34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Grace Erin Green hozzászólásai (26 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 28. 22:01 | Link


Egy szabad hétvégén, vonatút Miskolc felé

Ha azt mondanám, hogy sok barátot szereztem itt tartózkodásom röpke pár év alatt, azt hiszem, hazudnék. Soha nem voltam az a barátkozós fajta és ez meg is látszott a társasági életemen, a jellememen is. Inkább tartottam magamat zseniális szociopatának, mint vicces embernek, aki a társaság középpontja. Viszont ez alól a szabály alól kivételt tettem kevés emberrel, így voltak, akiket kis túlzással, de a barátaimnak is nevezhettem volna akár. Ezek közé az emberek közé tartozik Dasha Fresmoon, aki nem más, mint a házunk kviddicscsapatának kapitánya. Én legalábbis itt ismerkedtem össze vele, miután bevett a csapatba és amit nem bántam meg. Jelentős javuló tendenciákat váltott ki a hangulatom terén, főleg, mert terelő lettem és le tudtam vezetni a fölösleges feszültséget magamból. Arra pedig álmomban sem számítottam, hogy majd jóban leszek a lánnyal. Valahogy mégis összejött a dolog, mert ha nem sikerült volna, most nem vártam volna rá a vasútállomáson pár cuccomat egy táskába pakolva. Bizony, ez nem volt rám jellemző, de fogtam magamat és összepakoltam egy hátizsákba a cuccaimat, aztán kibaktattam  az állomásra és vártam Dashát. Még az öltözködésemen is változtattam a kiruccanás miatt. Fekete farmert vettem fel, egy kék pólót, de a kabátos összeállításom még mindig maradt. És persze az elmaradhatatlan kék sálam most is ott csüngött a nyakamban, a cidrire való tekintettel. Pár ember lézengett csak itt-ott, ami azért meglepő volt a számomra, de megkönnyebbülés is, mert így elég hamar kiszúrtam a közeledő alakját. Széles és megkönnyebbült mosoly ült ki az ajkaim szélére, bár nem kételkedtem benne, hogy el fog jönni. Intettem neki, mert azért nem lehettem annyira biztos benne, hogy észrevett, viszont így már az voltam. A padra néztem, majd vissza a lány felé és elővettem a jegyemet. Azt legalább megvettem előre és már nem kezdett vele vacakolnom. A hátamra vágtam a táskát, majd meghúztam a copfomat és mellé ugrottam lelkes mosollyal.
- Szia Dasha! Mizujság? Hogy aludtál? Mehetünk? Izgatott vagy? Én az vagyok - tört ki belőlem a még számomra is meglepő szóáradat. Valahogy nem értettem, hogy pöröghettem fel ennyi idő alatt, de azért jó érzés volt. Ritkán érzett energia pezsgett bennem, ami azt hiszem, érezhető volt a szavaimban is.
- Akkor megyünk? - mutattam a vonatra, aminek mindössze pár perc volt az indulásáig.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 29. 17:47 | Link


Egy szabad hétvégén, vonatút Miskolc felé


Mire kezdtem volna töprengeni, hogy Dasha talán elfelejtette mikor indul a vonat, hála az égnek megláttam felém jönni. Elvigyorodtam szélesen, mikor az integetésem láttára kissé gyorsított a lépésein. Ezek szerint ő is várta a mai napot, ez egy jó hír. Határozottan kedveltem Dashát, kicsit emlékeztetett magamra, mármint jellemben, nem kinézetre. Kinézetre inkább olyan volt, mint egy menő kviddicsjátékos... talán azért, mert az volt, de azért ebben nem lehettem biztos. Nem lepte meg a kérdésáradatom, sőt még lelkesnek is tűnt, ahhoz képest, hogy szinte letámadtam szegényemet. Felnevettem, majd a hajamba túrtam zavartan. Én mindig rosszul aludtam, már egészen hosszú ideje, így nem volt meglepő, hogy a tegnap este sem volt kivétel. Hajnalig persze, mikor a szegény szőkém vélhetően nem bírta tovább a sikítozásomat és megint átjött hülyeségeket dumálni.
- Ami azt illeti, nem nagyon, de azért kibírható volt. Anthony átjött hozzám - vontam vállat kis mosollyal, majd én is a tábla felé pillantottam hunyorítva kicsit. - Egyelőre nem tűnik úgy, mintha késne, de azért nem fogadnék rá, ez azért még mindig a Magyar vasút... Kiszámíthatatlan!
Nagyon reméltem, hogy tényleg már csak pár percet kell várnunk és a drága kijelző nem ver át, ezért meg is kérdeztem Dashát, hogy nem szállunk-e be. Nem felelt, viszont elindult a vagon felé, szóval én csak követtem magam mögé pillantva, hogy nem hagytam-e ott semmit. Hál istennek nem, így követtem a sárga sporttáskás társamat, aki felkepesztett a vonatra. Én is, majd a helyre pillantottam, amit kiszúrt. Körbepásztáztam, nem sok ember ült a környéken, így biccentve ledobtam magam Dashával szemben. Magam mellé tettem a táskámat, jelezve, hogy nem óhajtok társaságot, nincs több szabad hely, nincs biza, elfogyott.
- Hála Merlinnek, nincs a közelben egy öreg néni sem... nem bírom a mugli néniket, kiköpött olyanok, mint a Bibircsókos Banya. Folyton pletykálnak valakiről és pofátlanul odaülnek mások mellé, hogy alvást szimulálva hallgatózzanak, újabb pletykákért - ráztam a fejemet rosszallóan, a legutóbbi vonatutamra gondolva, mikor egy ilyen vén pióca rám tapadt. Ezért rémes egyedül utazni... ezért, meg ugye a gyerekes anyukák. Váh! Eléggé elkalandoztak a gondolataim, így mikor szólt, felkaptam a fejem és elmosolyodtam. Jó kérdés volt, így hirtelen nekem sem jutott eszembe, szóval lehunyt szemmel koncentrálva igyekeztem felidézni. Nem telt többe két másodpercnél.
- Azt hiszem, hogy kettőt vagy hármat, már nem teljesen vagyok képben, de azt tudom, hogy kaptunk egy ugrást ajándékba. Mármint mindkettőnknek, mert volt valami akció... Csoda, ilyen is van! - mosolyodtam el, majd kibámultam az ablakon, ahol közelítettek a rémes nénikék. Megráztam a fejemet rosszallóan, majd jött is a közlemény, hogy a miskolci járat előreláthatóan három percet késik. Jaj, de remek!
- Látod? Mondtam...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 29. 17:47 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 30. 20:53 | Link


Egy szabad hétvégén, vonatút Miskolc felé

Így visszagondolva is muris volt az az este egy héttel ezelőtt, mikor a levitás csapatkapitány enyhén szólva is berobbant a Bezár-lakba, arról lelkendezve, hogy a miskolciak visszaírtak. Szerencséje volt, hogy kivételesen ott talált, mivel meglehetősen kevés időt és még kevesebb éjszakát töltöttem a kastélyban azóta, hogy leköltöztünk a csikómmal Bogolyfalvára. Aznap este viszont szokás szerint álmatlanság gyötört, szóval mázlim volt, nem ébredtem fel Dasha lelkendezésére. Ez a gondolatsor pont annyira foglalt le, hogy ne azon töprengjek, milyen lesz majd kiugrani egy repülőből, sokkal inkább az, hogy addig milyen problémák, hátráltató tényezők jöhetnek közbe. A vonat késése is ilyen volt, és az erre tett megjegyzésemmel sikerült megnevettetnem az útitársamat. Ez valahogy engem is mosolyra késztetett. Ilyen esetleges komplikációnak tartottam a kéretlen mugli néniket is, akik sokszor dögkeselyűként csaptak le az olyan helyre, ahol pletykát szagoltak, ezt pedig nem féltem szóvá tenni. Dashától nem érkezett válasz, de attól még így gondoltam a dolgot, sőt, a táskámat rögtönzött barikádnak használtam a hívatlan vendégek ellen. Nem szerettem volna, ha az út azért telt volna kínos csendben, mert holmi varázstalan nép idecsődül. Nem túl sok ember szállt fel megkönnyebbülésemre, így kisebb volt az esélye, hogy a kaller majd elpakoltatja velem a holmimat, hogy a rászoruló idős hölgyek le tudjanak ülni. A vonat pár perc késéssel ugyan, de végre elindult, mire felszabadult szusszanással hátradőltem az ülésben. A kérdés, amit az ugrások számáról tett, kizökkentett az eddigi gondolatmenetemből, így kissé még máshol kalandozva válaszoltam neki. Neki hála az égnek, ugyan az ugrott be, mint nekem, szóval egyetértően bólogattam.
- Igen, igen volt szó valami harmadik, szóló ugrásról is, de egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy az első kettőnél nem tojom össze magam - vigyorogtam derűsen, de aztán éreztem, hogy lassul a vonat, ami az arcomat nagy kérdőjellé változtatta. Már meg is érkeztünk az első állomásra, ami egy kis falu volt. Főleg idősebb emberek szálltak fel, ami miatt csak felhajtottam a galléromat és igyekeztem úgy tenni, mint aki alszik. Arra viszont, hogy a hangosbemondó késést kakukkolt, felpattantak a szemeim. Átkozott tömegközlekedés. Legközelebb seprűvel megyek, még akkor is, ha szétázok... A nyomorult három perc alatt még több idős hölgy özönlött a vonatra, hintőpor, szappan és fű szaggal töltve meg a vagont. Az, hogy a vonat tovább indult, és meglehetősen gyorsan közlekedett, igazából oldott a hangulatomon.
- Legalább tizenöt km/órával gyorsabban halad, mint átlagban szokott. Ez pozitív - nyújtottam át a jegyemet rá sem nézve a kalauzra. Ő nem akart velem kommunikálni, én sem vele, így gyorsan kilyukasztotta a jegyem, majd majdnem hozzám vágta. - Szerintem ez az úr Durrfarkú Szurcsókot reggelizett.
Dashát azonban nem a kalauz foglalkoztatta, hanem a még korábban elejtett félmondatom, miszerint Anthony átugrott. Felnevettem, majd egy hajtincsemet kezdtem tekergetni az ujjam körül. Az egyik néni a közelebbi ülésre ült, mire rosszallóan megráztam a fejem és közelebb hajoltam Dashához.
- Igazából semmi különöset, csak megint felriadtam arra, hogy sikítozok és hát ugye ő is fel szokott kelni rá. Általában átjön, azt hiszem aggódik értem - meséltem fojtott hangon, majd kis mosollyal vállat vontam. - Ami azt illeti, a tehenéről, Bettiről mesélt, meg arról, hogy egyszer kiránduláskor a fáról belezúgott a mocsárba. Meg rám uszította Palomát, a chihuahuáját, hogy melegítse a lábam.
Igazából nagyon hamar eltelt az út és én szinte végig szóval tartottam a lányt, hol a kviddicsről beszélve, hol Arwenről - az egyszarvúm -, meg párszor megemlítve Tonyt. Mire észbe kaptam, már le is kellett szállnunk, majdnem a vonaton maradtunk, szóval én pont akkor ugrottam le, Dasha után, mikor az ajtó zárult. Nevetve a lányra néztem, majd hátratűrtem egy elszabadult hajtincsemet. Valahogy ez a mai nem volt a legrendezettebb nap.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 30. 21:08 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 5. 18:34 | Link


Egy szabad hétvégén, miskolci reptér


Mire a vonat végre beért, a felhők eloszlottak az idő pedig sokkal derűsebbnek tűnt, ahogyan bizony a hangulatom is. Szélcsend volt, legalábbis az ágak nem rezdültek, ez pedig nekünk csupa jót jelentett, hiszen az első ejtőernyőzést nem pont szélviharban kellett volna megejteni. Mikor a vonat lassítani kezdett, megigazítottam a hajamat, majd belebújtam a kabátomba, amit útközben levettem. Lecsekkoltam, hogy minden rendben van-e a táskám környékén, ami persze úgy is volt, így egy elégedett bólintással keltem fel. Dasha szállt le először, én meg szökkentem oda, az ajtó majdnem odacsípte a kabátomat. Bizonytalanul, de azért vigyorogva körbenéztem. Nem nagyon voltam még Miskolcon, a hely totál ismeretlen volt a számomra, Dasha viszont azt hiszem, tudta, hogy mit csinált. Legalábbis nagyon remélem, mert nincs kedvem Miskolcon bolyongani, mint valami elveszett léleknek. Még csak az hiányzik! Nem nagyon tudtam hozzászólni a dologhoz, mikor azt mondta arra van a buszpályaudvar, tettem hát, amit jónak véltem: követtem a lányt. Nem cselekedtem ostobaságot, hiszen sikeresen elkalauzolt minket a buszokhoz. Ha nem lettünk volna ilyen gyors léptűek, azt hiszem, hogy nem igen sikerült volna jegyet vennünk, ám így pont sikerült elérnünk a járatunkat. Megnyugodtam, mert húsz percet kellett csak a fenekünkön maradni, nem többet. Azaz még csak nem is ültünk, hanem állva nyomorogtunk. Nem szerettem ennyit utazni, úgy hogy nem éreztem szelet vagy csak egy légfuvallatot. Az ablakon át figyeltem a mellettünk elhaladó várost. Szép volt, legalábbis nekem nagyon tetszett, gondolkoztam rajta, hogy egyszer még ellátogatok erre, akkor már városnézés céljából. Mikor Dashára pillantottam, láttam, hogy rágja a körmét, muszáj volt nekem is elvigyorodnom. Talán a meccs előtt láttam ennyire izgulni, lehet, hogy még akkor sem annyira. Ő majdnem sikítani tudott volna örömében, én is hasonlóan éreztem magamat, de mikor lefékezett a busz, sikerrel fenékre ültem. Muszáj volt kiröhögnöm magam, de aztán nagy nehezen feltápászkodtam és leszálltam a buszról a csapattársam után. A füves terület pár lépésre terült el tőlünk, én szedtem a lábamat és a fűben állva Dashára néztem sugárzó tekintettel.
- Igen, csajszi, itt vagyunk! Shakespearere, végre itt vagyunk! - tapsikoltam vigyorogva, egy helyben ugrándozva, mint egy kislány. Ezer éve nem lelkesedtem ennyire, de most egyszerűen nem tudtam abbahagyni, olyan voltam, mint egy retardált fóka. Utána, mikor végre lecsillapodtam, feltűnt, hogy felénk indult a férfi az egyik géptől, mire elmosolyodtam. Hozzánk lépett és megkérdezte a nevünket.
- Grace E. Green, nagyon örvendek, uram - nyújtottam neki kezet, mire kezet fogott velem és bemutatkozott. Ha minden igaz, a neve Szeleczky Dávid volt, vele beszéltünk levélben. Hatalmasra nyílt szemekkel meredtem Dashára a bemutatkozás után.
- Dasha, én be vagyok tojva. Még fel sem szálltunk, de én be vagyok tojva - kezdtem el röhögni magamon ismételten.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 7. 21:07 | Link



Rémesen be voltam tojva, azt hiszem. Elsőre nem is fogtam fel, hogy ott álltunk a gép mellett, amiből nem is olyan sokára ki kell majd ugranunk. A vérem a fülemben dobolt én pedig nagyot nyeltem, próbálva legyűrni a hirtelen jött felismerést: Zuhanni fogok. Most tényleg zuhanni fogok és nem lesz rá lehetőségem, hogy majd elkapjam a seprűmet és visszamásszak rá. Felkaptam a fejem, mikor a férfi közölte, hogy tegezzük és bólintottam aprót, szinte alig mozdítva a fejemet. Dasha is bemutatkozott, mire kissé furán néztem rá. Nem is tudtam, hogy ez az igazi neve... Végül csak vállat vontam, elvégre nem ismertem olyan régen, hogy ilyeneket is tudnom kelljen róla. Nem sokáig gondolkozhattam azon, hogy micsoda furi neve van a barátnőmnek, ugyanis Dávid elkezdte magyarázni, hogy hogyan fog az egész lezajlani, illetve azt is, hogy milyen pozíciókban érdemes zuhanni, én meg asszem egyre fehérebb lettem, ahogy ezt ecsetelte nekünk. De tényleg, nem volt bajom a magassággal, viszont amint belegondoltam, hogy én több ezer méterről fogok majd lezuhanni, egyszerűen tombolt a túlélőösztön, hogy fussak és bújjak el. Kicsit azért megnyugodtam, mikor mondta a pasi, hogy lesz azért mögöttünk szakképzett ember is. Legalább majd lesz, aki kirugdal a gépből, mikor pánikrohamot kapok és elkezdek nyüszíteni, hogy én nem akarok leesni és meghalni. Dashára sandítottam, remélve, hogy majd belőle erőt meríthetek, mert ő bizony bátor lesz és rettenthetetlen, de sajna ez nem jött össze, mert ő is pont úgy be volt ijedve az egésztől, mint én. Megeresztett egy elég ócska poént, de nekem ez is elég volt, hogy remegő hangon nevetni kezdjek, belegondolva, milyen jó is lenne tényleg elfutni most.
- Áh, már elment a busz... Fussunk utána? - igyekeztem valamennyi szilárdságot csepegtetni a reszkető hangomba, így még rosszabb összehatást érve el. Ez most nem jött össze, Grace... Kicsit el is kalandoztam, így mire felkaptam a fejemet, Dasháék már félúton voltak a gép felé, én pedig a homlokomra csapva sprinteltem utánuk, nehogy itt hagyjanak egyedül.
- Dasha, drága, ne hagyj itt, vááárj meg! - sikkantottam eldramatizált hangon, majd szorosan felzárkóztam melléjük. Ha valami, hát a magány most nem segített volna a félsz leküzdésében. A repcsi mellett már várt a kivégző-osztag... akarom mondani barátságos társaság. Ők is bemutatkoztak, míg én kábán visszaválaszolgattam a nevemet párszor. Talán négyszer... a lényeg az, hogy bőven többször, mint amúgy kellett volna. Igazából ezen röhögtek is egy sort, meg a srác, aki kb ugyanannyi volt, mint én, átkarolta a vállamat és közölte, hogy ne majrézzak, nem hagy meghalni, mert ahhoz túlságosan is szereti magát. Ezen azért muszáj volt felnevetnem... hogy is hívták? Richárd, asszem... Öltözni is segített, miután megállapította, hogy teljesen hülye vagyok hozzá, hogy magamtól kitaláljam, mi merre, illetve hogyan kerül. A ruci egész helyes volt, fekete-sötétkék. Szerettem ezt a színt, volt hasonló báli-ruhám is, ezért örültem a fejemnek. Aztán utána Ricsi a fejembe nyomta a bukósisakot, aztán intett, hogy szálljunk be. Dasha már bekepesztett, én pedig látva, hogy mennyire elfehéredett - vagy inkább zöldült? - mellé csücsültem és megfogtam a kezét, finoman megszorítva azt és rámosolyogtam.
- Nyugi, nem halunk meg. - simogattam meg a vállát, majd hagytam, hogy bekössenek, aztán figyeltem, ahogy a srácok is bemásztak. Az ajkamba haraptam, mikor meghallottam a motor hangját feldörömbölni. Pár perccel később már száguldottunk is, bennem pedig kihagyott pár ütemet a szívem, mikor a gép elemelkedett a földtől. Ahogy repültünk felfelé, az erő belepréselt az ülésbe, a szívem pedig veszettül dübörgött. A fülem is bedugult, rémesen éreztem magam, de rápillantottam Dashára, csekkolva, hogy ő vajon hogyan is érzi magát.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 19. 14:09 | Link



Nekem sem sok választásom volt, ahogy bemásztam a gépbe, Ricsi ránk csukta az ajtót, persze csak az után, hogy szólt, hogy kössük be az övet. Dasha is rettenetesen izgult, szóval jól esett, hogy nem egyedül voltam, meg ilyesmik. Elmosolyodtam halványan, majd kinéztem az ablakon, míg a fiúk is bemásztak. Ricsi persze hátranézett azonnal, kaján vigyorral, és elkezdett cukkolni, hogy hogyan fogok már innen kikeveredni. Elnevettem magam, majd felé legyintettem a sisakommal, mire lehúzta a fejét.
- Ne piszkálj már! - grimaszoltam őt nézve. Felszálltunk, nekem pedig kihagyott pár ütemet a szívem, de attól függetlenül isteni érzés volt, talán csak seprűvel lehetett volna ennél is jobb. Erre azonban nem volt lehetőségem, ezért inkább Richárdot piszkáltam, néha rápillantva Dashára, hogy ő hogyan érzi magát. Ő valahogy higgadtabbnak tűnik, mint amilyen én vagyok... A kis mázlista! A kilátás csak növelte volna bennem a félszet, így nem nagyon pislogtam kifelé. Mikor a többiek szerint elég magasan voltunk, Dávid szólt Dashának, hogy show time van. Dasha kissé riadtan pillantott rám, mire csak megveregettem a vállát, biztatva, hogy menjen csak oda.
- Én is szerettelek, Dasha! Elmondom a világnak, hogy mennyire jó ember voltál! - nevettem, majd megfogtam Ricsi kezét, aki már felvette az ejtőernyős hátizsákot. Ő kifejezetten izgatottnak tűnt, ami azért engem is feldobott három méterrel a felhők felé. Még jó, hogy nincsenek felhők, te szent isten! Még csak az kellene! Dasháékra néztem, miközben a srác rám csatolta a hozzám tartozó részét az ejtőernyőnek. Az ajkamba haraptam, majd hátranéztem, aztán vissza Dávidékra, akik éppen most ugrottak ki a repcsiből. Már épp vinnyogni kezdtem, mikor Ricsi elkezdett visszaszámolni, az ajtó felé tolva engem. Azért fura volt, hogy ilyen közel voltam valakihez, ennek ellenére nem volt rossz, mármint legalább biztos volt, hogy nem tojok be és maradok a gépen, mint egy gyáva nyúl. Még nem halhatok meg, még túl fiatal vagyok! Bár... ha most halok meg, nem emlékeznek rám öregen! Az ajtóhoz érve a szél az arcomba vágta a hajamat, mire kaptam egy csípős megjegyzést, meg egy hajgumit. Összekötöttem a hajam, aztán pedig lepillantottam, ismét felnyüszítve. Épp azon voltam, hogy visszafordulok, mikor Ricsi lenyomott maga elé, felszólítva, hogy lógassam ki a lábamat. A torkomban éreztem a szívemet, el akartam futni, mármint vissza az ülés felé. Nagyon váratlanul ért a lökés a vállamon, én pedig kiestem. A hátam mögül hallatszott az oktatóm röhögése, azon, hogy én felsikkantottam, miután a levegőbe kerültünk. A levegő két oldalt az arcomba süvített, a hajamba kapott, az erő a föld felé vonzott, én pedig vonyítottam, mint valami elmebeteg farkas. Ricsi is megengedett magának egy kis ordibálást, szerintem ő is kapott egy nagy adag adrenalint, akárcsak én. Vajon ilyen érzés lenne, ha leesnék a seprűmről? Több, mint valószínű... Azon voltam, hogy én szeretnék azonnal valami varázslatot, ami megfékez a levegőben, de ha akartam sem tudtam volna a pálcámért nyúlni, mert Ricsi az ujjaim közé fűzte a sajátjait, annyi időre, hogy széttárjam a karjaimat. Mámorító volt a sebesség, az esés érzése.
To be continued~
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 22. 17:18 | Link


Én figyelemmel kísértem, ahogy a barátnőm és Dávid kifelé indulnak, nagyot nyeltem és próbáltam kiverni a fejemből, hogy mindjárt kiugrok egy repcsiből. Persze Ricsi egy csomó mindenen parádézott, mint pl azon, hogy kössem össze a hajamat, mert már harmadszor vágja arcon és idegesíti. Én ezen azért vigyorogtam egy sort, de elköszöntem közben Dashától és amennyire tudtam, néztem utánuk. Nyugtalanítóan néztek ki, ahogy zuhantak, de nem sokat volt időm gondolkozni ezen, mert ugye Ricsi lenyomott és ki kellett lógatnom a lábamat a gépből. Mire észbe kaphattam volna, hogy ja bocsika, nem akarok ma meghalni, már a levegőben voltam és zuhantam, sikítva, mint egy őrült. És akkor szerintem még enyhén is fogalmaztam. Pont ilyen érzés lett volna az is, ha a Navine elleni meccsen nem kaptam volna el a seprűmet, ha akkor leesek. Bár remélhetőleg, ennek kevésbé fájdalmas végkimenetele lesz, mint annak lett volna. Álmaimban érdekes módon sosem álmodtam zuhanásról, az nem rémített meg, szóval a  rémálmaim nem kezdtek el kísérteni. A kezdeti sokk persze hamar elpárolgott, mert már attól röhögnöm kellet, hogy Ricsi mennyire élvezi és visong, mint valami kislány, közben az ujjait az enyémek közé fűzi és kitárja a kezemet két oldalra. Asszem bírtam a srácot, annak ellenére, hogy egy zakkant állat volt, akit alig ismertem. Meg kell hagyni neki, hogy szórakoztató zakkant állat volt. Volt alkalmam megcsodálni a csodaszép kilátást, mikor már eleget zuhantunk, ami az őszintét megvallva rabul ejtett. Seprűről soha nem nézelődtem még, de akkor nem is voltam ilyen magasan, egyszerűen csak muszáj volt vigyorognom, meg néha-néha sikkantanom egyet, kifejezve, hogy mennyire fel vagyok pörögve. De komolyan, tök olyan volt, mintha egy hatalmas domborzati-térképet néznék, felülről, nagyon bulis volt, tetszett. Aztán jött egy kisebb sokk, mikor realizálódott bennem, hogy cseszki, közeledik a talaj, én pedig belefúródok, mint valami groteszk meteor. Már csak az hiányzik! Persze a sokkomat megérezve Ricsi még inkább röhögni kezdett, aztán megrántotta azt a bizonyos kallantyút, én pedig erős rántást éreztem felfelé. Elsőre azt hiszem, nem teljesen jutott el az agyamig, hogy mi is történt, csupán akkor, mikor felnézve megláttam a hatalmas, kék-fehér ernyőt. A szívem majd kiugrott a helyéről, szívem szerint ugráltam volna, ha tehetem, de ez most fizikai képtelenségnek bizonyult, le kellett mondanom az ugrálásról. Fájt a szívem érte. Még egész sokáig ereszkedtünk lefelé, mint a gyermekláncfű kis fehér vitorlái, mikor elfújod őket, miközben Ricsi navigálta az esésünk irányát.  Nem messze megláttam Dashát, aki úgy tűnt, hasonlóan pezsgő hangulatban van, így mikor integetett nekem, visszaintegettem, akár egy eszelős, hogy hahhóóóó! Amikor közelebb érkezett a föld, kicsit tartottam tőle, hogy eltöröm a bokámat, vagy hasra esek, esetleg más elmebeteg dolgot teszek, amivel leégetem magamat, de végül nem így történt. Kinyújtottam a lábamat és kecsesen landoltam, állva maradva. Ezzel az az egy baj volt, hogy mikor az első lépést akartam tenni, kicsit megszédültem, így a mögöttem álló fiú kapta el a derekamat, nehogy elessek. Erre elpirultam kicsit, ő meg csak vigyorgott, majd elkezdte leszedni rólam a felszerelést. Ő nem akart sietni sehova, azt hiszem, mert pálcával egy másodpercbe tellett volna, ő viszont inkább csatolgatta a szíjakat. Pedig nála volt a pálcája! Miután kibogozott, térdre borulva szeretgettem meg a füvet, hálát adva, hogy túléltem, de igazából repültem a boldogságtól. A szeretet-rohamból a sikítás térített magamhoz, ami Dasha felől érkezett, aki már sprintelt is hozzám. Több sem kellett, én is futásnak eredtem a barátnőm felé, nevetve, majd mikor találkoztunk, szorosan megöleltem.
- Túléltük, Dasha - nevettem, majd mikor elengedett és emelte a kezét, lepacsiztam vele, már kicsiket ugrálva, szinte repülve a boldogságtól. A kijelentésére egy pillanatra elbizonytalanodtam, majd sikongatva ugráltam ismét, csapkodva, mint egy retardált fóka. - Oké!
Nem féltem annyira, mert eszembe jutott, hogy mondták, hogy akár a pálcával is irányíthatjuk az ernyőt, így nem kellett három másodperc, hogy belemenjek, majd Dashába karolva ismét a gép felé húzzam, ami időközben leszállt.
- Menjünk, gyere már, Dash, menjüünk!
A fiúk persze röhögve jöttek utánunk, amire csak a szememet forgattam. Jellemző...férfiak. Ha Ricsi így folytatja, valahogy meg kell leckéztetnem.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 23. 15:54 | Link



Úgy voltam vele, hogy mától bizony az új hobbim az extrém sportok űzése, az életveszélyes helyzetek keresése lesz. Majd elrepültem csak a gondolatától az előbb érzett adrenalin-löketnek. Az aggodalomnak már nyoma sem volt a szívemben, főleg akkor nem, mikor lepacsiztunk Dasha drágámmal. Legalább annyira boldoggá tette ez a mai program, mint engem, ez pedig még jobban feldobott. Grace, tessék felírni jegyzetbe: ha hülyeséget akarsz csinálni, mindenképpen kérdezd meg Dashát, van-e kedve hozzá! Egymásba karoltunk, olyan csapat voltunk, mint az óramű, pontosan tudtuk, mit is szeretne a másik éppen csinálni. Dávidék persze már a gépnél vártak ránk, tudták, hogy most már nem fogjuk a segítségüket kérni, akkor sem, ha ők szeretnének velünk ugrani. Szóval nem kérdezősködtek, egyből elkezdték magyarázni, hogy milyen varázslattal lehet kioldani, majd irányítani az ejtőernyőt, meg is mutatták, hogy milyen mozdulatot kell leírni a pálcával. Remélhetőleg pont olyan könnyű lesz odafent, mint amilyennek idelent tűnt. Ha nem, legfeljebb kicsit gyorsabban találkozom a földdel, mint az előbb. Na de ez most kit érdekel? Nem görcsöltem ezen különösebben, azzal nem lettem volna előrébb, de még egy fél fokkal sem. Már reszkettem a jól eső izgalomtól, menni akartam, beülni a repülőbe és indulni. Persze ez még egyelőre nem volt esedékes, mivel le kellett cserélnünk a felszerelést egy sokkal kisebbre. Megvolt a maga súlya, de biztos voltam benne, hogy kevésbé ránt majd meg hátulról, mint amennyire Ricsi súlya tette... Na meg ezzel nem kell összesimulnom, ellentétben a sráccal. A farkas-mosollyal vigyorgó srác megrángatta a szíjaimat, ezért rázkódtam, mint valami rongybaba. Voltam is szíves felpofozni érte, nem erősen, meg nem direkt, reflex volt. Ha valaki egy fiú tesóval nő fel, annak az ilyesmi túlélési kérdés. Szóval felpofoztam, ő meg elkezdett röhögni rajta, de abbahagyta a rázogatásomat, tehát a célomat elértem. Ricsi még az arcát pátyolgatta, mi meg Dashával karöltve bemásztunk a repcsibe. Már most muszáj volt mosolyognom, mint valami fakutyának. Bemásztak a fiúk is, aztán bezáródtak az ajtók, a gép pedig ismét nekilendült.
- Nekem mondod, Dasha? Egész nap tudnám ezt csinálni, annyira jó! - lelkendeztem a barátnőm felé fordulva félig, hogy jobban láthassam, meg ő is láthassa az arcomon szétterülő boldogságot. Ez olyan volt nekem, mint valami terápia, rosszkedv ellen. Egyszer még biztosan el kell jönni ide... Mikor felszálltunk, körbenéztem, megcsodálva az időt, a tájat, annak ellenére is, hogy a nap hét ágra tűzött, szóval verőfény volt.
- Tessék? Jaaa... ugorhatok én először? Lehet, hogy berezelnék, ha látnálak zuhanni. - nevettem fel zavartan, de azért reméltem, hogy nem haragszik meg érte. Dávid "alig észrevehetően" hallgatózott, ha lett volna nálam valami, egész biztos, hogy hozzávágom, de most csak pálcám volt, azt pedig nem akartam, mert még kellett. Aztán szóltak, hogy az ugrózónában vagyunk, készüljünk, én pedig nagyot nyelve Dashára pillantottam. Ha beleegyezett, hogy én menjek először, akkor pár lépéssel átszeltem az ajtóig vezető távolságot, amit Ricsi volt szíves kinyitni, aztán lecsüccsentem és kilógattam a lábamat, majd hallgattam, ahogy a fiú háromig számol. Vagyis csak kettőig, mert tudtam, hogy háromnál kilök, ezért inkább magamtól ugrottam. És emberek, azt kell mondjam, hogy ez az ugrás ezerszer jobb érzés volt, mint az előző. Muszáj volt sikítanom.

~to be continued~
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 22:24 | Link



Mielőtt kiugrottam volna, Ricsi poénból azt mondta, háromra kilök. Ezért én már kettőnél ugrottam, de még pont elért a fülemhez, mikor Dasha megkért, röhögve persze, hogy kiáltsam, hogy "Geráppá!" Igazából kénytelen voltam a levegőben röhögni, mert olyan szintem abszurdul hangzott, hogy az valami elképesztő. Mármint... miért kéne azt kiabálnom, hogy Geráppá? Mindegy, ennek ellenére megtettem, miközben a kezem a pálcámért nyújtottam. Jobbnak láttam előre kiszedni, hogy majd ne halálfélelmemben kezdjek el kajtatni utána. Ma nem akarok meghalni, még élnem kell, nem is keveset, hanem kifejezetten sokat! Na jó, azért még fiatalon akarok meghalni, de nem most. Mindezek utána  pálcámat szorosan markolva előre dőltem, így egy darabig széttárt karokkal, fekve zuhantam, úgy éreztem magamat, mint egy repülő mókus. Mikor viszont hátradőltem, hogy egyenesbe hozzam magam és túl nagy lett a lendület, én pedig bukfenceztem egyet a levegőben. Kicsit sokkos érzés volt, de aztán hangos ujjongással ünnepeltem az iménti, véletlen trükkömet. Az idő és a kilátás továbbra is csodálatosnak bizonyult, nekem nagyon tetszett. Még egy kicsit billegtem ide-oda a levegőben, kiélvezve a repülés, vagyis inkább a zuhanás örömét, aztán visszagondoltam a földön tartott kiselőadásra, hogy hogyan is éljem túl az esést. Erősen gondolkoztam, nehogy hibát vétsek, aztán persze suhintottam a pálcámmal, elüvöltve a varázsigét. A varázslás nehéz volt, mert a szél húzta felfelé a pálcám, meg a karom is, de végül sikeresen kinyílt az ernyő, én pedig éreztem egy hatalmas rántást felfelé. A levegő kiszánkázott a tüdőmből egy pillanatra, de aztán mély levegőt vettem ismét, feltöltve a tüdőmet, az egész testemet az éltető oxigénnel. Szépen lassan a föld felé közeledtem, felpillantva, hogy lássam, Dasha egyben van-e de sajnos nem sikerült megsasolnom, mert az ernyőm mindent eltakart... nyomi ernyő! Aztán a földre érkeztem, a lendülettől még futottam  pár lépést, majd fenékre ültem, hogy le tudjam szedni magamról az ernyőt. Nagy nehezen, de lekotortam magamról, hallgatva Dasha örömkiáltását. Igazából már azon gondolkoztam, hogy menjünk-e még harmadikat, de nekem nagyon volt hozzá kedvem, szóval nem rajtam múlt, csakis a barátnőmön. Bár egyelőre kétségem sem volt afelől, hogy neki is lesz majd hozzá kedve. A kezemet a szemem elé tartottam, mintegy ernyőként, hogy jobban figyelhessem, ahogyan a repülő megfordulva ereszkedni kezd, Dasha pedig végre landol. Amint földet ért, futni kezdtem felé, nevetve és megölelgettem, már azelőtt, hogy leszedhette volna magáról az ejtőernyőt.
- Ugye megyünk még egy utolsót, ugye megyünk? - ugráltam csillogó szemmel, leginkább olyan lehettem, mint valami túlpörgött gyerek.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 12. 06:01 | Link



Az iménti szenzációs zuhanásom után az adrenalin még mindig a fülemben dobolt, halkan csilingelve, mint a csengettyű a csikó nyakában és ez boldoggá tett. Miután valahogy kikepesztettem az ejtőernyőm fogságából, rögtön a már földet ért Dashához rohantam, szintem kezem-lábam törve, hogy végre megölelhessem a barátnőmet, akivel belevágtunk ebbe  a hülyeségbe, együtt, közösen.  Ahogy előadtam neki a lelkes kiskutya vagyok-magánszámomat, már belőle is előtört a nevetés, én ennek pedig csak örülni tudtam. A szívem hevesen lüktetett, minden dobbanással egyetlen üzenetet küldve el az agyamig, ami kis híján megőrjített. Még akarom, még akarom, még akarom, még még... Persze a kérdésemre nem adott csalódást okozó választ, nagyon is erre számítottam, mégis muszáj volt ugrálnom és tapsikolnom, mikor kijelentette, hogy ő is akar velem ugrani, megint, hogy ismét zuhanhassunk, szabadon, mint a... Mi zuhan szabadon? Mint a kő? Ez határozottan pocsékul hangzik! Szóval szabadesés! Miután leszállt a gép, Ricsi a megmentésemre sietett és egy pálcaintéssel visszacsomagolta az ejtőernyőmet a hátizsákba, jót röhögve a lelkesedésemen, amiért persze meg kellett zuhálnom egy kicsit, mert neki ugyan semmi joga engem kinevetni! Persze miután kiverekedtem magamat és Dasha határozott igenlő választ adott a kérdésre, miszerint szeretnénk-e harmadszor is ugrani, Riccs volt szíves előre tessékelni, be a gépbe, jelezvén, hogy ezúttal sem hegyi-beszédet, sem misét nem óhajt tartani a számomra. Én beültem, azonnal, majd Dashára pillantottam, aztán sürgettem a fiúkat, hogy azért jó lenne, ha végre beszállnának, mert akkor esetleg indulhatnánk is. Igen, az tök jó lenne! Erre képesek voltak kiröhögni, majdnem megpukkadtam a méregtől, körülbelül úgy három másodpercig. Még mindig csodaszép volt a kilátás, amit ráérősen elnézegettem, míg a gép ráérősen felfelé vitorlázott. Akartam már, hogy felérjünk, mert már nem akartam itt bent csücsülni, de ez az idő túl lassan telt el, így is. Dash viszont a Déja Vu-re hajtott, megkérdezte, ki ugrik először, mire kis biccentéssel előre engedtem.
- Csak tessék, nem veszem el tőled ezt az örömet. Ugri-bugri Dasha, és kiabáld azt, hogy "geronimo!" - nevettem cukkolva a csapattársamat, majd néztem, ahogy kiugrik a gépből. Kis idő múltán az oktatómra pillantottam, aki egy színpadias meghajlás kíséretében intett az ajtó felé én pedig téve két futólépést, kiugrottam a gépből. Ezúttal nem csak zuhantam, mint az a bizonyos kő - Méééég mindig pocsékul hangzik - hanem forogtam is, de úgy, mint valami megveszett búgócsiga, aztán csináltam egy szaltót is, a fejem már szinte zúgott a sok forgástól. Ennek ellenére is nagyon tetszett, meg egy kicsit be is voltam rezelve. Mély levegőt vettem és konstatálva, hogy még van egy kis időm, előre dőltem, egészen addig, míg már a feje tetején láttam a világot. Ekkor értem el azt a pontot, a saját félelmeim határát, mikor semmi más nem maradt, csak az, hogy boldogan sikítsak torkom szakadtából. Persze, még időben hátradőltem, hogy stabilizálódjak, egyenesbe hozzam a világnézetemet és az életemet, mielőtt szét placcsnnék a földön. Előkaptam a  pálcám, majd a varázsigét elkiabálva, megtéve a mozdulatot, kinyitottam az ernyőmet, ami megrántott engem felfelé, én pedig pár másodpercig csak lógattam a lábam, mint lány a hintán. Aztán közelebb érkezett a föld, én pedig már a lábam alatt éreztem a sokszor megtiport pázsitot.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 17:19 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Már teljesen beesteledett, újabban nem igazán volt kontrollban azt illetően, hogy mikor ér oda és hova. Ez mondjuk most nem is volt eltervezve, vagy bejelentve, csak spontánt jött, mint az agyvérzés. Az egyik kezét zsebre vágta, a másikban tartotta a papírdobozt, ahogy átvágott a szinte teljesen néptelen téren, megkerülve azt a bizonyos cipőhalmot, amit a lakók már nem próbáltak meg eltüntetni onnan. A látkép részévé vált, ha valaki elvette volna onnan, úgyis generálódott volna másik. Legalábbis, a legenda így szólt. Grace csak kissé megborzongott az időtől, majd az ajtó előtt megtorpanva a kapucsengőre feküdt.
Ilyenkor mindig megfordult a fejében, hogy talán nem kellett volna eljönnie. Talán jobban járt volna, ha inkább otthon marad és főz egy teát. Vodkával. De ha már egyszer itt volt, nincs mit tenni. Nem hiányzott, hogy levegye a kezét a csengőről és menekülés közben legyen rajtakapva. Helyette várt, míg felvette az a bizonyos ő.
- Hé, kinyithatnád, k.rvára átfagytam! - jegyezte meg kissé nevetgélve, de nem tagadhatta volna, hogy nem ehhez az időjáráshoz öltözött. - ...Persze, csak ha nem zavarok.
Ilyenkor azért mindig eszébe jutott, hogy Kevével szoktak lenni nők is. Olyan furák, akiket nagyon tudott utálni, de ez azért részletkérdés.
- Hoztam pizzát. - dobta be végül az utolsó ütőkártyát is, kissé elmosolyodva.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2018. március 16. 18:28 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 18:28 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Nem szeretett nem megtervezett és előre bejelentett belépővel megjelenni. Olyankor tudta, hogy számítanak rá, meg figyelnek is, az pedig központi szerepet játszott az életében. Azzal egyidejűleg, hogy valaki elkezdte tőle ezt a figyelmet megvonni, illant is tova a lelkesedése, majd nem sokkal később maga a nő is, csak a legkivételesebb esetekben pillantva vissza.
Az átfagyott kacsó elég kitartóan támaszkodott rá a kapucsengőre, amire nem igen akart válasz érkezni. Gyűlölt várni, meg leginkább a gondolatot, hogy esetleg elfoglalt az ember, valaki mással. Nem mintha joga lett volna hozzá, de nagyon is érezte.
- Nem! - vágta rá szinte azonnal, csak semmi igen, azzal a legtöbbször csak a baj van. Nem várt nagy örömködést, vagy meglepődést, máskor legalább írni szokott, hogy jön, most meg arra se vette a fáradtságot, csak megjelent, miután semmi kedve nem volt egyedül pizzázni. Vagy bármi mást csinálni.
- Akkor csak lerakom a dobozt és megyek. - Nem gondolta komolyan, de képes lett volna rá, volt már hasonlóra példa. Valamit nagyon akart, aztán nem sokkal később nagyon nem és hazafelé tartott. Gyorsan változtak az igényei.
Aztán berregett az ajtó, lefeszegette hát a csengőre fagyott kezét, majd beslisszolt, viszonylag gyorsan szedve a lépcsőfokokat, csak azért, hogy megtorpanjon a küszöbön és a piros pulcsis felé nyújtotta a dobozt pókerarccal.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 18:31 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Ahogy a srác elsütötte a szóviccet, Grace szinte akaratlanul is leszegte a fejét, egy hatalmas sóhajjal és nagyon erős késztetést érzett rá, hogy azonnal lekapja a kezét a csengőről. Általában lelkileg fel volt készülve az ilyenekre, de ez most váratlanul érte és fontolóra is vette, hogy a nyakába szedje a lábait.
- Valamilyen biztosan - bólintott aprót, elgondolkodva, de azért halványan elmosolyodott. Aztán csak megvárta, míg végre kinyitja neki az ajtót Keve, mielőtt még tényleg odafagy. Nem mintha ennek reális esélye lett volna, de a nő mégis úgy érezte és ezt szerette szóvá is tenni.
- Ezzel kapcsolatban sem tűnsz túlzottan lelkesnek - állapította meg, már csak pár fokkal lejjebb a célzott küszöbtől. Szeretett piszkálódni, de lényegében nem emiatt volt itt és a hangsúlyból úgy érezte, hogy a másik erre most nem is igazán lenne vevő. Aztán nem sokkal később az a bizonyos kar fonódott a dereka köré, behúzva a lakásba, majd az ajtót is becsapva, mire a nő halkan felnevetett. Kis csókot nyomott a borostás pofira, de aztán, hagyta, hogy Keve hátrébb lépjen, kissé esetlenül zsebre vágva a kezeit.
- Nem tudom, hogy vagyunk ma. Én megvagyok, azt hiszem. - Egy majdnem vállvonással ezt le is tudta, kissé oldalra billentve a fejét, így a fekete tincsek is a válláról a mellkasára omlottak részben. - Hi...deg van odakint.
Kegyetlenül kínosnak érezte a helyzetet pár pillanatig, de aztán igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna, a környezetet mérve fel, majd a "házigazdája" igazán érett és kifinomult stílusú outfitjét kezdte figyelni.
- Most akkor megkapom a borravalóm és mehetek, vagy ne várjam?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 18:35 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Tudta, hogy nem kell komolyan venni minden egyes szót, ami a srác szájából elhangzik. Mégsem szerette, amikor csak a viccelődés ment, mert néha nagyon kényes témáknál kötöttek ki és akkor úgy érezte, bár meg se szólalt volna korábban egyáltalán.
- Igazán? A filmpremiekre. Tudom én - közölte a nő szórakozottan, megvonva kicsit a vállát. Nem gondolta komolyan, de biztos volt benne, hogy részben igaza van. Az elégedett hümmögésre ugyan megborzongott egy pillanatra, de aztán nem merült el a gondolatban mélyebben, mindenki jobban járt, míg nem teszi.
- Nem hangzik túl kecsegtetően, ugye nem akarsz most legyilkolni, hogy eladd a szerveim a neten? - hangzott el a kérdés meglehetősen bizonytalan arccal, de aztán csak kiszélesedett az az apró mosoly. Nem szokta zavarni a káosz, ami Kevénél várta, ha annyira nem volt hely, csak odébb dobott pár pólót és már meg is volt oldva. Ha valaki túl válogatós, lemarad a legjobb dolgokról. A jégkék szempár érdeklődve követte, ahogyan a házigazda lassan belemerült a pakolászásba, majd még ácsorgott pár pillanatig ott. Nem, mintha nem lett volna helye.
- Kéne, hogy legyen? - vonta fel a szemöldökét kérdőn, nem értette, mi lenne a gond. Nem volt baja az öltözködésével, néha ugyan kicsit mókásnak találta, de hozzá tartozott. A ne is résznél már valahogy érezte, mi következik, hát megadóan feltartotta a kezeit és ledobta magát a kanapéra, majd kibújt a kardigánból is, ami a kinti hideg ellen semmit nem használt, a benti melegben meg még annyit sem. Nem is értette már, minek vette fel egyáltalán. - Fine. Látod. Leültem, most boldog vagy?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 17. 17:54 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Kicsit még fel is nevetett a srác a filmek hallatán, amit nem igen tudott Grace hova tenni. Kicsit bután is nézett rá pár pillanatig, de aztán megvonta a vállát, hogy oda se neki, végül is neki ebből nincs baja. Kissé még el is mosolyodott, mikor Keve tenyere az oldalán csusszant végig.
Az ajkába harapott, csendes hümmögéssel figyelve a fiúra, majd aprót bólogatott. Ő is rajongott volna érte, ha Keve megtartja, de ez mióta volt opció?
- Előre szólok, hogy nem szeretek takarítani! - közölte szórakozottan, hogy kicsit oldja a hirtelen generálódott majdhogynem feszültséget. Még végig is simított az állán kicsit, mielőtt visszaejtette volna a kezét maga mellé.
Nem értette, hogy miért kell pakolászni, mikor maga is megoldotta volna, de nem szólt egy rossz szót sem miatta, csak követte a pillantásával Kevét.
- Érzem ám az iróniát, attól, hogy nem ez az anyanyelvem, még beszélem rendesen! - nézett a jégkékjeivel rosszallóan a lengyelszármazékra, mielőtt még átvette volna a füzetet, az adott oldalnál kinyitva. Szerette a rajzait nézni, még inkább viszontlátni azt valahol utólag. A pillantását az oldalra szegezte, majd kissé az ajkába harapott, mielőtt visszapillantott volna Kevére.
- Én lehet, hogy egy kicsit élénkebb vöröset használnék itt, ezen a részen. De nekem nagyon tetszik, szép... Vannak még más terveid? - kérdezte felvonva kissé a szemöldökét, mielőtt még kicsit közelebb húzta volna Kevét a kezénél fogva. - Nekem a hétvégén befejezik a színezést,
ha minden igaz. Nem ülsz le?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 18. 15:30 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Oh, nem akarta ő Kevét vagy a lakását bántani, épp eleget járt már erre ahhoz, hogy megszokja, hogy a fiú nem a rend és tisztaság bálványa. Legalább nem olyan végletes, hogy bedeszkázza az ablakokat, miután a nénik is kikezdik és egy creepy stalkere is van... oh wait...
- Talán majd legközelebb, tigris - biggyesztette le az ajkát a nő, de aztán csak vont egyet a vállán kuncogva. Nem szerette lelombozni Kevét, örült, ha jó kedve volt, még ha nem is gyakran látta ezt be magának vagy másoknak. Neki pedig egyenesen soha, hová vezetett volna az?
Keve nem értette a nőt, az meg nem értette Kevét. Csodás körforgás volt, mert nagyon bután is nézett a lány rá, mikor olyan morcin összevonta a szemöldökeit. Nem készült sehová menni, ha a másik nem akarja, csak megszokta már, hogy múló a varázsa, tart pár percig, majd ráunnak és ott hagyják, mint a megunt plüsst az utcán.
- Mondjuk az biztos, az előző is sokkal élénkebb lett, mint amit mutattál - bólintott aprókat, elgondolkozva rajta, hogy mikor is volt az. Hát annyiban biztos volt, hogy nem tegnap. A közben meg alakulon kissé elmosolyodott rásandítva, mert volt egy olyan érzése, hogy ez azt takarja, van még vagy nyolc ötlete, de egyelőre csak ez biztos belőle.
- Hm, már majdnem teljesen. Mondanám, hogy nézd meg, de az úgy hangzana, mint valami nagyon ócska elcsábítós szöveg egy B kategóriás felnőttfilmből - nevetett fel, de ez nem az a bájos, nőies nevetés volt, hanem mikor retardáltan felhorkant az ember.  - De ha akarod, viccen kívül megmutatom.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 31. 16:38 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Grace mióta ismerte Kevét, a fiú ahhoz a nőhöz járt, így nem vonta kétségbe azt, hogy érti-e a dolgát. Ha nem értené, egész biztosan keresett volna mást, aki kreatívabb, jobb és minőségibb munkát végez. De Kevének egy jajszava sem volt, így nem is értette, hogy miért akarna hirtelen mást keresni.
- Nekem Pesten csinálják, igazából nem olyan vészes. Már sem árban, sem egyébben. - Még a fejét is megingatta az angol, de persze, ezzel nem ajánlgatni akart, csak leszögezni, hogy tényleg akad, aki jól dolgozik azon a tájegységen is. Eközben Keve ledobta magát a földre és a papírjait bámulta elgondolkozva, amik szanaszét hevertek a padlón.
Nem igazán számított rá a nő, hogy még ki fogják elemezni a B kategóriás filmeket, oldalra is biccentette kissé a fejét, rosszalló pillantással, ami nem volt túl fenyegető, mikor a haját próbálta az arcából odébb tolni.
- Is vannak, de úgy gondoltam, hogy hozok neked kaját és megyek a dolgomra, nem forgatásra indultam - csücsörített kissé elgondolkozva, a mutatóujjával megkocogtatva az ajkait, hogy talán majd legközelebb előrelátóbb lesz. Bár ebből semmit nem gondolt komolyan, inkább csak biztonságba helyezte a fiú rajzát, mielőtt baja lesz és a fejét veszik.
- Izgat? - kérdezte a nő, azon a bársonyos, búgó hangon, amit nem sűrűn szokott használni, de aztán csak elnevette magát kicsit és kibújt a dzsekiből, majd a pólójából is. Nem volt egy szégyellős alkat. Felhúzta a lábait, majd elfordult, úgy, hogy Keve a hátát lássa. Ha minden igaz, nem volt semmi útban. A kép is már majdnem teljes volt, a színek ugyan néhol hiányoztak, vagy halványabbak voltak, de már hasonlított az összképre, amit Green megálmodott.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. április 2. 19:38 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél


Nem gondolta volna, hogy nélküle nem marad életben a srác, de azért kicsit jól esett neki néha az ilyesmi. Mint hogy random beállít kajával. Főzhetett is volna, de az már olyan romantikus, ragaszkodós gesztus lett volna, túlzásnak érezte volna a dolgot. Előbb vágta volna bele az otthon főzött ebédet egy papír kínais dobozba, hogy le ne bukjon vele.
- Biztos is voltam benne, ezért vagyok itt - vigyorodott el egy egészen kicsit, de aztán visszakomolyodott, nem akart ő ebben teljesen elmerülni. Még a végén olyasminél kötnek ki, amiről szó sem volt. - A jövő héten ráérek.
Szinte természetes volt, ahogy ezt kimondta és nem éppen egy poénos eszmecsere folyt volna arról, hogy mikor és mit forgassanak. Úgy 99%-ig biztos volt benne, hogy ezt a másik sem veszi komolyan.
A nagyonra kissé meg is borzongott a nő, felhúzta a vállait egy kicsit, az ajkába harapva, de aztán inkább csak vetkőzni kezdett, mielőtt még zavarba jön és meggondolja magát az egészről. Aztán Keve felülmúlta Lewy ferrariját és mire a nő pislanthatott volna, már mellette ült a kanapén, hatalmas, barna szemeit a nő hátán tartva.
- Nekem is tetszett - rándult össze egy pillanatra az angol az érintés nyomán. Szerette volna arra fogni, hogy hideg volt Keve keze, talán részben sikerült is. Nem túlságosan komolyan véve a dolgot. - Egyszer majd rajzolhatnál nekem is valamit...
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. április 5. 16:28 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Mindketten szerették a fontosabb dolgokat a szőnyeg alá söpörni, így bizony elég hamar oda került az is, hogy a nő ténylegesen miért jött és meddig tervezett maradni. Nem mintha erről hazudott volna, nem olt szokása, legfeljebb elhallgatja az igazság egy egészen kicsi darabját.
- A kedd az egy álcázott hétfő, nem kockáztatnám a testi épségem, legyen inkább a szerda - grimaszolt kicsit, elgondolkozva pár pillanatra. Nem mintha azt hitte volna, hogy Keve bántaná, legalábbis, szánt szándékkal biztosan nem, de nem árt az óvatosság.
A tetoválás egy fontos momentum volt a nő életében. Mindig akart, de valahogy sosem jutott el odáig, hogy ténylegesen csináltasson egyet. Eleinte azért, mert az ex-vőlegénye nem engedte, rendesen hisztériás görcsöt kapott az elképzeléstől is, aztán csak nem volt ingere semmire, ami fáj... Aztán elszerette Kevétől a gondolatot és most itt volt, két alkalom után, elég szépen alakuló, szuperhősös csodával a hátán. Meg a fiú kezével. Lassan megingatta a fejét, a haja néhány rakoncátlan tincse meg is szökött, ahogy a válla felett pillantott hátra, kis mosollyal.
- Nem, nincs különleges kívánságom, rád bízom magam - közölte szelíden, még az ajkába is harapott egy pillanatra, hogy elfojtson egy mosolyt. Aztán csak a felsője után keresgélt kicsit forgolódva, hogy vissza bújjon bele. - És a szenvedésen kívül mi jót terveztél ma estére?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. május 6. 14:57 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

- Nem tudom, de tény, hogy pocsék tud lenni - grimaszolt nagyokat a nő, jelezve a nemtetszését. Bár ő mostanság minden napra keményen tudta nyomni a diszlájkot, mikor Kevének éppen dolgozni kellett menni és ő még szerette volna, ha marad. Erről persze nem szokott szólni, mert milyen alapon is lenne ehhez szava?
Ugyan megborzongott, de nem a hideg volt az oka, így nem is kötelezte arra Kevét, hogy most pedig fejezze be a nézelődést és engedje már visszahúzni a pólóját.
- Mármint micsoda? - kérdezett vissza a nő, enyhén felvont szemöldökkel, éppen kiigazítva a barna tincseket a pólója alól, mert nagyon utálta, mikor bent maradt és piszkálta, meg akadályozta a mozgásban. Éppen nyúlt volna a felsőért, hogy egy rántással a helyére igazítsa, ehelyett Keve keze kötött ki a derekán, a póló alatt, el is lehetetlenítve kicsit a helyzetet.
- Hm, mit is? - kérdezett vissza a nő kicsit, ahogy megérezte az exnavinés leheletét a bőrén, kicsit le is hunyva a szemeit, apró mosollyal az ajkain. - Órát?
A hangja nem volt különösebben döbbent vagy kíváncsi, valószínűleg teljesen a tudatáig sem jutott el az egész, éppen elfoglalta, hogy a barna tincsekbe túrjon, kicsit közelebb csúszva hozzá.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. június 22. 23:08 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

- Tudod, hogy neked szinte mindenben azt adok. Szomorú, nem? - kérdezte, mélyet sóhajtva, mert nem mindig érezte helyesnek, hogy ennyire vakon bízik a fiúban. Mármint, elég sokszor ejtette már pofára az élet, amit ő nehezen hevert ki és még benne volt a félsz, hogy előbb-utóbb megint beleszalad egy istenes pofonba. Keve keze a derekán viszont valahogy mindig eltüntette a kételyt belőle, azt illetően, helyesen cselekszik-e. Az ajkai szenvedélyesen tapadtak a féllengyelére, hosszú ujjait a másik barna tincseibe mélyesztve.
- Aha... - érkezett a semmitmondó válasz, miközben a nő szembe fordult vele, kicsit, ha lehet még közelebb is csúszva, félig-meddig már Keve ölében ülve. Egyértelműen nem fogta fel, hogy miről is van éppen szó, a bőrét finoman végigkarcoló borosta valahogy több idegszálát vette igénybe, mint azt szerette volna. Az ajkai ismét a párjáéra simultak, ahogy a keze végigsimított a mellkasán, a kérdés csak közben csúszott ki... valahogy.
- Hogy... mi leszel? - kérdezte két csók között, utóbbit már Keve állára nyomva, majd egy apró foltban finoman szívott egyet a nyakán. - Olyan privát-vizsgás fajta?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. július 14. 13:50 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Keve nem volt egy szégyellős fajta és Green sem, ebben nagyon jól is passzoltak egymáshoz. Ha valamit akartak, meg tudták beszélni és nem kellett a végkimeneteleken stresszelni. Most azonban a nő ajka teljesen mással volt elfoglalva, aminek nem sok köze volt a beszédhez. A férfi tenyere kissé szorosabban markolt a derekára, de nem úgy tűnt, mint akit ez zavar, főleg az apró sóhaj után, ami kiszökött, bele a csókba. Már egészen közel voltak egymáshoz és Grace úgy érezte, ez így is van rendben, erre most szüksége van.
Nem akartak elmerülni ebben a tanár dologban, főleg nem most, de aztán csak jutott levegő még kérdésre is a nőből, így Keve csak felsóhajtva elhajolt. Nem is érezte már a válaszát annyira fontosnak az angol, ha cserébe visszatérhetnek tíz másodperccel ezelőttre.
- Szerintem illik hozzád - dorombolta a nő, még mindig Keve nyakába, mielőtt egy újabb kis csókot hintett volna a bőrére. A lengyelszármazék ujjai lassan a barna tincsekbe túrtak, Erin pedig egy pillanatra szélesen elvigyorodott, mielőtt még finoman megharapta volna az iménti csók helyétől pár milire. - Érdekel, hogy mik a terveid a jövőre, talán baj?
Ha baj lett volna sem tud ezen változtatni. Helyette kicsit elhajolt a sráctól és az ujjait végigfuttatta annak kulcscsontján, most már az ölében ülve, kissé el is kényelmesedve.
- Én is tanár leszek.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. július 27. 09:50 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Képtelenek voltak a dolgokat normális, várt mederben tartani. Mert ugye az ilyesmit illett volna megbeszélni, mondjuk jóval korábban, vagy legalábbis civilizált emberek módjára egy kávé vagy tea mellett. Ehelyett jóformán épp csak a nő szájába nem lihegte a választ Keve, Grace pedig köszöni, tökéletesen megvolt ezzel így is.
- A lényekre gondoltam, és nem pont ezért, de magas labda, lecsaptad magad elől - nevette el magát tehetetlenül megemelve a kezeit, hogy bizony ez nem rajta múlott, Keve jött, látott és meggyőzte saját magát is. - De igen, van benne valami, egy valódi görény vagy.
Kicsit türelmetlenül tolta lejjebb a férfi kezét, a csípője környékére, viszonozva a pillantását, mert rajta nem fog ki ennyivel, nem egy szégyellős lány, ha arról van szó, ő elnézegeti egy darabig.
- A jövőd? Majd meglátjuk - közölte sokatmondó pillantással, miközben a keze Keve pólójának aljához csúszott és egy kicsit feljebb húzta, hogy végigsimítson a hasizmain. Látta, hogy a lengyelszármazék elbámészkodott kicsit azon, ahogy ő helyezkedik, de nem bánta különösebben. Kicsit rajta volt a sor a vigyorgásban, ahogy az ujjait a barna tncsekbe futtatta, csak hogy finoman megrágcsálhassa Kevu fülcimpáját. Halkan felkuncogott, mielőtt válaszolt volna.
- Lehet, hogy kéne... De ettől lesz izgalmas, nem? - érdeklődött a nő, mert nem bánta a dolgot, ha az alatta terpeszkedő sem. - Mióta is érdekelnek a szabályok?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. augusztus 8. 16:07 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

- Végül is a kettő majdnem ugyanaz - grimaszolt a nő kicsit, mielőtt még szélesebben elvigyorodott volna. Szerette, ahogy Keve hozzáért, csak olyan könnyed és fesztelen volt a mozdulat, amivel odébb söpörte a nő haját az útból. Más kérdés, hogy volt épp elég ideje rájönni, hogy és mi is az, amitől nem akad ki teljesen a zöld.
A beszélgetés amolyan háttérszálként futott a történetben, mint mikor a filmben hozzávágnak egy plusz történetet, ami csak mellékes hangsúlyt kap, így nem az érdekelte első sorban az angolt. Helyette inkább Kevére koncentrált, minden egyes idegszálával.
- Vedd le ezt a göncöt... - jelentette ki, már-már parancsoló hangsúllyal, kicsit rá is segítve, hogy mire gondol, feljebb húzva ismét a piros pólót. Ő szerette, meg tudta, hogy Majás cucc, de abban a pillanatban útban volt és kérlelni nem szeretett. Persze, dominancia-harcot sem szeretett volna indítani, egész egyszerűen a férfi tudtára adta, hogy az most nincs ott jó helyen.
Talán Keve nem figyelt néha arra eléggé, mit és milyen intenzitással csinál, de erre még sosem érkezett panasz. Legalábbis, abban a pillanatban nem, ahogy most sem, egy apró szisszenéstől eltekintve, ahogy a vörös foltok ott maradtak a nő porcelán-fehér bőrén, afféle emlékeztetőként, hová is tartozik.
- Mit nem? - érkezett a visszakérdés, apró nevetéssel, mielőtt még Keve pillantásába felejtkezett volna pár pillanatig, apró mosollyal. Határozottan boldog volt így. - Majd segítek, nehogy aztán legyen olyan, amit betartasz...
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. szeptember 4. 00:56 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

- Szomorú - bár ez a nő hangján egyáltalán nem érződik, ő jól szórakozott azon, ahogy Keve néha szerencsétlenkedett görényként. Bár nem vallaná be, a failvideókat is azóta kezdte el nézni görényekről, hogy volt szerencséje a chillebb megmozdulásokkal.
Nem volt különösebben türelmes, főleg nem akkor, mikor a lengyelről és annak ruháiról volt szó, így most sem a legjobb oldalát mutatta, ahogy ingerülten szorított a felsőre. Ő csak egyszer szól. Még halkan a másik ajkai közé is morrant, mikor megérezte a harapást a sajátjain.
- Nem értem miről beszélsz - jegyezte meg szinte sóhajnyi idő alatt, miközben a keze végigsimított Keve mellkasán. Hagyta, hogy a férfi a  borostájával végigkarcolja, ami halvány, rózsaszínes nyomot hagyott maga után. Hajlamos volt rá, hogy a felsőt is a padlóra száműzze egy fekete kupacba. Nem igazán volt így útban semmi, olyan luxuscikkekkel, mint melltartó, elég ritkán élt.
- Szeretnél még érte valamit? - hangzott el a kérdés, kissé az ajkába is harapott, mielőtt halkan felnevetett volna. Ajánlotta is Kevének, melegen, hogy ne igen szedjen fel random tinilányokat, de ez természetesen nem hangzott el hangosan soha. Ő nem szeretett figyelmeztetni, csak utólag tenni róla, hogy a másik tudjon róla, mekkora baklövést is követett el. A lengyel nem sokkal később kissé lejjebb is csúszott, egy határozott mozdulattal még inkább magára húzva Gracet, aki erre halk nyikkanással felelt.
- Tetszett volna, hm? - nevette el magát kicsit, mielőtt még a tenyere Keve tarkójára csúszott volna, hogy egy szenvedélyesebb csók erejéig közelebb kerüljön hozzá. - Azért szerintem így sem volt olyan szar.
Aztán kicsit elvigyorodott, még a másik tincseibe túrva, hogy helyreigazítsa - teljesen szétzilálja - azokat, majd oldalra biccentette kicsit a fejét, mielőtt elgondolkozva a hálószoba felé pillantott volna.
- Mi lenne, ha ott folytatnánk? - intett az állával arrafelé.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2018. szeptember 5. 13:30 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. szeptember 5. 13:33 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Mind a ketten tisztában voltak vele, hogy a nő erényei közé nem igazán sorolandó a türelem. Nem azért, mert nem volt rá képes... valaha, de aztán ez csak eltűnt és azóta nyoma sem igazán marat annak, hogy hajlamos a várakozásra. Szóval inkább el is engedte a dolgot, nem úgy, mint Keve a nő derekát.
Nem sokkal később meg is szabadult a nő is a feleslegessé vált felsőtől, már amúgy is útban volt neki egy ideje, de mégsem akart egy szál önbizalomban császkálni fel-alá a lakásban. Más talán felháborodott volna azon, amilyen hevességgel közelebb rántotta magához a házigazdája, mielőtt a fogai a nő kulcscsontjába mélyedtek volna, de neki nem volt egy rossz szava sem. Még egy elhaló sóhaj is kicsúszott, miközben az ujjai a barna tincsek közé kúsztak.
- Nem vagy te egy kicsit nagyravágyó? - nevetett fel a nő őszintén, de érezte, hogy kissé kiszárad a szája. Ő hajlandó lett volna mindent a lengyelnek adni, ha ténylegesen ezt szerette volna. Keve ujjai egész finoman, már szinte gyengéden fogtak a nő nyakára, ahogy közelebb vonta egy csók erejéig. - Valószínűleg más is nagyon szívesen segített volna benne.
Más kérdés, hogy ha lehetett választani, hogy valamelyik mestertanonctársa a Bagolykőből, vagy Keve, ő az utóbbi mellett tette a voksát.  
Kicsit össze is rezzent, ahogy a srác közelebb húzta, még kicsi fel is nevetett, szorosan hozzásimulva, átkarolva.
- Kevu én besétáltam volna! - jegyezte meg, mielőtt még apróbb csókokkal lepte volna el a férfi nyakát. Ha már egyszer ilyen kivételes bánásmódban van része, legalább ennyit megtehet, hogy meghálálja.
Szál megtekintése
A fővároson kívül - Grace Erin Green hozzászólásai (26 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek