Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

- Elmeséltem a harmadik mesét is, elénekeltem a Panda dalt, sőt eltáncoltam a Maci táncot is, most már alszik – esik be az ajtón. Hihetetlen tény számára, hogy Zsombor nála van. Pedig mind az össze kilométerével ott ül a szobájában és türelmesen várja, hogy elaltassa a kisöccsét. Normál esetben kivételesen biztos meghagyná Sára az anyjának ezt a feladatot, így, hogy vendége van – mert egyébként ha itthon van, mindig nagyon szívesen tesz eleget nővéri kötelességeinek – de valami nagy estélyre mentek vagy mit magyarázott, a lényeg, hogy elpárologtak otthonról és csak másnap délelőtt érkeznek, mert valahol az isten háta mögött voltak. Őszintén nem bánja, hogy nem kell attól tartania, hogy valaki beront hozzájuk, még Lillát is sikerült leszerelnie valahova. Nem kérdezte hova megy, nem is érdekli. Szóval csak hárman vannak otthon: Sára, az öccse és persze a díszvendég. – Nem tudom miért ment ilyen nehezen, máskor egy rövid mese után úgy alszik, hogy ágyúval se lehet kirobbantani. De most már egészen a tiéd vagyok – pislog kissé bűnbánóan a göndörre. Ha előre tudta volna, hogy a nyakukba szakad majd Stefan felkészíti Zsombort, de a szülei az indulás előtt egy órával szóltak neki, mikor már itt volt nála a fiú. Így hát eddig nem nagyon tudtak kettesben lenni, pedig Sárának nagy tervei vannak. Szeretne végre túlesni bizonyos dolgokon, amikkel talán már tartozik nem csak a fiúnak, hanem magának is. Épp itt az ideje, hogy ilyen szempontból is képes legyen lezárni a múltat.
Kihasználva pyromágáját egy mozdulattal gyújtja meg a bekészített gyertyákat – mert persze a színes-szagos mécsesek nála hozzátartoznak a romantikus idillhez, nélkülük el sem tudná képzelni. Lekapcsolja a lámpát, így az egész szoba kissé sejtelmes, ám igen barátságos félhomályba burkolózik. Vett pezsgőt is, bár az a hűtőben pihen, mert elfelejtette kivenni. Nem mintha részegre akarta volna magát inni, de számított rá, hogy lehet hogy ráférne egy-két korty alkohol szíverősítőként, a pezsgőn kívül meg nem nagyon van szeszesital amit meginna. Tagadhatatlanul finnyás.
Körültekint, hogy minden olyan-e, mint ahogy megálmodta és csak ezek után battyog oda kedveséhez. Nem tudja, mi lesz itt ma este, de talán nem is akarja. Lesz ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=828281#post828281][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.30. 22:13[/b][/url]

- Elmeséltem a harmadik mesét is, elénekeltem a Panda dalt, sőt eltáncoltam a Maci táncot is, most már alszik – esik be az ajtón. Hihetetlen tény számára, hogy Zsombor nála van. Pedig mind az össze kilométerével ott ül a szobájában és türelmesen várja, hogy elaltassa a kisöccsét. Normál esetben kivételesen biztos meghagyná Sára az anyjának ezt a feladatot, így, hogy vendége van – mert egyébként ha itthon van, mindig nagyon szívesen tesz eleget nővéri kötelességeinek – de valami nagy estélyre mentek vagy mit magyarázott, a lényeg, hogy elpárologtak otthonról és csak másnap délelőtt érkeznek, mert valahol az isten háta mögött voltak. Őszintén nem bánja, hogy nem kell attól tartania, hogy valaki beront hozzájuk, még Lillát is sikerült leszerelnie valahova. Nem kérdezte hova megy, nem is érdekli. Szóval csak hárman vannak otthon: Sára, az öccse és persze a díszvendég. – Nem tudom miért ment ilyen nehezen, máskor egy rövid mese után úgy alszik, hogy ágyúval se lehet kirobbantani. De most már egészen a tiéd vagyok – pislog kissé bűnbánóan a göndörre. Ha előre tudta volna, hogy a nyakukba szakad majd Stefan felkészíti Zsombort, de a szülei az indulás előtt egy órával szóltak neki, mikor már itt volt nála a fiú. Így hát eddig nem nagyon tudtak kettesben lenni, pedig Sárának nagy tervei vannak. Szeretne végre túlesni bizonyos dolgokon, amikkel talán már tartozik nem csak a fiúnak, hanem magának is. Épp itt az ideje, hogy ilyen szempontból is képes legyen lezárni a múltat.
Kihasználva pyromágáját egy mozdulattal gyújtja meg a bekészített gyertyákat – mert persze a színes-szagos mécsesek nála hozzátartoznak a romantikus idillhez, nélkülük el sem tudná képzelni. Lekapcsolja a lámpát, így az egész szoba kissé sejtelmes, ám igen barátságos félhomályba burkolózik. Vett pezsgőt is, bár az a hűtőben pihen, mert elfelejtette kivenni. Nem mintha részegre akarta volna magát inni, de számított rá, hogy lehet hogy ráférne egy-két korty alkohol szíverősítőként, a pezsgőn kívül meg nem nagyon van szeszesital amit meginna. Tagadhatatlanul finnyás.
Körültekint, hogy minden olyan-e, mint ahogy megálmodta és csak ezek után battyog oda kedveséhez. Nem tudja, mi lesz itt ma este, de talán nem is akarja. Lesz ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=828285#post828285][b]Csonka Zsombor - 2021.03.31. 00:26[/b][/url]

Hosszú estéjük volt, talán túlságosan is. Mikor a szülők elhagyták a kúriát Rara öccse egyszerűen megbolondult. Mindent is akart csinálni, lehetőleg egyszerre, és úgy, hogy mindegyikbe benne legyen Zsombor is. S habár a göndör nagyon is furcsán érezte magát az idő legnagyobb részében, úgy érezte igen is jól teljesítette a feladatot. Végül amikor Stefannak aludnia kellett, még a srác is kapott egy ölelést. És ezzel sikerült is huszonöt százalékát megnyernie magát a családból. Remek.
- Biztos túlságosan is sokkolta az élmény, hogy egy olyan emberrel találkozhat, mint én - mosolygott a fiú őszintén a lány pihe-puha ágyáról. Rara mellett nem kellett megjátszania a szerényet, hiszen szerelme pontosan tudta, hogy nem egoizmusból mond ilyeneket. Szeretett tréfálkozni, ahogy a másik is. Azért alkottak ők ketten bombasztikus duót.
Zsombornak be kellett vallania, hogy akárhányszor elképzelte ezt a pillanatot, mindig határozott volt és magabiztos. Most viszont valami ismeretlen eredetű idegesség lett úrrá rajta, ahogy lekapcsolódtak a lámpák. Ahogy a lány közelebb sétált hozzá, megfogta a kezeit, és mélyen a szemeibe nézett.
- Ígérd meg nekem, hogy ha bármilyen kétséged adódik közben, szólsz - kérte a göndör. Mind a ketten tudták miért teszi, és hogy miért beszél. Mert azt is tudták mi fog következni. Nem kis ideje tervezgették, mégis Zsombor idegenként kezelte a helyzetet. Az is volt neki.
Kezei lecsúsztak Rara kezeiről, és a derekánál fogva húzta magához közelebb a testét, hogy előbb gyenge csókokkal oszlassa el mind a kettőjükben a remegő kétségeket. Tökéletesen akarta csinálni, pedig fogalma sem volt róla mégis hogy kéne az ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=828297#post828297][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.31. 14:42[/b][/url]

Halkan elneveti magát, elvégre öccse nem az a fajta alkat, akit úgy sokkolnak az ilyen élmények. Két ilyen nővér mellett Zsombor már-már normálisnak számít. – Azt hiszem egy kicsit ő is szerelmes lett beléd – közli vigyorogva. Olyan szívmelengető volt látni, hogy kedvese mindenbe belement az öccse kedvéért, csak hogy boldoggá tegye Sárát. Nem kérte, nem kötelezte rá, de mégis meghozta ezt az áldozatot és ezért rendkívül hálás neki.
Ezek a felesleges körök, mint a lámpa leoltása és a gyertyák meggyújtása inkább csak időhúzásként szolgálnak. Addig is van ideje lenyugtatni hevesen dobogó szívét. Ennyire ideges Zsombor mellett még sosem volt, ugyanakkor azt veszi észre magán hogy nem is ideges, sokkal inkább izgatott. Persze van benne némi félsz, hogy mi lesz ha jön a jól ismert pánik, vagy ha nem lesz elég jó és csalódást okoz, de sokkal inkább egyfajta kellemes kíváncsiság és vágyakozás tölti el. Eddig jó, eddig jó.
- Ne aggódj, azt biztosan észreveszed ha nem szólok is. – hüvelykujja szórakozottan cirógatja kedves kézfejét, mielőtt a hosszú ujjak derekára fonódnak. Ahogy közelebb került a fiúhoz és ajkaik összeérnek lehunyt szemhéja mögött megjelennek azok a képek, amikre nem akar gondolni. Elias arca, azon az éjszakán. Az az éjszaka, mikor két rendőr vitte el a hídról, a pszichiátrián eltöltött napok. Mikor pánikrohamot kapott a bálon egyetlen apró érintéstől. Nagyot sóhajt és elhessegeti az emlékeket. Felidézi inkább azokat, amik ahhoz vezettek, hogy idáig jutottak. Mikor táncoltak a vonaton, mikor a Rellon alagsorában megvallották egymásnak mit éreznek, az az éjszaka, mikor Zsombor betört érte az Eridon tornyába… ezekre koncentrál. Jobbja a fiú mellkasára kúszik, míg balja eltűnik az úgy szeretett göndör tincsek közt.
Készen áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829177#post829177][b]Csonka Zsombor - 2021.04.07. 01:57[/b][/url]

Talán az első kviddicsmeccsén keveredtek benne ennyire vegyesen az érzelmek. A kétely, hogy vajon elég jó lesz-e, az izgatottság és maga a félelem. Tudta, hogy Rara nem fogja erőltetni, ha nem érzi jónak a szituációt, mégis muszáj volt megerősíteni ezeket szavakkal is. Félt, hogy a lány szimpla kötelességből akarja ezt, és nem érzésből. Hogy talán a fekete pontok, amelyek elméje eldugottabb részében bújnak meg majd felderítőútra indulnak, miközben Zsombor keze is. Félt tőle, hogy csak még jobban összeroppantja Rarát, pedig erősebbnek tartotta mint a legtöbb embert.
Ahogy csókjuk egyre intenzívebb lett, úgy érezte meg maga is, hogy mennyire vágyott már arra, hogy ilyen közel legyen a lányhoz. Szemfedőjét is leeresztette, ahogy átadta magát a kezdeti élményeknek. Nem akart sietni, mégis hihetetlen sürgetést érzett az ereiben. Kezei a derékról lassan a lány combjára csúsztak, és egyenesen az ölébe vezették a lány vékony testét. Balja a lány hajába túrt, megállapodva a lány füle mögött, míg ajkai lassan elindultak arccsontján, majd lejjebb a nyakának oldalára.
Jobbja visszaindult a combján, és becsusszant Rara pólója alá, hogy már csupasz bőrét érintse. Fél szemmel azért a lány arcát nézte, kereste a jeleket, hogy esetleg meg kéne állnia, hogy kényelmetlenül érzi magát, vagy hogy csak szimplán kétségek merültek fel benne a dolog kapcsán.
Ha ilyet nem vett észre, akkor lassan két kezével először a pulcsit fejtették le a lány karjáról, miközben ajkai továbbra is fogva tartották a másikét, majd túrták egyre feljebb fehér pólóját is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829220#post829220][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.07. 17:31[/b][/url]

A pozitív koncentráció sokat segít. Az, hogy valóban tudatosítja magában, hogy a vágy nem rossz, nem büntetendő. Hogy Zsombor nem fogja bántani, vigyáz rá és csak a legjobbat akarja neki. Tudja és elhiszi végre. Tudni éppen eddig is tudta, csak nehéz volt valóban hinni-e ebben az egészben. Így viszont hogy a helyzet egyre komolyabbra fordult a kételyei lassanként eloszlottak.
Aprót rezzen ahogy megérzi combján a fiú tenyerét, mégis készségesen mászik kedvese ölébe, lábait a fiú csípőjére kulcsolja. Talán még sosem kerültek ilyen közel egymáshoz, de kimondottan élvezi a helyzetet. Hogy így gyakorlatilag hallja a szívverését, érzi minden apró rezdülését. Halkan felkuncog, ahogy Zsombor ajkai az övéiről az arcára vándorolnak, és finoman félrebillenti fejét, ezért szabadutat adva nyakához. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem élvezi. Ismét rezzen, önkéntelenül, combjai különösen érzékenyek. Ám ahelyett, hogy erre gondolna baljával erélyesen magához húzza a fiút, hogy ajkaik ismét találkozzanak. Halvány mosolyra görbülnek ajkai, ahogy megérzi a göndör kezét a pólója alatt. Kellemes melegség árad szét benne, úgy érzi, hogy jelenleg bármire hajlandó lenne. Épp ezért hagyja, hogy lekerüljön pulcsija, fehér pólójától pedig ő maga szabadul meg épp csak egy percre szakítva meg a csókot. Arra viszont ami ezután következik nem számít. Halkan nyikordul az ajtó és drága öccse a lehető legártatlanabb, legangyalibb hangon szólal meg. – Léniiiii, lecsúszott a takaróm. Megigazítod? Ti amúgy mit csináltok? Öltözz fel, mert meg fogsz fázni – néz rá nagy kerek szemekkel. Egyedül Stefan hívja és hívhatja Léninek, már ettől a megszólítástól a szívbaj jön rá, tizedmásodpercek alatt húzza vissza magára a felsőjét, hogy aztán a lehető leggyorsabb módon kiterelje a hat éves fiúcskát a tett színhelyéről. Épp a legjobbkor.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829395#post829395][b]Csonka Zsombor - 2021.04.10. 22:08[/b][/url]

Élvezte a csók adta minden örömöt, de azért fokozatosan elkezdte feszegetni a határokat is. Minden egyes rezzenéskor emlékeztette magát, hogy Rarának nem megy olyan könnyen ez a dolog, mint neki, de igyekezett természetes maradni, hogy ne keltsen még több kételyt benne. Azt akarta, hogy tökéletes legyen. Még akkor is, ha sose csinálta még ő sem. Lassan haladt, hogy legyen ideje a barnának hozzászoknia érintéséhez.
Kellemes volt kettejük testének egymáshoz simulása, de még ennél is többet akart Zsombor. Lassan bújtatta ki a lányt pulcsijából, csak hogy aztán Rara meglepő gyorsasággal kapja le a pólót is magáról. Már a látvány is teljesen megszédítette. Imádta Sára minden porcikáját, a válla ívét, karjának hajlatát, derekának vonalát. Kiszáradt a torka a látványra, és érezte, ahogy agyából a vér lassan kiáramlik, hogy teste egyéb helyeire csusszanjon.
- Gyönyörű vagy - lehelte ajkaik közé, és csak még intenzívebben fogadta és adta a csókokat.
Ujjai már a lány melltartójának csatjánál tapogatództak, mikor meghallotta a vékony gyerekhangot. Megdermedt, és szemei kitágultak, ahogy eltávolodott kicsit Rarától. Ahogy a lány leszökkent az öléből, ő úgy kapott rögtön egy párna után, hogy azt fektesse az ölébe. Hát ez remek. Mégis hogy akarnak ők bármit is csinálni? Rávigyorgott a kisemberre, ahogy Rara kivezette, majd mikor zárult az ajtó, úgy dőlt azonnal a puha takarók közé és sóhajtott egy nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829456#post829456][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.11. 19:45[/b][/url]

Annyira zavarja, hogy nem képes normálisan viselkedni. Hogy az agya hiába tudja, hogy akarja, a teste a berögzött reakciókkal együtt próbál ellenállni. Rezzen, mintha nem vágyna rá, mintha azt akarná, hogy hagyja, ugyanakkor csókjai egyértelműen ellenkezőjére utalnak. Ahogy az is, hogy készséggel segít megválni ruháitól. Zsombor kivételes ember, előtte nem szégyellni magát. A kiálló csontokat, a vékony végtagokat, a nem létező idomait. Sára nincs kibékülve a testével, mégis elhiszi mikor a fiú azt mondja, gyönyörű. Ajkai széles mosolyra húzódnak, mert úgy érzi, hogy a göndör valóban annak látja, és ez melegséggel tölti el.
De persze nem mehet minden, esetükben leginkább semmi sem, zökkenőmentesen. Mert kell hogy beüssön a baj, anélkül gyakorlatilag nem tehetnek egy lépest sem. Ha nem a nővére, akkor az öccse teszi tönkre a pillanatot. Kapkodva öltözik, ahogy lehet már fogja is kézen a kisfiút, hogy mihamarabb ágyba dughassa. Ezúttal mindösszesen tíz percet vesz igénybe, na meg a nagytestvéri kreativitás magas fokát. Fogad vele, hogyha az egész éjszakát az ágyban tölti és többet nem jön át, akkor reggelire ehet amit akar. Az anyjáék szigorúan fogják, hogy mit ehet és mit nem, de ennyi engedményt igazán tehet a saját boldogsága és nyugalma érdekében. Halkan lopódzik vissza a szobába, hogy aztán befeküdjön Zsombor mellé az ágyba. – Ne haragudj – néz rá kiskutyaszemekkel. Rendkívül rosszul érzi magát, hogy ennyi zűr jön közbe. Jobbja a fiú derekára csúszik, befurakszik a pólója alá, hogy bocsánatkérően cirógassa. – Nem gondoltam hogy ez lesz – sóhajt elkeseredetten. Miért pont most? Miért pont velük? Miért nem lehet ez az egész olyan egyszerű és csodás, mint amilyennek elképzelte? – De nagyon szeretlek. És szeretném ha… - elharapja a mondat végét, úgy pislog fel rá. Úgyis érti, mire gondol, legalábbis erősen bízik benne, hogy félszavakból is megérti már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829923#post829923][b]Csonka Zsombor - 2021.04.21. 21:37[/b][/url]

Karját a feje alá húzta, ahogy egyedül maradt a szobában. A plafont nézte, és azon gondolkodott, nekik miért megy mindig minden ennyire nehezen. Mintha az univerzum is azt akarná, hogy szenvedjenek. Aztán eszébe jutott milyen szerencse volt, hogy pont arra a vonatra szállt fel, mint Rara. És hogy benyitott a fülkéjébe. Hogy beszélgetni kezdtek, s hogy végül másnap elment a meghallgatására. Talán nem is olyan rossz a karmájuk, mint ahogy elsőre tűnik.
Elmosolyodott, ahogy megérezte, hogy a lány rátámaszkodik az ágyra, és bebújik mellé. Baljával átölelte a lányt, és ujjaival cirógatni kezdte szerelme haját. Egy puszit is nyomott a buksijára, csak hogy utána eltávolodva nézzen a szemeibe.
- Hey, ne aggódj. Ez nem a világ vége - már épp folytatni akarta, hogy ha eddig vártak, tudnak még, amikor megérezte a lány mamató kezeit, és belé fagyott a szó. Ajkai huncut mosolyra húzódtak. - Még nincs veszve semmi - jelentette ki, és jobbját Rara derekán hátravezetve húzta magához közelebb, és csókolta meg közben lágyan. Kicsit hátrébb húzódott, de orruk még mindig összeért, és egymás körül köröztette őket.
- Még mindig szeretnéd? Biztosan? - kérdezte meg utoljára a lánytól, és közben apró puszikkal hintette el az arccsontját, nóziját, homlokát. Óvatosan a hátára gördítette Rarát, és felé helyezkedve gyorsan kibújt saját pólójából. Így volt ez jól. Egyszer a barna, egyszer ő. A kviddicstől izmos felső testét hozzásimította a lány mellkasához, és újabb forró csókokat adott a lány ajkaira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830024#post830024][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.23. 16:05[/b][/url]

Egész biztos benne, hogy mit akar, ha nem lenne, akkor nem mondaná, nem tenne úgy, mintha az lenne. Régen levetkőzte már Zsombor előtt a kényszeres megfelelni vágyást. Nem akar több és jobb lenni, mint aki és ami, csak önmagát akarja adni, minden hazugság és felesleges körítés nélkül. Nem megfelelni akar, hanem boldognak lenni, boldoggá tenni.

Az események úgy pörögtek fel, hogy Sárának levegőt venni is alig volt ideje. Zsombor pólójával kezdődött az egész, aztán néhány pillanat múlva - legalábbis Sára így élete meg – következett a többi ruha is. Nem zajlott minden úgy, mint ahogy a lányregényekben meg van írva, hogy könnyű, gyors és fájdalommentes az első alkalom, de ennek ellenére olyan boldog, amilyen talán sosem volt. Mert együtt végig csinálták, a kapcsolatuk egy egészen új szintre emelkedett, olyanra, amilyenről a barna álmodni sem mert, hogy valaha megtapasztalja majd. Azután az éjszaka után rettegett, hogy Elias örökre elvett tőle minden jót, de jött a göndör és visszaadott neki mindent, amit örökké elveszettnek hitt.
Rövid, sokat nem takaró pizsamában fekszik kedvese mellett. Vagy inkább félig rajta, merthogy jobb lábát átveti Zsombor csípője felett, feje a mellkasán pihen, míg ujjai a hasát cirógatják. Sosem volt még rajta ez a pizsama, mert sosem látta szükségét, hogy valami ilyen flancosat vegyen fel, de ennél jobb alkalmat nem is találhatna arra, hogy felavassa. – Tudod, hogy eredetileg azt terveztem, hogy a kanapén alszol? – kérdezi kuncogva, még mindig megrészegülve a boldogság-sokktól. Mert igen, az eredeti terv ez volt, azt sem tudta elképzelni eddig, hogy egy ágyban aludjanak, nem még hogy ilyenek történjenek, mint amik történtek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830344#post830344][b]Csonka Zsombor - 2021.04.26. 00:35[/b][/url]

Félt, sőt rettegett. Attól, hogy valamit el fog rontani közben. Hogy fájdalmat okoz Rarának, vagy csak szimplán felrémlenek majd benne annak a történésnek az eseményei. S óvakodott attól is, hogy milyen lesz neki. Hiszen hiába mondják, hogy az ilyesmi a férfiaknak könnyű, ő éppen annyira izgult minden miatt, mint amennyire egy nő tette volna. És furcsa is volt. Elsőre. Más, mint ahogy elképzelte, és először talán kellemetlen is, ahogy a tökéletes szöget keresi az ember, de mikor az végre megvan, onnan már csak az a hihetetlen érzés marad az ember belsejében.
Félmeztelenül, egy szál nadrágban feküdt a barna mellett, és boldog volt. Ujjaival egy kis körben cirógatta a lány hátát, ahogy még mindig próbálta felfogni, hogy mi történt aznap este. Ha lehetett volna, talán máris ismételt volna, de nem akart telhetetlennek tűnni, így csak kiélvezte az eufórikus érzést, ami a mellkasából szállt fel.
- Még kimehetek a kanapéra, ha azt szeretnéd – somolygott a göndör a lányra. – De ha hagyod, akkor inkább soha többet nem hagynálak egyedül - adott egy puszit Rara fejére, és még közelebb vonta magához, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Szeretlek, Vizsnyiczky Heléna Sára. Olyan boldoggá teszel, mint senki más - öntötte szavakba is gondolatait a srác, és odanyúlva a mellkasához megfogta a másik kezét, és összefűzte ujjaikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830876#post830876][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.05.04. 21:52[/b][/url]

Olyan ideális a pillanat, mint a legszebb álmaiban. Fekszenek ott az ágyában kettecskén összebújva, boldogan. Nem kell azon aggódnia, hogy ki áll közéjük ezúttal, egy múltbéli árnykép, a testvérei vagy a szülei, mert senki nem teszi meg. Nyugalom van és béke és csend és boldogság. Ez ennyi és nem több. Különlegesen átlagos pillanat ez, mert persze tudja Sára is, hogy számtalan más korabelivel megtörténik mindez nap mint nap, mégis úgy érzi, ez sokkal különlegesebb, másabb mint a többieké. Nem csak azért, mert az ő esete egyébként sem egyszerű, hanem mert még egy olyan, mint Zsombor nincs és nem is lesz, hogy az ő barátja különlegesebb, több mint a többieké. Igen, kimondottan büszke és a mai napig nem érti, hogy mivel érdemelte ki a göndör szeretetét. – Sajnos nem áll módomban elereszteni, túl kényelmes vagy kispárnának – sóhajt fel tetetett csalódottsággal, mielőtt cinkosan felmosolyogna kedvesére. – Jól hangzik ez a soha dolog. – Nem ijeszti meg, valahogy el tudja képzelni, hogy ők az a pár lesznek, akik megismerkednek az iskolás éveik alatt, aztán a következő hetven évben három gyerekük, nyolc unokájuk meg vagy tizenhat dédunokájuk lesz, és szeretetben élnek egymással, míg meg nem halnak. Persze, ezek olyan kedves ábrándok, de őszintén, kimondottan szeretné, hogy valóra váljanak.
- Nem lehetne, hogy ezt mostantól minden este elmondod? Nagyon szeretlek – pislog fel rá meghatottan. Még mindig nem tudja megfelelően kezelni az ilyen mondatokat, egyszerűen fogalma sincs, hogy mit kellene mondania, és ha ki is gondol valamit, akkor az kimondva sokkal esetlenebbül és bénábban hangzik. Egyszerűen csak nehezen fejezi ki az érzéseit, de azért nagyon próbálkozik és igyekszik, hogy fejlődhessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=831949#post831949][b]Csonka Zsombor - 2021.05.29. 16:00[/b][/url]

Alig hitte el, hogy ez a fajta boldogság olyan embernek is jár, mint ő. Ebben a pillanatban egészebbnek érezte az életét, mint húsz éve alatt bármikor. Rara nem csak boldoggá tette, de egésszé is. Mindig benne volt az a bizonytalanság saját magával kapcsolatban, a páni félelem, hogy egyszer majd megint minden elromlik, ahogy régen is történt annyi évvel ezelőtt. Éjszakánként volt, hogy arra ébredt, hogy elönti a rettegés, hogy egy nap felkel és kiderül, hogy ez az egész nem is történt meg, csupán a fejében. Azonban ha Sárára gondolt, ha belenézett azokba a gyönyörű, csillogó szemekbe rögtön tudta, hogy ez nem lehet ábránd, mert ő képtelen lenne ilyen szépet kigondolni. Az ő elméje a rémálmok melegágya, és semmiképpen nem a megnyugvásé. Éppen ezért élvezte annyira ezt a pillanatot. Még csak attól se félt, mi lesz másnap. Vagy harmadnap. Mert az itt és most sokkal igazabb volt mindennél.
- Biztos nem - jelentette ki faarccal Zsombor, és lenézett a mellkasán fekvő lányra. - Még a végén túlságosan hozzászoknál, és nem lenne akkora hatása - nevetett a fiú halkan, aztán egy puszit nyomott Rara fejére. Eligazgatta magukon a takarót, és még jobban belefúrta magát az ágyba.
- Aludjunk, mert Stefan reggel biztos korán ébreszt majd minket - játszott egy mosoly a fiú ajkain, és miközben még mindig a barna hátát cirógatta, lassan lehunyta szemeit. Erre az estére mindig emlékezni fog. Akkor is, ha másra nem. Akkor is, ha az elméje újra elveszik. Ebben biztos volt.