Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=462170#post462170][b]William H. McWhite - 2015.02.07. 00:09[/b][/url]

Lendületes léptekkel szeli a métereket. Méretes talpa alatt ütemesen recsegnek a gallyak, susog az avar. Mélyen szívja tüdejébe az éjszakai hűs levegőt. Szemei összeszűkülnek, hogy alkalmazkodjanak a homályhoz, miközben hátra-hátra pillant a válla felett. Csak meg ne lássa valaki. Pláne ne a "másik" tag. Úgy tűnik, hogy rosszkor volt, rossz helyen. Vagy jókor, a jó placcon? Még nem döntötte el.

Alig 10 perce fültanúja volt egy több, mint gyanús csevejnek. Ha nem hallotta volna a szófoszlányokat, akkor is gyanakodna, hiszen az éjszaka leple alatt ritkán beszélgetnek cimborák a fák árnyékában mondjuk a citromkrém receptjéről. Általában izgalmasabb a téma. Éégen. Pont ezért szegezte füleit a beszélgetésre. És bingó! A "nagy meló" és "vallatás" szavak hallatán egyből tudta, hogy belenyúlt a tutiba. Nem szándékosan csöppentette magát az események folyamába, de ha már belefolyt, akkor igyekszik kihozni belőle a kihozhatót.
Ketten voltak. Háttal neki egy sötét figura, vele szemben egy magnetikus küllemű lány. Első pillantásra megbabonázta a hölgyemény. Meseszép megjelenéséből kőkemény vasakarat sugárzik. Tekintete szúrós és ellentmondást nem tűrő. Na, az ilyen nők szokták őt elküldeni melegebb éghajlatra, sokszor egyetlen szemöldök rándítással. A kétes ügylet megbeszélését követően a "másik" tag visszaindult a civilizáció felé, míg Miss Minimumzsebreteszlek az erdő belsejébe vette az irányt.

Követni kezdte, most pedig már lohol utána. Nehéz tartani a lépést a lánnyal. Élesen veszi a levegőt, tekintetét a jóval előtte haladó szőkeségre szegezi, le nem veszi róla. Az is csak akkor tűnik fel neki, hogy egy faházhoz érkeztek, mikor célpontja felmászik a kunyhóba. Néhány méterre áll meg a létesítménytől. Reflexből beletúr a hajába, és gondolkodósra csücsöríti ajkát. Mi legyen? Ösztönei rángatnák fel a faházba, minél közelebb a lányhoz. Esze és tagathatatlan félelme megdermesztette lábait. Ilyen nincs! Nehogy már beijedjen egy CSAJTÓL. Mégis mit tehet vele? Megkaparássza a körmeivel, amiért ő is pont a faháznál mert járni éjjel? Röhej. Bika módjára fújtat egyet, majd felölti "ki, ha én nem" fennhéjázó arckifejezését, és el is hiszi magáról, hogy lazán felmászhat a kulipintyóba. Mire felér a helyiségbe már át is esik a bizonyos ló bizonyos másik, azaz neccesebb oldalára, és már-már flegmán böki a lány felé:
- Hát, helló! - felvont szemöldökkel, kissé számonkérően tekint le a puffon heverő teremtésre.
A lány tekintete megsemmisítő. Azonnal beszünteti a légzést, és szíve a torkába ugrik. Na, nem. Most már "csakazértis" végigviszi a valamit, amit még ki sem talált.
- Nagy meló, mi? - pöffeszkedve írja alá halálos ítéletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=462349#post462349][b]William H. McWhite - 2015.02.07. 22:20[/b][/url]

Nagyot nyel. Minden arcizma azon dolgozik, hogy fenntartsa a magabiztosság látszatát. Na, nehogymár a lekvár tegye el a nagymamát! Első pillanatban a lány arca rezignáltságot tükröz, de mélyebben pillantva a holdfénytől szikrázó szemeibe, máris átértékeli az ember az életét. Továbbá ott van az a szemöldök felhúzás. Na, igen. Pont ez az a gesztus, aminek létezését előre tudta a langaléta kölyök. Ez az a gesztus, amitől egy nem kívánatos bogárnak érzi magát, amely épp a konyhaasztalon masíroz, és élete egyeten pöckölésen múlik.
- A nagy meló. - billen egyik lábáról a másikra, pillantása állja a lányét - Ez a vallatás dolog, tudod...
Korábban azt hitte nincs megsemmisítőbb izomrándulás a szemöldökös dolognál. Tévedett. Atyaég! Ez a csaj a puszta tekintetével úgy intézi el a konyhaasztali bogarat, hogy önként sírva vet véget az életének szerencsétlen jószág. Arrogancia és flegmaság OFF, küzdés az egyenjogúságért ON.
- Nem mintha szaglásztam volna utánatok... Nem szorulok ilyen pitiáner pótcselekvésekre.
Még mindig fentről szemléli a lehengerlő teremtést, ettől pillantása lapos sunyiságot kap. Állát felszegi, hiszen alázatot sosem tanult, belülről viszont már összegömbölyödve himbálózik egy sarokban. Ettől a fura kettőségtől abszolút nem érzi magát komfortosan. Lapát kezeit hátsózsebeibe csúsztatja, eközben egyre sűrűbben pislog. Testbeszéde emeltszintű vizsgatéma lenne egy pszichológusnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=462833#post462833][b]William H. McWhite - 2015.02.09. 09:53[/b][/url]

A hipnotikus tekintetű hölgy már-már rezignáltan fogadja a béna számonkérést. Érthetetlen. Hiszen hősünk világosan megmondta, hogy "A nagy meló.", és ettől egyenesen elvárható lenne, hogy mindenki hisztérikus berezelésbe zuhanjon. Miss Rendíthetetlen állandósultnak tűnő nyugalma kezdi megpiszkálni a srác egóját.  
- Vajon mennyit ér neked a hallgatásom...? - szorosan fogja a vádlott pillantását.
Még mielőtt bármilyen - vélhetően harsány röhögőgörcs-szerű - reakciót kapna, gyorsan lapot húz 19-re.
- Minnndent hallottam. Mindent. Ne hidd, hogy blöffölök, csak azért, mert nem mondom vissza neked a saját szavaidat, mint valami béna leckét.
Arca most komor. Ilyenkor idősebbnek tűnik a koránál. Egyértelműen felütötte fejét, a "sarokba szorított vad, támad" effekt, csupán annyi az anomália, hogy önmagát szorította sarokba ez a bizonyos vad.
Éles váltás: a srácból őszinte vihogás bukik ki. Arca újra kisfiús, szeme csillog saját gondolatmenetének hatására.
- Bocsesz, de nem fáradsz el ebben a Jégkirálynőzésben? Ez az izé, ahogy nézel, meg minden... Megterhelő lehet az idegrendszeredre.
Kész. Úgy tűnik, eddig bírta adni a pelyhedző bajszú Keresztapát.