SJS

SJS

Damien

Sebastian ritkán tölti az idejét konkrétan az üzlethelyiségben, de a mai épp az ilyen ritka pillanatok egyike volt, miután beszerzett két doboznyi vadonat új könyvet, amiknek helyet kellett találni a már most is roskadásig telt polcok egyikén.
Épp a kassza mögött szortírozta a köteteket, amikor valahol a látótere szélén mozgó foltot vett észre - konkrétan egy, a kirakat előtt hajladozó fűszálat egy fiatal srác kezében, és tulajdon termetes macskáját, aki roppantul elkezdett érdeklődni a látványosság iránt.
Sherlock barátságosan fordult az idegenhez, tappancsaival belülről paskolva meg az üveget, mikor úgy érezte, hogy talán el tudná kapni a bojtos végű fűszálat, azonban a lassú pislogást egyelőre nem viszonozta, talán épp azért, mert a másik teljesíthetetlen feladat elé állította. Végül kissé csalódott testtartással huppant le bolyhos fenekére, már csak a szemével követve a rögtönzött játékot, mikor Sebby úgy döntött, hogy közbeavatkozik.
Néhány lépéssel a bejárati ajtónál termett és csupán résre nyitva kukkantott ki a másik alakot keresve a tekintetével.
- Bent is játszhatsz ám vele, akkor nem fog megsértődni, mert nem tudja elkapni, amit lengetsz neki - közölte tegező modorban, mert határozottan a volt az érzése, hogy a másik jóval fiatalabb nála és egyébként is erre főleg diákok jártak-keltek. Azt viszont már nem várta meg, hogy a másik feleljen is, rá bízta, hogy betér-e a boltba, a maga részéről minden esetre visszatért a kassza mögé a könyveihez, fél szemét Sherlockon tartva azért.

SJS

Damien

Egy pillanatra felszaladt a szemöldöke, mikor az éppen betérő alak lefejelte a csengőt, mert ez nem volt túl megszokott jelenség, de végülis érthető, elnézve a srác magasságát. Mikor becsukódott a másik mögött az ajtó, akkor Sebastian már újra inkább a könyvekre figyelt maga előtt, olykor Sherlock felé sandítva, hogy minden rendben van-e. Cicabuksi viszont úgy gondolta, hogy nincs itt semmi félnivaló, és barátságosan indult meg az ismeretlen felé - lehet, hogy nem is először látta, ki tudja?
- Találsz még játékot a szekrényen - mutatott Sebby az egyik könyvespolc felé, aminek a tetejére feltette az éppen aktuális kedvenc tollas pálcák egyikét, amivel rendszeresen szórakoztatta szőrös kis társát. - Meg ha akarsz, akkor a jutalomfalatból is adhatsz neki - tette még hozzá némi gondolkodás után, de elnézve Sherlock lelkesedését és azt, hogy mennyire szeretné, ha a másik szórakoztatná, végül úgy döntött, hogy az idegen kivételesen megérdemli ezt a kegyet, bár persze szigorúan felügyelet mellett. Egyébként a nasi is a szekrény tetején volt megtalálható.

SJS

Damien

- Sherlock - felelte Sebby, miközben félig-meddig követte a srác mozdulatait, ahogy kivett a nasiból és a játék is előkerült. Úgy tűnt, hogy bundás kis társa éppen rendkívül élvezi a figyelmet, így hát maga is kedvtelve nézte a játékot, de azért varázslóéknál ugyebár nem árt résen lenni az idegenekkel. Mármint varázslóéknál IS.
Ugyan Sherlock már nem volt fiatal állat, a repkedő játék mégis arra sarkallta, hogy maga is szinte röppenjen utána. Szerencsére nem voltak a földön fellökhető könyvkupacok, így nem nem fenyegette a párost az a veszély, hogy egyszerűen rájuk borul valami, viszont a padlón párszor így is fenéken csúszott a méretes kandúr. Olyan negyed óra alatt aztán eléggé kifáradt hozzá, hogy már inkább csak az oldalára fekve figyelte, ahogy a másik szórakoztatta. Sebastian is jobban ügyelt emiatt rájuk, várva, hogy vajon távozik-e a srác, vagy szeretne még valamit.

SJS

Damien

- Még nem találkoztak, egyelőre csak a masszív macskamenta függőségnél tart - válaszolt Sebastian, még ha a humor nem is volt az erőssége, de így utalt a BBC sorozatban is látott Holmes-féle drogfüggőségre. Persze nem sértődött meg, ha a másik nem tört ki nevetésben, ő maga is faarccal válaszolt.
Sherlock viszont igazán élvezte a játékidőt, és bár már nem volt fiatal, alaposan átmozgatta gömbölyded is tagjait.
Mikor a srác végzett a cica kényeztetésével és a továbbiak iránt érdeklődött Sebby újra felnézett rá a papírjai közül.
- Benézhetsz, ha akarsz. Ha látod őt az ablak környékén, akkor szabad a játék. Csak akkor jár le a boltba, ha én is itt vagyok.
Nem igazán jutott eszébe bemutatkozni, az egyik diák olyan, mint a másik, bár ez itt legalább szimpatikus Sherlocknak.
- Esetleg ajánlhatok valamilyen könyvet is? Vannak macskások, például arról, hogy hogyan rendezd be a házat az ő kedvükben járva - vetette fel, mert próbálkozott jó boltos lenni, és eladni valamit, ha már besétált egy potenciális vevő. Egyébként ez rettentő rosszul ment neki.

SJS

Damien

Észrevette ugyan a másik kelletlenségét, mikor könyvet ajánlott neki, de challenge accepted alapon némi gondolkodás után erre is tudott felelni.
- Nos, igazából van vak macskás könyvem, a Homer's Odyssey: A Fearless Feline Tale, or How I Learned about Love and Life with a Blind Wonder Cat. Ha érdekel, akkor ott találod - mutatott balra. - Harmadik könyvespolc az ajtótól, lentről az ötödik polc - mondta meg ijesztően pontosan a könyv fellelhetőségét, a másikra bízva, hogy meg akarja-e keresni. - Egyébként az eredetileg ajánlott könyvben is vannak biztonsági ötletek, amikkel a sérült cicák is teljes életet élhetnek - tette hozzá. Nem akadt fenn különösebben azon, hogy a másik dadog vagy nyomik az állatai, mert hát látott ő már elég érdekes alakot a környéken. Viszont a többesszám felkeltette az érdeklődését. - Hány macskád van?

SJS

Damien

- Japp, kezdő holmik is vannak benne, illetve az a fazon, aki írta, egyébként is különféle módon problémás állatokkal foglalkozik - magyarázta, átugorva ismét a Jackson Galaxy féle könyvre.
A kérdésére kapott válasz egy hangyányit meglepte, mert nem sűrűn emlegetnek neki down kóros macskákat. Szerencsére úgy tűnt, hogy hamarosan meg is szemlélheti a három delikvenst, mert a másik egy telefonnal közelített felé.
- Hát aww - szaladt ki a száján, miután végignézte a képeket a trióról. Utána tűnt csak fel neki a háttér, ahol bár voltak macskabútorok, valójában még jócskán lehetett volna érdekesebbé tenni a cicák számára, hátrányok ide vagy oda.
- Figyu, nézd meg ezt a könyvet, szerintem lesz benne, ami érdekes neked - halászta ki a kérdéses iromány egy példányát a pult alól, megengedve a másiknak, hogy előre átlapozza, mielőtt esetleg megvenné. - Ha itt laknak, ahol a képen látszik, akkor azért lehetne még érdekességeket felszerelni nekik - mondta mindenféle ítélkezés nélkül. Mint már említettük, elég sok fura alak járt erre, egy üresnek ható szoba valójában nem is annyira creepy.

SJS

Damien

Sebby arcán látszott, hogy egy kicsit elolvadt lélekben, amikor a bolyhos holmikon nyammogó cicát említették neki.
- Melyikük Szerzs? És hogy hívják a többieket? - érdeklődött, bár volt egy olyan gyanúja, hogy a vörös állatka lehet a szóban forgó nyammogó. - A kert jó ötlet, régebben mi is sokat jártunk ki Sherlockkal a kastélyban a birtokra. Van nekik catio, vagy varázslattal vigyázol rájuk? - kérdezte. Mivel jó sokszor járt már Arvidéknál, így tudta, hogy az erdő és tulajdonképpen az erdő széle is a falu körül eléggé telített vadállatokkal, így fel sem merült benne, hogy valaki csak úgy hagyná világgá menni a különleges bánásmódot igénylő macskáit.

SJS

Damien

A srác kapott gondolatban egy jó pontot, amiért menhelyes cicákat vitt haza, na meg azért is, mert egy láthatóan beteg másik is hozzá került.
- Áh, jól hangzik - bólogatott egyetértően, mikor a srác, akinek egyébként még mindig nem tudta a nevét, holott a macskáit már fel tudta volna sorolni, megerősítette a gyanúját, hogy védve vannak az állatkák a kijárás során.
- Jófej. A birtokon sokan ismerték és szerették, ott ez is védte, na meg tudja, hogy hova nem szabad mennie és felügyelettel volt kint. A kastélyban mondjuk elég sokat kószált magában is - tette hozzá. - Itt a faluban nem engedném csak úgy ki, hátul a bolt mögött van neki kennel kialakítva, vagy olykor-olykor kijön velem pórázon, de ahogy egyre idősebb már nem annyira kalandvágyó - nézett szeretettel a hatalmas kandúrra, aki a nasi és a játék után úgy döntött, hogy egy napos folt tökéletes lesz a sziesztára. - Egy darabig Pesten laktunk, akkor megszokta, hogy szobacica.

SJS

Damien

- Általában igen, de ahogy idősödik azért ő is egyre háklisabb - felelte Sebby, szintén a nehézsúlyú heverészésbe kezdő Sherlockot követve a tekintetével. - De a kellő mennyiségű nyalánkság mindent megold - tette hozzá.
Ezen a ponton a maga részéről visszatért volna a pulton lévő feljegyzésekhez, mert ha a másik nem akar könyvet venni, akkor nem nagyon van további közös témájuk, azonban a srác úgy tűnik, még nem teljesítette a napi szocializációs kvótáját.
Az ifjabbik Selwyn enyhén félrebillentett fejjel, talán egy árnyalatnyit gyanakodva nézett a srácra a felmerül kérdés után, azt latolgatva, hogy ennek vajon milyen célja volt. Sebby feje felett egyébként nagy ívben szállt el a finom átvezetés a témák között, leginkább mert meg se fordult a fejében, hogy valaki csak azért kérdezne ilyet, mert nem biztos valamiben. Önmagában pedig elég furcsa volt, hogy a másik tovább szeretne beszélgetni, miután kitárgyalták a macska témát.
- Igen. Mert? - felelte aztán, fél szemöldökét felvonva, miközben kék szemeivel a másik arcát kutatta, valamiféle magyarázatot várva a számára hirtelen váltás után. A korábbi könnyed hangulat után egy pillanat alatt érezhetően távolságtartóvá vált. Néha még mindig el tudott rajta csodálkozni, hogy az emberek mennyi felesleges csevegési kört játszanak végig, ki azért, hogy kitöltse az időt, ki pedig azért, mert hátsószándéka van. Itt vajon melyikről lehet szó?

SJS

Damien

A srácnak az a szerencséje, hogy Sebastian nem szokta random járó-kelőkön használni a legilimenciát, még akkor sem, ha enyhén gyanúsnak tűnik a viselkedésük, egészen addig a pontig, amíg érezhetően fenyegetővé nem válik a szituáció. Damiennek sikerült egy olyan magyarázattal szolgálnia, ami akár hihető is lehet, és bár nem söpörte el teljesen Sebby gyanakvását, azért annyit elért, hogy ismét a jótékony érdektelenség szürke mezejébe süppedjen. Elvégre Sebby a macskákért beszélgetett vele, kiemelve természetesen Sherlock szíve vágyát a játékra, sokadik ponton pedig becsúszott a könyveladás lehetősége is.
A "fiatalember" kifejezést hallva kicsit rötyögött magában, mert ez annyira Seth volt, hogy szinte hallotta is a fülében a megszólítást.
- Vagy úgy. Hát igen, Seth valóban megnyerő tud lenni. - Azt már nem tette hozzá, hogy "már ha akar", pedig gondolta. A testvére kedves és jó szívű, de mivel a bátyjáról van szó, Sebby azt is tudta, hogy milyen tud lenni, amikor úgy igazán mérges. Persze ez aztán senkire nem tartozott rajtuk kívül.
A másik aztán tovább is lendült a témán, Sebby pedig egy villanásnyi időre megengedett felé egy fáradt pillantást, de aztán emlékeztette magát, hogy ő most tulajként van itt, és nem ártana segítenie a vevőknek. Rendezte hát arcvonásait és rávette magát, hogy kimenjen a pult mögül az egyik polchoz, és levegyen három könyvet, amit a srác orra alá nyomott.
- Ezeket javaslom, nyugodtan nézd meg, hogy melyik szimpatikusabb. Magáról a macskatévéről pedig abban a könyvben is van még plusz infó - mutatott arra a darabra, amit a másik a kassza mellé helyezett.

SJS