Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=531206#post531206][b]Bakonyi Annamária - 2015.10.14. 21:36[/b][/url]

Sikerül egy kis késéssel érkeznie, még úgy is, hogy egész úton idáig loholt.  Lehet, hogy nem kellett volna már megállni a vadőrlaktól nem messze rendbe szedni magát kicsit, de nem lett volna szép kócosan esni be. Az egész azzal kezdődött egyébként, hogy ma dolgoznia kellett volna délután, hát kilobbizta, hogy mégiscsak délelőtt kelljen bemennie dolgozni. A munkaideje már úgy egy órája le is járt volna rendben, ha nem szól közbe Murphy, na meg néhány olyan vendég, aki megpróbálja szétverni a csárdát vagy valamelyik másik vendég arcberendezését módosítani műtéti beavatkozás nélkül is. Imádja az ilyeneket, főleg elkerülni, de akkora szerencséje nem mindig van, ma pedig noha sikerült szétszedni meg kirakni a delikvenseket, mielőtt bárki vagy bármi maradandó kárát látta volna a kialakult nézeteltérés hevének, de időbe telt. Ideérve ujjaival átgereblyézi kicsit szőke tincseit, és bár úgy tervezte, lesz még ideje hazaérni, ez láthatóan nem sikerült, talár helyett bolyhos, puha fonálból kötött, kissé bőnek ható vörös pulóverben, fekete nadrágban és teniszcipőben esik be még mindig kipirulva, miután sikerül találnia egy már úgyis kitaposott ösvényt a többiekig. Megfordul a fejében, hogy somfordálhatna szép csendben, de azzal csak még inkább felhívná magára a figyelmet. Arra is érez késztetést, hogy rágcsálja a körmét, de csak az alsó ajkát harapdálja kicsit, amikor nem figyel kellőképpen arra, hogy éppen ne tegye. Végtére is nem azért késett el, mert mondjuk elaludt volna vagy mert nem akart jönni, lógos lenne, satöbbi, bárki kérdezné van jó magyarázata erre a néhány percre, avagy inkább negyed órára, amit sikerült összehoznia. Igazít egyet a pulóverén, ráhúzza kézfejeire annak ujjait, és mosolyt varázsolva az arcára szerez egy kis meleg teát. Kitartóan köszönget ismerősöknek, ismeretleneknek, a különbség csak annyiban nyilvánul meg, hogy előbbiek valamivel melegebb üdvözlésben részesülnek, és végül mindenféle magyarázkodást és bocsánatért esedezést hanyagolva - bármennyire is szeretné megtenni -, elvegyül a tömegben néhány ismerős közelében verve tábort, bár beszélgetés helyett inkább a teáját szürcsölgeti továbbra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=535059#post535059][b]Vérbe öltözött Anna - 2015.10.25. 21:16[/b][/url]

Mindenki, majd Radúz

Késve érkezik, és bár egy kis ideig azon rágódik, vajon mennyire tűnt ez fel másoknak, hamar arra a következtetésre jut, hogy ha fel is tűnt, nem teszik szóvá. Mintha túlságosan is fontos lenne mások véleménye. Végtére is nem ő az egyetlen, aki elkésik valahonnan, dönti el magában. Ez nem a világvége. Teáját iszogatva viszonylag gyorsan lerendezi ezt magával, és a végére, jó néhány korttyal odébb már ösztönösen megy az a mosoly, amit ismerőseire villant. Jó lesz ez. Kicsit még merev azért, de majd csak feloldódik idővel. Vagy muszáj lesz hamarabb is? Úgy tűnik. Egyik pillanatban még hálásan mosolyogva köszöni meg a madárkát, ujjai között forgatja kicsit, mielőtt zsebébe rejtené, majd azon töpreng el, hogy zavarja-e meg Fannit azzal, hogy esetleg megölelgeti barátságosan, vagy ilyen messzire tán mégsem kellene menni, amikor viszont szabályszerűen elszakítják tőle oly nagy gonddal szorongatott teáját, hiába is próbálna ragaszkodni hozzá.
- A te...teám - akad torkán a szó, amikor felpillant, az orv rablás elkövetője ugyanis nem más, mint a házvezető, akire nézne is csúnyán eme gaztettért, na de nem mer. Nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy inába száll minden bátorsága, mert minden azért nem, csak a fele, vagy inkább háromnegyede, ama megmaradó résznek köszönhetően viszont nem cövekel le, hanem egy egészen kicsit botladozva követi a férfit. Nem is érti, honnan származik ez az elvetemült ötlet, hogy éppen őt vigye táncba, de fura mód mégiscsak ellazul kicsit, és kezdeti görcsös idegenkedése abban a hiszemben, hogy ezt is elbénázza, feloldódik. Tudhat valamit Radúz, mert nem telik bele sok időbe, hogy már egészen élvezze ezt az egész inkább ugrálásnak, mint táncnak nevezhető valamit. Mondjuk inkább úgy, hogy nem a konvencionális lépésrendet követik, de kit zavar. Marisunk szája mosolyra húzódik, és még az se jut eszébe, hogy mit gondolhatnak mások, miután ilyen vígan összekapaszkodva a házvezetővel kicsit másképp ugrál, mint azt valami szakavatottabb táncos tenné. Eddig is érdekes embernek tartotta a vadőrt, olyannak, akivel érdemes jóban lenni, de most már határozottan ez a véleménye. Meg az, hogy nem is volt rossz ötlet nem kihagyni a tanévnyitót.