BK Fórum - Faház

- Jönnek, már itt vannak közel! - kiabál fel a faházba, olyan hangosan, ahogyan csak tud. Közben pedig szalad a bizonyos fa felé, ahol hős játszótársa várja, odafent. Ő a felderítő, mér harci festés is csak az arcain. Nem mintha az segítene fénylő vörös haján, de hála istennek ellenség sincs, csak képzeletben. Egy kötelet kötött fel Alexa apukája az egyik korláthoz, hogy ne csak a lépcsőn lehessen fel-le járni. Valószínűleg az édesanyja hátán felállt volna a szőr, ha látja ezt, de amit nem tud, az nem fáj neki.
- Védd az ablakokat, csukd a kapukat, itt vannak! - kiabálja, miközben felugrik a kötélre, gyorsan, fürgén mászik felfelé. Ahogy felér, megkapaszkodik a korlátban és felhúzza magát a faház külső részére. Szuszog egy kicsit, mert azért ennyi mozgástól picit megfáradt, így a térdeire támaszkodik kicsit, tekintetével a fiút keresi.
- Rengetegen vannak, hol vannak a fegyverek? - kérdezi, éles hangon, mintha tényleg vészhelyzet lenne. Bár a nagy fegyvereket pár félig üres vízipisztoly, illetve törlőkendő- és vécépapírgurigákból tákolt csodás géppuskák alkotják. Az arzenál nagy, a muníció képzeletbeli, tehát kifogyhatatlan. A kapukat becsukja, vagyis felhúzza a mászókötelet, egy kartondobozt rak a lépcső feljáratához. A képzeletbeli sereg közeleg, de neki olyan valós, hogy már szinte tényleg izgul, hogy mi lesz velük, meg tudják-e védeni, csodásan átrendezett várukat.
Ugyanis, amióta felfedezték, minden csütörtökön a faház csak az övék, nem is engednek ide idegeneket. Alexa még vécépapírral is képes dobálózni, hogy távol tartsa a valósabb betolakodókat. És természetesen, egy egész napot el tud tölteni itt, csupán a képzeletét használva, fára mászva. Esténként nagyokat beszélgetve, a zseblámpánál árnyékbábokat formálva kezükkel.