[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=563542#post563542][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.01.16. 22:41[/b][/url]
VizsgaNem örült neki, hogy a férfi elérte, hogy vethessen egy pillantást Ricsire. Nagyon erős legilimentor lehetett, ha erre képes volt Jared védelme mellett, ami pedig nem sok jót jelentett a vizsga többi részére nézve.
Mikor hívták, akkor közelebb lépett, aztán végigpillantott a borítékokon, végül bólintott egyet.
-
Értem, és köszönöm - felelte szűkszavúan de tiszteletteljesen.
Ez után kibontotta a borítékokat és megnézte a szavakat, amelyek bennük voltak elrejtve, majd mindegyiket kirakta maga elé egy sorba. Egy pillantást még vetett a férfire, de mikor a fejébe próbált hatolni, akkor már nem nézett rá. Újabban már zavarta ilyenkor a szemkontaktus, sokkal hatékonyabb tudott lenni, ha nem figyelte közben a másik ember arcát igazán.
Természetesen, ahogy számított is rá, rögtön ellenállásba ütközött, azonban nem siette el. Szépen, lassan haladt, fokról-fokra, lépésről-lépésre, mert kár lett volna kifárasztania magát már most, ráadásul nem tudhatta, hogy azt is figyelik-e, mennyire tud észrevétlen legilimizálni másokat. A vizsgabiztos, mint a terület szakértője mindenképp érezte, ezt tudta, de azért még nem kellett ajtóstul rontani a házba.
Találomra kiválasztott egy szót és azt kezdte keresni a falak között átsurranva. Először az SVK-nak ment neki, amit viszonylag hamar meg is talált. Túl hamar. Kicsit gyanakodva nézett fel a férfire, de nem szakította meg a kapcsolatot, csupán leírta az emléket a megfelelő szó alá.
Minden év végén kiválóra vizsgázott belőle.A következő szó a Kviddics volt. Nem sorban haladt, direkt nem, mert jobb volt, amíg nem fedez fel semmilyen törvényszerűséget a listában, ami esetleg tőrbe csalhatná a végére. Ez már nem volt annyira egyszerű menet, mint az előző, sőt, mondhatni kifejezetten nehéz volt. A fiú neki-neki feszült egy faldarabnak, miután rájött, hogy ott bizony rejtegetnek valamit, de nem volt elég, hogy óvatosan bontogassa. Végül még jobban erőltette, de még mindig nem teljes erejével, aztán egyszer csak rés támadt a pajzson, ő pedig megtalálta a választ. Kicsit meglepődött rajta, de azért leírta.
A sport, amiben mindig alul maradt.A harmadik emlékbe véletlen botlott bele és nem a szót kereste. Észrevette kutakodás közben, hogy egy ponton elrejtettek előle valamit, és oda visszatérve meglepődve tapasztalta, hogy megtalálta a zöld boríték megfejtését.
Oxford - ahol Harry Davis született.Két boríték maradt, ő pedig egy darabig tallózott, hogy melyiknek álljon neki előbb, de valamiért cselt érzett a Jared szó mögött. Logikusan nézve nem jelent jót, ha lehet, hogy a saját nevét látja a papíron, úgyhogy előbb azt próbálta kideríteni, ki az a Mike.
Ez sem volt túl könnyű menet. A fal erős volt az emlék körül, ő pedig próbált rést találni rajta, de nem is volt olyan egyszerű. Közben folyamatosan érezte, hogy próbálja őt a férfi kilökni az elméjéből, de ő megkapaszkodott, nem eresztette el a kapcsolatot és újra nekiment a védelmének. Ki az a Mike? Ki lehet? Végül már féligazságok szivárogtak hozzá. Azt már tudta, hogy a családtagja, aztán már azt is, hogy a fia, de a teljes emlék csak ez után került felszínre.
Mike a második fia.Már megvolt négy emlék. Egyetlen egy választotta el attól, hogy bejegyezzék, de szinte biztos volt benne, hogy nem lesz ennyire egyszerű dolga. Mielőtt nekifogott volna, érzékelte a férfi hangjából, hogy legszívesebben talán már akkor bukásra ítélné, és a jelleméről nem sokat tudott meg legilimencia használat közben. Lehet, hogy meg fog tenni mindent azért, hogy ne legyen sikeres a vizsgája. Ezért hát eszébe sem jutott elbízni magát, hanem ha lehet, talán még óvatosabban közelített az utolsó emlékhez.
Talán ez volt a legerősebb az összes védelem közül, amit eddig a férfi elméjében látott, úgyhogy nem számított rosszul. Először óvatosan felmérte, hogy mivel van dolga, habár Harry nem igazán engedte nyugton nézelődni, mert folyamatosan ellenszegült a varázslatának. Egyelőre azonban Jared még tartotta magát, még nem kellett görcsösen kapaszkodnia, elég volt a koncentráció és a türelem. Egy ponton azonban a másik erősen ellenállt, mikor már bontogatni kezdte a falait, és egy pillanatra megingott a fiú varázslata. Kis híján sikerült kidobnia őt a férfinek a fejéből, vagy ami még rosszabb, akár elkezdhetett volna visszafelé is áramolni a kapcson át az információ, de szerencséje volt, mert az utolsó pillanatban még meg tudta állítani a folyamatot. Vett egy mély levegőt, újra nekifutott, most már teljes erejével feszülve a tiltakozó elmének, aztán egyszer csak sikerült áttörnie a falat és végignézhette, ahogy az ő vizsgaértékelő lapja fölött gondolkodik a férfi. Már alá volt írva, csak annyi hiányzott, hogy átment vagy pedig megbukott. Azok után mindenesetre, hogy megvolt az öt emlék, Jared szinte biztos volt abban, hogy sikerült a vizsga, úgyhogy elengedte végül a varázslatot és utolsó lépésben teljesítette a vizsgafeladat végső lépését is. A Jared szó alá odakörmölte, hogy
én magam és a vizsgalapom aláírva, ami felett vacillál, hogy átengedjen-e.Nem tudta, hogy mennyi idő telt el a vizsgával, de ez után felnézett a férfire, és várta, hogy most mi lesz. Elfáradt, tény, ami tény, de igyekezett nem mutatni.