BK Fórum - Faház

Alexa

Megszoktam, hogy ő dirigál. Apa is inkább azt mondja, hogy hagyjam rá a lányokra a dolgot, ha valamit akartak. Jelen esetben persze nem olyan rossz dologról van szó, hiszen Alexa egy szuper vezető tud lenni, vele imádok bármit is csinálni. Tudom, hogy számíthatok a véleményére, sokszor írunk leckét például együtt - amiből aztán átmentünk játékba -, mert motivál és előhozza a kreatív énem. Mondanom sem kell, az évek alatt volt időnk megtanulni egy húron pendülni, vagy hogy is mondják.
Szavaira hümmögtem egyet, majd hunyorítva kikukkantottam a faház ablakán. Előbb társamra, majd a messzi távolba kémlelve az ellenség után. Előbbi szerencsére még épségben, de kapkodva futott menedékünk felé, míg a közelgő rémület - mely talán a felnőttkor volt, vagy aminek majd Lexa narrálja - lassan, de biztosan tűnt fel a horizonton. Ennek bizony a fele se volt tréfa, gyorsan kellett cselekednünk.
- Oké! - kiabáltam le neki, s már el is kezdtem menteni a menthetőt. Behúztam a zsalukat, ügyelve arra, hogy egy kis titkos résen azért még belátható legyen a fa környéke, majd az egyetlen számára fenntartott bejárat kivételével mindent jól lezártam. A falakat már korábban megerősítettük, valamint minden fontosat a helyiség közepére tettünk egy ládába, hogy minél biztonságosabb helyen legyenek. Egy kicsit engem is elöntött a félelem, de a következő pillanatban már mellettem is termett hű barátom, így nem köthetett le többi a saját kis gondolatvilágom.
- Mit láttál még? - húztam le magam mellé, faggatózóan és kissé türelmetlenül, majd nagy büszkeséggel az arcomon a közösen felhalmozott arzenálunkra mutattam. Nem is értem, miért fél ennyire, hiszen ezek még az igazi ellenséget is elriasztják.
- És mi a terv? Ne adjunk esetleg meg magunkat? - kérdeztem egy kissé bizonytalanul.