Sebestyén
(mai nap, ebéd után, azaz 2016.04.16)

Ez a nap is jól indult, szerencsére problémamentesen. Egy kis pihenésre vágyott, ezért hát mikor felkelt, egyből szalonképessé varázsolta magát zuhany, öltözet és frizura segítségével. Mivel jó az idő, bár szeles, azért felkötötte a haját, mert esze ágában sem volt azzal az arcában közlekedni.
Másokból hivatott ő bolondot csinálni, nem magából. Az önjelölt bajkeverő az erdő felé vette az irányt, a Faházba, ám úgy tűnt, nem csak ő gondolt arra, hogy itt pihenné ki a hét fáradalmait, különösen, ha belegondoltunk, hogy a leányzó milyen hetet tudhatott maga mögött.
Az erdei rókának is beillő, vörös hajú hölgyemény igencsak meglepődött, mikor a szél papírosokat küldött ajándékba, egyenesen a képébe.
- Csak nem ezeket keresed? – kérdezte a minden jel szerint utánuk fotó fiút. – Tessék, szerintem bújtasd egy mappába őket, mielőtt megint csavarogni lenne kedvük. Csermey Natália Babett.
Kezet is nyújtott, udvariasan az ismeretlen egyén felé.

Sebestyén
(mai nap, ebéd után, azaz 2016.04.16)

Hát igen, a szeles időjárás úgy döntött, tréfálkozni óhajt a szabadban járókelőkkel, mert miért ne színesítené az életüket?
- Ó, ennyire magányos vagy a kastélyban? Elsős vagy, ugye? – nevetett egy jót Sebestyén történetén, ami a játszópajtás hiányát illeti, s még szerencse, hogy neki nem volt kedve tanulni, inkább bent megcsinálta a szorgalmi feladatokat, amiket mára kigondolt magának, hogy idekint tölthesse a délutánját, egy kis testmozgás keretén belül, amolyan feszültséget levezető pihenésképpen.
- A könyv is megteszi, de ne hagyd, hogy még egyszer lázadjon ellened a papírsereg – ugratta a másikat, és még jó, hogy együttes erővel sikerült visszaverni a szabadságharcos lapokat.
- Igazán nincs mit – mosolygott a másikra, mikor az megköszönte a segedelmet, s bólintott az újabb kérdésre. Ha már itt van ez a kis házikó, miért ne kukuccsolná meg belülről is? A lehetőség adott, túlzsúfoltság jeleit egyelőre nem mutatja, hát akkor kalandra fel!
- Nem fedezzük fel közösen? Több szem többet lát – ajánlotta fel, és így ha a lapsereg ismételt szökést kísérelne meg, legalább adva van egy szövetséges az eszközök felderítésére.

Sebestyén
(mai nap, ebéd után)

Már nem is csodálkozott azon, hogy a fiú nem volt félénk, sőt, egészen beszédes kedvébe került, bőszen válaszolt is a kérdésekre, noha úgy tűnt, mintha nem igen örülne az évfolyamára vonatkozónak. Hát igen, átérezte ezt, mikor az embert a termetével piszkálják, még ha csak viccből, heccből is, de nem esett jól neki, amikor megvádolták, hogy lenéz másokat. Ez korántsem volt így, néha még meg is próbálta összegörnyeszteni magát, de akkor meg olyan fura érzése támadt tőle.
- Ne aggódj, van még jó öt-hét éved, hogy ismerkedj, jövőre már egész szép kis baráti kört gyűjthetsz magad köré, csak add önmagad – biztatta a főnixet.
Valóban nem látszott ennyire erősnek a kastélyból a szél, de ő gondolt rá, hogy a vörös loboncát jó, ha felköti, minél szorosabban, még így is kikapott egy-két rövidebb szálat az a szemtelen szél, de nem volt vészes a helyzet.
- Igazad van. Na, akkor kalandra fel! – bokszolt örömében a levegőbe, hogy akadt társa a felfedezéshez, így sokkal nagyobb lett hirtelen a mókafaktor.
- Wow… - csak ennyi fért ki a száján, mikor a sok mászást követően meglátta, hogy milyen is belülről ez a a faház. Ő sem egészen ilyennek képzelte, s rögtön le is dobta magát az egyik babzsákra. – Ez állati kényelmes!

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)

Nati örült annak, hogy a másik belement a mókába, és természetesen veszi az ugratásokat, és nem akarja leharapni a fejét a poénjaiért. Az izgi eseményeket amúgy is szerette, meghalt volna az unalomtól, ha semmi sem történne körülötte. Gyakorlatilag kikapcs-gomb szinte nincs is rajta.
- Dehogy gond! És igen, az egyedüllét unalmas. Mit ér egy jó kis balhé cinkostársak nélkül? – kacsintott a ravaszdi. Valóban, Natália olyan volt, mint egy róka. Kissé nagyra nőtt róka. A másodéves boszorkánytanonc eléggé megosztotta a társaságot, valaki vagy szerette, vagy utálta, semleges egyén alig akadt. Mindenesetre sosem unatkozhatott, aki a közelében volt, hiába próbálta bizonyítani, hogy nem ő keresi a bajt, hanem az találja meg őt.
Nati még sosem füllentett a családjával kapcsolatban, tökéletesen büszke volt az auror faterjára és a divatszakértő édesanyjára, hát még a kiballagott testvérére, Dávidra, akiből gyógyító lesz, ha minden igaz, csak nem Magyarországon végzi el a képzést.
- Ki tudja, az a lényeg, hogy van mit felfedezni. Nézd már, ezeket a véseteket! – valóban, ha a falak beszélni tudnának, akkor bizony elég érdekes történetekre derülne fény, amik az előtt történtek, hogy ők betették volna a lábukat a Bagolykő falai közé. Elég sok párocska választhatta az édes-kettes helyéül ezt a kis faházikót, ami nem csoda, hisz csendes, nyugodt, nem nagyon zavarhatta meg senki a szerelmeseket.
- Hát, szerintem ennek kicsi az esélye. Inkább valami pihenőféleség lehet, hogy aki erre jár, az szusszanhasson egyet – igyekezett Nati reálisabban gondolkodni, pedig általában pont, hogy ő az, aki két méterre a talaj fölött járt, mint Júlia, aki nem akart a földön járni. Talán őt nem akarja majd senki megdobálni, hogy szállingózzon már vissza ezen a szép, szombat délután.

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)

Ő teljesen biztos volt benne előző évben, mikor megérkezett, hogy jó helyre rakta be a kis tappancsait. Igaz, hogy eleinte még duzzogott, mert a balhés testvérei nem jöttek le elé, de hát hogy is tették volna, mikor egyik se volt navinés? Dávid amúgy is a véghajrával volt elfoglalva, míg az ikrek, Petra és Dominik éppen valami új és látványos bajkeverésen törték a fejüket, azaz inkább borsot mások orra alá, mintsem a fejüket. Neheem, ők nem azok a túlságosan gondolkodó fajták, ez a bizonyítványukon is meg-meglátszott. Konkrétan az utolsó pillanatokra halasztották a tanulást, Natival ellentétben, ő inkább csendben és suttyomban ment a többiek agyára. Főleg azzal a fene nagy sütilesőjével, de néhanapján tettel is, ha merített ötletet a könyvek csodálatos választékából.
- Dettó az érzés, és nyugi, nem csak te vagy ilyen magadban beszélős típus. Vannak, akik szükségét érzik, hogy kimondják, ami bennük van, így vezet ez a megértéshez – kellett neki poétikáról olvasnia… de hát, ha rátalált a könyvtárban, nem hagyhatta ott ezt a mugli szakirodalmi remeket. A fiú telibe talált a következő megjegyzésével, ami a véseteket illeti, és ő is keresgélt egy párat.
- Pontosan. Egy kis emlék, és inkább ezt a faházat véssék tele, mint a környező fákat pusztítsák. Kérek nélkül egy fa nem fa – bólintott elismerően. Csak fejét rázta a saját bunkert illető kérdésen, nem, nekik ennyire nem ment jól a nagyvárosban, hogy saját, eldugott erődje legyen, eleve nehéz volt úgy mágiát használni odahaza, hogy ne bukjanak le, néha még az apjuknak is sok volt abból a bizonyos jóból. Naná, Dávid amióta megszerezte a hoppanálási jogosítványát, otthon is néha úgy közlekedett, frászt hozva mugli apjukra.
- Sajnos nincs, de kiskorunkban mindig várat építettünk a bútorokból, és jelszavakat találtunk ki, mielőtt mi is megkaptuk volna a leveleinket.

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)

- Na, igen. Van, akin segít, ha hangosan olvassa fel a szöveget, ezek az emberek az auditív típusok – bólintott egyetértéssel a vörös. Ő remekül érezte magát a babzsákban, amibe belefészkelte magát, és még jó, hogy hozott magával rágcsát is az útra. Mugli édesség, Dunakavics névre hallgatott, de mágikus is akadt nála, mert ugye rágcsa nélkül nem izgi egy jó kis séta.
- Van nálam Dunakavics, kérsz? – kínálta meg a másikat, mert ha már ő falatozni szeretne, akkor nem lenne szép dolog tőle, ha hagyná, hogy a másik csak nézze, ahogy ő tömi a fejét meg a gyomrát.
- Ugyan, ne zavarjon mások véleménye! Azt már én is megtanultam, hogyha folyton ugranék a magasságomra tett megjegyzéseke, akkor már nem maradna itt sok élő ember… - valószínűleg szétátkozta volna őket minimum, vagy addig szívatta volna saját, lökött húzásaival, hogy sírva menekült volna az intézményből. Néhány embert így is sikerült majdnem a végletekig kikészíteni, már a nevének gondolatától is frász kerülgethette azokat a bizonyos személyeket. Nem hiába élt a mondás, hogy soha, de soha ne tégy megjegyzést egy nő külső tulajdonságaira, különben egy hárpiává változtathatod át az illetőt. Kortól függetlenül.
- Szerintem nem lesz gond, itt nagyjábl minden mágiával van ellátva, gondolom, ez a házikó sem lehet kivétel, különben már rég nem állna itt – gondolkodott kissé hangosan, reagálva a farigcsálós megjegyzésére.
- Mi jobban szerettünk a testvéreimmel a berendezésből erődöt építeni. Anyáék annyira nem díjazták az ötletet, mikor teljességgel átrendeztük a nappalit – mesélt tovább egy halk kuncogás kíséretében. – Három is. Van két bátyám és egy nővérem, Petra, Dominik, Dávid. Dávid már nem jár ide, kiballagott, de Dominik és Petra, ők a háztársaid. Most harmadévesek, és ikrek. És neked?

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)

- Auditív – javította ki a fiút, habár elnézte neki azt az egy betűs kis tévesztést. Néha még vele is előfordult, hogy nem egészen azt sikerült kimondania, amit szeretett volna, és ez főleg idegen eredetű szavakkal fordult elő vele. Hát még a spanyol akcentusa milyen pocsék, de csak azért, mert önszorgalomból tanulja, és hát… egyedül nem valami könnyű elsajátítani egy nyelvet. A német nyelvvel különösen meggyűlt a baja, abba a francos névelőragozásba örökké beletört a bicskája, és kifejezetten örült, hogy az otthoni magántanárán kívül nem akadt senki, aki fültanúja lett volna eme bakiknak. – Van többféle tanulási típus, én a kinetikusba tartozom, nekem le kell írnom, és meg kell oldanom a feladatokat, ha meg akarom érteni a tananyagot. A magolás nem volt soha erősségem.
- Egészségedre! – örömmel nyújtotta a zacskót, mert tényleg ritkaságszámba ment manapság ez a finom, mogyoróval töltött, színes édesség, gyerekkorának kedvence.
- Van egy ötletem, mi lenne, ha próbálnál szerezni rúnázott diktafont, vagy valami hasonló mágikus ketyerét is akár, ami működik a kastélyon belül, és akár felveheted magadnak, ahogy olvasol, csatlakoztatsz egy fülest, hallgatod, és senkinek fel se tűnne, hogy te nem zenét hallgatsz, hanem tanulsz? – vetette fel javaslatát egy kacsintás kíséretében, hátha ezzel ad egy kis löketet a srácnak, hogy ne érezze magát zavarban azért, mert neki más tanulási módszer válik be.
- Ezer százalék, hogy mágiával van ez bebiztosítva. Akárki is találta ki, a legkirályabb hely az egész erdőben. – Azzal a lendülettel hanyatt is vágta magát a babzsákon, hogy közben fejjel lefelé bámulhassa a falat, amit alaposan kidekoráltak az elmúlt évek alatt az előttük járó nemzedékek.
- Ó, nyugi! Én meg a legkisebb vagyok elvileg, ehhez képest a második legmagasabb a csapatban – vont vállat a családkérdésre. Hát, ők elég összetartó egy tesócsapat voltak, még három kölök, és kitettek volna egy egész kviddiccsapatot, ahogy az apjuk mondaná. A férfi elég hamar hozzászokott a mágiához, amióta együtt élt feleségével, Nati édesanyjával, és természetesen a titoktartás is jól ment neki. – Dávid nélkül már nem olyan izgi a rendbontás, neki több fantáziája volt hozzá, úgyhogy én máshol próbálok utat törni magamnak, bírom őket, de nem jó a többiek árnyékában élni, ebben igazad van. És most mik a hobbijaid?