Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=389050#post389050][b]Dwayne Warren - 2014.09.21. 15:43[/b][/url]

Mintha... mennydörögne, majd valaki fölkiált.
Fölemeli a fejét a keskeny ösvényről, a léptei lassulnak, kutya módjára fülel a levegőbe, majd fölsandít az égre. Ó, hogy azok a kis nyavalyások... A legkényelmesebb az lenne, ha kategorikusan süketnek tettetné magát és folytatná a járőrözést a birtok peremvidékén, mintha semmit sem hallott volna. Ezek a hibbant, hormonzavaros kölykök minden másnap felrobbantanak valamit a birtokon, az első két- három hónap eszeveszett rohangálása után azonban megtanulta, hogy ezeknek a felét sem kell komolyan vennie. Amíg nem sérül meg valaki, vagy omlik le egy emelet, felőle  aztán azt csinálnak, amit akarnak. Egyszerűen ennél jobban le se tudná sz...
Újabb durranás, egy még nagyobb ordítás, majd valamilyen, számára a visszhangtól artikulálatlannak tűnő bömbölés.
Magában csalódottan konstatálja, hogy az eset átlépte a három kiáltásos küszöböt. Tehát hivatalosan is az ő asztala.
Letér az ösvényről, a hangok irányába csörtet tovább a ritkásan növő cserjék és apró bogyókat termő bozótosok között. Valami mintha roppanna, vagy inkább... ez egészen olyan, mint a füst.
   -  Óhogyaza...
Az apró tisztásféle, ahol az egyébként is omladozó faház áll, feketén kavargó füsttel telik meg, közepén groteszk máglyaként pedig fényesen lobog az építmény. A tetejéről egy nagyobb deszka szakad le, fényes pernyét szórva a levegőbe. Dwayne sűrűn pislogva torpan meg, a szája kissé elnyílik, a  jobbja a pálcája után nyúl. Ekkor azonban meglátja őket.
A kék hajú és Ombozi. A füst és az általános riadalom ellenére pillanatokon belül azonosítja mindkét jómadarat, hiszen talán méterekre ácsorognak tőle. Némán formál egy ismeretlen, valószínűsíthetően szitokszót, a tekintetében azonban bőven benne van minden.
Na most oltári bajban vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=395773#post395773][b]Dwayne Warren - 2014.09.30. 15:48[/b][/url]

Egy deszka nyikorogni kezd, majd fényes pernyét szórva lehullik a többi közé. A mágikus tűz meglepő hévvel és hővel emészti a kis ház szárazfáját. Érzi az arcán, a maró füsttől pedig szaporán pislognia és köhögnie kell.
A szeme sokára fordul el a kölykökről, a pálcát már-már higgadt megfontoltsággal húzza elő a nadrágja zsebéből. Némán formálja a szavakat, hátrébb lép egyet. A vaddisznót formáló patrónus ezüstös villanással tör elő, egyszer körbeloholja a máglyát, majd ködszerű masszává összeolvadva siklik tovább a kastély felé.
   -  Ti ott ketten!
A pálcával mutat először egyik, majd másik jómadárra. A kis zöldségfejű csak vigyorog, ezen már meg sem ütközik, hisz' tudja, milyen félék ezek a Rellonos kölykök. A pincepenész szép lassan pudinggá változtatja az agyukat. A srác reakciója már sokkal emberibb és valójában igencsak pánikzavarra hajaz.
Hosszú idő múlva ereszti le a pálcáját, a másik kezével mutat a kastély felé.
   -  Na takarodjatok befelé, vagy úgy felrúglak, hogy a taknyotokon csúsztok az irodámig!