Lugosy Benedek

 Ki kellett használnom a legutolsó szép és hómentes napokat, hogy begyűjtsek még néhány gyógynövényt a készítményeimhez. Ezért indultam el a nagy szövet szütyőmmel és aprócska sarlómmal felszerelkezve egy beszerző körútra. Körbe kószáltam már egy jókora területet, amikor felfedeztem ezt a faházat és elfogott a kíváncsiság, hogy megnézzem milyen lehet, így felmásztam és most itt vagyok. Nagyon barátságos, de kihalt házikó. Leteszem az asztalra a teleszedett táskát és a tenyérnyi éles szerszámot, majd körbesétálok. Ekkor bukkan fel egy fiú, aki úgy áll meg velem szemben, mintha legalábbis kísértetet látna. Mivel úgy látom teljesen lefagyott így én szólalok meg előbb. - Szia, a te faházad? - kérdezem és igyekszem a lehető legtermészetesebb és egyáltalán nem fenyegető hangot megütni. Nehogy azt higgye, hogy tolvaj vagy bármi hasonló vagyok. Nem hiányozna egy efféle negatív találkozás. Remélem meg tudom nyugtatni, hogy nem ijedt meg tőlem annyira, hogy elszaladjon vagy bármi ehhez hasonló butaságot tegyen.

Lugosy Benedek

 A fiú, aki az előbb még némán és megilletődötten állt előttem varázsütésre megváltozott. Nyelve megered és nem csak a nevét, de azt is megtudom, hogy ő maga is véletlenül talált ide, akárcsak én magam. - Dr. Noxen vagyok, a falu gyógyítója - mutatkozom be neki és kezem mellé egy mosolyt is nyújtok. Érdeklődő elsőéves, aki máris azt firtatja mi okból vagyok itt ebben a csinos kis faházban. Nincs okom titkolózásra. kivételesen tényleg nem járok tilosban. - Épp gyógynövényeket szedtem, amikor megláttam és kíváncsiságból jöttem fel - közlöm vele a puszta tényeket. - Mond csak, te szereted a növényeket? Hogy tetszik az iskola? Van már kedvenc tantárgyad? - érdeklődöm így kezdve meg valamiféle beszélgetést. Közben lovagló ülésben elhelyezkedem az asztal melletti egyik széken, megfordítva azt magam felé. Farmert, szürke csizmát, fekete garbó nyakú pulóvert viselek. Szürke télikabátom a szék háttámláján pihen. Kíváncsi vagyok leül-e velem szemben és, hogy miket mond az iskoláról. Egy ideje, amióta Kriszpinnel volt az a kellemetlen végű beszélgetésem nem jártam ott, pedig szeretem a kastély miliőjét.  

Lugosy Benedek
zárás

 Igen érdeklődő a fiú, sok kérdése van, amikre igyekszem minél részletesebben válaszolni. Esőként a szakmám kerül górcső alá, és ami azt illeti furcsán szétválasztja a mugli és a mágus világot. Számomra már rég kiderült, hogy ennek a szeparációnak nincs létjogosultsága. A varázstalanok közt is élnek csodás emberek és a mágusok közt szörnyetegek. - Mindkettő és egyik sem, nem választom külön a tudásom. Gyógyítok, minden eszközzel és módszerrel lehetséges - magyarázom a fiúnak és remélem megérti mit is igyekszem mondani. Ezután végighallgatom amiket az iskolával kapcsolatos kíváncsiskodásom kapcsán mesél, ebből a monológból kiderül, hogy ő maga is mugli születésű, s ezért idegen még neki szinte minden itteni dolog, és nem csak azért, mert elsőéves. - A Roxfortba jártam, majd az R. J. Lupin Nemzetközi Mágusképző Magániskolájába, ott fejeztem be a tanulmányaimat. Aztán még egy mugli egyetemi diplomát is szereztem. Szóval sokat tanultam - felelek utolsó kérdésére, s közben pillantásom kivetül az ablakon. Nagyon eltelt az idő, s ha nem indulok el mielőbb, akkor kárba vész a sok alapanyag, amit eddig szedtem. - Ne haragudj, de ezeket a növényeket haza kell vinnem, különben elvesztik a hatóanyaguk erejét - közlöm és felkelek a székről. Magamra kanyarítom, majd összefogom magamon kabátomat, vállamon átvetem szütyőmet, farzsebembe tűzöm minisarlómat. - Remélem még találkozunk! Ne kóborolj soká! Szia! - búcsúzom el és lemászom a létrán, melyen jó pár órája, amikor még odakinn világos volt feljöttem. Gyors léptekkel igyekszem vissza és amikor hazaérek azonnal hozzá is látok a begyűjtött növények feldolgozásának.

//Köszönöm a játékot //