37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Vadőrlak és környéke - Vivien Poulain hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vivien Poulain
INAKTÍV


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2020. május 2. 17:36 | Link

Egész eddigi életemben gyakorlatilag helyhez kötött voltam, mindenki, akit ismertem, legfeljebb néhány száz méterre volt tőlem, akik pedig nem, nos, ők halottak voltak. Mármint szellemek, akikkel nem kellett és nem is tudtam sűrűn üzenetet váltani, mivel bagoly nem találhatta meg őket, de ha mégis, hát nem lett volna, aki levegye a lábukról az üzenetet. Vagy széthajtsa a pergament.
Most azonban messzi kerültem eredeti otthonomtól, a francia földtől, és ezzel együtt mindenkitől, akiket felnővén megismertem. Az iskolai barátoktól (igaz, nem volt túl sok), tanároktól, mentoroktól, Olivér szüleitől, és családjától, szomszédoktól, a péségben dolgozó Monsieur Nahontól. Így aztán életem során először szükségem lett egy bagolyra.
Egy átlagos mágus már fiatalkorában, az iskolába beiratkozván kap vagy vesz egyet, nekem azonban nem kellett, így aztán most szégyenszemre még csak azzal sem voltam tisztában, hogy honnan is szerezhetnék egyet, illetve mire érdemes figyelni, hogyan kell vele bánni. Kicsit talán jobban túlizgultam a kérdést, mint az indokolt lett volna, de szerettem volna a lehető legjobban felkészülni a bagolytartásra. Olivér biztos jót is derülne a gondolataimon, hogy ezek után meddig fog tartani, ha majd egy kisbabára tervezek felkészülni. Nem mintha mostanában szó lenne köztünk ilyesmiről, elvégre a karrierünk éppen csak beindult. És egyébként is, fiatalok vagyunk még.
Viszont a bagoly, igen. Arra most van szükségem, mert már így hat levél landolt az ablakpárkányomon, amire választ kéne írjak, és nem kérhetem el állandóan más madarát. Elvégre miért terhelnénk egyetlen baglyot több ember üzeneteivel, ha egyszer vannak, akik csak a szárnyukat csipkedik naphosszatt unalmukban?
Szóval a vadőrlak felé közeledvén már az esetleges neveken törtem a fejem, és csak kissé késve vettem észre, hogy két kutya lohol felém, lelkesen ugatva. Egy kicsit meglepődtem rajtuk, de aztán mosolyogva lehajoltam fültöveket vakargatni.
- Na jól van, kaptok majd még, csak vezessetek a gazdihoz! - mondtam nekik, és bár valószínűleg csak a "gazdi" szót értették, ha értettek valamit, előreszaladtak, úgyhogy úgy tűnt, otthon találom a háztájőrzőt.
Bekopogtam, majd összekulcsoltam ujjaimat és úgy várakoztam.
Utoljára módosította:Vivien Poulain, 2021. február 13. 12:35
Vadőrlak és környéke - Vivien Poulain hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék