[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863306#post863306][b]Hegedüsh Marcell - 2023.04.20. 12:45[/b][/url]
Manka× a sikátori incidens előtt két nappal × én × ♫ × Ma reggel végre madárcsicsergésre ébredtem. Nem arra a keservesre, amiben csak sírnak a jó idő után, hanem arra, amikor virgoncmód csivitelnek, és mintha pletykálnának valamiről. Be sem áll a csőrük, én pedig mosolyogva nyújtózkodom egyet kényelmes franciaágyamban. A takaró szinte teljesen lekerült rólam, csupán deréktól lefelé takar valamennyire, párnáim teljesen összegyömöszölve. Látszik, hogy ez bizony egy jó alvás volt. Ébredező feketéimet az éjjeliszekrényre emelem, ahol a magam káoszos rendjében pihen a lámpa alatt karórám, kulcsaim és az ásvány, amit Dél-Amerikából hoztam. Ismét felvillan. Vöröses fénye egy pillanatra bejárja a szobát, amire én felülök hátam mögött támaszkodva az ágyon. Szájam tátva marad, szemeimet vénségemre összeszűkítem és koncentrálok a megjelent különös látványra, majd a fény egyre halványodik, s én mintha el is felejtettem volna, hogy mi történt pattanok ki az ágyból, hogy kockás alsónadrágomban elinduljak a fürdőszobába zuhanyozni.
---Bukósisakomat és a bőrruházatot tépi a szél, nekem pedig csak egy dallam jár a fejemben. Az egyre zöldülő fák árnyékában száguldok a szerpentines utakon, miközben énekelgetem a számomra oly’ kedves nótát. Most valóban szerencsefiának érzem magam. Ugyan egyedül, emberekkel a legkevesebbet érintkezve, de jól vagyok. Kell a magány néha, hogy átgondold életed döntéseit. S azt is, ami még rád vár. Sehol egy jármű. Most is egyedül vagyok magammal. Én és önmagam. Klasszikus rockzene és motorozás. Mi lehetne ennél hegésebb? Tiszta vagyok. Noha egy szendvicset jó lenne elfogyasztani, ezért a legközelebbi megállóhelyre be is fordulok, és mélyet kordul motorom gyomra is, ahogyan leállom azt. A támasz a nedves fűben éppen csak annyira süllyed be, hogy megtartsa, majd a járgány sárkánybőr oldaltáskájához nyúlok, hogy előhalásszam löncshúsos szendvicsemet. Szalvétába csomagolva, ahogyan azt kell. Az egyik közeli padhoz sétálok, leteszem az ételt, majd lehúzom bőrkesztyűmet, kicsatolom sisakomat. Magam mellé hajítom, és nekilátok az ebédnek. Micsoda gyönyörű nap…