 Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
Bujdosó Nándor
INAKTÍV
"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
|
|
Írta: 2015. július 22. 19:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=499027#post499027][b]Bujdosó Nándor - 2015.07.22. 19:55[/b][/url]  Mihez kezdhet az ember sötétedés után Bogolyfalván? Nándi számára a legkézenfekvőbb válasz a következő volt: unikornisles. Elvégre Annával nem találkozhatott, aludni meg az emberek még nem szoktak ilyenkor... Ugye? A nap már lement, de hát ez még nem jelentett semmit. Egyáltalán hány órakor kezdett el sötétedni nyáron? A férfinak fogalma sem volt róla. Szabadulása óta nem tartott igényt egy működő faliórára, és most sem zavarta különösebben a hiánya. Eljött az ideje a felfedezésnek, ezentúl pedig az égvilágon semmi más nem érdekelte. Oké, azért még lelkiismeretesen friss vizet adott az abraxanoknak, de aztán bátran belevetette magát a kalandba. Kivont varázspálcával és egy (a sötétben felesleges) messzelátóval felfegyverkezve barangolt az erdőben. Azt persze tudta, hogy az egyszarvúak ritka ritka állatok, de a falu egyik udvarában már látott egyet, ergo szabadon is tartózkodnia kellett néhánynak a rengetegben. Igazi Bujdosó-logika. A holdfénynél tájékozódva figyelt minden egyes hangra a környezetében. Bagollyal, búdongóval és valami repdeső, ismeretlen sötét folttal már találkozott, a ragyogóan elegáns teremtménnyel viszont még nem. Eddig. Örömittasan meresztette szemeit pár méterrel a vadőrlak mögé, ahonnan gyanúsan unikornisi neszezést hallott. Az egyszarvúak általában nem mentek emberközelbe, de ki tudja, a vadőrnek lehet sikerült megszelídítenie egyet. Óvatos lépésekkel és fél kézzel a szeméhez emelt távcsővel közeledett hozzá. - Hé, szépség, ne fuss el, nem foglak bántani - suttogta kedvesen a sötétségbe. Már egészen közel volt a távolról megpillantott árnyékhoz, de a messzelátónak hála csak egy nagyított képet látott egy sötét testrészről. Az a testrész viszont nem egy szarvra, sokkal inkább egy emberi vállra emlékeztetett. Nándor leengedte a nyakában lógó távcsőt, és az elé táruló látvány miatt aprót kiáltva megugrott. - Te nem vagy unikornis - méregette még kissé zaklatottan a vele szemben álldogáló fiút. Miután lenyugodott, csalódottan fújta ki a levegőt. Jelenleg bármelyik más erdei állatnak jobban örült volna, mint egy embernek. De egy egyszarvúnak főleg.
|
|
|
|
|
Bujdosó Nándor
INAKTÍV
"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
|
|
[ű, de okos vagy, ezt tényleg be kell zárni :3] Írta: 2015. július 22. 20:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=499035#post499035][b]Bujdosó Nándor - 2015.07.22. 20:02[/b][/url] A nem-unikornis (nemkornis?) kiáltására Nándi idegesen a füléhez kapott. Nem bírta a különösen hangos zajokat. Annyi vigasza legalább akadt, hogy látta a fiú száját megmozdulni, tehát biztosan nem hallucinált. A hangoskodás szerencsére hamar abbamaradt, Nándor pedig maga mellé engedte a karjait. Most, hogy több ideje volt a megfigyelésre, hangosan is megállapította, hogy nem egy egyszarvú állt előtte. - Az embereknek nincs szarvuk - jelentette ki egy cseppnyi bizonytalansággal a hangjában. Lenézett az idegen fénylő pálcájára. Varázsló volt, ez biztos. Viszont nem csak az emberi faj rendelkezett varázserővel. - Te ember vagy, igaz? Csak mert olyan humanitárius kinézeted van, azért gondoltam... Bocsáss meg, ha nem... Végül is lehetsz félóriás is, én ezt nem tudhatom. Nem is muszáj elmondanod, ha nem akarod - szólt kapkodva a férfi. Az utolsó szavakat már alig hallhatóan motyogta. Nem igazán tudta, hogyan kellene viselkednie, miután leunikornisozott egy embert vagy koboldot vagy vélát vagy akármit. Nem akármit, bocsánat, hiszen ők is emberek, vagyis hát... Gyorsan megrázta a fejét, hogy kiűzze a túlságosan bonyolult gondolatokat belőle. Megpróbált a másik szavaira összpontosítani. Egy ideig úgy tűnt, hasonló célok vezérelték mindkettejüket ezen az éjszakán, de az "elkapás" említésekor Nándi rájött, hogy hatalmasat tévedett. - Hát nem tudod, mennyire megviseli az unikornisokat a fogság? Én nem akarok elkapni egyet, csak csodálni szeretném a távolból - emelte fel védekezően a kezeit. Remélte, hogy nem egy kegyetlen unikorniskereskedővel van dolga, aki a szarváért bármikor megölné szegény állatot. Nem tudta elképzelni, hogy ilyen emberek, vagyis hát lények tartózkodjanak ebben a kicsiny falucskában.
|
|
|
|
|
Bujdosó Nándor
INAKTÍV
"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
|
|
Írta: 2015. július 28. 21:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=501057#post501057][b]Bujdosó Nándor - 2015.07.28. 21:27[/b][/url] Első pillantásra a fiatalember egész szimpatikus volt Nándinak. Tetszett neki, hogy nem leereszkedően szólt hozzá. Teljes komolysággal biztosította róla, hogy jól látta a dolgokat: az embereknek tényleg nincs szarvuk. Mindemellett Nándinak akadtak még gondjai a srác fajának megállapításával. Az idegen szerencsére a segítségére sietett egy különös vallomással. - A legkisebbikig? Érdekes megfogalmazás. Hány lábujjad van pontosan? - érdeklődött tágra nyílt szemekkel a férfi. Szavai őszintén csengtek, mintha ezek után biztos lenne benne, hogy a másiknak több kis méretű lábujja is volt. A fiú mentegetőzését először gyanakodva fogadta, hisz ő nagyon is szívén viselte a magyar unikornisok sorsát. És az osztrákokét és az angolokét és tulajdonképpen bármilyen nemzetiségű unikornisokét is. Na, de lényeg a lényeg, az utolsó mondat meggyőzte. Ő aztán tudta, milyen érzés nem a szavak emberének lenni. Méltóságteljesen bólintott, mintegy jelezve, hogy a fiú átment a próbán. - Hát, igazából valószínűbb, hogy az erdő nyugodtabb részé-... Várj, azt mondtad az Eridon toronyba vinnéd, azaz nem vinnéd fel az unikornist?Az elmúlt napokban kicsit bővebben utánanézett Anna iskolájának, ha már Annától nem tudott semmit sem kérdezni. A legutóbbi (egyben első) találkozásuk után nem tűnt úgy, hogy a lány örülne még egy szűkszavú bagolynak az apjától. Azt viszont az ő segítsége nélkül is megtudta, hogy a Bagolykő diákjait "házakba" osztották, Anna pedig az Eridon házba tartozott. Ráadásul most már a vezetéknevét is sikerült végre megjegyeznie: Szombat. Mint a vasárnap előtti nap. Vasárnap előtti Anna. A Bujdosó jobban hangzik.- Ismered Szombat Annát? - kérdezett rá. Nem tudta még, hová akar ezzel kilyukadni, de muszáj volt megkérdeznie.
|
|
|
|
|
Bujdosó Nándor
INAKTÍV
"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
|
|
Írta: 2015. augusztus 22. 00:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=507685#post507685][b]Bujdosó Nándor - 2015.08.22. 00:01[/b][/url] Az idegen hirtelen csattant fel, Nándi pedig csak utánozni tudta a védekező mozdulatát. - Jó, jó, jó, megértettem - emelte fel a kezeit. Hú. Érzékeny téma. Igen, tuti erről volt szó. Semmiképp sem arról, hogy Nándor paranoiája kezdett már a srác agyára menni. A-a. - Én még nem próbáltam ki, de szerintem ebben kiegyezhetünk - bólintott a férfi. Festéket ugyan kóstolt már az ELME falairól, de általában bőven azelőtt megállították az ápolók, hogy a téglákig jutott volna. Nem, ebbe Nándi igazából most nem akart belegondolni. Volt valami fontosabb dolog, amiről beszélni akart az előtte állóval, nem? Hmmm... Áh, megvan. Az előbb jött rá, hogy az idegen egy "házba" járt Annával. - Sz-szerető? - habogott. Azt csak remélni tudta, hogy Anna felkeresése ennyi év után nem minősült "zaklatásnak". Abban viszont biztos volt, hogy a lánya nem volt a szeretője. A srác szavaitól kezdett egyre inkább kétségbeesni. Egy pillanatra sem jutott eszébe poénnak venni őket. Miért poénkodna ilyesmivel bárki is? A pedofília nem tréfa, az unikornisvadászat meg főleg nem. - Mi ütött beléd, ember? - hátrált egy lépést. - Látod, most már elismerem, hogy ember vagy. Ez... ettől most jobb?Tanácstalanul méregette a fickót. Mindkét vád teljesen megalapozatlan volt. Mondjuk a múltkor Anna is azt hitte, hogy azért hívta a játszótérre... Vajon a haj a hibás? Lehet le kéne vágnia belőle. Tényleg, nem is olyan rossz ötlet. - Egyébként is, Anna a lányom - kanyarodott vissza a témához. - Mondjuk te lehet úgy tudod, árvaházi gyerek. De attól még én vagyok az apja, érted.Nándi nem volt benne biztos, hogy a másik értette a helyzetet. Sőt, abban sem volt biztos, hogy ő értette a helyzetet. Jelenleg a világon semmiben sem volt biztos azon kívül, hogy Anna nem volt a szeretője.
|
|
|
|
|
