A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=586894#post586894][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.04.15. 00:41[/b][/url]

Csupán egy csendes helyet keres, ahol nyugodtan rajzolgathat. Ezt a szobát úgy két napja fedezte fel. Tökéletesek a fényviszonyok, nem túl élénkek a színek, még a zene is kellemes, így teljesen természetesnek tűnik, hogy most is ide térjen be. Kincseit - egy agyonhasznált rajzfüzetet, egy vastag könyvet és néhány ceruzát meg egy pennát - mellkasához szorítva siet fel a lépcsőn, arcán félmosollyal, abban a reményben, hogy itt legalább egyedül lehet és nem akar senki belenézni a munkáiba. A társalgóban már azon volt, hogy menten elátkozza azt a roppant kedves iskolatársat, aki állandóan bele akart nézni a rajzaiba. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amikor eléri az ajtót, ami mögött a szoba rejtőzik, majd be is nyit, becsukja az ajtót, aztán meg is bánja nyomban, hogy azzal a lendülettel, amivel belépett, nem fordult vissza azonnal a folyosóra. Az egész szoba rózsaszín. Odin fél szemére, hát ki bírja ki ezt az intenzív színt anélkül, hogy ki akarna ugrani az ablakon? A válasz természetesen ott van az orra előtt, pontosabban ott ül és a körmét reszelgeti. Igaz, neki ez attól kezdve, hogy egy lánnyal találta szembe magát, igazán jelentéktelen részlet már. Tulajdonát szorosabban szorítja kicsit és megpróbál szavakat találni, hogy illedelmes legyen, végtére is arra nevelték.
- Öhm... szia - köszön, és kiszemeli közben az ablakhoz legközelebb eső ülőalkalmatosságok egyikét.
- Zavarna, ha rajzolnék... ott, az ablak mellett? - mutat a kiszemelt helyre. Valahogy túléli ezt a sok rózsaszínt, és talán a lányt amúgy is kellőképpen lefoglalja, amit éppen nagyon művel, hogy ne akarjon mindenáron belenézni a munkáiba. Meg aztán, ha belenéz is, nem olyannak tűnik, mint akire rájön a röhögőgörcs, hogy mi a fenéért rajzol ékszereket. Már csak azt kell túlélnie, hogy ne mondjon hülyeségeket nagyon, ha a másik hozzászól. Már persze, amennyiben nem zavar. Addig is, amíg választ kap, álldogál ott türelmesen egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, mert attól majd valami is jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=588802#post588802][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.04.22. 14:08[/b][/url]

Amióta itt tanul, rájött, hogy ebben az iskolában legalább kétszer annyi lány van, mint fiú, ha nem háromszor annyi, márpedig az extra szívás az a dologban, hogy folyton belebotlik egy-kettőbe. Sőt, az még hagyján, mert a folyosón mégsem lehet elkerülni őket, nemhogy órán, de a többség még ismerkedni is akar, ilyenkor pedig agyában felcseng egy elkeseredett és hangon "miért". Nem boldogítja a tudat, hogy lehetősége lenne szétidegeskedni magát, miközben megpróbál nem összevissza beszélni, nem sok sikerrel. Azt se érti másrészt, hogy a fenébe lett ennyire béna, mert még ő is annak érzi. Kezdi befészkelni magát agyába a gondolat, hogy van rosszabb a sötétségnél, amitől teljesen ismeretlen helyen még pánikrohamot is képes kapni, és az a valami nem más, mint ha még ahhoz a bizonyos félelmetes sötéthez a lányokat is hozzávesszük. Na mindegy, itt legalább világos van, csak túléli. Félszegen ácsorog addig is az ajtó közelében, amíg a lány felé fordul leintve az önműködő reszelőt. Jézi? Értetlenül pillogtat a szóra, mert ezt se érti, de inkább nem kérdez vissza. Biztos olyasmi, mint amikor ő valami tipikusan skandinávról hadovál.
- Bocsánat, én nem... nem akartam - nyögi ki inkább válaszul a rosszalló kijelentésre, még ha mosoly is társul hozzá. Egész összezavarónak érzi a lányt éppenséggel, de semmi baj. Majd most nagyon bátor lesz, mint ahogy azt egy eridonoshoz illik, és igenis marad. Csak nem eszik meg. Az elhatározásból aztán mégiscsak egy nem túl határozott kérdés születik, feltehetőleg azt a benyomást keltve - hozzátesszük, meglehetősen jogos, ha valaki észrevételezi a dolgot -, hogy ő inkább félénk, semmint bátor. Nem is érti, mit látnak benne, hiszen állítólag ebből adódóan az aurája se valami nagyon vonzó, hogy karizmáról ne is beszéljünk, mert azzal nem is említhetőek egy napon. Még szerinte sem.
- Ühm... akkor én most... - jelenti ki az ablak felé mutatva, és még egy lépést is tesz, de a lány természetesen másként gondolja, akármit is gondol éppen. Kifújja a bent tartott levegőt, vállát előre görbítve kicsit, és még mindig ölelgeti a könyv, füzet és ceruzák hármasát, mintha legalább a plüssmackó lenne, ami aztán megharcol a hétfejűvel. Oké, kézfogás. Ebbe még senki nem halt bele. Bár ki tudja, talán a Borgiákkal kezet fogni mégse volt életbiztosítás, de a kósza gondolat úgy tűnik el a többi között, mint ahogy jött, és máris lefoglalja a szorongás.
- Ö, Mimi, oké...és izé... Ragnar... vagy Erik. Mármint Ragnar Erik, de lehet választani - szedi össze magát bemutatkozás címszó alatt, remélve, hogy az izét nem vette úgy a lány, mint egyet a választható opciók közül, mert saját megítélése szerint úgy is hangozhatott elsőre. Legszívesebben homlokon csapná magát, vagy még inkább verné kicsit fejét a falba, hátha attól kevésbé lesz olyan szánalmas mint amilyennek magát érzi, de az meg hogy nézne már ki.
- Szép a hajad - állapítja meg végül, amint megpróbál kipréselni magából valami értelmeset, de a másik opció meg mégiscsak az lett volna, hogy "tudtad, hogy a rózsaszín egyike a kevés színnek, amit Homérosz megemlít az Odüsszeiában?".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=591630#post591630][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.05.04. 00:07[/b][/url]

Igazán zavarban van, azt se tudja, mit is mondjon. Kezdetnek kissé akadozva kér bocsánatot, de azért jól nevelt aranyvérű módjára igenis megteszi, ha már egyszer megzavarta a másikat, még ha szerinte a körömreszelés azért nem igényel kifejezetten sok koncentrálást. Hangosan ezt azonban már nem jegyezné meg, hiszen a végén még megsértené vele a másikat, hogy leminősíti itt a fontos elfoglaltságot, amire éppen a lány az idejét szánta. Közben megszülető elhatározása ellenére, hogy bátor lesz, mégsem sikerül sokkal összeszedettebben a bemutatkozása sem. Eredményképpen aztán elkezd arca is kipirulni, egyelőre rózsaszínes árnyalatig jutva, de ha Mimi sokáig kínozza, akkor lehet az még olyan vörös is, mint az Eridon címerében használt árnyalat. Ebben legalább biztosan beillik a pirosakhoz, már ha ez is kritérium a ház megválasztása esetén. Elmosolyodik inkább a választást hallva. Itt valamiért mindenki az Eriket választja, noha ő a Ragnarhoz szokott még Svédországban, csak hát éppen nem a legkönnyebb kiejteni, ha az ember nincsen szokva ahhoz az orrhanghoz a közepén. Sebaj, majd megszokja a középső nevét is, abból mégse lesz se Ragacs, se Ragu, se semmi hasonlóan csodálatos becenév. Nem szereti ilyen vonatkozásban a magyar nyelv adta kreatív lehetőségeket, de tenni se tud ellene, inkább csak a dolgait szorongatja tovább, és kiböki az első eszébe jutó normális gondolatot. A válaszon meglepődik kissé, egy pillanatig elkerekedő szemmel pislogva a lányra, de végtére is miért ne tudna a másik a hajvégápolás titkairól, hiszen most állapította meg róla, hogy szép a haja. Tényleg szép Mimi haja, és Erikünk gyomrában a trappoló sróforrú valahogy elkezd megnyugodni, mert lehet, hogy a lánynak mindene a szépségápolás meg a divat - alaposabb ránézés után inkább biztos, hogy az a mindene -, de ez azt is jelenti, hogy vajmi kevés az esélye, hogy itt és most körbe fogja röhögni őt azért, hogy igenis vannak elképzelései ezt illetően is.
- Argánolaj - vágja is rá azonnal a választ, felcsillanó szemekkel. Ilyen hosszú hajjal mégiscsak alap, hogy figyel arra is, hogy ne flangáljon töredezett hajvégekkel. Az annyira ronda. Le is ül aztán a legközelebbi ülőalkalmatosságra egyelőre, ha már ez a téma kerül terítékre. Erről mégse fog marhaságokat beszélni.
- Vagyis általában argánolajjal szoktam, de a méz is sokat tud segíteni rajta. Te mivel ápolod? Tényleg nagyon szép a hajad - ismétli el még egyszer iménti megállapítását, mert azért ez a hajvégápolási titokcsere valami olyasmi, amire egy egész barátságot is lehetne alapozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=594436#post594436][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.05.16. 18:20[/b][/url]

Talán elkönyvelhetné kisebb csodának is, hogy bár feltehetőleg bizonyos érdeklődési köreik nagyon nem egyeznek, ez azért mégiscsak határozottan közösnek tűnik. Mégiscsak olyan széles mosolyt villant rá a lány egyetlen szó hatására, na meg szépet, hogy fogkrémet is lehetne reklámozni vele. Előítéletes lenni mondjuk nem akar, de van az a megérzése - márpedig egy Hækdaelir mindig hallgat a megérzéseire, ezt belenevelték izlandi rokonai -, hogy a könyvek terén legfeljebb az ékszerekről szólók érdekelnék a másikat, azokból is azon becses tulajdonai, amelyeknek a lapjai tele vannak képekkel és nem a mágikus ékszerek készítésének és hatásainak egészen tudományos taglalásai. Természetesen, ettől érheti még meglepetés, nem ez lenne az első alkalom, végtére is ő még csak nem is jóstehetség, csupán erősen bizonytalan megérzésekre tud hagyatkozni. Megjósolhatja reggelente esetleg, hogy ma vagy fog esni, vagy nem. Ettől persze teljes lelki nyugalommal mond jóslatot bárkinek, noha időnként ezzel is csak rontani szokta felmenői hírnevét, végtére is melyik jósnak szokása ötven százalékos tévedési aránnyal dolgozni. Még jó, hogy olyankor azért igyekszik annyira ködösen fogalmazni, amennyire csak bír, abban a reményben, hogy hiszékeny alanyai talán belelátnak valamit mégis az elhangzottakba. Ebben a percben azonban nagyon is precíz, ami a megfogalmazást illeti, szépségápolásról mégse beszélünk úgy, hogy hát esetleg, talán, hogyha, de lehet, hogy mégis... vagy mégse. Nem, ez nagyon is pontos megfogalmazásokat igényel és lényegre törőt, mert nincs azon mit ködösíteni, hogy a hajvégápolásra az argánolaj tökéletes megoldás. Ráadásul a témától még a zavara is elkezd megszűnni, hiszen erről pontosan tudja, hogy nem fog zagyválni, úgyhogy még a görcsös görnyedésre való hajlama is elkezd megszűnni és mindjárt látni lehet, milyen szép magasra nőtt tulajdonképpen.
- Hát... ennyi hajjal elég ronda lenne a töredezett hajvég. Valahogy nézzen már ki - piszkálja meg hosszú szőke tincsei egyikét némileg büszkén is, hogy igen, ő aztán gondol még erre is, hiába mondják, hogy a hímnemű egyedek milyen hanyagok tudnak lenni. Érdeklődve hallgatja aztán a lány válaszát, hümmög is rá elgondolkodva kicsit, mielőtt megszólalna.
- Azt hiszem, hallottam valamit róla, de beérem a természetes alapanyagokkal. A nagynénémnek tök jó receptjei vannak mindenre - válaszolja széles mosollyal. Nem is csoda, hogy ő Krisztina kedvence, hiszen olyan jól el lehet beszélgetni vele is ilyen témákról, hogy csak na. Meg se tudja fogalmazni rendesen, hogy azért mennyire örül, hogy most a nagynénje gyakorlatilag egy kőhajításnyira lakik, nem néhány országgal odébb. Közben lassan még a dolgait is a térdére helyezi, nem érzi szükségét már annak, hogy védekezőn szorongassa, aztán meg éppen a kérdést megelőzően kezdi piszkálni a könyv borítóját, mielőtt még felütné azt. Na, mindjárt kiderül, hogy vajon az ékszerek is befutó téma-e, mert mégiscsak azokkal foglalkozik főprofilban, hátha valakinek mesélni is tudna róluk.
- Ékszereket rajzolok. Tervezek, egész pontosan. Majd szeretnék mágikus ékszereket készíteni a jövőben, ha sikerül, bár ereklyekutatás után lehet, hogy még Pécsen is el kellene végezni hozzá képzést vagy legalább keresni egy ékszerészt, aki felvesz tanoncnak, amíg kitanulom a szakmát - válaszolja egész lelkesen lapozgatva közben a könyvben, ami tele van szebbnél szebb ékszerek képeivel és rajzaival. Mágikus ereklyék gyűjteménye teljes leírással, de ez már csak mellékes információ, főleg, hogy menten a lány orra elé tartja a könyvet egy egész sor képpel.
- Nézd, de szépek - teszi hozzá aztán máris széles mosollyal. - Na és te mit tanulsz? Művészetek? - érdeklődik is azért, hogy ne legyen olyan egyoldalú ez az egész beszélgetés, mégsem sajátíthatja ki magának a szólás jogát, nem lenne szép.