31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 21. 21:33 | Link

Ruucska

Péntek van, és mára vége az óráimnak. A dupla bűbájtan kicsit megviselt. Az Invito egyelőre nem sikerül egyáltalán. A ceruza, amin kísérleteztem, meg sem moccant, pedig az nem egy nehéz tárgy. Aileennek persze simán ment, ő már tavaly is tudta ezt a varázslatot. Még jó, mert így legalább tudott nekem segíteni. Nem, mintha ettől jobban sikerült volna, de jó érzés, ha az ember nem egyedül vacakol vele. Kicsit ködösek erről az emlékeim, de az is lehet, hogy elvicceltem a dolgot már a második órán... talán azért nem ment a bűbáj olyan profin, mert Lint röhögtettem az óra nagy részében... hmmm... á, biztos nem - vigyorgok magamban.
A nyugati második emeletéről lejutok az elsőre, és innen már csak egy rejtett folyosó a keleti szárny. A Vigadófreskó folyosóján át vezet az utam. Vagy legalábbis mindenki így hívja ezt a helyet, mivel az egészet faltól a plafonig egy (vagy több? szerintem az egyik végén azt sem tudják, mit csinálnak a másikon) hatalmas parti festménye borítja. Mármint afféle... korabeli parti, de parti. Isznak, mint a gödény, a részegebbek pajzán vicceket harsognak az asztal túloldalára, mindenki eszméletlen jól érzi magát.
Sosem foglalkoztam nagyon ezekkel a képekkel, mondván semmi új nincs rajtuk: ha látom egy szegletét, látom az egészet.
De ma úgyis sok az időm, semmi tanulnivalóm nincs a jövő hétre, ha csak az Invitot gyakorolni nem. Lassabban haladok a folyosón és jól megnézem magamnak, mik történnek a freskón. Egy puccos magenta ruhás nő kidőlt az asztalon, lol.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 22:10 | Link

Alexci

Péntek van, péntek van, ki ki nyugalomban. Ki ki meg nem. Egyeseknek még ilyenkor is könyvvel az orrukban kell járkálni, mert holnapra meg kell írjon egy esszét az első repülési élményéről.... ami borzasztó volt, de istenem, meg kell írnia, nincs mese. Kifejtheti majd, hogyan szerezte be az első lábszárcsont-törését. Már a gondolattól is fájdalmasan nyög fel, nem hogy majd a leírásától. Na mindegy, ebbe, mármint az írásba belehalni nem fog. Most inkább a Matildától kikölcsönzött „Kviddics évszázadai” című művet bújja és közben persze nem is nézi, merre viszi a lába. Így történhet, hogy rögtön az első útjába akadó lépcsőben megbotlik és lebucskázik a lépcsőfordulóig, ott aztán jól nekivágja a fejét a falnak. Jó pár percig csak nyögdécsel és jajgat. Nem valami vidám dolog a kobakunkat ide-oda beverdesni, de hát ha az az illetlen fal nem volt hajlandó arrébb ugrani...
Végül felszedelőzködik úgy ahogy, leporolja a ruháját és összeszedi a mázsás hátizsákját (azzal járkál az épületben a tonnányi könyve miatt), nagynehezen felsegíti magának a hátára, s megint nekiveselkedik a könyvének, mely majdnem kinyírta az előbb. Azért a könyökét is jól beverte s lehorzsolta, csak még nem érzi.
Akárhogyan is, egy adott ponton ő is eljut erre a bizonyos folyosószakaszra, ahol nagyon vidám és nagyon hangos alakok mulatoznak a jelek szerint. Egy máris beleköt leányunkba.
-Eszem a csöpp szád, jer’ csak közelebb, hadd fogom még a feneked, te lyány!- vihogja az egyik részeg nagy torokkal, ő meg erre riadtan pislog fel rá, de elhatározza szinte rögtön, hogy nem hagyja annyiban a sértő viselkedést.
-Úriember nem mond ilyeneket... egy.... hölgynek!- a végén harciasan normális hangerőre emeli csöpp oktávját, mire a részeg képlakó hörögve-nyerítve felvihog és még a társát is odahívja, hogy gúnyolódjanak együtt Runácskán. Na több sem kell, szedi magát és nekiindul, hogy elszaladjon innen, ám nagy igyekezetében sikeresen nekimegy Alexnek és a székének, ám úgy le is pattan a fiúról, ahogy jött: slunggal. Végigcsattan a folyosón, a könyv a mellkasán landol, ő maga pedig már másodjára nyöszörög fel és ezúttal hüppögni is kezd. Az a sanda gyanúja, hogy amikor találkozik valakivel újabban, szinte mindig történnie kell egy ilyen esetnek.
Na nem baj, legalább megpróbál felülni, s miután törekvését siker koronázta, szépen felpislog, kinek ment neki. Alex láttán még nagyobb szemeket mereszt és egy fokkal hangosabban kezd hüppögni.
-A-Annyira.... sajnálom... Csúnyákat mondtak.... és csak el akartam.... menni.... hogy ne halljam.- két öklével igyekszik kidörgölni a könnyeket a szeméből, mielőtt még több gyűlik oda. Meg közben fel is kellene tápászkodni, na igen.... akad egy kis munkája.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. április 24. 22:11
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 26. 22:48 | Link

Runácska
Aaaj de cuki vagy máááár! *.*

- Fölfelé megy a borban a gyöngy, jól teszi, tőle senki-e jogát el nem veszi - dünnyögi a hortyogó magenta ruhás nő mellett egy vörös orrú pasas. Egész jó ez a kis szöveg, hallgatózni kezdek, hátha van még tovább is.
- Rudi! - hallom a kiáltást közben, és az énekes fickó lassan felemeli a fejét a hang irányába fülelve.
- Rudolf! - ismétli meg aki kiált, de mivel síkban van a kép, nem látom innen, kicsoda. Az én emberem imbolyogva feltápászkodik, és dülöngélve a hang irányába indul.
- Ezt figyeld, itt egy diák! - folytatja az idegen. - Nagyon önérzetes kis hölgy - nyomja meg az utolsó szót.
Kihajolok, kitolatok a kilátást eltakaró oszlop mögül, kivel kekeckedik a részeg hang gazdája. Runa! Nem csoda, hogy nem hallottam őt ebben a konstans zajban.
Mielőtt inthetnék vagy bármiköszöntésfélét csinálhatnék hallgatag kis levitársamnak, megindul és majdnem felborít.
- Hööeeéé - fejezem ki választékosan meglepetésemet, és míg én megfogom a székemet, Runa elterül a padlón.
Nem szoktam kiakadni, ha a levitás lányok elgázolnak a folyosón. Bár ez még csak a második eset, de az első is milyen jól végződött: abból kerekedett az a bizonyos valentin-napi bájitalozás Dalmival, ami ha nincs, talán össze sem jövünk. Vagy de. Valszeg akkor is összejöttünk volna, mindenesetre érdekes szerepe volt annak is abban, hogy végül úgy esett, ahogy.
- Ajj, te! - mondom kedvesen a kiscsajszinak, aki még mindig a földön ül, és lassan könnyek gyűlnek a szemébe.
- Ne pityeregj - ijedek meg ettől. Mit csináljak innen föntről egy ott lent síró lánnyal? Ajj, ne, ne sírj. A pálcám rögtön a következő gondolatom, de nem nyúlok végül érte, mert semmi olyan bűbáj nem jut eszembe, amivel el lehetne varázsolni a lányka könnyeit.
- Szeretnél festeni rájuk valami csúnyát? - kérdezem cinkosan a Rudi nevű ipse, meg a másik felé intve fejemmel, mert gőzöm sincs, mivel lehetne Runát felvidítani, és ez jut eszembe először. Még nem tudok róla annyit, mint szeretnék, a nyitottá varázsoló hadművelet döcögősen halad. Nem vagyok a rongálás híve, de egy-két bajusz és monokli még nem a világ. Rászolgáltak.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 28. 07:07 | Link

Alex Cheesy
ugyan-ugyaaan  Rolleyes

Valahogy nincs hozzászokva, hogy verbálisan kínozzák egyrészt a hülyeséggel, másrészt meg a szemtelenséggel. Igen, ilyen szempontból valóban hölgy, mert ő például nem tud csak úgy bárkivel is ilyen faragatlan, goromba fráter lenni, mint ezek a festett alakok vele. Sértik az illemérzékét, ráadásul amilyen bátortalan és önbizalom hiányos, azonnal menekülésre is késztetik. Úgy megindul, hogy koronázatlan sikerrel borítja magával együtt majdnem Alexet is fel a székről nem is beszélve persze. Rögtön szabadkozni kezd, hogy nem akarta, meg csak a festmények miatt... és pityeregni kezd. Az emlegetett jómadarak persze már párban vihognak, harsánykodnak ismét a háttérben, mintha mi sem történt volna, csak úgy, ahogy a magentás hölgy kidőlése után tették.
Láthatóan Alexet is "megviselte" a karambol, ugyanis zamatos hangokkal fejezi ki, hogyan élte meg az ütközés pillanatait, az "Ajj te" mondatot pedig ő úgy értelmezi, hogy neheztelnek rá, hát még inkább legörbül a szája széle, ahogy felpislog a nálánál nyilvánvalóan idősebb fiúra. Ja hogy miben nyilvánul meg? Mondjuk okosabban áll az adott helyzethez nála és nem veszi fel egy festmény piszkálódását. Ez már talán elegendő bizonyíték lehet.
-M-Mindjárt eltű...nik az egész.- dadogja hirtelenjében azt sem tudva, mit tegyen, hiszen a könnyei már adottak, leállítani kicsit nehezebb őket és mintha Alexnek ez a pityergős dolog nem tetszene (gyatra néha az értelmezési készsége, ami az emberi reakciókat illeti), ám a következő mondattal hirtelen rácsodálkozik Alexre és még pityeregni is elfelejt. Rajzolni? Annyira pozitívan döbben meg, hogy még mosolyra is húzódik a szája és lelkesen bólogatni kezd. Abba most az agya valahogy nem akar belegondolni, mit fog szólni egy prefektus vagy bárki hivatalos szerv, ha rájuk bukkan. Egy-két bajuszba még nem halt bele senki és ez az előbbi gúnyolódás piszkálja az oldalát, bosszúért nyújtózkodik.
-Ühümm. Lehetne vastag szemöldökük.- oldalra pislog a bácsira, aki már megint vedel, miután vele befejezte a csúfolódást, közben ő gondolkodik, mit lehetne még kezdeni a gonosz emberrel.
-Ne haragudj, hogy elütöttelek. Nem lett bajod?- persze azért rend a lelke mindennek, muszáj megkérdeznie, Alex hogy érzi magát, másként nem lenne nyugodt a pici lelke és hajj, na akkor jönne az igazi pityergés, ha Alex kijelentené, hogy megütötte magát vagy valami ilyesmi.
-De... hogy gondoltad a rárajzolást?- teszi hozzá halkabban, mert ő aztán tart tőle, hogy Rudi csak tetteti, hogy egy alkoholista majom és éppen dáridózik a másik gunyorossal (nevezzük mondjuk Töhötömnek!).
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 28. 16:43 | Link

Ruucska

Mintha a gondolataimban olvasna, biztosít róla, hogy a könnyei mindjárt eltűnnek. Nem tudom, látszik-e rajtam a megkönnyebbülés. Még ha valami más helyzetben lennénk, ahol tudok segíteni, de így...?
És különben is egy vigasztaló-ász vagyok, ugyanis mint amikor egy rívó kisgyerekkel közlöd, hogy kapsz csokit, úgy elvágják a sírást Runánál is. A lányka egy oldalpillantással elkezd ötletelni, mi legyen a Rudolf nevezetű meg a másik büntetése.
- Gyere, állj fel - gurulok közelebb hozzá, lepattintom a fékeket, és nyújtom a kezem is magabiztosan, hogy orra bukás nélkül fel tudom húzni a lányt a földről.
- Ha odaadod a táskád, nem kell cipelned - ajánlom fel a lehetőséget, és ha tényleg megválik tőle, felakasztom azt is a székem támlájára.
- Dehogy lett - vonom meg a vállam, mikor a hogylétem felől érdeklődik, pedig egy pillanatra tényleg aggódtam ott, hogy kipördülök és felborulok székestül. Nem élvezném. De hát nem történt semmi baj, úgyhogy könnyedén veszem a dolgot. Inkább neked nem lett-e bajod? - kérdem tőle udvariasságból, mert szemmel láthatóan nem lett neki, különben azt fájlalná, nem a freskóbunkókat.
- Ebben sok a fém - ütögetem meg a verdám karfáját magyarázatképp - benned meg sok a törékeny - vigyorgok rá.
- Nos - gondolkodom el a gyakorlati kivitelezésen. - Mi van nálunk, ami használható?
Átgondolom a táskám tartalmát. Természetesen nem hordok magammal festéket és ecsetet, és a sminkkészletemet is a szobámban felejtettem. Höhö.
- Tinta! Van egy üveg kék tintám, meg... egy köteg zsepim - foglalom össze az eredményt. Ebből kell gazdálkodnunk. Közben már kotrok is hátul a saját táskámban, hogy a legaljáról megkaparinthassam a tintás tégelyt. Némely tanár elvárja az órán, hogy pennával írjunk, pedig magam jobban szeretem a kevésbé maszatolós golyóstollakat.
Körülnézek a folyosón, de péntekenként mindenki hamar felszívódik, mert végre jön a hétvége, szóval nincs senki erre. Reményeim szerint a prefektusok is úgy vélik, jól megérdemelt pihenésüket kell tölteniük, nem rendbontókra vadászniuk. A festmények semmi gyanúsat nem csinálnak, abbahagyták a részeg kiabálást, amikor Runa eltűnt, de azért nekik takarva csavarom le a tintásüvegről a kupakot és nyújtok egy zsepit Runának maszatolás célzatából.
- Feléred őket? - kérdezem, mert én csak az asztal alját fogom elérni innen. Vagy reménykedhetem, hogy valamelyik pasas a földre zuhan magától.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 30. 22:05 | Link

Villám McQueen  Grin

Már csak reflexből is nekiállt most magyarázni, hogy tényleg mindjárt rendben lesz ő, csak kell hagyni neki csöppnyi időt, míg visszanyeri az uralmat a könnycsatornái felett, s akkor aztán minden a legnagyobb rendben lesz megint. Szerencsére úgy tűnik, mintha Alex arcán is enyhült volna az aggodalom. Egyáltalán aggódott? Vagy csak zavarta az ütközés, az esés és a könnyek triója? Ennyire nem jó emberismerő sajnos, így nem tud rájönni, mi is a talány nyitja.
Bizony, nagyon hamar, szinte drámai gyorsasággal hagyja abba a szipogást, amint felvetődik a bosszú kérdése. Nos természetéből fakadóan nagyon nehézkes a rosszaságba belerángatni, ám rajta kívül álló okok hatására képes belemenni. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, ha azt mondom, ebben az esetben a kislány tökéletesen rajta kívül álló ok hatására bólogat rá a bajuszfestés ötletére, elvégre a két férfi provokálta és amúgy sem egy szilárd és megingathatatlan jellemű leányzó, hát belemegy ebbe a kis bosszúba minden különösebb lelkifurdalás nélkül. Szemet szemért, sértést bajuszért! Ollé! Touché!
-Ühm, okés.- ugyan nyújtja a kezét, de hihetetlenül -, s talán túlságosan is- tapintatos lányka: alig érezni, hogy rátámaszkodna Alex kezére, inkább másik kezéből jó erőset (azaz normálisat, de magához képest erőset) nyom a padlón ezzel ellendítve magát, s bár így majdnem ráesik ismét a fiúra, sikerül megtámaszkodnia felszabadult kacsójával Alex székének karfájában, továbbá megajándékozza egy kínos mosoly és „ehehe” egyvelegével jelezvén, hogy érzékelte a helyzet húzós vonulatát- most is.
-Áhh, nem nehéz, ráadásul egyenesen tartja a gerincoszlopom is...- visszakozik, nem válna meg a táskájától. Egyrészt, még ha fel is ajánlották, nagyon nem akarja, hogy más cipelje az ő holmiját, nem szeretne senkit sem kihasználni, másrészt meg azt sem árulná el szívesen, milyen dögnehéz is tizennégy könyvet és még tizennégy füzetet cipelni odabent minden nap. Mert hát órák után be szokott ülni a könyvtárba és ott tanul látástól mikulásig, ameddig csak bír.
-Nem, nem, semmi sem történt.- vagy, ha történt is, az holnapra belilul és fájlalja majd akkor. Szokott ő foltos panda lenni és nem csak a pizsamája miatt. Nekimegy ennek meg annak meg amannak és mindjárt olyan, mint egy rosszul megérett padlizsán. Azért a verdás viccre végre elkuncogja magát (ez nála a nevetés, a rendes nevetés meg a röhögés) és helyeslően bólogat egy sort, mert igaza van Alexnek- ő hamarabb töri össze magát, mint ez a kerekesszék.
-Hátőőő...- leteszi a hátizsákot, ami jó nagyot puffan, bár a két festményalak aligha erre figyel, mivel gondosan Alex mögé állt, Alex meg takarja őket egymaga Rudiék elől. Elkezdi szétboncolni a táska száját és nemsokára előkerül két penna, három üveg tinta (mondtuk már, hogy málhás ló szindrómában szenved? Cipelhetnékje van!) , egy radír, sőt egy alkoholos filc is! Utóbbira felcsillan a szeme és azonnal meglebegteti Alex orra előtt.
-Szerinted ezt használhatjuk? Vagy....- itt hirtelen holtra válik az arca- ... mi lesz, ha egy prefektus rajtakap?- ezt már csak suttogni bírja, annyira megijedt most még a gondolattól is, hogy ők itt most rongálásra készülnek. Azért hátha nem pont ma téved erre egy rendfenntartó szervi egyén. Hátha...
Nos visszatérve haditervükre, amint pillantása a zsepikre és a tintásüvegekre esik, azonnal kitörlődik az agyából minden más, mintha csak egy könyvet dugtak volna az orra alá. A zsepik tetszenek neki is, csillogó szemei elárulják, mennyire tetszik neki az ötlet, hogy betintázzák esetleg nyakig a galád gazfickókat!
-Fel!- jelenti ki suttogva, de a lázas elkötelezettség jeleivel az arcán. Még ki is pirult az izgalomtól (egészen emlékeztet egy túlbuzgó anime figurára), így most olyasfélén fest, mintha rózsahimlője lenne vagy mi. Pedig azon de rég átesett már. Nem is emlékszik rá.
Rudi és társa vidáman iszogatnak tovább, közben mellettük egy alak tényleg az emlegetett asztalra zuhan nagy robajjal (valószínűleg ez napi műsor lehet, mert mintha az asztal azon pontja arcformájúra lenne mélyítve már), s ez által már Alexnek is alkalma nyílhat a szórakozásra. Ő részéről a háta mögé rejti a tartós filcet, meg a tintás zsepit és mikor Rudiék elé ér, rájuk mosolyog angyalian.
-Né’ má’, illedelmes kisasszonka visszatét... hikk.... Tán köllene a fogásom, hikk?- érdeklődik a részeg úr, mire leányunk előveszi a filcet, s mintha csak egész életében erre készült volna, elkezdi azt a bajszot és a túlburjánzott szemöldököket rajzolni az erre hangosan jajongani kezdő festmény arcára.
-Hölgyeket –vonás- megszégyeníteni  - újabb vonások- NEM ILLIK! – a festményalak fájdalmasan vinnyog, miközben próbál egy tükröt keresni. Röhejesen fest vastag, esetlen bajusszal és még vastagabb, akkora szemöldökökkel, hogy ki sem lát alóluk, így elbotlik az asztal lábában és egyenesen Alex öléig, azaz a kép aljáig, a padlóra esik le arccal.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 8. 11:17 | Link

Ruu
gőzöm sem volt, mi az, de rákerestem. valami piros meseautó?:)

A feltápászkodás leündületében Runa majdnem megint rám esik, de most legalább idejében tudok reagálni, és megtámasztom a derekánál, mielőtt az ölemben kötne ki.
- Hát jó - nyugtázom ajánlatom elutasítását. Ha nem nehéz a táska, és nem akar megválni tőle... vállat vonok.
A "nem nehéz" táska egy hegyomlás robajával csattan a földön. Felvonom a szemöldökömet, meggyőződésem, hogy tértágító van benne, és nem értem, miért nem akasztotta egyszerűen a székemre, de nem firtatom a dolgot.
- Remek! - csillan fel az én szemem is a nem nehéz táskából előkerülő alkoholos filcre. Azzal sokkal könnyebb dolgozni, a tintától merő kékek lettünk volna mi is.
- Szerintem mindegyik döglik - nyugtatom meg a lánykát a prefektusokat illetően.
Végül mivel csak egy filc van, tintából meg sok, mindkettővel felfegyverkezve közelítünk a falhoz. Felitatok egy kis tintát a pézsémmel... egyelőre nem érem fel Runa cukkolóit, csak egy az asztalról félig lelógó alvó fickót kenhetnék össze, de ő nem tett semmi rosszat, úgyhogy nem bántom. Az úgyis elég izgalmas, hogy a magából kikelt levitás lánykát nézhetem. Még nem láttam ilyen harciasnak, inkább visszahúzódó szokott lenni. Az áldozat hiába próbál menekülni, nem tud kimenni az asztal mögül, Runa pedig, mintha egész életében ezt csinálta volna, piszok gyorsan elintézi az ipsét, míg a környező mulatozók egy pillanatra kijózanodnak és felháborodottan nézik az egyoldalú csatát. A fickó porba hull, és bár társam nagyon jól elintézte, én még egy monoklit azért készítek kékkel a szeme alá, mielőtt feltápászkodhatna.
Felnézek Runára, sikerült-e közben elkapnia a másik udvariatlan arcot. Ekkor léptek hallatszanak a folyosó végéről, hátragurulok kikémlelni az oszlop mögül, ki az. Anyám!
- Ruu, rángatom meg a ruháját, az önismeret tanár!
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 13. 02:10 | Link

Alex és a meseautó  Cheesy

Bizony, majdnem megint rá akar esni Alexre. Szerencsére a fiú is résen van és megtámasztja a kiscsajt deréktájt, amitől ő bizony kissé kipirul, mert hát Alex mégis csak FIÚ (elmés megállapítás, lányom, esetleg arra is rájöttél már, hogy tud beszélni vagy éppen enni is szokott a változatosság kedvéért?)  és ő meg éppen, hogy nem esett rá teljesen lendületével. Összegezve a katasztrófa nem következett be és így ő sem kell többet és tovább pirosodjon, mint kell.
Leányunk nagyon nem akar senkit kihasználni, éppen ezért nem akarja egyelőre elfogadni azt a felajánlást a cipekedéssel kapcsolatban. Ugyan csak magát terheli le, de hát ezek szerint neki ez így jó, vagyis nyugodtabb a lelke, hogy nem terheli Alexet. A vicc az, hogy nem használ tértágítót, csak simán agyig tömte mindennel szegény táskát, ettől kőtömb súlyosságú. Nemsokára előbányássza belőle az alkoholos filcet meg még, amit csak talál, de sajnos filce csak egy van, így a tintát és a papírzsebkendőket sem hagyhatják parlagon heverni csak úgy. Megközelítik az áldozatokat, pontosabban inkább Alex a szemtanúja, ő pedig majdnem szó szerint nekik esik, hogy bosszút álljon a gonoszkodásokért, amiket az előbb kapott ingyen. Bőszen kezd rajzolgatni bajuszt meg szemöldököt a gaz festményalaknak, hogy az már visong-vinnyog, hogy hagyja abba a vad leányzó, ám nem! Nincs menekvés, bűnhődni kell! Kioktató szavakat intéz az „úrhoz” arról, hogy mit illene és mit nem, végül az alak leesik Alex orra elé. Eközben ő már a másik tagot dekorálja, akinek egy merő szakáll, azaz bozót jut az állára és fekete fogazat. Na az is szépen viríthat ott magának ezentúl ítéletnapig. Remélhetőleg nehezen fogják levakarni az alkoholos filc nyomait a képlakókról és azok kicsit megemberelik magukat ezentúl. A minimum az lenne, hogy ha őt meglátják a jövőben, visítsanak és meneküljenek el a képből.
Amikor Alex megráncigálja a ruháját, ő is arra fordul, amerre a fiú. Hirtelen nem tudja, mi az ijedelem tárgya, ám ahogy elnézi a közeledő női alakot, biztosra veszi, hogy nem diák, másképp Alex nem vágna ilyen fejet.
-Menjünk innen.- suttogja holtra váltan, miközben felkapja a táskáját és remélhetőleg Alexszel az oldalán távozik a tett helyszínéről két lábon illetve négy keréken.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet