Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692507#post692507][b]Maja Bojarska - 2017.07.25. 01:45[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- De azért jönnél felébreszteni Te a csókkal, ugye? - tettem fel neki a nagy kérdést, mielőtt még komolyabban foglalkoztam volna bármi mással. Tudom mennyire nem kedveli, ha éppen a kviddicsről kell lemondani, pont olyan ez nála is, mint nálam, csak talán egy fokkal erősebb esetemben a tánc mellőzése. Szomorú dolgok ezek és ilyenkor mindig belegondolok, hogy senki sincs acélból.
- Az egy tó, igen, tudom. De nem baj, majd eljön az is, csináltunk egy csomó jó dolgot így is már, majd eljön ennek is az ideje.
Persze szerintem eleve engem mozgatott meg jobban a csuszinak meg a pancsinak a gondolata, de azért nem akartam kicsit sem torokra menni, hogy még nem jött össze, majd fog, csak nem most. Nem vagyok mindig jó a türelemben, de legalább van min gyakorolnom ezt az egészet. Meg lehet arra is figyelnem kéne jobban mit csinálok vagy mondok, tudtam, hogy megsértettem, de nem akartam, és ez így rossz volt.
- Ühhüüüm, azt látom. De már vége, vagy most majd hátat is fordítasz…már ha tudsz - fojtottam el egy nevetést, ahogy hátradőltem közben, aztán figyeltem, ahogy az a bizonyos puszi a pocimra kerül. Aranyos volt, megnyugtató is és azt hiszem, hogy most már legalább nem akartam percenként visszakérdezni, hogy biztosan rendben van-e ez így. Szerintem kicsit őt is lesokkolta, ahogyan engem is, de kezdett minden olyan normális lenni, már amennyire nálunk az lehet.
Feltápászkodtam, majd elég hamar kint is találtam magam a nappaliban, ahol magamhoz vettem a gumicukrot, meg még gyorsan ittam egy kis vizet, de ezt ahogy az ajtóba értem meg is bántam. Pont elég volt az idő a kis fehérkének, hogy tegyen róla, kiszoruljak. Elhúztam a számat, de aztán ahogy Lewy arrébb tessékelte, ő sértve vonult ki még csak hátra sem pillantva.
- Repülööök. Vagyis mászok, majdnem. - Csak Volt előbbi hisztijén agyaltam még kicsit, ezért nem jött azonnal az a vigyor, de aztán ideért. Nyeh, vettem egy mély levegőt s végül felkúsztam mellé térdelve, majd fölé hajolva megcsókoltam, aztán a zacskómban kotorásztam, hogy a tenyerembe szedjek egy marék békát. - Kérsz? De ne nagyon ficeregj ám, mert leesnek szegénykék.
A megjegyzésem közben az arcát fürkésztem, aztán az ajkam beharapva figyeltem egy darabig kicsit bebambulva a felsőtestét. A zavaromból a békákkal kikergettem magam és inkább egyesével elkezdtem őket rápakolni, hmhm, de milyen alakban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692510#post692510][b]Lewy Bojarski - 2017.07.25. 02:37[/b][/url]

- Nhem, majd pont mást küldök magam helyett! Nyuszi, hogy kérdezhetsz ilyet? - néztem rá kissé megütközve, mert ha másban nem is, abban lehetne már biztos, hogy én vagyok a jegessmacija, nem más. Az is nagyon tudott zavarni, ha úgy néznek rá, azt már el sem tudom képzelni, mennyire akadnék ki, ha mással csókolózna. Csak. Nem.
- Iiiigen, de látod, hogy mennyi ember tök jól elfér benne, szóval szerintem mi is beosztjuk azt a tavat valahogy. - Mert eddig elég jól sikerült a nyár. A meló részén túl voltunk, elvettem feleségül és volt két hetem vele, amikor csak én és ő... szóval, bőven több volt, mint amennyit alapban gondoltam volna az egész nyaramról.
Közben megvitattuk, hogy miért is nem sültem még meg, de szerintem az is elég magyarázat lett volna, hogy én vagyok Lewy "Satan" Bojarski. Ha negyven fok lenne is csak nyünnyögnék, de nem kezdenék el szenvedni, mint a legtöbb ember. Feltéve, ameddig nem süt a nap. Az nem pálya.
- Nincs arra fölösleges kapacitásom már, hogy duzzogjak, túl sok energiát ölne fel,azt inkább rád fordítom - közöltem, naaaagyon szépen pillantva rá, de aztán egy pocakpuszi után meglépett a nő és elviharzott a békákért a nappali irányába. Ezt az időt a szőrös baba ki is használta és közelebb mászva könyörögte ki magának a pocakvakarást, ami egész addig tartott, míg Maja vissza nem tért. Akkor, nem túl népszerűvé válva az ötlettől, odébb tessékeltem a fiút, ő pedig nagy duzzogások közepette vonult ki a szobából.
Szélesen elmosolyodva figyeltem, ahogy közelebb mászik, majd fölém hajolt, én pedig kis vigyorral tűrtem el a haját az útból, mielőtt még az ajka az enyémhez ért volna. Finoman a tincsei közé túrva viszonoztam, de aztán csak kis szusszanással figyeltem, ahogy felegyenesedik, nem reklamáltam.
- Majdnem ugyanaz, nem számít melyik, ha utána itt vagy, te dilis - közöltem halvány mosollyal, majd figyeltem, ahogyan az apró kacsója a békák után nyúl. Kicsit olyan volt, mint egy mosómaci, ahogyan előtúrta őket. - Hm... talán egyet.
Azt el is ragadtam, hogy aztán kicsit forgassam a mutató és a hüvelykujjam között, de aztán épp hogy csak a számban landolt, már akadt is csevegési témám. Szóval a kis zöld cukival a fogaim közt vigyorodtam el szélesen.
- Mi szépet láttál, babygirl? - Egyszerűen imádtam, mikor elbambult, ez pedig mostanság már nem történt olyan sűrűn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692585#post692585][b]Maja Bojarska - 2017.07.25. 16:33[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A kérdésem inkább csak úgy azonnal kicsúszott a megnevezésre, mintsem nagyon át lett volna gondolva a részemről. A kissé felháborodott visszakérdésre csak szélesen elvigyorodtam, hogy aztán látványosan szégyelljem magam, amiért ilyet fel mertem tenni. Nekem csak ő van, hittem, hogy fordítva is, így meg valóban nincs értelme, mégis megtörtént a kérdés. Nem mintha csak úgy akárki csókja felébresztette volna a disney hercegnőt. Igaz szerelem, meg hercegség és hű és h. Az a lábemelős csók kell biztos, bár az fekve azt hiszem nem túl kivitelezhető. De ugye csókból születik a boldogság.
Elnevettem magam azon, hogy a „kis” tóban milyen sokan elférnek, azért míg ott éltem láttam már én olyan tömeget a vízben, hogy egy kieset fülbevaló se tudott volna a víz mélyére süllyedni. De persze értettem mire is gondol ettől még, csak fejben a hideg víz gondolata némi enyhülést hozott, mert minden volt, csak hűvös nem sajnos. Ránézve nekem lett még inkább melegem és az a baj, sokszor már az embernek nincs hova lejjebb vetkőzni, nem szeretem.
- Ez jól hangzik. Mármint nem a kevés energia és a duzzogás… - mondtam somolyogva, aztán tényleg felkaptam a popsim és beszereztem az édességet. A kis családi problémakezelésünk többször hagy maga után kivetnivalót, mint kéne szerintem, tudom sajnálni a nagy babánkat, de most rossz helyen volt. Nagyon. Nem akartam vele ma már másodjára is összekapni így csak csendesen figyeltem mit művelnek le és a távozását.
- Repülni még nem tanultam meg seprű nélkül, pedig tuti vicces lenne. - Nagy nehezen kiszedegettem pár békát a tenyeremben, aztán ahogy talpra segítettem őket a felajánlásom nyomán ő lenyúlta az egyiket. Én meg közben jókat vigyorogtam magamban, még a fejem elszórakoztatott. Reméltük, hogy nem a korábban bababékaként funkcionálót ette meg, vagy Voltot, szegénynek elég rossz sorsa jutna ma akkor. Vagyis mindkettejüknek, de most az egy volt vagy egyik vagy másik. Csak a kockákat figyelve fagytam le picit, a manók odabent csak tengtek-lengtek én meg magamra maradtam és meg is köszörültem a torkom, mielőtt még elkezdtem volna pakolni a kis zöldeket szépen a mellkasától lefelé. Éppen a derekánál raktam le egyet, ügyesen felém fordítva a buksiját, mikor hozzám szólt.
- Ühmöhm…békát? Sokat? Téged? Melyikre gondolsz? - Gyanúsan sokat kérdezem, de ez csak azért van, mert kizökkentett úgy mindenből. Kisebb félrenézések után fordultam felé, hogy inkább adjak neki még egy puszit az ajkaira, kicsit hosszabban, mint az előbb, aztán visszafelé menet a pocijára és az elsőnek lerakott békáért nyúltam a szabad kacsómmal és jól megettem. Ideje volt inkább a maradék békucikat is kirakni és szembe forgatni a többiekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692639#post692639][b]Lewy Bojarski - 2017.07.26. 02:35[/b][/url]

A tavacskás megjegyzésem láthatóan elég nagy sikert aratott, gondolom részben azért is, mert hát Tihany. De attól még igaz volt, legalább olyan korrekt voltam az időm hasznosításában, mint a Balatonon fürdőzők, mikor a hely megoldásáról van szó. Néha egész ijesztően sokan szoktak a vízben gubbasztani.
- Az, hogy rád fordítom? Most is azt csinálom, nem? - kérdeztem érdeklődve, hiszen akár aludhattam is volna, tudtam is volna, de nem akartam, mert az időm nem volt elég, amit Majával töltöttem. Ilyen egyszerű az egyenlet. Kis zökkenővel és nagy dirrel-durral megtörtént a gyerek áthelyezése, majd távozása is, miután nem pont azt a helyet kapta, mint amit kinézett, én pedig nem éreztem miatta bűntudatot. Nagy volt már a popója ahhoz, hogy ilyeneket játsszon. Van saját helye is, pont az, ahova raktam, de az nem tetszett, akkor lehet írni a panaszkönyvbe. Ha nem egy kutya lenne, már megtette volna.
- És nagyon balesetveszélyes is, téged és a hajzuhatagodat elnézve - közöltem futó pillantást szentelve a sörényének. Jönne a szél és az arcába fújná az egészet és belegabalyodna és utána nekem kéne az egészet kibontani. Annyira nem lenne mókás. Inkább benyúltam tőle egy békucot, amit elég hamar el is fogyasztottam, csendesen megérdeklődve, hogy mi is a mozi tárgya, mert most vagy nagyon szépek a békái, vagy egész estés filmet tervez a kockáimmal a főszerepben, ez kérem egy nagyon jó kérdés. Egyelőre válaszra várt. Az első cukira igazából még össze is rándultam kicsit, hogy aztán zavartan vigyorogjak magam elé. Hidegebb volt, mint amilyenre számítottam.
- Nem tudom, min sikerült ennyire elrévedni? - adtam meg neki a lehetőséget, hogy ő maga döntse el, mire is bámult az előbb, én meg majd azt a mesét fogom elhinni neki. Mert szerintem elég egyértelmű, hogy a brekucokban ma már éppen kigyönyörködte magát. A puszira már kicsit jobb passzom volt, majdnem az ajkai után is kaptam, de aztán csak kis vigyorral visszapakoltam a fejemet a párnára, még mindig őt figyelve. - Az az egy mit vétett?
Aztán inkább arra pilláztam, hogyan is lesz lassan a hasamból brekikarám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692933#post692933][b]Maja Bojarska - 2017.07.27. 20:15[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Tudom, mert te vagy a legjobb - vigyorogtam rá, hogy aztán odamásszak hozzá. Igazság szerint nagyon jól tudtam, hogy ő legalább olyan szívesen van velem, mint én vele, ráadásul, ha arról van szó, ő is szeret más rovására ennek az érdekében tenni. Bár én csak olyan nem fontos dolgokat szeretek nagyon gyorsan lecserélni, mint a tanulás, de neki ennél azért komolyabb gondjai is vannak. Megesett már, hogy rosszul éreztem magam emiatt, sőt, ha lehet legtöbbször kerülöm is, hogy miattam szüksége legyen átszervezésekre, de talán most annyira nem hátráltatom. Igazából, ha aludna is szívesen elnézegetném csak még nem leszek álmos és szundizok be én is. Néha Volt is ezt teszi, de ma úgy nézett ki, hogy elég sértődékeny napja van és jól el is hagyott minket.
- Az a seprűn is veszélyes lenne, de én fel szoktam szépen kötni, vagy befonni, csak az időigényes, eh. Múltkor jobban befájdult a karom, mire végeztem a két copfommal, mint a fekvőtámasztól szokott.
A nagy élménybeszámolóm közepette észre sem vettem, hogy izgek s mozgok mellette. Nem mindig sikerül nyugodtan meglenni sajnos, pláne ha közben zavartan pisloghatok látványosan más irányba az arcától.
- Hm? - Az a helyzet, hogy nagyon jól értettem a kérdését de az értetlen időnyerés legalább nem volt hazugság, mert a békákba is belefeledkeztem. - Ühm, hát... csak úgy… rajtad.
Aprót rántottam a vállamon, majd inkább a kis békukat rendezgettem nagyban, egyre több csücsikélt rajta egy nagyobb körré formálódva, majd a nagyban kialakult egy kisebb és egy béka uralta a kellős közepét ennek. Így már nem is volt az előbb behamizott hiánycikk.
- Semmit, csak nem vacsiztam rendesen. - Nem is hazudtam neki, tényleg nem tudtam enni, mert már mutogattam vagy beszéltem volna, közben meg mégsem. Ráadásul azon agyaltam, vajon mi lesz majd vacsora után, ha már mindkettőnk felismeri, mi lehet most. Közben mosolyogva megsimiztem a pofiját, aztán a béku helyére nyomtam egy puszit. - De tessék, így már van ott valami, ha nem is látszik - vigyorodtam el, miközben a sok béka után automatikusan meredtem magam elé, majd magamra. A lábaimra, aztán a pocimra, majd sóhajtva egyet csak pakolásztam tovább. Kinyújtottam a lábikóm hátrafelé, és az ágyon keresztbe elhasaltam, hogy jobban és kényelmesebben hozzáférjek. Aztán lejjebb csúsztam, nehogy véletlenül rossz helyen piszkáljam őt meg és a combjára hajtottam a buksimat felé fordulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692950#post692950][b]Lewy Bojarski - 2017.07.28. 01:33[/b][/url]

Elégedetten elvigyorogva magam elé kissé megsimogattam a buksiját, mert hát, attól még, hogy rászánom az időm, nem leszek jobb ember. Mindössze elég önző ahhoz, hogy csak vele akarjak lenni, és fordítva. Nem különösebben rajongtam érte, ha pasikkal volt, pedig tudtam, hogy ő lenne az utolsó nő, akinek megfordul a fejében, hogy megcsaljon.
- Igen, tudom, hogy az. Hát csodálkozol? Láttad már mennyi? Néha csak bámulom és így gondolkozom rajta, hogyan boldogulsz ennyivel - nevettem el magam halkan,  mert hát mostam már meg neki, nem is egyszer, néha fésülésben is be szoktam segíteni és sok minden ez a haj, csak nem egyszerű eset. Ő meg közben csak kicsit ficánkolt jobbra-balra, mert ugye nehezen marad meg a seggén, nincs mit szégyellni ezen.
- Akkor jól gondoltam - jegyeztem meg elégedett mosollyal, a tekintetemet a plafonra függesztve pár pillanatra. Szerettem, hogy értékeli a kinézetemet is, azért az ilyesmi sem elhanyagolható. Most viszont éppen brekiket pakolt a hasamra, szóval nem kellett volna túlságosan belemerülni a szép vagy-szeretlek-szeretnélek témába.
Közölte, hogy nem vacsizott rendesen, mire megengedtem az irányába egy sötét pillantást. Nem ártott volna, persze, értem én, hogy ma volt jobb dolga is, de nem ezen van a hangsúly.
- Nyuszkó nem lenne egyszerűbb, ha inkább rendesen megvacsiznál? Értem, hogy a breki finom, de te is tudod, hogy nem pótol egy komplett étkezést - és tessék, itt vagyok, pont úgy hangzok, mint a nagyapám, aki az elején elkezdte magyarázni, hogyan, miként, merre a táplálkozással. Ez van, ha ex-sportolótól kérsz tanácsot. A puszira viszont felnevettem kicsit, miközben igyekeztem a békákat nem lerázni.
Elhasalva tovább pakolászta a békucokat, hogy aztán a buksiját a combomra pakolva nézzen rám, én pedig halvány mosollyal cirógattam meg az arcát. Kicsit azért összevontam a szemöldököm.
- Minden rendben, kicsilány?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693168#post693168][b]Maja Bojarska - 2017.07.30. 00:03[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Elég furcsa fejeket tudtam vágni, mikor magamban éppen próbáltam valamit elképzelni, ez most sem volt másként. Éppen élénken élt bennem a kép, ahogy már majdnem elérném a világ legjobb dolgát és képes lennék repülni, mikor a hajam fellázad és lassan bekebelez. A göndör fürtök lecsapnának a számra, a szemeimre és a nyakamra is bizonyosan, és még kitakarják az érzékszerveim, rám tekerednek, majd csendesen küldenek vissza a földre. Legalább nem hagynák, hogy elszálljak. Rövid karrier lenne.
- Neeem, még soooha, tudod se a tükröt se a fésűt nem láttuk még ezzel a szénahalommal - emeltem meg a hajamat kicsit, közben pedig megráztam a fejem sóhajtva. Túl sokat is látom, néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire imádom, amiért elviselem, vagy az elviselés közepette szerettem meg. De az, hogyan boldogulok vele remek kérdés, mert én magam se tudom. Jó segítségem szokott lenni, és néha tengernyi türelmem, már ha jó napom van és a hajamról van szó.
Csak meredtem inkább a békákra még magamban somolyogtam azon, hogy éppen megint megbeszéltük a nyilvánvalót, hogy neki nagyon szépek a kockái, én meg néha leragadok ott, hogy szépen nézegetem, vagy simizném. De nem szoktam csak úgy mindig tapizni, ezt már ügyesen elkerülöm, mikor éppen nem szabad.
- Ma úgy a legtöbb kimaradt, mert nem voltam éhes, vagy nem ízlett a kaja, bruh. Nem akartam kihagyni és ilyeneket enni, csak olyan izé volt a pocimba tudod, és nem ment le egy falat se… - próbáltam megmagyarázni. Igazából tényleg eléggé izgultam és lefoglalt ez az egész a kisbrekivel, olyan kis ideges-ingerült görcs költözött belém, ami nem nagyon hagyta, hogy bármi érdemi evést vezessek be ebéd óta. Az meg eleve csúszásban volt és csak egy kindertojás.
- Naa, maradj nyugton, ha lepotyiznak, kezdhetem előről - pillantottam rá valami mérgesebb arccal, amit szerintem életemben nem vágtam még jól senkire, de én megpróbáltam. De szépen lassan visszaigazgattam az elmozdultakat, aztán formába igazítva őket csak elfeküdtem és a combjára hajtottam a buksimat, miközben őt figyeltem a békatengeren túl. A kérdésre csak megrántottam a vállam elsőre, aztán bólogattam. Nem volt baj, csak olyan furcsán sikerült ez az egész este, amibe most belegondoltam és nem tudtam még, hogy ez mennyire jó. Neki gyógyulni kéne, nekem meg inkább aludni, mégsem ment egyik sem. Nekem folyamatosan pörögtek a fejemben a dolgok, ha akartam, ha nem.
- Szeretem, hogy ilyen vagy, tudod? Remélem, ha most, vagy máskor lesz egy kisbrekink, egy kisLewy brekink, akkor majd ő is pont ilyen lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693189#post693189][b]Lewy Bojarski - 2017.07.30. 04:14[/b][/url]

Csak az arckifejezéséből is el tudtam dönteni, hogy igen, most megint előtte van az egész jelenet és próbálja magát elképzelni, amint küzd a hajával. Vagy valami hasonló, lehetetlen, de nagyon Majás dolgot, a lényeg az, hogy az átlagembernek még véletlenül se jusson eszébe.
- Hát az meg is látszik - nevettem el magamat és ha nem azt ígértem volna, hogy nyugton maradok, akkor egész biztosan nyomtam volna egy puszit a homlokár, jelezve, hogy csak viccelek és nem kell rögtön véresen komolyan venni mindent.
A kockáim az életünk állandó részét képezték, mert hiába teltek a napok, az esetek nagy többségében csak egyre szebbek lettek. Mert ugye figyeltem a szinten tartáson. Én nem akartam olyan fura, szálkásra edzeni, csak ilyen kis formásra, hogy lehessen a kis szigeteken békákat tartani. Meeeeg úgy amúgy legyenek, de az részletkérdést.
- Jó, mondjuk így érthető, én sem eszem olyankor, amikor kavarog a gyomrom. Naga - grimaszoltam rosszallóan, mert ha én rosszul vagyok, általában nem csak a gyomrom kavarog, hanem reflexből indul minden felfelé, mintha muszáj lenne neki. Inkább bele se akartam gondolni, csak lehunytam a szemeim pár pillanatra.
Kicsit felnevettem, ami miatt a békucok majdnem lerázkódtak a helyükről, földrengést szimuláltam nekik, Maja meg csúnyán nézett rám, hogy most már maradjak nyugton, mert le fogom rázni a kis tapadókorongos kétéltűeket. Lebiggyesztettem az ajkam, miközben ő a katasztrófában károsult békák megsegítésére sietett. Iiiigazán nem akartam én senkit sem bántani. Ő a fejét a combomra hajtotta és onnan pillogott rám fel, azokkal a gyönyörű barna szemeivel, én pedig kissé aggódva kérdeztem meg, minden rendben van-e.
- Ilyen? Milyen? - egyértelműen kiült az arcomra a zavarodottság, mert ma azon kívül, hogy nem nőtt a rosszasági szintem, nem sok jót lehetett elmondani rólam. De aztán csak elmosolyodva simogattam finoman a buksiját, mert hát, az a ha olyan kis bizonytalan volt. - Én mindenképp szeretnék egy brekit, amennyiben ez lehetséges... Inkább a mikor a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693230#post693230][b]Maja Bojarska - 2017.07.30. 15:22[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ha-ha-ha-ha - ejtettem ki a szavakat szótagolva, ahogy mindegyiknél jobbra vagy balra billent a buksim, aztán összeráncolva a homlokom csóváltam meg a fejem. Bár egyébként abban nem téved, hogy ma tényleg nem láttuk a fésünket. Ez most szomorú, mert azt jelenti, hogy reggel nem kis harc lesz kibontani, márpedig iskolába is kéne menni, amihez fel kell kelni és öltözni. Egyik sem a szívem csücske, pláne nem együtt. De közben még jókat vigyorogtam az önálló életre kelt hajamon, egyből eszembe jutott a fodrászkodós kis kísérleti lény. Ő mindenkinek lenyírja a haját úgy, ahogy arra nem is tudja, hogy vágyik az ember. Egyszerre félnék magamra engedni és szeretném látni mit csinálna a buksimmal. Ahj, mint a normál fodrász, néha ahhoz is ilyen félelmekkel csücsikélek be, pedig Nóri már vagy öt éve a fodrászom, nem is értem.
- Na ugye, de majd kibírom reggelig, nem eszizem fel a hasadról őket. De azért az meg siethetne… - nevettem fel, mert igazából, ha eszem rendes vacsit, akkor is gyakran megesik, hogy a férjecske mellett az egyetlen motiváló erőm a felkerésre az evés. Rémes és elkeserítő, mert az első edzésen a héten mindig bűntudatom van utána.
Nem vagyok oda a természeti katasztrófákért, ez meg határozottan közel járt hozzá, ahogy mintha szikláról lökdösnék le a kis zöldiket, pottyantak le az oldalain. Az egyik a köldökébe csúszott, a másik meg gurult lefelé a combjáig. Szépen vagyunk, itt feloszlatja nekem az egész békaseregem, hát akkor ki fog vigyázni a kockákra, mikor nem vagyok vagy nem leszek? Felszedtem a leesetteket, aztán a rajta elkalandozottak után nyúlkáltam, majd adtam egy csókot a köldöke alá és inkább lecsuszizva a combjára borulva bámiztam fel rá.
- Cuki. Nem tudom, csak ilyen. Aki elviseli, ha békák csücsülnek rajta, vagy éppen ha körbenyalják a pofiját, meg azt is, ha rajzolnak rá és értékeli az új festett kaktuszunkat, meg egy kicsit engem is szeret. Ilyesmi… - rántottam meg a vállam, mintha tökre természetes lenne, pedig egyrészt szerintem én sem voltam soha százas és ez elég jól meglátszott mindenben, amit együtt csinálunk, másrészt pedig annak ellenére, hogy nem mondogatom, csak nevetek esetleg, ezek mind olyanok, amiket nagyon imádok benne. Most is morcisan aludhatna, nem kéne azzal törődjön, hogy én éppen mikkel árasztanám el a testét, mert nem tudok elpihenni.
- Szeretem a brekiket. Én is - vigyorodtam el a kézfejeim mögé rejtve kicsit az arcom, aztán felemelkedtem, hogy feljebb másszak négykézláb, majd átemelve rajta az egyik kezem, vigyáztam a békákra meg az oldalára is ügyesen, megtámaszkodtam. Fölé hajoltam, aztán a gyors puszi helyett hosszan tapasztottam össze az ajkainkat. Amúúúgy sem volt még meg az a bizonyos jóéjt puszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693312#post693312][b]Lewy Bojarski - 2017.07.31. 06:56[/b][/url]

Nem értékelte a hajára tett megjegyzésem, azt hiszem, pedig isten lássa lelkem, tényleg nem bántásnak szántam. Ha kellett, akkor ültem én ott nagy lelkesen és boncolgattam óvatosan a gyilkos kócokat elég hosszú ideig, más pasi ebben nem lett volna partner. De szerettem a barna loboncát is, szóval azt hiszem, ez nem volt eldöntendő kérdés.
- Hát, elég fura is lenne. Arról nem volt szó, hogy így kell aludnom. Ez a bosszúd, mert lehet, hogy lufi leszel? - kérdeztem, de remegett a hangom a visszafojtott nevetéstől, miközben próbáltam kétségbeesett arccal nézni a nőmre, igazából nem túl sok sikerrel.
A nevetés amúgy is a tabu-listára kellett volna kerüljön, mert ahogyan megremegtek tőle a kockák, a brekik a halálukba vetették magukat, menekültek, mint mikor földrengés van, Maja pedig nagyon csúnyán nézett rám érte cserébe. Már, amennyiben a nő erre valóban képes, ezt eddig senki nem bizonyította be nekem. Gyorsan rendezte a frog-army széthullott sorait, hogy aztán a fejét a combomra pakolva bámuljon fel rám, a kis zöldek háta felett. Nem teljesen értettem, hogy mit is ért az ilyen alatt és nem is féltem rákérdezni, szerintem nagyon kevés dolog van, amit ne tudnánk megbeszélni.
- Elviselem a békákat, bár hidegebb a lábuk, mint neked a nyáron, én is ugyanúgy körbe szoktam nyalni az arcod és a rajzolást sem bánom. És mi az, hogy "egy picit engem is szeret"? Ez ilyen huszadrangú? És én nem picit szeretlek, te is tudod... - vontam össze a szemöldökömet az utolsónál, mert hát, nem különösebben rajongtam a kupac trágyára emlékeztető önbecsüléséért, de változtatni nem hagyott rajta, szóval... Még azt is megemlítettem, hogy én esetleg ténylegesen szeretnék egy brekit, amire elég furcsi arcot vágott, de aztán elvigyorodott és közölte, hogy ő is. Le sem vettem róla a pillantásom, ahogy közelebb csúszott, majd fölém támaszkodva simultak az ajkai az enyémre, én pedig viszonoztam, lágyan a hajába túrva. Kis kócos.
- Próbára teszed a békáim - nem bírtam ki, gyakorlatilag az ajkai közé súgtam, mielőtt még megnyaltam volna finoman az alsó ajkát, majd megcirógattam az arcát, halk kuncogással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693439#post693439][b]Maja Bojarska - 2017.07.31. 21:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Erősen ráztam a buksim, mert nem volt itt szó semmiféle bosszúról. Az, hogy a gólyánk útra kelt, nem csak rajta múlt, másfelől meg, nem hiszem, hogy bármi ilyen szándékos dolog kitalálásában jeleskednék. Azért elvigyorodtam végül és összefontam kicsit magam előtt a karjaim.
- Talán zavarnak az új lakótársaid? Most, ha nem tudnám, hogy fáj még én is rád feküdnék, hogy ne is tudj mozdulni! Tuti Volt is bírná a kicsi a rakást - vigyorogtam rá, hogy aztán még kicsit pakoljam a csipetcsapatot jobbra is és balra is. Össze-vissza remegtette a kockákat, a brekiim meg lassan lettek öngyilkosok, mehettem, mint a mentőcsapat romot eltakarítani. Közben igyekeztem észrevétlenül még egy békát meghamizni a pocijáról, és csak aztán hagytam őket szépen és nyugalomban elfekve.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. Ebből mindből tudom, hogy mennyire szeretsz, ettől még nem kezdtem volna ezzel, a nagy dolgokat sosem kérem csak úgy, nem is szoktam… - nagyjából sehogy. Nem akartam megint butának tűnni, tudom, hogy néha nem ugyanazt gondoljuk, és hogy lehet kicsit jobban elhihetném, amim van, az már az enyém, nem másé és tényleg mennyire jó dolgom van. Akkor is ha nem nagyon, de picit még mindig ott vannak azok az örök mumusok. - Nagyon szeretlek, meg tudom, hogy te is engem, ezért lehetne kis breki a pocimban is.
Mondtam végül kicsit halkabban még feltápászkodtam és közelebb másztam, hogy egy csókkal foglaljam le kis ideig. A megjegyzésére kicsit bandzsán meredtem rá fölötte hajolva, aztán igyekezve nem lefejelni őt néztem magunk közt lefelé, aztán pedig vissza rá vigyorogva.
- Nem értem mire gondolsz - hajoltam közelebb, hogy összeérintsem a nóziinkat, aztán kisvártatva visszafordultam simán mellé, hogy oldalt fekve, a kezemmel megtámasztva a fejem nézzek rá. Két ujjammal lassan sétáltam vissza a kockákra még egy brekiért, de ez már tééényleg az utolsó, aztán mikor kivégeztem szegényt a hátamra fordultam én is, úgy bámultam a csillagosságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693471#post693471][b]Lewy Bojarski - 2017.07.31. 23:19[/b][/url]

A máskor meglehetősen csábító jövőkép kissé fájdalmasnak és nem túl biztonságosnak tűnt, ahogyan az asszonyka felvázolta, ez pedig elég elkeserítő. Mert ugye ki akar halkan recsegő csontokkal nyökögni, míg egy rakás béka préselődik közé, meg a párja közé, a naggyerek meg a hátukon ugrál? Bizarr.
- Nagyon édes elgondolás, de lehetne máskor, asszonyka? Most nem érzem magam elég fittnek és fiatalosnak. Amúgy is összeragadnánk a brekiktől - azzal jelentőségteljesen a hasamon pihenő cukorpárákra pillantottam. Sose magyaráznánk ki a dolgot, ha ez egyszer nyilvánosság elé kerülne, azt hiszem. Vannak tipikusan azok az esetek, amiket jobb a négy fal között tartani.
Maja úgy próbált meg még egy békát elkacsmarni, hogy ne is vegyem észre, ő egyértelműen csak takarít, szóval én meg igyekeztem úgy tenni, mint aki észre sem veszi a dolgot. Legalább vitt be valamennyi kalóriát.
- Igen, tudom, hogy sosem kérsz nagy dolgokat, azok valahogy mindig nekem jönnek fel a fejemben - bólogattam aprókat, jelezve, hogy értem én a gondot. Mert hát, sokat azt hitték, hogy csak a bankkártyám, meg annak a kellemes krrr hangja miatt van velem. Eleinte, legalábbis. Csak sikerült a brekis témánál kilyukadni megint és csak azért nem nyomtam puszit a pocijára, mert akkor minden béka meghal, ő meg mérges lesz rám. Nem éri meg.
Aztán ő fölém hajolt és megcsókolt, én pedig viszonoztam, hogy utána csendes felháborodással adjam a tudtára, mennyire veszélyezteti a brekik éppségét.
- Ééééén sem. Nem akartam felülni és az ölembe húzni, hogy a brekik teszteljék a gravitációt. Sose - ráncoltam össze az orrom is kommentárként, majd figyelemmel kísértem, ahogy beharapja a brekit és a plafont kezdte bámulni. - Megérte ez a szoba. Szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693506#post693506][b]Maja Bojarska - 2017.08.01. 11:55[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Látványos elszomorodással vettem tudomásul az ellenérzéseit, de persze már én is beláttam, hogy ez így nem menne túl jól. Ettől még tagadhatatlanul tetszene a dolog, furaságokat tudok értékelni azt hiszem. Végül csak oldalra billentettem a buksim és látványosan kopogtam az ujjammal az ajkaimon, mintha új időpont után néznék, de végül csak megrántottam a vállam. Annyira azért nem volt fontos, hogy máskor is kirakózzak rajta a békákkal.
- Akkor most öreg vagy és hátfájós? Semmi hirtelen mozdulat, emelgetés és hasonlók?
Valahogy nem tudtam elképzelni ezeket róla, nem úgy ismerem, mint aki képes lemondani valamiről, amit éppen meg akar csinálni, de most azért nem volt valami rendben, amit nagyon sajnáltam, leginkább azt, hogy nagyon segíteni a dolgon nem tudtam. Szerettem volna, de hogy? Inkább csak elnyünnyögtem, hogy nem úgy értem a kicsit szeretni, még akkor is, ha lehet, úgy is hangzik tőlem mindig és rendben is lettünk vele.
- Nagy dolgok vannak a fejedben? Mert mit szeretnél, Szívecske?
Komolyan felütötte bennem a kíváncsiság magát így érdeklődve pilláztam rá. Sikerült azt is kifejtenem nagyon okos gondolatmenettel, minek is az eredménye a mai kis brekiohana-bemutató. Emellé meg járt a puszi is ugye, amihez nem voltam rest közelebb mászni és fölé kerülni nevetgélve. Sajnáltam volna azt, ha most az én lelkemen szárad a békuk sorsa így nem is húztam sokáig a dolgot, pedig jól elvoltam ott a pofijába mászva.
- Látod, nem is szeretted volna, így nem is értem… - ráztam meg szomorkásan a buksim. Amúgy is, ő csak ne csináljon ilyeneket, pihennie kéne gondolom, így hamar el is iszkoltam a dologból, bár mostanra már eléggé feltűnt, hogy vagy sok volt ma a cukor, vagy nem emlékszem rá de a nap folyamán kialudtam a nyolc órám. Elég sokat ficeregtem és pattogtam az este folyamán, nem volt szándékos mondjuk. Inkább csak a lábikóim mozgatva tánciztam fekve bámulva a világító kis foltokat, az egyiken elidőztem még ki is szélesedett a mosolyom, aztán mikor ő is megjegyezte, hogy ez milyen jó felé fordultam a buksimmal. Megfogtam a mellettem lévő karját és magamra húzva összefűztem az ujjainkat, ha hagyta, aztán csak bámultam őt. - Szeretnéd, ha eltüntetném őket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=693513#post693513][b]Lewy Bojarski - 2017.08.01. 13:49[/b][/url]

Látványosan elszomorodott, mire szomorkás mosollyal megsimogattam az arcát lágyan. Nem azért mondtam, hogy kiakasszam, egész egyszerűen nem álltam a helyzet magaslatán annyira, hogy itt most ugráljak meg emelgessem a nőt. Őt figyeltem, de aztán az első kérdésére kitört belőlem a nevetés, közvetlenül az után, hogy instrukciókat adtam neki arra, hogy mit csináljon.
- Nem, semmi - ráztam meg a fejemet rosszallóan. De ahelyett, hogy nyünnyögni kezdtem volna én is, inkább megsimogattam az arcát kicsit ismét, majd bólogattam. Mert ugye nekem mindig nagy dolgok jártak a fejemben, nem csak most, máskor is. Most is volt egy-két elképzelésem, de előbb el kellett mennünk a Hillier tóhoz. Persze, nem terveztem lelőni előtte a poént.
- Igen, vannak nagy terveim, de te is tudod, hogy a legjobbon már túl vagyok. Elvettelek - rántottam egyet a vállamon, nevetve. Ez nagyon nyálasan hangzott, de közben közelebb mászott és kaptam még puszit is. Már megérte fent maradni emiatt.
Közölte, hogy nem is szerettem volna, mire lebiggyesztettem az ajkaim, egészen picit sértett arcot vágtam.
- De én akartam volna, de tele vagyok békákkal és még öreg és hátfájós is vagyok - sóhajtottam színpadiasan. Néztük a plafont egy darabig, amit megjegyeztem, hogy elég szép, ő meg felém fordította a buksiját. Az ujjait az enyémek közé fűzte, én meg halvány mosollyal bámultam tovább a plafont, néha rásandítva. - A csillagokat, vagy a békákat? Nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=694522#post694522][b]Maja Bojarska - 2017.08.06. 20:23[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem kezdtem megszokni, hogy bármennyire szeretnék vele lépést tartani, néha még mindig messze álltam attól, hogy képben legyek. Talán levesebbet kéne butaságokon fennakadnom, vagy csak egy kicsit többet kéne várjak, mielőtt bármi kiül a pofimra. Mindig elgondolkodom ezeken aztán nem lesz belőle semmi, mi meg itt ülünk ahogy most és attól, hogy valamin értetlenkedek, azon ő se tud csak úgy mosolyogni. De azért annak örültem, hogy legalább nem volt semmi baj.
Jobb volt azzal foglalkozni, hogy milyen nagy terveket ölelget itt érdekelt is, mint úgy minden, meg azért már egész kíváncsi lettem, miről is maradtam le Mondjuk a kisbékáról is lemaradunk tutira, ha ez a mai nap nem így alakul, szóval én támogatom, hogy ne rám bízzuk ezeket. Most szegényke hogy közölné, hogy ott van, ha nincs Anne a bogárral, amit a fülembe tett. Neeem olyat, csak na.
- Iiigen, az már megvolt bizony és a legjobb dolog is a világon - vigyorogtam rá a puszi után majd mellé fészkeltem magam. Még kifejtettem, hogy nem értem a problémáit, pedig azért sejtettem, ő sértetten rám nézett én meg csak felnevettem, pedig nem akartam, tényleg. Bólintottam párat a problémái felsorolásainál, merthát valósak voltak nagyon is. Egy ideig szemeztem a kis zöld cukrokkal, majd rá is néztem, hogy mi is legyen.
- Naaaa, ne bántsd a csillagokat, azokat nagyon szeretem ott, ahol vannak. A békákra gondoltam, de ha velük akarsz aludni, nem bizergálom, csak még őt… - azzal elvettem a kör közepéről a brekust még végignyaltam az arcélét nevetve, aztán megettem, a kezemmel elengedtem az övét, hogy megkeressem a zacsit, amiből kiszedtem őket, de azt hiszem ráfeküdtem. Kisebb mozgolódás után viszont meglett, így inkább elpakolgattam.
- Aludj ám nyugodtan, majd én is fogok, ha összepakoltam - vagyis reméltem, parancsszóra sajnos kelni sem tudok, fordítva se megy. Odahajoltam hozzá, hogy aztán megcsókoljam, majd egy szeretleket mormogjak a szájába mielőtt még a békák a haribos tasakban végeznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=695316#post695316][b]Lewy Bojarski - 2017.08.09. 20:03[/b][/url]

A tervek olyasmik voltak, amit csak az utolsó pillanatban szoktam közölni Majával, legalábbis, ha éppen meglepetésekről szokott szó lenni. Azokat meg más pasikhoz képest szerintem kifejezetten sokat szoktam tartogatni. Bár az is lehet, hogy csak a én gondoltam így, jó kérdés.
Közölte, hogy a legjobb dolog a világon már ki van pipálva, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, az egyik szemöldökömet is felvontam, kérdőn pillantva rá.
- A legjobb? Már micsoda? - érdeklődtem kissé értetlenül, de összességében csak kicsit lassú voltam agyilag, a gyógyszer kezdett beütni, a gondolataim nem akartak velem egy ütemben mozdulni. Ő közben mellém csüccsent, én meg apró puszit nyomtam a hajába, mielőtt még tényleg elnyomna az a bizonyos álom. A sértett arcról nem tudtam lemondani, ő meg kinevetett, mire még inkább sértett és nyünnyögős fejet vágtam.
- Én is szeretem őket, nagyon szépre lettek megcsinálva. Nagyon édesek, de azt hiszem, hogy nem szeretnék velük aludni. Ragadós brekkencsek... - kuncogtam fel halkan, majd arcon nyalt, én meg elnevette magamat. Ez alapvetően megint valami undi volt. Szóval hagytam, hogy elpakolgassa a kis békucokat, meg én is segítettem neki, hogy a cukorlények hazamehessenek.
- De nem vagyok ám fáradt... - ráztam meg a fejem kissé, de elnyomtam egy ásítást. Lelkileg nem voltam fáradt, csak a trutty, amit megittam, kissé eltompított. A csókot lelkesen viszonoztam, elmosolyodva, mikor közölte, hogy szeret. Lágyan végigsimítottam az arcán, a szemébe nézve, majd halványan elmosolyodtam. - Én is, életke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=695577#post695577][b]Maja Bojarska - 2017.08.10. 01:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Pár pillanatig nem nagyon értettem, hogy mi rosszat is mondhattam, picit meg is ijedtem. Mondjuk átgondolva semmi nem volt még az aggodalmaim ellenére sem, ami ilyenre késztethette, így a kérdésig kicsit megszeppenve néztem. Aztán azt meg nem értettem, mi nem egyértelmű. Lehet tényleg aludnunk kellene, kezdtem ráébredni erre is.
- Az, hogy vagy nekem. Te - mutattam rá, miközben megnyomtam a nózija hegyét, hogy aztán végigsimítsak az arcán a mellkasáig levezetve a kezem, ahonnan azt a bizonyos békust is leloptam míg megtárgyaltuk a csillagokat meg a békákat. Tény, hogy mikor először bejöttem ide, akkor is ugyan ezt a rajongást éreztem a szoba iránt, még mindig annyira szép, sőt, csodálatos és néha alig hiszem el. A kis zöldek helyzete viszont sajnos nem ilyen rózsás, ezt érzékelve lassan ki is menekítettem őket vissza a zacsiba néha Lewcsire pillogva szépen, hogy már szundizik-e, vagy még azért itt van.
- Most biztos mindegyikük szomorú lesz. A kis Lewy, a kicsi Volt, a mini Maja is, az egész ohana, akik nemrég még az asztalon pihiztek. Szööörnyű.
Ahogy szedegettem még látványosan szomorkodtam is egy kört a szavaim mellé, de aztán azzal a csókkal elillant minden ilyen. Még lehunyt szemmel vigyorodtam el a válaszára, aztán csak a vállába fúrtam a pofim a zacsit szorongatva. Szeretem az illatát, meg mikor csak úgy hozzá lehet bújni. Pont ezért kicsit nehézkesen ugyan, de oldalra evickéltem és a kis szekrényre pakoltam a békákat, térjenek csak ott nyugovóra. Közelebb csusszantam a pólóm megigazgatva, majd a kezét átkarolva húzódtam oda oldalról nézegetve őt.
- Ugye már nem aggódsz miattam? - Még mindig mosolyogtam és töretlenül próbáltam ezt tartani is, hiszen ma már nem akartam semmitől rosszabb kedvet, hiszen ennek jó napnak kellene lennie azt hiszem. De azért eleget merült fel már, hogy nem akar semmit erőltetni és ennek társai. Szerintem már bennem tényleg csak a bizonytalanság, igaz-e és ez nem engedte, hogy az izgalom egészen a jóba forduljon, nem voltam biztos benne, hogy tényleg elhitte nekem. De tudja, tudnia kell, hogy én is örülök és ez így van rendben. - Aludjunk, Nyuszó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=696419#post696419][b]Lewy Bojarski - 2017.08.16. 01:35[/b][/url]

Azt hiszem, hogy erre a válaszra számítanom kellett volna, de valahogy aztán mégis kimaradt a repertoárból. Az, hogy nekem ő volt a legpozitívabb élmény, ami az életembe csöppent, egyértelmű. De ugye a múltamat ismerve, visszafelé ez általában nem igazán így szokott lenni. Kicsit nyünnyögős is voltam a válaszra, aprókat bólintva, miközben a kezét figyeltem, ami lassan lecsúszott a mellkasomig.
- Nem akartam a lelkükbe gázolni, de nincs melléjük rajz, hogy az hol van - biggyesztettem le az ajkamat pár pillanatra, laposakat pislogva, ahogyan figyeltem, amint az asszony lekapkodja a brekiket és visszarakja a zacskóba. Azt hiszem, hogy erre elég sokan azt mondanák, hogy milyen fúj már, mert ugye, már az is bunkóság, ha a zacskóból kivéve adod oda valakinek a cukit. Nem még, ha kiderül, hogy már az összes érintkezett valakinek a hasával.
Ugyan a vállamba fúrta a pofiját pár pillanatra, de aztán megint csak elhajolt, én pedig elégedetlen morranással tudattam, hogy ez nem olyasmi volt, aminek örülök.
- Hm? Tudod, hogy mindig aggódok miattad, ez nem ezen múlik. De... ha arra gondolsz, hogy akarod-e, nem, amiatt épp nem - közöltem elnyomva egy ásítást. Nem hazudhattam, hogy minden rendben és happység, mert az egyik apró része a lelkemnek mindig azon kattogott, hogy lesz-e valaha olyan, hogy egyszer végre minden rendben van. Megengedtem azért egy fáradt, de őszinte mosolyt felé, kissé összeborzolva a haját, mert nem akartam, hogy ezen kattogjon. - Nem akarok, de a szervezetem bef.ckolt, azt hiszem ezek a gyogyik nem nekem valók... Jó éjt, Schatz.
Azzal az oldalamra nyüglődtem magamat és a kezem a dereka köré fonva húztam közelebb. Körülbelül két perc tellett el, mielőtt ténylegesen elaludtam volna.