Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=533443#post533443][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.22. 20:22[/b][/url]

Zsebre vágott kézzel, lassan lépkedek a polcok között, szemügyre véve majd' minden könyv címét. Párhoz már volt szerencsém, van olyan is, amiről még életemben hallottam, azt kiemelem a többi közül, hogy elolvassam a hátszöveget, annyiból már el tudom dönteni, hogy érdekel-e. De eddig kudarcot vallottam, minden könyv visszakerült a helyére, kivéve egyet. Nem túl vastag, de benne van minden, ami körül most forognak a gondolataim.
Szeretnék teljesen képben lenni ezzel a világgal, ahhoz pedig a múlt is tartozik, Voldemortostul, halálfalóstul, és igen, ez az, ami kicsalta belőlem az érdeklődés szikráját.
Persze gondoltam, hogy a könyvtárban hiába próbálkozom, nem sok hasznát venném az ott olvasottaknak, így hát maradt ez a bolt, úgyis megjött a zsebpénzem a napokban.
A könyvet szorongatva, vizslatom annak impozáns borítóját, ezért is eshet meg az, hogy stílszerűen megyek neki valakinek.
- Uhh... bocs, nem figyeltem - nyögöm ki, majd reflexből tapintom meg a homlokom. Valóban nem figyeltem, fogalmam sincs arról, mióta van itt bent rajtam kívül még valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=533459#post533459][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.22. 20:51[/b][/url]

Azért cseppet elszomorít, hogy egyetlen könyv van, ami kicsit is felkeltette az érdeklődésem, de a bosszankodásom hamar tovaszáll, mikor sikeresen nekimegyek valakinek... megint, pedig nem szokásom rendszert csinálni belőle, esküszöm. Figyelmetlen az vagyok, de béna nem, na de ez mindegy is.
- Inkább kötelező, a mágiatöri tanár ki van rám bukva, mivel ismereteim a nulla felé tendálnak, szóval fel kéne tornászni magam varázs töriből, mielőtt még azon kapom magam, hogy megbuktat - mosolygok rá halványan, és igen, megint spontán őszinteségi rohamot kapok.. talán. De legalább bennem van annyi erőfeszítés, hogy pótoljam a hiányosságom. Persze sejtem, ha nem lenne olyan könnyű dolgom a tanulással, mint amilyen van, senki nem tudna rávenni.
- Jól áll a szemüveg - vigyorgok rá, és nem.. nem egy flört előszele volt ez, mielőtt bárki azt hinné, arra én még képtelen vagyok, a tapasztalatokról nem is beszélve, tényleg csak tetszik, és én ezt a véleményt se szoktam véka alá rejteni.
- Hát a keresztanyám itt lakik, Almásy Léna, de én csak nemrég jöttem... öhm.. a világba is, nem csak a suliba. Izé, sárvérű vagyok, ja és Helena, de csak Hellnek hívnak - hogy én ezt már hányszor elmondtam, na de még most se fáradtam bele, és még a szabad kezem is kinyújtom, hátha vele is kell kezet fogni.
- Szóval akkor te ilyen győztes alkat vagy? Már a neved miatt... - döntöm kissé oldalra a fejem, mert nem feltétlenül tartom tökéletes marhaságnak azt, hogy a neve határozza meg az embert...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=533473#post533473][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.22. 21:19[/b][/url]

- Tényleg? Mit fogsz tanítani? Amúgy tudom én is, de így doppingolom magam, hogy ne vesszen a lelkesedés - vonok vállat, és még csak el sem várom azt, hogy megértse, mert ez egy sajátos trükk, bár... gyanítom mások is be szokták vetni, csak épp öntudatlan, vagy mit tudom én.
- Jó, ez most hülyén hangzott... de sokszor nem tudom időben befogni a szám, és az ilyen kijelentések is könnyedén kicsúsznak - adok magyarázatot arra, hogy ez miért esett meg, pedig ez is majdhogynem mindennapos dolog. Vagy csak nálam? Ki tudja.
- Aha, és tök rossz, mert azt hittem, így már több időt tölthetünk együtt, de nem... az évnyitón láttam utoljára, az meg azért nem most volt - húzom el a szám, mert tényleg hiányzik Léna.
- Miért? Nem tudom, nekem egyszer az egyik rellonos mondta ezt, én meg hát... akkor legyen... jó annyit tudok, hogy ez valami csúfolódás, de annyira nem mélyedtem még el a töriben, hogy tudjam is, hogyan indult, és hát ja... nekem ez nem sértő - fújom ki a levegőt, és tényleg ideje lenne már leszoknom a hadarásról, mert nem vagyok benne biztos, hogy Viktor mindent megértett.
- Ugyan már... valamiben csak jó vagy... például én a táncban, de itt kitörölhetem vele, szóval itt én is vesztesféle vagyok... alapítunk klubbot? - vigyorodok el én is, mert az előbb látottakból merem azt feltételezni, nem fog megsértődni rajta, én magam se sértésnek szánom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=538110#post538110][b]Sólyomfi HELLena - 2015.11.01. 19:03[/b][/url]

- Varázspszichológia? Az mit takar pontosan? - pislogok rá, ez számomra újdonság, és nem tudom hová tenni. Talán a rendes pszichológiához van köze, de így... így fogalmam sincs, mi ez.
- Nem... táncos vagyok, elvből elvetem az efféle "segítséget" - mosolygok rá vállat vonva, nekem tényleg elég egy két gondolat ahhoz, hogy meglegyen a kellő ösztönzés. Soha nem is éltem, és nem is fogok élni az ilyen szerek adta lehetőséggel.
- Lazulás.... Hm... sose ment - kuncogok halkan, mert nem hazudok. Az életem nagy része szabályok között telt, gondosan eltervezték a napom minden egyes óráját, és nekem idomulnom kellett hozzá. Jó, persze volt időm is, mikor azt csinálhattam, amit akartam, de jelentősen kevesebb, mint a korombéliek többségének. Sose panaszkodtam, most se tudnék, hisz nekem ez így jó. Nem szeretem pazarolni az időm, se haszontalanságokkal tölteni, sőt... talán túlzott maximalizmussal is megáldottak, de ez a lazulás dolog kimaradt.  
- Persze, értem... csak... ő se tudta, hogy ide fogok kerülni, senki se tudta, és hát... nem várhatom el, hogy felrúgja a rutinjait, csak mert én bekerültem a képbe, érted? Ha van ideje, úgyis keres, ahogy eddig is, de nem akarok a nyakára akaszkodni... - vakarom meg a tarkóm, és csak bízni tudok abban, hogy Viktor is megérti, mennyire nehéz ez. Igen, hiányzik Léna, de ez még nem jelenti azt, hogy nem bírok meglenni egyedül, sőt... annyira nem is vagyok magányos, szert tettem már pár barátra, ami némileg enyhíti a hiányérzetet, a honvágyról nem is beszélve.
- Fúúú ez durva. Ettől függetlenül rám most az "akinek nem inge..." mondás érvényesül. Ha az illető élvezi, hogy képletesen belém rúghat ezzel, hát tessék, engem nem zavar, hogy a beszűkült népség milyen jelzőket aggat rám, akik fontosak, azok meg úgyse a származásom, vagy a házam alapján ítélnek meg, így a többiekre, azokra, akik ezt teszik, nem pocsékolom az energiám - mosolygok rá, hisz ezt teszem mióta az eszemet tudom. Nem fogok csak azért a sarokba bújni, csak mert valaki szembesít azzal, hová tartozom, még ha ilyen csúnyán. Előttem van a lehetőség, hogy változtassak ezen, hát próbálkozom.
- Wáó... ezt hogy csináltad? - nézem elhűlve a virágot, és mintha kis zavar is kiülne az arcomra, de mentségemre legyen mondva, nem minden nap húznak elő a hajamból ilyet, sőt...
- Na, ebben tényleg jó vagy - vigyorgok rá, miután sikerül rendeznem a vonásaim.