Damien

Miután a húsvét semmi mást nem hozott, csak némi esőt és havat, és a nyúl is kénytelen volt hótaposót húzni méretes tappancsaira, mielőtt kis kosárkákba tojt, Sebby úgy döntött, hogy a hosszú hétvégét a könyvesboltban, illetve nyitvatartási időn kívül az emeleten fogja tölteni. Általában kevesen vannak nyitva ilyenkor, legalábbis a mugli származású boltosok bezárnak, az ifjabbik Selwyn viszont a normál nyitvatartás mellett döntött, elvégre Merlinhez messze több köze volt, mint bármilyen varázstalan történethez.
Épp csak leért a boltba, kakaóját kavargatva, mikor Arvid toppant be hozzá egy nagy adag frissen készült étellel, úgyhogy az édességet lerakta a pultra, melegítő bűbájjal látva el, hogy ne hűljön ki, mire hozzájut, és röviden elcsevegett kuzinjával a kint zuhogó esőről, és arról, hogy Sahti ízületei mennyire megsínylik ezt az időjárást, minek utána azt a macska lassan már matuzsálemszámba ment. Hamarosan azonban rokonának is indulnia kellett, úgyhogy Sebby már készült is lélekben egy kellemes, szuper cozy délutánra az édességével, Sherlock-kal egy karosszékben, és a kellemes szagú könyvekkel körben a polcokon.

Damien

Miután a húsvét semmi mást nem hozott, csak némi esőt és havat, és a nyúl is kénytelen volt hótaposót húzni méretes tappancsaira, mielőtt kis kosárkákba tojt, Sebby úgy döntött, hogy a hosszú hétvégét a könyvesboltban, illetve nyitvatartási időn kívül az emeleten fogja tölteni. Általában kevesen vannak nyitva ilyenkor, legalábbis a mugli származású boltosok bezárnak, az ifjabbik Selwyn viszont a normál nyitvatartás mellett döntött, elvégre Merlinhez messze több köze volt, mint bármilyen varázstalan történethez.
Épp csak leért a boltba, kakaóját kavargatva, mikor Arvid toppant be hozzá egy nagy adag frissen készült étellel, úgyhogy az édességet lerakta a pultra, melegítő bűbájjal látva el, hogy ne hűljön ki, mire hozzájut, és röviden elcsevegett kuzinjával a kint zuhogó esőről, és arról, hogy Sahti ízületei mennyire megsínylik ezt az időjárást, minek utána azt a macska lassan már matuzsálemszámba ment. Hamarosan azonban rokonának is indulnia kellett, úgyhogy Sebby már készült is lélekben egy kellemes, szuper cozy délutánra az édességével, Sherlock-kal egy karosszékben, és a kellemes szagú könyvekkel körben a polcokon.

SJS

Damien

Éppen csak kezdett elmerülni abban az ábrándban, hogy ma remek délutánja lesz, amikor Arvid távozása kisebb ütközésbe torkollott, Sebastian pedig némi aggodalommal figyelte a jelenetet. Unokatestvére közel ugyanolyan jól közlekedett, mint bármely látó, hála a görényének, de azért voltak apróbb gikszerek. Szerencsére azonban úgy tűnt, hogy végül nem történt ütközés mégsem, csak a kasszától nézve tűnt úgy, Arvid pedig gyors léptekkel folytatta az útját, vélhetően épp Seth-nek szállítva le a másik kupac finoman illatozó ételhalmot.
Az érkező az a fiatalember volt, aki korábban már járt itt párszor Sherlockkal játszani. Nem mondhatni, hogy az ifjabbik Selwyn különösebben oda lett volna a ténytől, hogy ma kommunikálnia kell még valakivel, de végül is ennek teljesen fennállt a veszélye, ha már kirakta a Nyitva táblát.
A köszönés egy féloldalas mosolyt csalt az arcára egy pillanatra, mert a srác (akinek egyébként még mindig nem emlékezett a nevére, sem arra, hogy valaha bemutatkozott volna) perfektül leírta a helyzetet.
- Hát nem tudom. Nyári mikulást már hallottam emlegetni, de a sítalpas nyúl kicsit extrémen hat, még ha beépített bundája van is hozzá - felelte. Közben az Arvid által hozott ételt berakta a pult alatti szekrénybe, mert annyira jó illata volt, hogy bár nem rég evett, akár most is le tudott volna ülni falatozni, viszont ezt evidensen nem tette meg, amíg rajta kívül más is tartózkodott az üzletben.
- Attól függ, hogy mennyit takar nálad a pár perc definíciója - felelte óvatosan a kérdésre, de nem volt elutasító a hangneme. Alapvetően nem szeretett olyat ígérni, aminek az lehet a vége, hogy valamilyen kényelmetlen feladattal kell foglalkoznia, így a félig kibúvónak tekinthető válasz remek menekülési útvonalat jelentett. Ha nem tetszik a téma, akkor sürgős dolga van, és kész.
- Áh, kösz - vette el a macskamentát a sráctól. Később majd azért leellenőrzi, hogy tényleg az van-e benne, aminek mondják, mielőtt odaadná Sherlocknak, de abban biztos volt, hogy a kandúr jobban fog örülni neki, mint a szárított verziónak.

SJS

Damien

Mély mentális sóhajjal nyugtázta, hogy az ilyen kérdésekre az emberek zöme sohasem tud konkrét választ adni, maximum megismétlik ugyanazt a frázist, ami Sebbynek messze túl tág volt, ha olyan beszélgetésről volt szó, amibe bele akarják rángatni, de nem biztos, hogy van kedve hozzá. Nagyon szerette volna, ha valaki egyszer azt válaszolja, hogy például "öt, maximum tíz perce tippelek, három kérdésem lenne, ebben és ebben a témában", de a realitás talaján maradva elég valószínűnek tartotta, hogy ez kábé sosem fog megtörténni.
Ennek ellenére végül a másik meglepően érdekes témát hozott fel, ami kicsit meg is lepte a szőkét.
- Nocsak - jegyezte meg, nem fejtve ki, hogy vajon ez annak szól-e, hogy a másik tudta, hogy legilimenciát tanított, vagy annak, hogy ő is azt tanul. Egyébként, az utóbbira gondolt. - A válaszom erre erősen attól függ, hogy mit szeretnél kezdeni a tudással. Fejtsd ki kérlek - felelte először kellő óvatossággal. Az alapján, hogy a másik elég ügyesen bánt Sherlockkal, és egyébként is problémás állatkákat tartott, elég valószínűtlennek érezte, hogy valamiféle rossz szándékról vagy visszaélésről lenne szó, és nyilván a srác amúgy sem mondta volna el, ha rosszban sántikál, de Sebastian azért eléggé biztos volt benne, hogy ennyi év minisztériumi gyakorlat után kiszúrná, ha esetleg a történet, amivel a diák előáll, valahol sántít. Márpedig nem minden fajta legilimencia használathoz és emlékmódosításhoz adna szívesen segítséget.

SJS

Damien

Egyetlen rezzenés sem kerülhette el tekintetét, miközben a másik beszélt, és bár a szemkontaktust most sem tartotta igazán, ide-oda rebbenő pillantása figyelte a másik mimikáját. Sebastian bár ösztönös szinten egyáltalán nem volt jó mások arckifejezéseinek az olvasásában, de az évek alatt megtanulta összepárosítani, rendszerezni a különféle reakciókat, és sokat segített az is, hogy adott esetben a legilimencia használata közben észrevétlenül tudta ellenőrizni azt, amit igaznak vélt. Most ugyan nem mászott bele a srác fejébe, de őszintének tűnt, ráadásul ha van egy cseppnyi esze, akkor nem pont őhozzá jött volna a kérdéssel, amennyiben esetleg rossz szándékai lennének. Sebby, ha valaki megtudja, hogy a képességet védtelen állatok kínzására használja, azt egyszerűen levadássza. Nem volt még ilyen, de roppant tettre készen gondolt erre a lehetőségre.
- Az ötlet alapvetően jó - összegezte az ifjabbik Selwyn az első benyomását. - Viszont a kivitelezés egy másik kérdés - tette hozzá. - Az állatok legilimentálása egyszerre könnyebb és nehezebb az emberekénél. Könnyebb, mert nincs védelmük ellene és tiltakozás sem igazán, de nehezebb, mert az emlékek nem logikusan épülnek egymásra, kevesebb a linearitás és több a homályos folt. Az emlékmódosításoknál is pont ezért kell nagyobb figyelemmel járni el.
Lehet, hogy egy macskának nem fog feltűnni, hogy hirtelen nem emlékszik az óvodai jelére, viszont a srác elég jól ráérzett, hogy nagy kárt is lehet csinálni a módosításokkal, mert ha valami félremegy, akkor az állat arra is ösztönből fog reagálni.
- Milyen szinten tartasz a tanulásban? - kérdezte végül Sebby.

SJS

Damien

Dicséretes a srác motivációja, de tényleg elég vékony jégen táncol az ötlettel abból a szempontból, hogy az emlékmódosítás normál esetben is nehéz feladat, egy olyan lénynél pedig, akinek a gondolatai kevésbé koherensek, nagyon könnyen félremehet.
- Előfordulhat. Érdemes lenne mindenek előtt detektálni, hogy hol van a probléma gyökere - felelte. Ez az a rész, amit némi tudással felvértezve valószínűleg bármely legilimentor tanonc meg tud csinálni, amikor már túl van az alapokon, innen tovább lépni viszont már egészen más kérdés.
- Hm - nyugtázta a srác válaszát Sebastian meglehetősen kétértelműen, mikor fény derült rá, hogy Damien hol tart a tanulásban. A szőke eddig is kételkedett abban, hogy jó ötlet-e pontos leírást adni a másik kezébe, hogy ő maga próbálkozzon az emlékmódosítással, mert korából adódóan sem lehetett túl sok tapasztalata, viszont így már eléggé biztos volt benne, hogy nem engedi, hogy a másik kísérelje meg a kivitelezést.
- Igen, jól gondolod - bólintott aztán, mikor a srác tovább vitte a gondolatot. Remek hasonlat volt, hogy a kisgyerekek legilimentálására hasonlít a témakör, ez pedig olyasmi, amit senki sem szívesen csinál. Persze az emberek szeretik lebecsülni az állatokat, pedig nem kellene. A macskák esetében például egy értelmes példány simán megüti egy 3-4 éves gyerek intelligenciáját.
Sebby végül mélyet sóhajtott, mielőtt újra megszólalt volna.
- Nézd, nagyon jó, hogy segíteni szeretnél a macskádon, de nagy valószínűséggel igencsak messze állsz attól, hogy ezt meg is tudd tenni. - Talán ez a mondat bántónak hathatott, de Sebby nem annak szánta, csupán egyszerűen tényeket állapított meg. - Annyiban tudok neked segíteni, hogy ajánlok olyan könyvet, ami legalább nagy vonalakban foglalkozik a témával, hogy tudd, hogy milyen emlékeket keress, de nyomatékosítanám, hogy ne próbáld meg alkalmazni az emlékmódosítást. Próbáld meg megtalálni, hogy mi a cica konkrét problémája. Ezt valószínűleg meg fogod tudni ugrani, aztán ha tényleg olyan, amit nem lehet tréninggel feloldani, akkor inkább hozd el egy kis időre és meglátjuk, mit tehetünk.

SJS

Damien

Damien jól sejtette, Sebby számára ez tényleg csak a macskáról szólt. A függősége mellett, ami a tényleges indikátora volt annak, hogy kirakták a tanári posztból, az is komoly ellenérv volt amellett, hogy esetleg újra megpróbálja, hogy rájött, hogy hangyányit sem érdekli, hogy másokat trenírozzon és átadja a tudását.
- Jó tervnek tűnik - bólintott rá a felvázolt menetrendre aztán, mikor a másik kifejtette a menhelyes ötletét. - Egyébként is kellemesebb gyakorlópartnerek, mint az emberek - tette hozzá egy fintor kíséretében. Hogy mik bukkannak fel az emberi elmében, az valami rettenetes, és nem csak az emlékekre gondolt, hanem arra is, hogy milyen képzetek állnak össze időnként az agyban. Az álmok lenyomata meg ennél is meredekebb tud lenni. Alapvetően úgy gondolta, hogy egy kezdőnek - mert a szemében Damien bőven csak kezdő - jobb kicsiben lépegetni, és mászni bele rögtön az elején a mély vízbe.
- Könyv címet kapsz, a technikádról meg a tanárodat kérdezd - felelte szúrós szemmel, mikor a srác felvetette a lehetőséget. - A macskádon szívesen segítek, de ennyi.
Sebby erről úgy gondolkodott, hogy ha már egyszer nem tanár, akkor nem is szól bele más oktatók módszereibe, márpedig a srác technikájának a véleményezése ebbe a kategóriába esne. Arról már nem is beszélve, hogy bár jónak tűnt a szándék, azért még mindig volt némi bizonytalanság a szőkében azzal kapcsolatban, hogy tényleg itt állna-e meg a másik az emlékmódosítások terén, vagy van valami hátsó szándéka. Könnyedén olvashatott volna a fejében, az igaz, de nem akart visszaélni a képzettségével, így inkább az óvatossági vonalon belül mozgott. Végül is semmit sem tudott a srácról, még a nevét sem.
- Nos, itt van két cím* - firkantotta le egy papírra a vonatkozó könyvek nevét. - Az elsőt megtalálod ott a polcon, leghátul - mutatott a megfelelő irányba. - A másikat meg kell rendelnem, már ha engedi a kereted, mert nem olcsó kötet. - Itt fellapozott egy katalógust, és a másik orra alá tolta, hogy lássa az összeget. - Ha kéred, akkor mondd a neved, címed, illetve kérek ötven százalék előleget, mert ez amúgy valószínűleg a nyakamon ragadna, ha nem jössz érte - sorolta a szükséges infókat, miközben maga elé tett egy megrendelőlapot, várva a döntésre.

*Extra infó a játékhoz: A két cím olyan ritkább könyvekhez tartozik, amik általánosságban szólnak a legilimenciáról, de az egyikben állatokkal való munkáról van egy bővebb fejezet (ez van hátul a polcon), a másik könyvben pedig van egy fejezet a traumás élmények feloldásáról legilimencia segítségével. Emlékmódosítási leírást, extra, ehhez kapcsolódó tudást egyik könyv sem ír le, Sebby ezeket nem adja egy kezdő tanonc kezébe, akit nem is ismer, viszont az órai anyaghoz és az órai anyaghoz képest mélyebben mennek bele a kötetek az itt releváns témakörbe.

SJS

Damien

~Nagy cucc~, gondolta az ellenérvre, de nem állt bele elmagyarázni, hogy a maga részéről még durrfarkú szurcsóknak is szívesebben született volna, mint embernek. Mit számít a könyv, meg a sakk, meg a pillecukor, ha cserébe ott van a társadalom minden szennye és csupa olyan gondolat a bűnözők fejében, akikkel volt szerencséje dolgozni, amiktől még ő is elborzadt olykor, pedig látott már egyet s mást. Egy részük pedig valóra is váltja, amit kitalál, az emberek tapossák egymást pár knútért, és az sem ritka, hogy az említett könyveket, a kultúrát mindenestül felégetik. Az állatok csak elveszik, ami az élethez kell, és ennyi. Nem gonoszak.
Kicsivel később a srác flegma válasza viszont kissé kicsapta nála a biztosítékot, de tőle telhetően igyekezett a felszínen legalább nyugodt maradni, elvégre ez itt vele szemben csak egy nyegle tini.
- Nem ezt mondtam. Nem voltál egyértelmű, hogy kifejezetten az állati legilimenciáról kérsz visszajelzést, de a kettő nem elválasztható egymástól és nem értelmezhető külön-külön, így elég valószínűtlen, hogy újat tudnék neked mondani a technikáddal kapcsolatban. Az alap metódus ugyanaz, csak állatoknál nagyobb odafigyelést és kontrollt igényel, maga az emlékek értelmezése pedig nem annyira technika kérdése, sokkal inkább intuícióé. Azt a pár jellemző formulát, motívumot és emlékbetörési formát, amit lejegyeztek, zömében a javasolt könyvben találod - összegezte a véleményét, ha már kénytelen volt kifejteni, mert még a végén valaki azzal fogja vádolni, hogy nem érdekli őt annyira egy szerencsétlen traumatizált macska sorsa, hogy segítsen a gazdájának megtalálni a problémát.
- Remek, akkor nincs vele dolgom - jegyezte még meg, mikor a másik jelezte, hogy a rendelős könyv már úton van hozzá, és ezzel a lendülettel el is ásta a megrendelőlapot egy kupac papír alá. - Csak tessék - nyugtázta azt is, hogy a srác elindult a hátsó polcok felé, és tüntető hangossággal beleszürcsölt a kakaójába.
Sherlock közben valószínűleg érzékelte, hogy gazdája jócskán feszült, úgyhogy felkelt a fotelből, amit addig kitüntetett a figyelmével, és előbb járt egy nyolcast a hátrafelé haladó Damien lábai között, majd felugrott a pultra Sebby mellé és beledugta a busa fejét a tenyerébe némi simiért. A szőkének az volt az érzése, hogy a macskája éppen próbálja közölni, hogy kár ennyire pattogni, nem akar rosszat a másik, de lehet, hogy csak beleképzelte.

SJS