[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847131#post847131][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.31. 22:04[/b][/url]
Nem elmegyógy, hát persze, hogy nem az. Az állatoknak nem kell, azoknak itt ez a szép hely és elég büntetés, pedig még lopni se loptak, nemhogy más bajuk legyen. De na, mutogatni kell, hogy milyen szépek, meg vannak olyanok, amik már nem vagy nehezen élnek szabadon és itt legalább még kicsit megnézhetőek, mielőtt úgy nemes egyszerűen kihalnak. A dínóknak is ez kellett volna, de látta a filmeket, akkor lenne igazán futás és sikítás. Persze, ő nagyon élvezné.
- Nem, de tarthatnak akkora állatnak, hogy az egyik üres ketrec az enyém legyen – fújja fel azt a megütögetett pofát mellé. Nála térkép, Júliánál hamarosan pedig egy notesz pihen, bár nem tudja miért kell ez, talán rajzol, jegyzetel, elengedi. Neki most ott a térkép és próbálja értelmezni és felfogni, hogyan fér bele minden ennyi időbe. Talán hoztak olyan vacakot, amitől több idejük lesz? Fejét felemelve pillant a másik felé.
- Óóóó. Te írtál menetrendet – pislog nagyokat, ahogy leesik neki, mi is van a kezében, minek kell az. - Komolyan, ti nők, mindenre gondoltok. Biztos tele van a táskád mindennel, ami csak ma jöhet. Ragtapasz, naptej, esernyő, komplett hálószobabútor – forgatja meg a szemeit, de már vigyorog mellé. Eszméletlen, hogy ahol az evolúció elvesz, mennyi mindent ad vissza. Logikát, például. Az neki is jól jönne. - Nem, nem bánnék. Kivéve ha hajnalban keltesz fel, hogy keressünk hangyákat a fűben – nem felejtette el és soha nem is fogja, hogy nagyszerű kettősüket mi kovácsolta ilyen szépen össze, amiért elkísérte ide is. Elpakolja a térképet a zsebébe, mert neki az a mindenes helyes és pöfékel. Pár életunt szülő között, meg tinik mellett nem is néz ki olyan feltűnően másnak, mint mondjuk a Bagolykő falai között, ott ennyire nem színes a népség vagy ő nem találja őket sosem.
- Azt remélem is. Nem lottón nyertem a lábaim és nélkülük bajban leszek – mintha amúgy az a veszély fenyegetné, hogy leszakad és hasonlók, meg úgy, kellene valamire a sétán kívül. Mondjuk szokott futni is, de nem focista mondjuk, akinek csak a bal lába milliókat ér. Pedig akkor…
- Nem tudom, hogy kell-e pisilnem. De vannak fák, majd megoldom – ennyi ember között biztos nem és nem is kellene, egyelőre nem érdekli. Majd úgyis akkor jön rá, amikor majd valami olyan helyen lesznek, ahol semmi sincs. - Addig bőven kibírom. Lesz út közben jégkása? Mert akkor nehezebben, de nekem olyat innom kell – nem kapni a suli környékén sehol vagy jót nem, így ma kimaxolja azt, ami hiányzik ott neki. - Kész vagyok, mehetünk amúgy – dobja bele a csikket a kukába, majd lépdel is előre, hagyva, hogy a nő mutassa az utat. Most legalább, na.