Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=720611#post720611][b]Machay Ilián - 2018.04.15. 16:43[/b][/url]

Mondtam, hogy vissza fognak hívni. Alig mentem ki terepre, alig csináltam valamit, nekik már tudniuk kell mi történt, miért történt, miért használtam annyi mágiát, amennyit, és valljuk be, ezzel a folyamatos hívogatással csak hátráltatnak. Ha a világ másik feléről is minden nap haza kéne jöjjek nekik, akkor elég nagy bajban lennének, mert így nem lehet dolgozni. A poros kis faluból viszont hamar ideérek, és ha egyszer ide tudok jönni, akkor miért is jönnék, miért is ne hívnának, ha épp nincsen jobb dolguk. Utálom az egész rohadt auror gárdát. A kommandósokat bezzeg nem hívják be akció közepén tíz percenként.
Idegesen mozgatom lábam a sötét szobában, ahogy jobb híján a kezemet figyelem. És mégis miről számoljak be, ha egyszer alig tudtam meg valamit? Arról, hogy szólhattak volna, hogy ez a nő egy kicseszett istenség, és még az én mágiám sem hat rá? Mert ezt igazán megemlíthették volna, csak úgy mellékesen, ha már engem állítanak rá. Igen, marha dühös vagyok ezért, hogy elvárják, hogy tökéletesen végezzem a munkám, de nem képesek megosztani fontos információkat, mert úgyis, annyi időm van két kihallgatás közben. Idióták. Világos szemeimmel nézem a két belépő férfi vonulását, és az arcom egyáltalán nem arról árulkodik, hogy boldog vagyok, amiért újra itt lehetek.
- Mit akarnak már megint? - az én nevem úgyis tudja, ott van az aktában, vagy ha mégsem, akkor így járt. Kérdezze meg a barátaitól, ha annyira érdekli. - Egy kocsmában találkoztam vele, nem tudtam meg semmit, ellenben szart sem ért vele szemben a mágiám, amiről valakik elfelejtettek szólni nekem - megemelem az amúgy is feszült hangom az utolsó mondatrésznél, ahogy a kihallgatóablak felé fordítom tekintetem. Tudják csak, hogy mit b*sztak el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=720707#post720707][b]Machay Ilián - 2018.04.16. 16:22[/b][/url]

A válaszára megemelem szemöldökeim, és egy pillanatig úgy nézek rá, mintha teljesen hülyének nézném, és fogalmam sem lenne, hogy ez most egy vicc, vagy tényleg ő fog kihallgatni. Információt. Na nem mondod haver, azt hittem, fánkot árulni mentem ki. Nem sietek kisegíteni a nevemmel, úgyis ott vagy az aktámban, ahogy minden más is, az erőm, az eddigi munkáim, a rúnáim, az ismertetőjegyeim, és minden más, amiről nem tudok. Egy pillanatra eszembe jut, amit Franciska mondott, hogy a vőlegénye egy kihallgató tiszt. Igazából nem gondolok arra, hogy ő lenne, minden osztálynak megvannak a saját kihallgatói, szóval akármelyik lehet, csak így felötlik bennem az emlék. A nő úgyis tudja, mit keres.
Megint megemelkedik a szemöldököm, ahogy belekezd a hosszas beszédbe, és arra gondolok, hogy nekem erre nincs időm, és ő is megihatna egy kávét, amíg így körbejárja a témát. Hátra dőlve a székben nyújtom ki lábaim, majd a zsebembe nyúlva veszek elő egy doboz cigarettát. Egyelőre nem gyújtok még rá, csak a számba veszem a szálat, amíg ő végig mondja a kis monológját.
- Szívesen kipróbálhatjuk a termen kívül, mennyire igazmondó a minisztériumi akta - jó, nyilván nem azért hívtak be, hogy itt szemtelenkedjek, de tényleg nem értem, mire jó ez az egész keringőzés a részéről. Mondja el, mit akarnak, én meg végrehajtom, ennyi, nem kell itt nagy beszélgetésekbe elegyedni vélamágiáról, meg a nő egyéb képességeiről, úgysem a gyógyítás miatt küldtek rá egy fedett ügynököt.
- Igen? És lenne kedves elmondani, hogy mivel? Kém vagyok, nem varázskorlátozó specialista - széttárom kezeim, mintha ez amúgy nem lenne eléggé egyértelmű. Sok mindent megoldok magamnak, tényleg, feltalálom magam terepen, de mindenki tudja, hogy mennyire nyeszlett vagyok ezekből a varázsolgatós dolgokból.
- Jó - felsóhajtva masszírozom meg az orrnyergem, mielőtt ő is belekezdene, hogy nem becsülöm meg a munkám, és ha így folytatom, úgy kidobnak innen, mint macskát szarni. - Majd megoldom valahogy. Miért hívtak be pontosan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=721091#post721091][b]Machay Ilián - 2018.04.20. 17:04[/b][/url]

Köszönöm a nagylelkű ajánlatot... Hát nekem mindegy, nem is gondoltam komolyan, de ettől még tudom, hogy előbb vagy utóbb ő is ugyan úgy ki fogja kapni belőle a részét. Képtelenség, hogy egy életen keresztül el tudjon kerülni, főleg itt, az épületben. Hiszen csak ebben a szobában nem hat a mágiám. Alattomos, lassú és lusta mosolyra húzódnak ajkaim, épp csak észrevehető, ahogy kicsit megemelve állam mérem végig, pontosan úgy, mintha kóstolgatnám. Szeretek így játszani az emberekkel, főleg, hogy tudom, milyen hatással van rájuk. Még akkor is, ha most nem is ezért vagyok itt, és nem is kéne. Belehasít az égő lüktetés az oldalamba, ahogy a rúna érzékeli a mágiám hirtelen felerősödését, még így is, hogy be van szorítva a testembe, és nincs ereje. Ez pedig meg is szakítja a pillanatot, fél kézzel hozzá kapok, és kicsit masszírozom a pólón keresztül az irritált bőrfelületet. Habár tudom, nem hagy maga után nyomot, csupán figyelmeztet, hogy túl messzire mentem. Amilyen hamar nyúlt el látszólag a nyűgösségem, most olyan hirtelen billenek is vissza. Hülye rúnák. Mélyet szusszanok, ahogy összefonom magam előtt kezeim, továbbra is számban a gyújtatlan szál cigarettával. Megnyugtat, hogy a számban van amúgy, még így is, hogy nem ég, és problémát sem jelent, hogy továbbra is tisztán érthetően beszéljek.
- Furcsaságot.. - elgondolkodva ismétlem el a kifejezését, ahogy visszaemlékezni igyekszem. - Irracionálisan kevés túlélő ösztönnel rendelkezik, ami miatt nehéz lesz dolgoznom vele, de meg tudom oldani - általában nem érdekli őket, hogyan oldom meg, amíg jövedelmezik a dolog, szóval most sem számítok arra, hogy erre rá akarna kérdezni. Agresszívebben valószínűleg úgysem fogok felállni ellene, inkább egy másik szemszögből kell megközelíteni, mondjuk a gyógyítói ösztöneit kihasználva, vagy az önfeláldozását, amit, számomra még mindig érthetetlen módon mutatott. Még csak a nézésemmel sem fenyegettem Zójáékat. Minek is tenném, ha egyszer a rokonaim.
- Nem tudom, tudnak-e a tetoválásáról. Van egy furcsa minta a lábain, mintha a vádlijáról átfolyna a másik lába combjára, az a... Mi az, az a növény aminek olyan a levele mint a szőlőnek, és a házak falát növi be, nemtom' hogy hívják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=721147#post721147][b]Machay Ilián - 2018.04.21. 11:49[/b][/url]

Mindig borzalmas érzés, amikor nem hat a mágiám, valószínűleg így érzi magát Franciska is, bár fogalmam sincs, hogy ő negyedvélaként mennyire van hatalmában ennek az egésznek. Nem mintha nem lennének más negyedvélák a családban, sőt, tulajdonképpen a félvéla generáció után én és a két testvérem vagyunk a leginkább lények, lévén, hogy az apám testvérei varázslókhoz mentek feleségül. Aprót sóhajtok, ahogy mégis rákérdez. Nem gondoltam volna, hogy máris elő kell állnom egyel, de ha már így alakult, akkor nekem nem okoz gondot gondolkodni egy kicsit. A zsebemből most egy berlini benzines öngyújtót halászok elő, amivel most végre meg is gyújtom a szál végét, s kicsit elmerülve a gondolataimban nézek magam elé pár pillanat erejéig. Sokan mondták már, hogy sikeres lennék a varázslósakkban, amennyire értek ahhoz, hogy tőrbe csaljak embereket, és gyorsan terveljem ki ugyanezt, sőt, az apám gyerekkoromban még erőltetni is próbálta, de számomra az túl nyugodt, túl unalmas. Ülni egy helyben és tologatni a bábukat, minek, ha egyszer én is fent lehetek a sakktáblán, és onnan irányíthatok. Hát nem sokkal izgalmasabb?
- Szükségem lesz egy receptre egy gyógyítótól valamelyik unokahúgom nevére, valami varázsbetegségre, de ehhez szerencsére megvannak a kapcsolataim, akik elegendő fizetség fejében nem fognak visszakérdezni - jelentőségteljesen rá pillantok, jelezvén, hogy ez bizony nem az én pénztárcám fogja terhelni. Legalább a szükséges költségeket hadd pakoljam már kedves varázslótársadalmunk terhére, ha már az életemet kockáztatom minden egyes alkalommal, és senki nem vállal felelősséget a jó egészségemért - ami egyébként sincs. - Elmegyek a nőhöz, kérek tőle valami kencét. A titkosszolgálat okos laboránsai majd bevonják nekem valami csodaszerrel, a papírt, ami remélhetőleg majd gyorsan és erőteljesen fog hatni rá, ezáltal elegendő ideig lesz rám érzékeny ahhoz, hogy megtudjam, hol foglalkozik a bájitallal, meg a tetoválást, amit az előbb mondtam - ha fellengző akarnék lenni, azt mondanám, zseniális vagyok, de már eléggé hozzászoktam. - Persze a Minisztérium is kiállíthatja a receptet, nekem aztán mindegy, hogy honnan van. Ami fontos, hogy ne a faluban tartózkodó rokonokhoz kötődjön, szóval kiesik Zója meg a gyerekei, Tatiana meg a lánya, és Franciska.. Azt hiszem így hívják, de biztos benne van az aktámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=723736#post723736][b]Machay Ilián - 2018.05.22. 09:44[/b][/url]

- Persze, hogy van - drágám, már csak ez hiányozna a mondat végéről, de az a hangsúly, amivel mondom, így is teljesen egyértelműen ezt juttatja eszébe az embernek.
- Ahogy az én barátaimnak is meg kell élniük valamiből - minden kémnek megvannak a maga kapcsolatai, a maga forrásaival, ezek legtöbbje pedig nem egészen legális. A hatóságok pedig tudják ezt, ahogy azt is, hogy az aurorok néha tudatmódosítót szednek, hogy bírják a tetteik nyomását. Most nyilván nem a falusi rendőrökről beszélek. Halványan oldalra billentem fejem. A legkevésbé sem vártam ezt a reakciót az unokahúgom nevének említésére, de ha már megkaptam, érdekel. Nem csak a kihallgató tisztek értenek a részletek kiszúrásához. Nocsak. Hát csak nem ő lenne az a Farkas, akiről Franci beszélt? Micsoda fejlemények.
- Nem én kértem ezt a munkát - hátra dőlve vonogatom meg vállaim. Nem fogok rákérdezni nyíltan pont itt, nem is lenne értelme, főleg, hogy most már úgyis tudom. Nem szoktam fennhagyni túl sok hibalehetőséget magamnak, élesben úgysincs ideje az embernek ezeken gondolkodni, ez pedig ki is hat az egész életszemléletemre.
- Nekem teljesen mindegy, hogyan oldják meg a papírt - komolyan, nekem annyi ideig van rá szükségem, amíg a nő megfogja, és a szérum beleivódik a bőrébe, onnan már hamar el fog jutni az agyába. Szerencsére az ember vére gyorsan folyik. Megforgatva szemeim csóválom meg fejem. Nem most kezdtem, és nem is most lett hirtelen családom, hogy tudjam, mennyire kell vigyázni rájuk, és mennyire nem. Különben is, ki használja már ezt a kifejezést, hogy agresszív kismalac? Mi lesz a következő, egy Móricka vicc?
- Nem lesz baj - egy kedves mosollyal ajándékozom meg ezt az előrelátó tanácsot, mielőtt én is felállnék. Utálok itt lenni. Sőt, utálom még ezt az aurort is, aki annyira okosnak gondolja magát, hogy itt mondja nekem, mire vigyázzak. Hát hagyjál már ember.