Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692950#post692950][b]Lewy Bojarski - 2017.07.28. 01:33[/b][/url]

Elégedetten elvigyorogva magam elé kissé megsimogattam a buksiját, mert hát, attól még, hogy rászánom az időm, nem leszek jobb ember. Mindössze elég önző ahhoz, hogy csak vele akarjak lenni, és fordítva. Nem különösebben rajongtam érte, ha pasikkal volt, pedig tudtam, hogy ő lenne az utolsó nő, akinek megfordul a fejében, hogy megcsaljon.
- Igen, tudom, hogy az. Hát csodálkozol? Láttad már mennyi? Néha csak bámulom és így gondolkozom rajta, hogyan boldogulsz ennyivel - nevettem el magam halkan,  mert hát mostam már meg neki, nem is egyszer, néha fésülésben is be szoktam segíteni és sok minden ez a haj, csak nem egyszerű eset. Ő meg közben csak kicsit ficánkolt jobbra-balra, mert ugye nehezen marad meg a seggén, nincs mit szégyellni ezen.
- Akkor jól gondoltam - jegyeztem meg elégedett mosollyal, a tekintetemet a plafonra függesztve pár pillanatra. Szerettem, hogy értékeli a kinézetemet is, azért az ilyesmi sem elhanyagolható. Most viszont éppen brekiket pakolt a hasamra, szóval nem kellett volna túlságosan belemerülni a szép vagy-szeretlek-szeretnélek témába.
Közölte, hogy nem vacsizott rendesen, mire megengedtem az irányába egy sötét pillantást. Nem ártott volna, persze, értem én, hogy ma volt jobb dolga is, de nem ezen van a hangsúly.
- Nyuszkó nem lenne egyszerűbb, ha inkább rendesen megvacsiznál? Értem, hogy a breki finom, de te is tudod, hogy nem pótol egy komplett étkezést - és tessék, itt vagyok, pont úgy hangzok, mint a nagyapám, aki az elején elkezdte magyarázni, hogyan, miként, merre a táplálkozással. Ez van, ha ex-sportolótól kérsz tanácsot. A puszira viszont felnevettem kicsit, miközben igyekeztem a békákat nem lerázni.
Elhasalva tovább pakolászta a békucokat, hogy aztán a buksiját a combomra pakolva nézzen rám, én pedig halvány mosollyal cirógattam meg az arcát. Kicsit azért összevontam a szemöldököm.
- Minden rendben, kicsilány?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693189#post693189][b]Lewy Bojarski - 2017.07.30. 04:14[/b][/url]

Csak az arckifejezéséből is el tudtam dönteni, hogy igen, most megint előtte van az egész jelenet és próbálja magát elképzelni, amint küzd a hajával. Vagy valami hasonló, lehetetlen, de nagyon Majás dolgot, a lényeg az, hogy az átlagembernek még véletlenül se jusson eszébe.
- Hát az meg is látszik - nevettem el magamat és ha nem azt ígértem volna, hogy nyugton maradok, akkor egész biztosan nyomtam volna egy puszit a homlokár, jelezve, hogy csak viccelek és nem kell rögtön véresen komolyan venni mindent.
A kockáim az életünk állandó részét képezték, mert hiába teltek a napok, az esetek nagy többségében csak egyre szebbek lettek. Mert ugye figyeltem a szinten tartáson. Én nem akartam olyan fura, szálkásra edzeni, csak ilyen kis formásra, hogy lehessen a kis szigeteken békákat tartani. Meeeeg úgy amúgy legyenek, de az részletkérdést.
- Jó, mondjuk így érthető, én sem eszem olyankor, amikor kavarog a gyomrom. Naga - grimaszoltam rosszallóan, mert ha én rosszul vagyok, általában nem csak a gyomrom kavarog, hanem reflexből indul minden felfelé, mintha muszáj lenne neki. Inkább bele se akartam gondolni, csak lehunytam a szemeim pár pillanatra.
Kicsit felnevettem, ami miatt a békucok majdnem lerázkódtak a helyükről, földrengést szimuláltam nekik, Maja meg csúnyán nézett rám, hogy most már maradjak nyugton, mert le fogom rázni a kis tapadókorongos kétéltűeket. Lebiggyesztettem az ajkam, miközben ő a katasztrófában károsult békák megsegítésére sietett. Iiiigazán nem akartam én senkit sem bántani. Ő a fejét a combomra hajtotta és onnan pillogott rám fel, azokkal a gyönyörű barna szemeivel, én pedig kissé aggódva kérdeztem meg, minden rendben van-e.
- Ilyen? Milyen? - egyértelműen kiült az arcomra a zavarodottság, mert ma azon kívül, hogy nem nőtt a rosszasági szintem, nem sok jót lehetett elmondani rólam. De aztán csak elmosolyodva simogattam finoman a buksiját, mert hát, az a ha olyan kis bizonytalan volt. - Én mindenképp szeretnék egy brekit, amennyiben ez lehetséges... Inkább a mikor a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693312#post693312][b]Lewy Bojarski - 2017.07.31. 06:56[/b][/url]

Nem értékelte a hajára tett megjegyzésem, azt hiszem, pedig isten lássa lelkem, tényleg nem bántásnak szántam. Ha kellett, akkor ültem én ott nagy lelkesen és boncolgattam óvatosan a gyilkos kócokat elég hosszú ideig, más pasi ebben nem lett volna partner. De szerettem a barna loboncát is, szóval azt hiszem, ez nem volt eldöntendő kérdés.
- Hát, elég fura is lenne. Arról nem volt szó, hogy így kell aludnom. Ez a bosszúd, mert lehet, hogy lufi leszel? - kérdeztem, de remegett a hangom a visszafojtott nevetéstől, miközben próbáltam kétségbeesett arccal nézni a nőmre, igazából nem túl sok sikerrel.
A nevetés amúgy is a tabu-listára kellett volna kerüljön, mert ahogyan megremegtek tőle a kockák, a brekik a halálukba vetették magukat, menekültek, mint mikor földrengés van, Maja pedig nagyon csúnyán nézett rám érte cserébe. Már, amennyiben a nő erre valóban képes, ezt eddig senki nem bizonyította be nekem. Gyorsan rendezte a frog-army széthullott sorait, hogy aztán a fejét a combomra pakolva bámuljon fel rám, a kis zöldek háta felett. Nem teljesen értettem, hogy mit is ért az ilyen alatt és nem is féltem rákérdezni, szerintem nagyon kevés dolog van, amit ne tudnánk megbeszélni.
- Elviselem a békákat, bár hidegebb a lábuk, mint neked a nyáron, én is ugyanúgy körbe szoktam nyalni az arcod és a rajzolást sem bánom. És mi az, hogy "egy picit engem is szeret"? Ez ilyen huszadrangú? És én nem picit szeretlek, te is tudod... - vontam össze a szemöldökömet az utolsónál, mert hát, nem különösebben rajongtam a kupac trágyára emlékeztető önbecsüléséért, de változtatni nem hagyott rajta, szóval... Még azt is megemlítettem, hogy én esetleg ténylegesen szeretnék egy brekit, amire elég furcsi arcot vágott, de aztán elvigyorodott és közölte, hogy ő is. Le sem vettem róla a pillantásom, ahogy közelebb csúszott, majd fölém támaszkodva simultak az ajkai az enyémre, én pedig viszonoztam, lágyan a hajába túrva. Kis kócos.
- Próbára teszed a békáim - nem bírtam ki, gyakorlatilag az ajkai közé súgtam, mielőtt még megnyaltam volna finoman az alsó ajkát, majd megcirógattam az arcát, halk kuncogással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693471#post693471][b]Lewy Bojarski - 2017.07.31. 23:19[/b][/url]

A máskor meglehetősen csábító jövőkép kissé fájdalmasnak és nem túl biztonságosnak tűnt, ahogyan az asszonyka felvázolta, ez pedig elég elkeserítő. Mert ugye ki akar halkan recsegő csontokkal nyökögni, míg egy rakás béka préselődik közé, meg a párja közé, a naggyerek meg a hátukon ugrál? Bizarr.
- Nagyon édes elgondolás, de lehetne máskor, asszonyka? Most nem érzem magam elég fittnek és fiatalosnak. Amúgy is összeragadnánk a brekiktől - azzal jelentőségteljesen a hasamon pihenő cukorpárákra pillantottam. Sose magyaráznánk ki a dolgot, ha ez egyszer nyilvánosság elé kerülne, azt hiszem. Vannak tipikusan azok az esetek, amiket jobb a négy fal között tartani.
Maja úgy próbált meg még egy békát elkacsmarni, hogy ne is vegyem észre, ő egyértelműen csak takarít, szóval én meg igyekeztem úgy tenni, mint aki észre sem veszi a dolgot. Legalább vitt be valamennyi kalóriát.
- Igen, tudom, hogy sosem kérsz nagy dolgokat, azok valahogy mindig nekem jönnek fel a fejemben - bólogattam aprókat, jelezve, hogy értem én a gondot. Mert hát, sokat azt hitték, hogy csak a bankkártyám, meg annak a kellemes krrr hangja miatt van velem. Eleinte, legalábbis. Csak sikerült a brekis témánál kilyukadni megint és csak azért nem nyomtam puszit a pocijára, mert akkor minden béka meghal, ő meg mérges lesz rám. Nem éri meg.
Aztán ő fölém hajolt és megcsókolt, én pedig viszonoztam, hogy utána csendes felháborodással adjam a tudtára, mennyire veszélyezteti a brekik éppségét.
- Ééééén sem. Nem akartam felülni és az ölembe húzni, hogy a brekik teszteljék a gravitációt. Sose - ráncoltam össze az orrom is kommentárként, majd figyelemmel kísértem, ahogy beharapja a brekit és a plafont kezdte bámulni. - Megérte ez a szoba. Szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693513#post693513][b]Lewy Bojarski - 2017.08.01. 13:49[/b][/url]

Látványosan elszomorodott, mire szomorkás mosollyal megsimogattam az arcát lágyan. Nem azért mondtam, hogy kiakasszam, egész egyszerűen nem álltam a helyzet magaslatán annyira, hogy itt most ugráljak meg emelgessem a nőt. Őt figyeltem, de aztán az első kérdésére kitört belőlem a nevetés, közvetlenül az után, hogy instrukciókat adtam neki arra, hogy mit csináljon.
- Nem, semmi - ráztam meg a fejemet rosszallóan. De ahelyett, hogy nyünnyögni kezdtem volna én is, inkább megsimogattam az arcát kicsit ismét, majd bólogattam. Mert ugye nekem mindig nagy dolgok jártak a fejemben, nem csak most, máskor is. Most is volt egy-két elképzelésem, de előbb el kellett mennünk a Hillier tóhoz. Persze, nem terveztem lelőni előtte a poént.
- Igen, vannak nagy terveim, de te is tudod, hogy a legjobbon már túl vagyok. Elvettelek - rántottam egyet a vállamon, nevetve. Ez nagyon nyálasan hangzott, de közben közelebb mászott és kaptam még puszit is. Már megérte fent maradni emiatt.
Közölte, hogy nem is szerettem volna, mire lebiggyesztettem az ajkaim, egészen picit sértett arcot vágtam.
- De én akartam volna, de tele vagyok békákkal és még öreg és hátfájós is vagyok - sóhajtottam színpadiasan. Néztük a plafont egy darabig, amit megjegyeztem, hogy elég szép, ő meg felém fordította a buksiját. Az ujjait az enyémek közé fűzte, én meg halvány mosollyal bámultam tovább a plafont, néha rásandítva. - A csillagokat, vagy a békákat? Nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=695316#post695316][b]Lewy Bojarski - 2017.08.09. 20:03[/b][/url]

A tervek olyasmik voltak, amit csak az utolsó pillanatban szoktam közölni Majával, legalábbis, ha éppen meglepetésekről szokott szó lenni. Azokat meg más pasikhoz képest szerintem kifejezetten sokat szoktam tartogatni. Bár az is lehet, hogy csak a én gondoltam így, jó kérdés.
Közölte, hogy a legjobb dolog a világon már ki van pipálva, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, az egyik szemöldökömet is felvontam, kérdőn pillantva rá.
- A legjobb? Már micsoda? - érdeklődtem kissé értetlenül, de összességében csak kicsit lassú voltam agyilag, a gyógyszer kezdett beütni, a gondolataim nem akartak velem egy ütemben mozdulni. Ő közben mellém csüccsent, én meg apró puszit nyomtam a hajába, mielőtt még tényleg elnyomna az a bizonyos álom. A sértett arcról nem tudtam lemondani, ő meg kinevetett, mire még inkább sértett és nyünnyögős fejet vágtam.
- Én is szeretem őket, nagyon szépre lettek megcsinálva. Nagyon édesek, de azt hiszem, hogy nem szeretnék velük aludni. Ragadós brekkencsek... - kuncogtam fel halkan, majd arcon nyalt, én meg elnevette magamat. Ez alapvetően megint valami undi volt. Szóval hagytam, hogy elpakolgassa a kis békucokat, meg én is segítettem neki, hogy a cukorlények hazamehessenek.
- De nem vagyok ám fáradt... - ráztam meg a fejem kissé, de elnyomtam egy ásítást. Lelkileg nem voltam fáradt, csak a trutty, amit megittam, kissé eltompított. A csókot lelkesen viszonoztam, elmosolyodva, mikor közölte, hogy szeret. Lágyan végigsimítottam az arcán, a szemébe nézve, majd halványan elmosolyodtam. - Én is, életke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=696419#post696419][b]Lewy Bojarski - 2017.08.16. 01:35[/b][/url]

Azt hiszem, hogy erre a válaszra számítanom kellett volna, de valahogy aztán mégis kimaradt a repertoárból. Az, hogy nekem ő volt a legpozitívabb élmény, ami az életembe csöppent, egyértelmű. De ugye a múltamat ismerve, visszafelé ez általában nem igazán így szokott lenni. Kicsit nyünnyögős is voltam a válaszra, aprókat bólintva, miközben a kezét figyeltem, ami lassan lecsúszott a mellkasomig.
- Nem akartam a lelkükbe gázolni, de nincs melléjük rajz, hogy az hol van - biggyesztettem le az ajkamat pár pillanatra, laposakat pislogva, ahogyan figyeltem, amint az asszony lekapkodja a brekiket és visszarakja a zacskóba. Azt hiszem, hogy erre elég sokan azt mondanák, hogy milyen fúj már, mert ugye, már az is bunkóság, ha a zacskóból kivéve adod oda valakinek a cukit. Nem még, ha kiderül, hogy már az összes érintkezett valakinek a hasával.
Ugyan a vállamba fúrta a pofiját pár pillanatra, de aztán megint csak elhajolt, én pedig elégedetlen morranással tudattam, hogy ez nem olyasmi volt, aminek örülök.
- Hm? Tudod, hogy mindig aggódok miattad, ez nem ezen múlik. De... ha arra gondolsz, hogy akarod-e, nem, amiatt épp nem - közöltem elnyomva egy ásítást. Nem hazudhattam, hogy minden rendben és happység, mert az egyik apró része a lelkemnek mindig azon kattogott, hogy lesz-e valaha olyan, hogy egyszer végre minden rendben van. Megengedtem azért egy fáradt, de őszinte mosolyt felé, kissé összeborzolva a haját, mert nem akartam, hogy ezen kattogjon. - Nem akarok, de a szervezetem bef.ckolt, azt hiszem ezek a gyogyik nem nekem valók... Jó éjt, Schatz.
Azzal az oldalamra nyüglődtem magamat és a kezem a dereka köré fonva húztam közelebb. Körülbelül két perc tellett el, mielőtt ténylegesen elaludtam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699718#post699718][b]Lewy Bojarski - 2017.09.05. 16:57[/b][/url]

Kissé rémült pillantás ült ki a lány arcára, ez pedig gondolkodóba ejtett azt illetően, hogy vajon mennyire harapósak a kisnyugdíjasok japánban. Már akkor csattanhat a műfogsor, mikor a házuk közelébe mész? Vagy ez amolyan metafora, amit átvitt értelemben kell venni, és nem is csinálnak semmi rosszat, csak olyan tipikusan agresszív öregek?
Talán ha kicsit előrébb vagyok, lehetséges, hogy már azelőtt eltűnt volna a furcsi folt, meg a fekete anyaghalmaz az étkezőasztalról, hogy a nőt beengedtem a házba, de ha nem tetszik neki valami, majd fogja a kis táskáját, ami fogalmam sincs, van-e neki és kisétál a bejárati ajtón. Nem zavartattam magam miatta különösebben.
Volt közben nyomatott egy kis Rocky Horror Showt, de amúgy minden rendben volt, csak vissza kell majd pakolnom a kék szörnyit a kanapéra, mielőtt még az asszony felkel, nehogy aztán itt dünnyögjön, hogy Stitch leesett.
Nem különösebben tetszett, hogy nem figyelt, de nem tettem szóvá, csak szerettem volna, ha aláírja a papírokat és mindenki mehet a dolgára.
- Egy év, vagy míg fel nem bontom - vontam meg a vállamat, mert minden szerződésemben benne szokott lenni a kiskapu, hogy ha geb.sz van, akkor én tehessem meg a megfelelő lépéseket. Nem mindenkinek szokott ez tetszeni, ezzel csak az volt a gond, hogy pont nem érdekelt a véleményük. Jó ingatlan, jó helyen, pik-pakk találok rá olyat, akinek ez megfelel.
- Öm, nos igen, épp az előbb említettem - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt és terveztem inkább kivárni, míg átolvassa a dolgokat, mert mint a mellékelt ábra mutatja, csak a számat tépném feleslegesen. Vártam, míg előkotorja a táskájából a - mint kiderült -, tollat, aztán megmutattam, hogy hol és merre is kéne aláírnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=701829#post701829][b]Lewy Bojarski - 2017.09.16. 20:04[/b][/url]

Ha azt hitte, hogy nem fogom észrevenni azt az elbizonytalanodást, akkor tévedett. Kicsit több ideje voltam már benne az üzleti-életben, hogy az ilyesmit ne lássam, de nem tettem szóvá, csak derűsen felhorkantam. Semmi mosoly, még a végén egészen barátságos kinézetet öltöttem volna.
- Hasonlóan gondoltam - biccentettem aprót, de összességében már visszafelé pillogtam a hálónk felé. Inkább arrafelé jártam fejben, mint helyben, de nem különösebben zavartattam magamat.
Nem tudtam, hogy azért nem figyelt, mert nem érdekelte, vagy elbambult, vagy csak szimplán máshol járt fejben, de azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelt, csak megtakarított vele a számomra egy csomó időt. Szóval a bocsánatkérésre a válasz egy vállrántás volt a részemről.
Még pár pillanatig elgondolkozva böngésztem a szerződést, majd megráztam a fejemet. Nem kötöttem ki semmit dátumként.
- Akár már ma este - mondtam végül, aztán átadtam a kulcsot, mellékelve egy kis megbűvölt térképet, ami a két környező háztömbtől mutatni tudta merre halad és merre kell menjen. Elrendeztük még a dolgok üzleti részét, majd elköszöntünk és ő elment, én pedig visszasiettem az asszonyhoz, hogy azért megnézzem, alszik-e még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742524#post742524][b]Lewy Bojarski - 2018.12.11. 23:55[/b][/url]

Ha őszinte akarok lenni, nem mondanám, hogy a családom erőssége a gyors indulás. Főleg, mióta beköszöntött az ünnepi időszak és egyre többet megy a rádió, képtelenek még csak felöltözni is, nem hogy elindulni. Így a kabátommal a kezemben, tehetetlenül nevetgéltem legalább tizenöt percet az ajtóban állva, figyelve, ahogyan riszálnak. Mert ugye a gyerekülés már bent volt, a táskákat is sikerült időközben kilopnom a csomagtartóba, Anián pedig még mindig csak egy fél overál volt. Mondhatjuk, hogy a nőim nem igazán szeretnek öltözködni.
Mikor végre a kocsiban voltunk, ott is folytatódott az eszement parti, Klara tapsikolt meg riszált, jobbra-balra csúszva az ülésében, Ania meg főleg csak kapálózott, de elég édesek voltak.
Aztán odaértünk a menhelyhez, én pedig megálltam a parkolóban, mire Maja teljesen értetlen pillantást vetett rám, hogy én most mégis mit csinálok. Kicsit felvontam a szemöldökömet, majd elvigyorodtam.
- Baj kéne legyen? Semmi baj nincs - ingattam meg a fejemet, mielőtt kicsatoltam volna az övemet és intettem az állammal az épület felé. - Voltál már itt, Babygirl?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742605#post742605][b]Lewy Bojarski - 2018.12.12. 20:21[/b][/url]

Majának azt hiszem lassan, de azért feltűnt, hogy eléggé fel voltam öltözve és hogy vártam őket, szóval lassan, de biztosan összeszedte a táncos törpillákat. Elég sok volt a cuccunk megint, azt hiszem akár több napra is maradhattunk volna és nem okozott volna gondot se az öltözködés, se a maradás ténye. Bár arra a nyakam mertem volna tenni, hogy nem volt fésű egyik táskában sem, maximum olyan, amivel pónit lehet fésülni.
- Mikor kezdjük a kviddicset, Klarcia? - érdeklődtem büszke mosollyal, ahogy odaadtam a sebváltóról a sapit Majának. Nagyon ügyesen célzott és a dobóereje is elég nagy volt, szerintem simán lehetett volna hajtó. Más kérdés, hogy közben meg mégis értettem, Manda miért nem akarta, hogy a lánya kviddicsezzen.
Aztán lehúzódtam a parkolóba és le is parkoltam, majd a motort leállítva kicsatoltam magam. A tekintetemet Majára függesztettem, majd elvigyorodtam szélesen.
- Nem, tényleg nem, még csak az hiányozna, hogy itt lakjon! - nevettem el magamat kicsit, mert előttem volt, ahogy Helmut bent ül egy kennelben. - Nem teljesen, az érdekelt, tudod-e hol vagyunk. Akkor bemegyünk? Nem sétáltatni.
Előre vettem a kabátomat, majd felvettem és elkezdtem felcipzározni, a fejembe húzva a sapimat is. Szürke ide vagy oda, nekem is fel kellett vennem, mert hideg volt már.
- Arra gondoltam, hazavihetnénk valakit, ha már egyszer jön a karácsony. Mit szólsz, Babygirl?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742843#post742843][b]Lewy Bojarski - 2018.12.16. 00:47[/b][/url]

- Imádom ezt a kislányt - tört ki belőlem a nevetés, ahogy íves zuhanópályával megindult felénk a mamusz is. Majdnem olyan jól dobott, mint anno én, legalábbis, anyám állítása szerint, én pedig hajlamos voltam hinni neki, mert gondolom valamiért csak elkezdtem kviddicsezni. És nem a két szép szememért. - Ezt úgy mondod, mintha baj lenne.
Biztos vagyok benne, hogy Helmut büszke rá, meg kicsit azért ránk is, mert van még sansza egy következő generációs csapatra. Biztos vagyok benne, hogy ha mást nem, Klaraval kivételt tenne a "nem szeretem a nőket a csapatban" kijelentése alól.
Lassan Maja is kicsatolta magát, ahogyan én is, de meg akartam várni, míg kiforrják magukat a dolgok és nem odakint nekiállni ezt megbeszélni, mert lehet, hogy itt éjszakázunk, ha bent adom elő.
- Gondolj bele, Helmut egy kennelben aludna - ráztam meg a fejem hitetlenkedve, nem igen akartam elképzelni a jelenetet, de nagyon élénken előttem volt ennek ellenére is.
Sikerült letisztázni, hogy pontosan hol is vagyunk, bár azt hiszem, nagyon lassan bootholta a nejem, hogy miért is vagyunk most itt. Nem azért, mert kereket kell cserélni és meg kellett állnom valahol, az most nem hiányozna. De tény, hogy itt parkoltunk. Kiszállva kivettem Klarciát, visszahúzva a sapit a fürtös buksira, majd nagy csókot nyomtam a homlokára, hogy bizony minden rendi, nem kell kiakadni a kötött ruhadarab miatt. Még akkor sem, ha tényleg nem szereti.
- Igen, Babygirl, ezt mondtam az előbb. Keresünk egy kutyust, aki elég családbarát, és hazajön velünk. Így előkarácsonynak. Tetszik az ötlet? - kérdeztem, felé pillantva a szemem sarkából, bár tudtam a választ anélkül is, hogy kimondta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742976#post742976][b]Lewy Bojarski - 2018.12.17. 13:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743346#post743346][b]Lewy Bojarski - 2018.12.22. 02:20[/b][/url]

- Igen, tudom, gondolom a te anyád, meg az enyém. Nem mintha ők annyira sok időt kéne velük töltsenek - forgattam meg a szememet, mert szerintem ezek nagyon nem az ő gyerekeik voltak. Persze, értem én, nekik több a tapasztalatuk abban, mi a jó és mi nem, de én sem másztam bele abba, hogy most min érdemes vitázni Helmuttal és min nem, pedig abban meg nekem volt a nagyobb rutinom.
Közben lasan kiműtöttük magunkat, meg a babákat a  kocsiból, már megszoktam, hogy ez nem egy perc, mert rugit kell igazítani, meg mamuszt húzni, meg sapkátkesztyűtsálat, szóval a világ is a feje tetejére állt, ha az ember nem figyelt egy percre.
A hiszti hamar abba is maradt, Klara a kicsi kacsójával az épület irányába mutatott, kis híján kicsavarva a gerincét és lelkesen közölte, hogy 'vava. Pieska.' Én meg nagyon büszkén bólogattam.
- Tak, Pieska - de finoman vissza is fordítottam magam felé, miközben befelé totyogtunk, nehogy nekem hátfájás és sirdogálás legyen az éjszaka, vagy úgy egyáltalán a napokban.
- Ismered őket, nem szeretnek semmit elkapkodni. Meg ugye, Hannah modell, annyira ebbe az életbe nem fér bele a breki dolog. Gondolom - vontam meg a vállamat, nem akartam a szőke helyett nyilatkozni. De nem volt egyszerű sorsa, ebben biztos voltam, hogy ha akart volna is kicsit necces a baba ügy. Kiesik a melóból és ki tudja, mennyi idő, mire megint összekapja magát szalonképesre. - Sebby gondolkozott a kutyán, igen. Szerintem túl kicsi nem jó ötlet, mert akkor Volttal nem tudnak nagyon bandázni.
Mi is követtük őket, aztán gondosan becsuktam az ajtót, nehogy nekem kihűljön a hely. A kis porta szerű részen éppen egy idősebb bácsi ücsörgött, mintha valami keresztrejtvényt fejtegetett volna.
- Jó napot. Örökbefogadni szeretnénk egy kutyát, valami családbarát kivitelt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743864#post743864][b]Lewy Bojarski - 2018.12.26. 13:36[/b][/url]

- Neki szokása drámainak lenni, tudod, valahonnan nekem is tanulnom kellett - forgattam meg kicsit a szemeim, de aztán csak elnevettem magamat. Nem szerettem volna annyira végletes lenni, mint anyám, mert bár ő azt mondta, visszafogott, keresztény erkölcsök szerint élő nő, egy másik nővel és egy elvált pasival élt együtt. Akkor ez most hogy is van?
- Nem tudom, lesz-e nekik, egyszer majd biztosan, de lehet, hogy csak az után, hogy Hannah visszavonult. Az meg nem hiszem, hogy mostanság fog megtörténni, ha engem kérdezel. - Sőt. Igazából előttem volt a nő, mint az első 70+os modellshow szervezője és csillaga. Semmi meglepő nem lett volna abban sem. Sebby meg csak panda, ő támogató és nem szól bele a fontos döntésekbe, mert ki tudja, mi történne.
Aztán bekocogtunk végre az épületbe, ahol volt a nő, meg a bácsi és köszöntek, meg minden, szóval mi is, még Klara is integetett egy kicsit kalimpálva a kezecskéivel.
- Akkor olyat szeretnénk. Igazából már van egy másik kutyánk, meg elég nagy a család, szóval olyan kutyust keresünk, aki már nem kölyök, de kijön a gyerekekkel és a többi állattal.
Aztán bevezetett minket a néni a kutyákhoz és a kislányom meg majd kitekeredett a karomban, folyamatosan nézelődött, hogy melyik kutya ugat még, ahogy először egy dogo ketrecéhez vezettek minket. Viszont elmondták azt is, hogy ő néha kicsit elkattan és akkor morog a többi kutyára.
- Nem ő lesz az - ingattam meg a fejem kicsit szomorkás mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744834#post744834][b]Lewy Bojarski - 2019.01.03. 12:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744851#post744851][b]Lewy Bojarski - 2019.01.03. 15:22[/b][/url]

- Keve elég sokat változott az utóbbi években, Cel viszont nem hiszem, hogy régebben ne akart volna - vontam meg a vállamat. Csak közbejött Piros, ezért kicsit elcsúszott az élete a tervezett pályáról. De majd lassan talán helyre rakja magát és minden olyan lesz, ahogyan annak lennie kell.
Maja is kicsit elszontyolodott, gondolom ő is szívesen segített volna egy olyan kutyán, akit az előítéletek miatt nem szívesen visznek haza, de ez nem az ideális volt. Szomorú.
- Nem, nagyon nem. Ahogy Frenchinek, meg csivinek, se semmilyen négylábú vendégnek nem tenne jót.
A Majáék nézte kutyus meg beteg volt, ami megint szomorúságforrás, akárhogy is nézem. Kis szusszanással néztem a ketrec felé, mielőtt még ajkamba haraptam volna egy pillanatra.
- Ha adományoznék egy nagyobb összeget a menhelynek, fordítanának a kezelésére? - kérdeztem a nőtől, miközben egy másik kutyusra néztem, akire Ania lelkesen mutogatott.
Aztán meglátott egy nagy fekete szőr és nyálhalmazt. Édes volt, még a nóziját is kitolta a rácsok között. Nagyon lelkesen, hallottam is, ahogy nagyon hangosan szuszorog, meg szimatol a brekik után.
- És ő itt? A nagy fekete? Ő nem családpárti? - kérdeztem, az állammal a kennel felé bökve, miután láttam, hogy Maja eléggé lelkesedett a nagy macira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746668#post746668][b]Lewy Bojarski - 2019.01.16. 18:27[/b][/url]

Persze, ez is benne volt a pakliban, hogy Keve nem mindig és mindenkivel maradéktalanul őszinte. És akkor még viszonylag enyhén fogalmaztam meg azt, hogy néha egy sunyi kis köcsög.
- Ebben biztos vagyok. Már, hogy boldog lenne tőle, bár szerintem ő már attól is, ha összecuccolna Dustinnal - vontam meg a vállamat, mert ha jól tudtam, neki voltam még cuccai erre-arra. Mint az a bazinagy bambusz a lengyeleknél, meg a színezős és egyéb dolgai a társaslakásban, legalábbis, az alapján, amit Maja legutóbb mesélt. - Meg Dolfinak.
Igazából a teljes társaság összes kutyáját nézve nagyon is össze tudtunk volna dobni egy kisebb menhelyt, így asszem elég kulcsfontosságú kérdés volt, ha új tagot hozunk, ne akarja az összes többit lemészárolni. Esetleg.
A nő nagyon furán nézett rám, mikor az adományokkal kapcsolatban kérdeztem, szerintem nem erre számított, de attól még tény volt. Fordíthatják akár reklámokra, felújításra is, nem egyértelmű hogy ebből egy öreg, beteg kutya lát bármi pozitívat.
- Minden rendben van itt? - kérdeztem, Majáék mellé lépve, majd lepillantva a kicsi breki kezére, de azt hiszem, az ijedtség volt itt a legnagyobb probléma.
- És ő családbarát? Milyen fajta? Mennyi idős? - tettem fel a kérdésemet, amire a néni lassan, de készségesen felelt is, mindenre sorban, ellenőrizgetve is a papíron. - Nyuszi hazavigyük őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=748028#post748028][b]Lewy Bojarski - 2019.01.30. 17:33[/b][/url]

Nem igazán folytam bele a Cel-Dustin kérdésbe, ennyire nem érintette meg a lelkemet, hogy mi van velük. Persze, egy időben sportot űztem belőle, hogy az amcsit megpróbáljam visszakeríteni a családba azon túl, hogy Wojtekkel randizik folyton, de azóta volt saját életem és családom, jobban lefoglaltak ők, mint az, hogy a kis vöröst felügyeljem.
- Oh, akkor én le vagyok maradva - állapítottam megtétovázva, kicsit el is húzva a számat, de aztán csak vontam egyet a vállamon és inkább a kislányaink figyelgettem. - Akkor?
Kicsit megfogott a kérdés végével, az jobban érdekelt, mint az, hogy a Czerny lány mit akar nagyon és mit nem. De nem zárta le a mondatot, mert miért is tette volna?
Hirtelen nagy volt az ijedelem, nem is értettem, mire fel, mert mire odakocogtunk a másik édes brekivel, ők már látszólag megoldották a helyzetet. Klara is nagy lelkesen kezdett magyarázni a kutyusnak, hol gagyogva, hol beszúrva egy-egy értelmes szót is.
- Vigyük haza a nagy macit? - kérdeztem, miután a néni megválaszolta a kérdéseket és úgy tűnt, hogy a fekete kompatibilis lenne a családdal. A nőci kicsit húzta ugyan a száját, de közölte, hogy hozza a papírjait. - Mi legyen a neve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749132#post749132][b]Lewy Bojarski - 2019.02.07. 22:26[/b][/url]

- Nem, mert aztán jön Gabe Dustin újabb leckéje után, hogy szétrúgja a seggem, hogy ne nézegessem más littlek bugyiját - horkantam fel. És még csak nem is túloztam, olyan furcsa dolgokra tudtak ugrani, mintha nem egy csónakban eveznénk, hanem éppen próbálnám valamelyik hajóját elsüllyeszteni, mielőtt még elhagyhatnák a zátonyos részt. Eleget kapok a pályán, köszönöm pluszba már nem kell több fizikai erőszak.
- Akkor már? Babygirl, motyogsz, tudod, hogy annak se eleje, se vége, se teteje, se alja, nem igazodom ki rajta, csak állok, mint smaci a ködben - horkantam fel kicsit, változtatva azon, ahogy fogom a kislányt, mert a karom kezdett már beállni és őszintén? Kinek hiányzik az? Néha azért szeretnék egy Little-normál ember szótárat, ami alapján gond nélkül lehetne kommunikálni velük. Csak szerintem túl sok a rokonértelmű szó és nem mindig lehetne kikövetkeztetni, melyik kontextust használják.
A fekete maciivadék meg csak szagolgatta az apró kezeket, látni lehetett, ahogy a falka meg-megbillen lelkesen, de aztán mindig csak tovább érdeklődött, mintha nem is lenne annyira fontos örülni.
A néni végül csak tanácstalanul nézett a nejemre.
- Talált kutyus, az itteni neveire pedig nem igazán hallgat - közölte, majd megmutatta a papírját, amin volt már vagy három különböző név, de mindet kihúzták.
- Akkor? Kerítsünk neki egy újat, vagy válasszunk egyet az eddigiek közül, hátha csak nem szokta meg? - böktem az állammal a papír felé. Klarcia is közben bedugta a kicsi kezét a nagyfiúhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=750384#post750384][b]Lewy Bojarski - 2019.02.19. 17:42[/b][/url]

- Duh, ez egy... bonyolult sztori, Gábriel elég sok dologhoz... buta. És olyankor Dustintól kér tanácsot. - Azaz, inkább sikogat és üti az ajtaját, de végül is, majdnem ugyanaz a kettő, nem? Ha Gaberől beszélünk, nem sok különbség van a kettő között. Nem szokott ő csak úgy mások szakértelmére szorulni, olyankor úgyis sikít.
- Babaházat? - kérdeztem vissza kissé értetlenül, mert erről valahogy elfelejtett szólni. Pedig, ha valami tetszik neki, akkor általában szokott szólni miatta, még ha nem is direkt, de valahogy csak kiderül. De erről csak nem szólt, mert minek azt? Ah. Mióta volt ez az egyetemes hisztéria, azt hiszem, hogy kicsit idegesebb vagyok minden ilyen szarra.
- Az elsőre nem hallgatott két hét után sem - vont egyet a vállán a nőci, én meg kicsit kiegyenesedtem, hogy ne álljon be a derekam a hercegnő mellett. Mert akárhogy nézem, kicsit túl sokat hajlongok így, a gerincem annyira nem szereti.
- Akkor majd kitalálunk neki valamit hazafelé, vagy... vagy nem tudom - vontam meg a vállamat ezúttal én, majd inkább felemeltem Klarciat, aki erre csúnyán nézett rám, mert ő még a kutyust akarta molesztálni.
Láttam, hogy mondani akar valamit, de minden egyes alkalommal elakad benne, így csak felszusszantam, úgy téve, mint aki nem veszi észre.
- Akkor miért nem bővíted? - kérdeztem enyhén felvonva a szemöldököm, nem igen tudtam ezt most hová tenni. Mi ebben a rossz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=750959#post750959][b]Lewy Bojarski - 2019.02.27. 03:25[/b][/url]

- De, olyasmi, csak ugye, vannak dolgok, amiket méf nem tud. Mint, hogy hol lehet Stellának ilyen meg olyan ajándékokat venni, nekem is iddőbe telt ezeket megtanulni - bólogattam kicsit, fel is sóhajtottam, mert nem mindig egyszerű beszerezni, amit éppen a kicsi szívük megkíván. De okoz ez gondot? Szerintem nem, elég normálisnak tűnik. Kevesebb pénzembe, idegszálamba és időmbe fáj, mintha felszedtem volna egy implantoszauruszt. Nem is működtem volna mással, azt hiszem.
- Szóval egy tsumház tetszene? - kérdeztem kissé inkább a mögöttes üzenetre koncentrálva, ha már egyszer itt tartottunk. Akármennyire is gondolja valaki, hogy a nők pletykálnak és a dolgok felének sincs értelme abból, amit beszélnek, ez nincs így. Rohadt irritáló néha, de ha eleget figyelsz, akkor találsz olyan infókat, amik később hasznosak lehetnek.
- Figyelünk az állataink igényeire. - Így, ennyi. Mintha ez egy válasz lenne arra, amit Maja mondott. Nem az. Nem szeretem az ilyen helyek dolgozóit, egy idő után érzéketlenek és kiüresedettek lesznek. Mint ez a nő is.
A kérdésre is inkább csak bólintott, én meg felszusszantam, hogy legalább ennyivel is előrébb vagyunk. Közben el is ment valami papírokat intézgetni, meg oltási könyvért.
- Abból senkinek nem lesz baja, ha beleírod a levélbe - szusszantam fel egy kicsit, mielőtt csókot nyomtam volna Maja arcára. Édes egy nő volt, én nem akartam, hogy szomorú legyen. Közben a néni meg is jelent a nyomtatványokkal, amiket el is kezdtünk kitöltögetni, míg Klara el nem kezdett nevetgélve szaladni. - Nyuszi lediktálod a többit, míg levadászom a lányunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=752650#post752650][b]Lewy Bojarski - 2019.03.22. 15:00[/b][/url]

majus

- Lehet, hogy nem kellenek, de jól esik adni. Ez még nem jutott eszedbe? Gondolom Gabe is szereti azt a mosolyt, ami kiül Stella arcára, mikor valami szépet kap. Mint a tiédre is - vontam meg a vállamat, nem volt ebben semmi agysebészet. Én is tudtam, hogy semmi nem volt kötelező, de jót tett nekem a tudat, hogy megkértem, olyan gyűrűvel, ami szép. - Mi az, hogy nem kötelező? Mivel kértem volna meg a kezed? Automatából csavart gyűrűvel? Oh, wait.
Mert ugye, olyan is volt neki. Vettem azt is, hogy teljes legyen a készlet. Szeretem a feleségem, jobban is, mint azt a legtöbb ember elvárná ennyi idő után.
- Miért, szerinted hol laknak, mikor nincs nagy családjuk? A híd alatt? - kérdeztem vissza, összeráncolva a szemöldökömet. persze, hogy van házuk, hát ők is csak élőlények. azaz, nem, de mégis. Mikor apu vagy és okos, készítesz ilyenkor mentális jegyzetet róla, minek örülne a hercegnőd. Mikor apu vagy és okos és túl sok a dolgod, hajlamos vagy szétszórttá lenni, így még jobb, ha materiális jegyzetet is készítesz. Csak el ne felejtsem.
- Persze, hogy megnézi! - horkantam fel. Más dolga sincs, legfeljebb egy laza gerincsérv, ha továbbra is ennyit görnyed. Végül sikerült elkapni a kislányt a folyosó végén és fel is vettem ölbe, mire ő jóízűen felnevetett. - Jelentem, megvan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=758502#post758502][b]Lewy Bojarski - 2019.05.16. 02:08[/b][/url]

- Azt tudom. - Kicsit el is vigyorodtam, ismertem, hogy milyen, hogy szeret adni a maga édes, lowcost módján. Soha nem is vártam el tőle, hogy költsön rám, csak hogy tényleg tegye magát érzelmileg, teljesen, kétszáz százalékban. Minden más már csak részletkérdés.
- Nem, azt nem is egészen így terveztem. Csinálhattam volna sokkal jobban is. De már mindegy, azt hiszem - tártam szét kicsit a karjaim tanácstalanul. Nem volt mit csinálni, az már megtörtént és úgy néztem, őt nem is igen zavarta ez az egész, nem ragaszkodott a felhajtáshoz, meg a körbeugráláshoz. Pedig megérdemelte volna.
- Persze, hogy azért. Mi másért mondtam volna? - néztem rá kissé zavartan, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy annyira nem is volt fontos ez, nem is emiatt vagyunk itt. Legalábbis, nem ez volt a cél, hogy most itt és erről beszélgessünk.
- Érdekel. Szerinted hol laknak, ha nincs házuk? - kérdeztem, továbbra is határozottan, mert tényleg nem értettem, mit gondol. Biztosan van lakásuk, vagy valami, különben furcsa lenne az egész.
Elég bizonytalannak látszott az aláírás miatt, így aztán csak felvontam a szemöldökömet jó magasra, mielőtt kivettem volna a kezéből a tollat, hogy aláírjak.
- Igen. Bár, felőlem mehetünk anyáékhoz is, de akkor jön Bumbi is. Míg nincs jobb neve. - Közben a néni hozta is a kis szeretetcsomagot mellé, amit kifizettem, mert nekem ne adjon semmit ingyen egy állatmentő hely. A kutyán kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=761104#post761104][b]Lewy Bojarski - 2019.06.11. 13:28[/b][/url]

- Mert édes egy nő vagy - mosolyogtam rá szélesen, kicsit megsimogatva a vállát, de aztán csak vontam egy nagyot a vállamon, hogy erről ennyit, nem is akarom ezt itt jobban részletezni, a nő már így is furán nézett ránk. Nem mintha bármi köze lenne a magánbeszélgetésünkhöz, jobban tenné, ha szerezne magának valami elfoglaltságot. Nem tudom, mondjuk dolgozhatna. Esetleg?
- Tudom, babygirl - ráztam meg a fejemet, nem kellett ehhez agysebésznek lenni, ha nem szeretett volna, csak a tárcám, nem szült volna nekem kettő csodabrekit. Ennyire nem elszánt és manipulatív, ehhez igazi elkötelezettség kellett volna.
Szóval inkább csak elvettem a nőtől a tollat és aláírtam a papírokat a kutyushoz, ha már egyszer neki nem volt hozzá gyomra. Vagy nem tudom, hogy mi baja volt vele.
- Igen, szerintem is jobban örülne neki - bólogattam egyetértően, majd mikor a néni kiengedte, rácsatoltam a pórázt, ő meg úgy csóvált, hogy kb az egész testecskéje belerázkódott. Pedig semmi komoly nem történt. Lelkesen szaglászott, meg nyüszögött is, összenyalva Maja karját.
- Azt mondja Eh. Akkor milyen feje van, ha nem Bumbi? Brumi? De az undorító. Dömötör? Még annyira sem. Olivérnek mégsem hívhatjuk - néztem Majára sokatmondó fejjel, fél kézzel a brekkencsünk fogva, a másikkal a pórázt, ahogy kifelé igyekeztünk.