélik most is egy adóparadicsomban sütteti a hasát, akivel nincs kiadatási egyezményünk, hogy kihallgathassák ebben és abban. Csak nem megfelelő utódja lett?
Nyilván én is tudom, hogy konkrétumokról sosem beszélhetnénk, de ez egy olyan dolog, amit ha beszélnek abban a porfészekben, bárkihez el fog jutni. Nekem meg még a nevem is felmerülős volt egy időben ott, ráz is a hideg. A Cukorkaboltról való lemondásom nem áldozat, inkább szabadulás volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=735095#post735095][b]Cassandra McNeilly - 2018.09.26. 15:14[/b][/url]

Volt velem egy olyan fura problémája az embereknek, hogy meghökkenésel és kétkedéssel fogadták a reakcióim és meglátásaim. Nem voltam kifejezetten rideg, számító vagy éppen kellemetlen alak, csak kicsit sajátos. Jól éreztem magam így, mikor ezt meg sem kellett próbálni leplezni, nem volt olyan se Gabe, se akikkel tényleg komolyan beszélgettem, mint aki elől takargatnom kéne.
- Nagyon kedves, hogy vigyázol rám. De nem szükséges - billentettem oldalra a fejem rebegtetve a pilláim pár pillanatig rá, majd szedtem is a lábaim, bár még pont belefért a teljesen letargiába sodró pasi története, aki azt hitte, majd én vevő leszek a randijára. Igazság szerint szerintem bármelyik titkárnő már a kiskonyhában ráugrott volna az ipsére, szimplán rossz helyen kopogtat.  Vannak ajtók, amikhez nem szórták ki a kulcsot, csak kérésre adják.
- Szegény édesanyád. Miért állnál a boldogsága útjába? Hívhatnád apunak Tamást - merthogy neve is van, csak eddig ez fölösleges infónak minősült, de mivel ebből összesen kettő van az épületben, és az egyik a 90 és halál közti takarítószemélyzet vezetője, szerintem nem is kell tovább magyarázzak, kiről van szó. Ha van itt ember, aki még azt is tudja, hogy hány centire van a franciaágyad a bejárattól, az Gabe és az osztálynak a másik három embere. Alaposabbak, mint szükséges lenne talán, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Naugye.
- Hogy lesz ilyenből polgármester? Vagy esetleg, itt nem az a lényeg ő ki, hanem hogy kik vannak mellette? - billentettem oldalra a fejem elég érdeklődően. Nem feltétlenül kellett válaszolni, az előzőnek, Oszkárnak is sajátos ismeretségei és hálózata volt. Építőipar, egészségügy és üzleti szféra. Egy festő is lehet báb. Ja, ezzel tisztában vagyok, ellenben a sárga villámpatkánnyal. - Az micsoda? - pislogtam értetlenül nagyokat.
- Rád bízom magam ma, de ha szar, ne akard tudni, hogy jársz - néztem rá sokatmondóan, ahogy lassan kikerestem azt a csendes és pont megfelelő kilátással rendelkező asztalt, aztán le is dobtam magam hozzá. - Mennyire élvezhető a munka náluk egytől zombivírusig skálán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=739463#post739463][b]Cassandra McNeilly - 2018.11.02. 23:21[/b][/url]

Egész vidáman, még egy őszinte vigyorral is néztem fel rá, ahogy már majdnem éreztem a szeretetet. Vagy ez a meleg és hideg közti különbség volt, ahogy kiértünk. Ez utóbbi jóval valószínűbb, ettől még semmi meglepő nem történt. Én mindig értettem, valahogy az elejétől kezdve mikor és mire gondol ezekkel, sosem vettem fel semmit és többet sem láttam bele. Az emberek nagy hányadával szemben képes vagyok két lábbal a földön lenni akkor is, mikor mások szerint lebegek. Ez valami extra lehet, pedig nem tettek engem soha ilyen hős szarságokba.
- Milyen szomorú. Anyu nem mérges ezért? - biggyesztettem le az ajkam, ahogy rá néztem már majdnem megható szomorúsággal. De meg tudtam érteni. nekem nem volt gondom a szüleimmel és a rokonaimmal, de nem voltunk egy világ. A legtöbb lány odahaza valahogy olyan kis tündérmesébe próbálta magát tenni, én meg mindig kilógtam a szokott sorból, bár szeretve én is voltam. Az egyik oldalról ott van Emma, aki örök idill vadász, ha be se vallja, erre a Piroska és a farkasba csöppent és nem a happy endesbe. Meg ott van a másik részről Maja. Róla mondanom se kell semmit.
- Meg téged ismerve sok másra is. Azért szólj, ha valami terjeng arra. Nem szeretem a meglepetés melókat és egy kolerához még nem ittam ma elég kávét - néztem rá sokatmondóan, hogy aztán ledobjam magam egy kényelmes helyre a kávézóban. A villámpatkány dologra csak grimaszoltam egyet, hogy tök jó, majd igyekszem megjegyezni. Bár nem fogom, mert nem igazán érdekel. De azt se fogom megérteni, ha egy felelős pozícióban lévő férfit igen, hogy lehet ott, ahol.
Nem tudtam mi lesz az italom sorsa, de már éppen vártam valami megjegyzést, ami biztos vagyok benne, hogy elmaradt. Így csak a kitett menülapot futólag átlapoztam, leginkább a képek miatt, hogy aztán rá emeljem a tekintetem, mikor visszaért.
- Nem, csak minisztériumi irodai nyápicokra vagyok intoleráns. Meg néhány tanársegédre, egy parkolóőrre és két laborosra. Azt hiszem nem hagytam ki senkit - gondolkoztam el egy pillanatra. Vannak pasik, akikről nem tudom eldönteni, mi lepi meg őket abban, ha könnyen lépnek a nők jobbról balra. Semmi sírás, semmi hiányolás.
- Te akkor lépsz át kisapám hármasba, ha találsz valamit és elkezdheted csokorba gyűjteni a szart, hogy aztán borogathasd. Bár lehet az a kettes - nevettem el magam végül, hogy aztán oldalra billentsem a fejem. - Azért valami értékelhető is van vagy csak rossz kávé?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=741570#post741570][b]Cassandra McNeilly - 2018.11.24. 21:35[/b][/url]

- Mintha az én anyámról beszélnénk - közöltem el is nevetve magam. Az a szomorú, hogy teljesen értettem a helyzetét, nem csak mert ismertem Gabe helyzetét, inkább azért, mert néha az egész családomban ezt éreztem. Főleg mikor nagyapáméknál volt nagy bandázás. Vagy esküvő, esetleg temetés. Jutott már ki mindenből, szerencsére nem egyszerre. akkor lehet az unokahúgom szétesett volna, mint azok az olcsó legófigurák. Ennyivel képben voltam ha a villámpatkányokkal nem is.
- Nem hangzik patikának. Remélem semmit nem fogadsz el, Jézus, inkább dobj egy üzit és küldök valami hatásosat. Tudod jól hogy abból a három napos másnapból és 2 óra alatt helyretettelek - igaz, akkor nekem is szükségem volt rá, de van bennem ennyi jószándék meg kedvesség, hogy ha nem öncélú is segítek. De tényleg, bírom az embert, nincs okom nem tenni. Meg tudna fojtani egy kanál vízben képességei szerint, de nem lenne biztos benne milyen vizet hoztam és az rá nem-e veszélyes. Mi ezért vagyunk mindketten életben és kedveljük egymást olyan furán. Élem az embert, van rajta mit, fura is, hogy nincs mit nézni.
Teljesen rá bíztam magam, nem éreztem úgy, hogy ebből gond lenne, még a látszatháborgása ellenére se. Az itallap nem volt izgi, de mögötte a felhozatal tűrhető volt, annyira, hogy Gaberől egész átkoncentráltam az egyik pincérre, de mivel rendes nő vagyok, ahogy visszatért százszázalékosan rá irányult minden érzékszervem.
- Tulajdonképpen... igen. Förtelmes - húztam el a szám. Nem tehetek róla, válogatós vagyok, nem elégszem meg azzal ami tűrhető, nekem az kell ami jó és ér is valamit. Ezért maradok nagyapám szerint egyedül. Más kérdés, hogy Bandi papa nem mindent tud. Jobb is.
- Oh, pedig biztos szerelembe esnék... megint pár órára - mondtam nevetve is az egészen, hogy aztán a széken hátradőlve hagyjam, hogy az italaink előtérbe kerüljenek. - Tartok tőle a szó szoros értelmében. Hidd el, ahogy állnak a dolgok, úgysem sokáig leszel ott egyedül - vontam vállat. Nem mintha hallottam volna valamit, én sosem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=754433#post754433][b]Cassandra McNeilly - 2019.04.04. 15:28[/b][/url]

Egyszerre tudnék nagyon nevetni és képedek el a tényen, hogy kik veszik körül őt jelenleg. Gabe nem feltétlenül a túlzások embere, amikor még nem célt érve kell valakit elkapáltasson. Sorsok, munkák, életek... mikor és mit. Így kicsit ugyan nyugtalanító egy ilyen patika, legalább elég esze van, hogy többet ne próbálkozzon.
- Olyan régen monopolyztunk már - biggyesztettem le az ajkaim válasz nélkül hagyva. Egyikünk se volt a nagy ígéretek tételéről híres, de ő is tudta mit jelent az előbbi felszólalásom. Kevés emberért tenném meg azt, amit tudok, és az orvosi lapomon szereplő csekély listához őt is hozzátolhatjuk. Húzta már ki a hátsóm meleg helyzetből. Kicsit el is kalandoztam, még ő italt rendelt, még egy egész szokatlan, szép mosolyt is megengedtem magamnak egy laza hajigazítással mielőtt visszaült velem szemben. Igen, köszi, jól szórakozom.
- Akár hiszed, akár nem, aki mellett így bemelegedik egy faszi, nem is érdemelte - húzom el a számat, majd még kipillantok oldalra, majd Gabere egy nem rossz elismerésen belül. Mert így már én is felfedeztem a gyűrű nyomát az ujján, láthatóan eltűnt. Az apróságok, ez nem az én munkám.
- Mint mindig. Van aki téged valaha nem érdekelt annyira, hogy utána is nézz? - költői kérdés, de már meg sem lepne, ha lenne méltán kielégítő válasza. Aztán lássuk is, mivel lep ma meg, a csésze fölé hajolva éreztem az illatot, még el is mosolyodtam. Nem egy rossz döntés. - A fene nagy tér meg emberek - forgattam meg a szemem, de kicsit sem voltam lehangolt, biztos voltam benne, hogy ha érdekes dolog jön, tudni fogom. Nekem ilyen skilljeim vannak, kinek és mi jutott ugye.
- Beszélnek dolgokat, főleg a titkárok egy kis vállsimítás és szép mosoly után - vontam vállat, majd belekortyoltam a kávékülönlegességbe, mielőtt még folytattam volna - éppen ezért tudom, hogy kapsz társaságot a következő hónapban. Azt nem, kit. Még.
Persze ez sokat nem jelent, mert ha akarom, holnap tudhatok egy nevet, de kettőnk közül ez őt érdekli, engem inkább az mikor lesz vége a cirkusznak és áll helyre a rend. Marhára felcsesz, hogy lassan mindenki lelép csipcsup okokkal. Ez meghalt, az sáros... és akkor? Láttátok engem kik vesznek körül? Mindenki csak magára gondol; bezzeg én. Ezzel a lendülettel a besétáló kékszemű öltönyös palira emelem a tekintetem, aki egyből kedélyesen jelzi csatlakozhatnék én meg legszebb mosolyommal állok fel lehúzva a maradék italt és megveregetve Gabe vállát.
- Holnap délben, ha még érdekel, most pedig... Szép napot, Beni. - Megyek, látok és győzök. Reményeim szerint.

// //