BK Fórum - A fővároson kívül

Süni, Mókus & a Lány

Nem érti, mit keres itt. Mármint persze, nagyon örül, hogy az unokatestvérei kedvelik annyira, hogy elhozzák magukkal, de mégis, úgy érzi magát, mint kolonc mások nyakán. Hogy bepofátlankodik itt a családi idillbe kéretlenül, a sosem látott kanadai rokon, aki mindezek mellé még problémás is. Nem akarja elrontani a kirándulást, de bunkóság lett volna azt mondani, hogy nem jön el, ha már hívták. Mert akkor meg azzal rombolná a családi köteléket. Jó döntés talán nem is létezett, épp ezét a kisebb rosszat választotta, azt, amivel a nagyi kedvére tehet. Mert persze tudja, hogy nagyszülei mélységesen csalódottak lettek volna, ha neme mondta, és azok után, hogy mennyire igyekeztek a kedvében járni és a lehető legtöbbet megtenni érte, ennyivel viszonozhatja.
Leginkább hátul kullog, nem annyira lemaradva, hogy az kínosan feltűnő legyen, vagy ilyesmi, épp csak hogy kerülhesse a társaságot, amíg nem kell feltétlenül. Ha nem szólnak hozzá, akkor igyekszik a lehető leginkább belesimulni a tájba. Legalább a környezet szép, a levegő friss, és túrázhat egy jót. Olyan régen nem volt már ideje és lehetősége rá, hogy az iskolamenti erdőtől távolabb menjen. Pedig szeret a természetben lenni, túrázni, kimondottan kellemes időtöltésnek és sportolási lehetőségnek tartja. Mármint nem annyira aktív sport, mint mondjuk a hoki, de az tény, hogy rendesen képes átmozgatni és lefárasztani az embert egy több kilométeres túra is.
Bólogat egy sort Berti kérdésére, hogy persze, tökéletesen oké neki minden, bár az a farkasos megjegyzés annyira nem tetszik neki. Eszébe jut Belián, hogy ez a mondat nem feltétlen akart bántón hangzani, de egy kicsit mégis sikerült szerencsétlenül fogalmazni. Mindenesetre nem szól, csak halvány mosollyal bólint. Ennyi és nem több.