Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Még mindig nem voltam biztos abban, készen állok-e rá. Hime hatalmas ürességet hagyott a szívemben és talán Denisében is. De ez a majom mégis meg tudott győzni, hogy keressünk fel egy, tenyésztőt pár hónappal ezelőtt. Szerencsére találtunk egy kennelt, ott pedig tájékoztattak róla, hogy még épp időben jöttünk és a következő alom november elejére várható. Foglalóztunk is  egy csöppségre.
Én kifejezetten pembroke welsh corgit szerettem volna a kis Hime tiszteletére.
Remegő lábakkal álltam a tenyésztő kapujában, alig akartam elhinni, hogy lesz egy új, szőrös gyerekem.
- Félek. MI VAN, HA SÍRNI FOGOK? - kérdezgettem Denist. Márpedig biztos, hogy bömbölve fogom ölelgetni az első kölyköt, akit odamerészkedik hozzám.
- Annyira ideges vagyok és egyben izgatott. Ugh… Mindjárt kidobom a taccsot - fogtam homlokomra a drámai hatást jobban érzékeltetve. Nem, nem akartam, hogy megsajnáljon, bár a természeténél fogva nem is vártam, inkább csak azt a hátba veregetést és a "Szedd már össze magad, Kasza!" Vagy "Engem itt ismernek, ne hozz rám szégyent, Kasza!" Ja, valami ilyesmire számítok.
- Mellesleg… Mi a jóságos szarért raktál rám nyakörvet és pórázt?! Azt hittem, ez a törpéé és feleslegesen hoztam el a hordozót! - mutogattam a világ legértetlenebb kifejezésével az arcomon először a nyakamra kattintott nyakörvre, majd a kezében pihenő pórázra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856164#post856164][b]Kasza Fanni Stefánia - 2022.11.09. 12:58[/b][/url]

Még mindig nem voltam biztos abban, készen állok-e rá. Hime hatalmas ürességet hagyott a szívemben és talán Denisében is. De ez a majom mégis meg tudott győzni, hogy keressünk fel egy, tenyésztőt pár hónappal ezelőtt. Szerencsére találtunk egy kennelt, ott pedig tájékoztattak róla, hogy még épp időben jöttünk és a következő alom november elejére várható. Foglalóztunk is  egy csöppségre.
Én kifejezetten pembroke welsh corgit szerettem volna a kis Hime tiszteletére.
Remegő lábakkal álltam a tenyésztő kapujában, alig akartam elhinni, hogy lesz egy új, szőrös gyerekem.
- Félek. MI VAN, HA SÍRNI FOGOK? - kérdezgettem Denist. Márpedig biztos, hogy bömbölve fogom ölelgetni az első kölyköt, akit odamerészkedik hozzám.
- Annyira ideges vagyok és egyben izgatott. Ugh… Mindjárt kidobom a taccsot - fogtam homlokomra a drámai hatást jobban érzékeltetve. Nem, nem akartam, hogy megsajnáljon, bár a természeténél fogva nem is vártam, inkább csak azt a hátba veregetést és a "Szedd már össze magad, Kasza!" Vagy "Engem itt ismernek, ne hozz rám szégyent, Kasza!" Ja, valami ilyesmire számítok.
- Mellesleg… Mi a jóságos szarért raktál rám nyakörvet és pórázt?! Azt hittem, ez a törpéé és feleslegesen hoztam el a hordozót! - mutogattam a világ legértetlenebb kifejezésével az arcomon először a nyakamra kattintott nyakörvre, majd a kezében pihenő pórázra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856165#post856165][b]Denis A. Brightmore - 2022.11.09. 13:30[/b][/url]

Azért azt szögezzük le, hogy nagyjából háromszor említettem meg, mennyire hiányzik Hime és milyen jó lenne a szőrös kis testét ölelgetni, erre Kasza begőzölt. Ennek köszönhetően böngésztük az interneten hajnali 3-kor a magyar tenyésztők keveseit, míg végre megtaláltuk azt, ami megfelel. Mármint mindkettőnknek. Kaszáé a kutya, de lássuk be: én leszek az apja. És ez köztudott tény lesz.
- Sírni fogsz - jelentem ki teljes magabiztossággal, még bólogatva is mellé, ahogy sétálunk a helyszín felé. - Ott a csatorna, itt megvárlak - bökök a cigit és a pórázt tartó kezemmel a mellettünk levő csatorna felé. Normális emberek vagyunk, nem hányunk az utcára, ahol emberek sétálnak. Alap, hogy a csatornába küldjük a cuccot, ha szükséges.
- Először is, ez hám. És tök örülök, hogy jó a méret. Másodszor azért, hogy elkerüljem, hogy arccal előre beess a kölykök közé, mert elmegy az eszed - mert igen. Kurvára kinézem belőle, hogy meglátja őket és gondolkodás nélkül már be is mászik, majd kiterül csillagban a kölykök között, akik meg azonnal megtámadják. Ami nagyon jó lenne, ráadásul vicces is, de engem ne hozzon kellemetlen helyzetbe, mert nehéz lenne meggyőzni a tenyésztőt, hogy bízza a kutyát egy elmeroggyantra. Párszor már sikerült, de most nem akarom megerőltetni magam. Elnyomom a csikket egy kukán, belehajítom, majd lépek ismét Kasza mellé.
- Elvileg abba a házba megyünk - dörzsölöm meg arcomat. - Legyél cuki és ne hangos - vállára dobom a kezemet, így húzom magamhoz közelebb. A hajába csókolok, majd kezdek el sétálni az épület felé, amibe gondolkodás nélkül csengetek be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856172#post856172][b]Kasza Fanni Stefánia - 2022.11.09. 16:17[/b][/url]

Szemeimmel a csatorna fele pillantottam és mélyen magamban elgondolkodtam, akarom-e én ezt? A kutyát? Határozottan nagyon igen.  Hányni? Na azt nem tudom. Ami azt illeti, indulás előtt mostam fogat meg tök tré hányni az utcán, ha józan vagy. Részegen kit érdekel? Ráadásul enni se ettem kínomban, úgyis csak epét hánynék.
Feltartva a kezem intettem Denis felé, jelezve neki, hogy jól leszek. - Ha megdöglök se megyek rókáni.
- Azért hízelgő, hogy azt hiszed van agyam - nyelvet öltve vicceskedve odaszúrtam. De még mindig nem értettem, miért kell ennyire radikálisan ez a hülye hám. Hát mindjárt leveszem, nem vagyok én a kölyke! Fact, amit mond. Biztosan befeküdnék a kicsik közé és Merilnért nem tudnának onnan kiimádkozni, ha megteszem. De vállalta. Ő döntött úgy, hogy elkísér és segít a gyermek elhozásában. Készüjjé' fő' kisapám, mert ez a csajszi ma zsemle popójú kiskutyák tengerében fog lubickolni.
- Jó! - bólintottam kérése hallatán, aztán leesett végül.
- Hééé, nem is vagyok hangos! - ujjam hegyével felnyúltam, hogy megnyomkodhassam orra hegyét, mintha csak kapucsengő lenne.
A cuppanósa után ajkaim összeszerítottam és a ház csengőjére böktem, ahonnan kutyák zendültek fel. Hát ideértünk. A kapu magától nyílott és macskaköves út vezetett egy családiház faajtajához, ahol már várt minket egy házaspár. Mosolyogtak és NAGYON látszott rajtuk, hogy bizony ők voltak a tenyésztők.
- Helló! - nyeltem egy nagyot, próbáltam normálisnak tűnni, nehogy megtagadják tőlünk az ebet és kiátkozzanak a fenébe.
- A napokban küldtem egy baglyot, hogy jönnénk a kiskutyáért és… - ekkor az asszony vigyorogva megindult felénk, a szavamba vágva már terelt is hátra a hátsóudvarra. Ott voltak a picúrok, közben vagy három corgi szaglászta a cipőm és rájöttem, amekkora nagy hanggal voltak, annyira barátságosak. Kutyák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856176#post856176][b]Denis A. Brightmore - 2022.11.09. 16:54[/b][/url]

Ujjaimat mozgatom meg a vállán a csengetés után, de abba is marad a mozdulat, ahogy a kapu azonnal nyílik. Halkan hümmentek, megemelkedett szemöldökkel lépek beljebb. Szemeimet csak megforgatom a reflektációra, és haladok is tovább. Persze, hogy van agya, máskülönben hogy lehetne tanár a tanodában? Ne legyünk álszentek, Kasza sokkal okosabb, mint a legtöbb ember, csak szereti palástolni az ostobaságaival.
- De, az vagy - vigyorodom el szélesen, a házaspár előtt megállva nyitnám szóra a számat, de Kasza megelőz, a nő meg már tol minket hátrafelé. Jól van, legalább nem pazaroljuk egymás idejét. Minden lépésemre figyelek, nehogy rálépjek valamelyik kis cipóra, ami a lábam alatt kavar, míg végre hátraérünk és egy meglepően nagy kennelben találom szemben magam a kölykökkel.
- Nyugodtan menjenek közelebb, ismerkedjenek, itt leszek a közelben, ha esetleg lenne kérdésük - aprót bólintok, míg a nő ellép tőlünk pár métert. Kaszára sandítok, szinte érzem a feszültséget és az örömöt sugározni belőle, így nagyot sóhajtok. Bár a nő arrébb lépkedett, de nem hagyott magunkra, így tökéletesen látható a megszeppenés az arcán, ahogy elengedem Kaszát, így látható lesz a hám és a póráz. Rózsaszínt vettem, természetesen. Arcomat dörzsölöm meg halkan hümmentve.
- Elengedlek, ha megígéred, hogy nem robbansz be közéjük, hanem csak cukin odasomfordálsz és normálisan ismerkedsz velük - hangosan engedem ki a levegőt, majd dobom Kasza vállára a póráz végét. Felőlem rohanjon, ahova akar. Nem ronthatom el az örömét, és úgy is képes lennék neki megszerezni a lefoglalózott kutyát, ha elveszti az eszét. Mosolyogva lépek utána és hajolok le zsebre vágott kezekkel a kölykökhöz. - Elvileg az a tied - nyúlok be egy résen és mutatok felé.
- Kiengedem őket Önöknek, úgy sokkal egyszerűbb az ismerkedés - lép oda a nő, és mielőtt bármit is mondhatnék, a kennel retesze csúszik és hét kölyök Corgi ugrál rám és Kaszára felváltva.