Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

A testvérei előszeretettel élcelődnek a régies ízlésén, mely nem csak a könyvekre, de azon belül még a tematikákra is kiterjed. Hogy Konstantint idézze a pontosság igénye nélkül: ennél rosszabb már csak az lenne, ha ereklyekutatónak tanult volna, mert egy szép nap összetévesztenék egy többezer éves lelettel, és egy múzeumban végezné. Szerencsére nem kell elviselnie a három földre szállt ördög duruzsolását, ha ilyesfajta beszerzési útra indul, sőt nem is lenne hajlandó ide magával hozni őket, mert képesek és megszentségtelenítik a könyvesbolt atmoszféráját.
Az utolsó gondolatra kissé megrázza a fejét, majd lenyomva a bejárati ajtó kilincsét, belép az üzletbe. Nem először jár itt, múltkor is csak ez a hely tudta teljesíteni a rendelését; a többi bolt kiábrándító gyorsasággal dobta be a törölközőt, így ezúttal már eleve itt kezdte két hete a kutatómunkáját, és elvileg eljutott néhány érdekesség mostanra a könyvesbolt tulajdonában. Az irodavezető legújabb szerzeménye még jó néhány órányi utánajárást igényel majd, és kétli, hogy a magyar mágikus központi irattár elegendő anyaggal bírna a munkájuk elősegítéséhez.
- Jó napot! - Az udvariasság jegyében illik felhívnia magára a figyelmet ennyivel, bár úgy néz ki, nem ő az egyetlen, aki szeretné, ha tudomást vennének róla: a pultrész közeléből felhangzó rövid nyávogás csak épphogy megugrasztja az egyik szemöldökét, mielőtt konstatálja, hogy az állat meglehetősen otthonosan mozog az öreg, de jól kordában tartott kötegek közt.
Megvárja, míg előkerül az illetékes személy, eközben megáll a kassza előtt a szokásosan egyenes tartásával néhány láthatatlan porszemet is letessékelve a szövetkabátjáról.
- Két hete jártam önöknél, és Eszterházy Kilián névre rögzítettünk egy megrendelést inka átoktörés tematikában. Sikerült esetleg bármit beszerezni a három könyv közül? - Elméletben alapból három könyvet keres: egy Javier Gómez: Az inka mágikus rituálék kötetet, egy Maria Alarcon: Mágia vagy méreg? példányt, és egy Miguel Dávila: Az átok ereje című könyvet, de nem zárkózott el már akkor sem semmilyen ajánlástól, csak az inka témakör elég kötött a beszerzett tárgy természetéből kifolyólag.
Beszéd közben a noteszét böngészi inkább, mert abban van a fél élete kb, de minden, amit meg kell jegyezzen így vagy úgy, és mellé majdnem mindenhez társul egy sor kiegészítés. Ugyebár, ha egy munkamániás maximalista mikromanagelésben szenvedő ember vagy, kicsit más a gyerek fekvése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=869607#post869607][b]Eszterházy Kilián - 2023.11.23. 10:54[/b][/url]

A testvérei előszeretettel élcelődnek a régies ízlésén, mely nem csak a könyvekre, de azon belül még a tematikákra is kiterjed. Hogy Konstantint idézze a pontosság igénye nélkül: ennél rosszabb már csak az lenne, ha ereklyekutatónak tanult volna, mert egy szép nap összetévesztenék egy többezer éves lelettel, és egy múzeumban végezné. Szerencsére nem kell elviselnie a három földre szállt ördög duruzsolását, ha ilyesfajta beszerzési útra indul, sőt nem is lenne hajlandó ide magával hozni őket, mert képesek és megszentségtelenítik a könyvesbolt atmoszféráját.
Az utolsó gondolatra kissé megrázza a fejét, majd lenyomva a bejárati ajtó kilincsét, belép az üzletbe. Nem először jár itt, múltkor is csak ez a hely tudta teljesíteni a rendelését; a többi bolt kiábrándító gyorsasággal dobta be a törölközőt, így ezúttal már eleve itt kezdte két hete a kutatómunkáját, és elvileg eljutott néhány érdekesség mostanra a könyvesbolt tulajdonában. Az irodavezető legújabb szerzeménye még jó néhány órányi utánajárást igényel majd, és kétli, hogy a magyar mágikus központi irattár elegendő anyaggal bírna a munkájuk elősegítéséhez.
- Jó napot! - Az udvariasság jegyében illik felhívnia magára a figyelmet ennyivel, bár úgy néz ki, nem ő az egyetlen, aki szeretné, ha tudomást vennének róla: a pultrész közeléből felhangzó rövid nyávogás csak épphogy megugrasztja az egyik szemöldökét, mielőtt konstatálja, hogy az állat meglehetősen otthonosan mozog az öreg, de jól kordában tartott kötegek közt.
Megvárja, míg előkerül az illetékes személy, eközben megáll a kassza előtt a szokásosan egyenes tartásával néhány láthatatlan porszemet is letessékelve a szövetkabátjáról.
- Két hete jártam önöknél, és Eszterházy Kilián névre rögzítettünk egy megrendelést inka átoktörés tematikában. Sikerült esetleg bármit beszerezni a három könyv közül? - Elméletben alapból három könyvet keres: egy Javier Gómez: Az inka mágikus rituálék kötetet, egy Maria Alarcon: Mágia vagy méreg? példányt, és egy Miguel Dávila: Az átok ereje című könyvet, de nem zárkózott el már akkor sem semmilyen ajánlástól, csak az inka témakör elég kötött a beszerzett tárgy természetéből kifolyólag.
Beszéd közben a noteszét böngészi inkább, mert abban van a fél élete kb, de minden, amit meg kell jegyezzen így vagy úgy, és mellé majdnem mindenhez társul egy sor kiegészítés. Ugyebár, ha egy munkamániás maximalista mikromanagelésben szenvedő ember vagy, kicsit más a gyerek fekvése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=869616#post869616][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.11.23. 22:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=869701#post869701][b]Eszterházy Kilián - 2023.11.29. 10:06[/b][/url]

Zseniális, mennyire bele tud temetkezni a saját világába, főleg ha az papírra van vetve, rendszerezett és kielégíti egy potenciálisan OCDben szenvedő ember igényeit. Gondolatban már újból az utcán masíroz a következő napirendi pontját fontolgatva, mikor felrázza a teljesen kizökkentő kérdés. Szemöldöke enyhén összeszalad, úgy pillant fel a kis füzetből, hogy aztán kisimuljon az arca a meglepettségtől.
- Jesszus, ne haragudj! Az agyam mostanában egy merő összevisszaság. - És nem is először jár itt, jó, másodjára, de Sebastiannal azért semmiképp sem először találkozik, a minisztériumban már többször megálltak egy-egy rövid beszélgetésre munka kapcsán. Roppant kínos, hogy a figyelme így kihagyott most.
Kárpótlásképp rögtön kezet nyújt a másik felé láthatóan elnézéskérő mosollyal az arcán abban a reményben, hogy elfogadásra talál az üdvözlő gesztus.
- Erről viszont lehet, én maradtam le. Nem is tudtam, hogy a könyvbizniszben utazol újabban? Kellemes váltás a minisztérium után. - Hátralép egyet, hogy alaposabban körbenézhessen a bolt ezen részén. Az igazat megvallva sosem jött szóba, hogy Sebastiannak miféle érdekeltségei vannak különböző üzletekben, így aligha elvárás, hogy tisztában legyen vele, milyen szálak fűzik a férfit ehhez a helyhez. Azt tudta, hogy a minisztérium legilimentorként alkalmazta sokáig, így akadtak ők is össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=869719#post869719][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.11.30. 21:12[/b][/url]