[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=532898#post532898][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.10.20. 22:12[/b][/url]
Hell
Amennyire képes belemerülni az olvasásba, csak egy teljes hangerővel trappoló méretesebb elefánt tűnne fel, ha feltűnne az is egyáltalán. A házat konkrétan el lehetne vinni a feje fölül, és mivel Helena nagyon is óvatosan és csendben közlekedik, őt végképp nem veszi észre, amíg el nem takarja előle a könyvet. Beletelik néhány hosszabb pillanatba, mire beazonosítja az orv támadót, aki nem hagyja olvasni, viszont ez az a pont, amikor a könyv háttérbe szorul társasága javára. Rég látta a lányt, az útikalauz még ráér, úgyis az övé a könyv.
- Nem Carroll-ra gondolsz? Bár most, hogy mondod, az Alíz is pont olyan eszement világ, mint ez - bólogat elgondolkodva, amint ő is megteremti a maga összefüggéseit némi értetlenkedést követően és már szorongatja is a lányt a viszontlátás örömére, az sokkal, de sokkal fontosabb minden egyébnél úgyis.
- Uh, bocsi, nem akarlak szétszorongatni. Amúgy igen - húzza ki magát büszkén, egy ideje rendszeres látogatója lett ugyanis az edzőteremnek és meglátszik. Valljuk be, amennyi csokit képes megenni még mindig, rá is fér ennyi mozgás, de szerencsére van eredménye is. A szorításán minden esetre enged, majd lassan el is engedi Hell-t, és félig-meddig védekező magyarázkodásba kezd, miért is nem mondta el az igazat.
- Bodacsogár... vagy olyasmi. Rémlik. De belegondoltál már, hogy mi van, ha tulajdonképpen a csodabogarak a normálisak? Uuhh, szerintem fogalmad sincs, milyen jó, hogy már tudod, mi is a helyzet - megkönnyebbülten sóhajt fel és vigyorogva öleli meg ismét egy hirtelen mozdulattal a lányt, hogy kevésen múlik közben, hogy a könyve nem végzi a földön. Félre is teszi, amikor ismét elengedi barátosnéját és elgondolkodva, kérdőn pillant rá.
- Milán is tudja, hogy ide jársz? - bukik ki belőle a kérdés, végtére is logikusnak tűnik, hogy ha igen, akkor már neki sem kellene azzal a mesével előállni, hogy magánsuli, blablabla. A többi kérdése már jön, mint az ár, megállíthatatlanul zúdítja szegény lányra, mint aki attól fél, hogy talán nem lesz alkalma mindent megkérdezni, amit szeretne, elfogy az idő, vagy ki tudja, mi motiválja pontosan ilyesmire impulzivitásán túl.
- Bocsi, nem akartalak így lerohanni - emeli fel védekezőleg a kezét ártatlan képet vágva, és további kérdéseit egyelőre nem mondja ki, majd csak sorban, egyszer valamire kapjon választ is. Igaza van a lánynak, nem kell úgy sietni.
- Ó, a rellon egy jó ház. De szerettem a pincét, komolyan hiányzik. Ja, te nem tudod... szóval rellonos voltam, de tavaly apu kérésére átkerültem az eridonba Ádám mellé, de azért a rellon a nyerő. Hallod, még egy kicsit irigy is vagyok rád miatta most hirtelen - kacsint a lányra vigyorogva mondandója végén, bár komolyabban gondolja, mint amennyire a látszat mutatja. A rellont a mai napig hiányolja. A költözés gondolatára viszont felcsillan a szeme és máris lelkesen bólogat, bele se gondolva semmiféle részletbe.
- Nanáá, gyere. De... ó, hidd el, a legtöbb rellonosnak csak a szája nagy. A Saint-Venantoknak mondjuk nem csak, hallottam, hogy Michelle például egészen jó késdobáló. Na nem veszek be minden pletykát, de elég megbízhatónak tűnt a forrás... viszont a többség attól még... nem kell félni tőlük. Amúgy nem az iskolában lakom, hanem a faluban, Véda néninél, de tuti simán szorítunk neked is helyet - lelkesedik máris az ötletért, elvégre Védánál már így is egy fél falunyi ember lakik, és sok jó ember kis helyen is elfér alapon még egy már igazán nem oszt, nem szoroz, nem igaz? Főleg, ha ismeri is és kezeskedik érte, akkor aztán végképp nem.
- Ha még a kutyákat is szereted, akkor minden szuper - kellett megkérdezni, már lassan azt fontolgatja, hol is jutna hely Hell-nek, mert ő aztán megoldja, de mennyire, hogy meg, csak még Árnyék is férjen be a képbe, és pörfikt lesz az egész, ugye?