Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

Már egészen kezdett lemondani Lili arról, hogy a könyvein kívül bárhol máshol unikornisba fog botlani, és élőben, a saját szemeivel láthat egyet, mikor új reménysugár csillant fel előtte. Eddig csak követte a szóbeszédet, a pletykák után futva próbált rábukkanni egy ilyen csodás teremtményre, és nem is sejtette, hogy már egy ideje csak szórakoznak vele iskolatársai, akik jórésze tudott már fura megszállottságáról. Bencének egyszer meg is kellett mentenie egy csapat tűhegyes fogó apró teremtménytől az erdőben, de Lilkó kedvét még ez sem vette el. Az már annál inkább, hogy egy ideje nem hallott róla, hogy egyszarvú kószálna a Bagolykő szomszédságában álló erdőségben.
Amúgy sem volt túl sok ideje ezen agyalni, ha épp nem megbukni próbált, akkor edzett, vagy a barátaival lógott. Ha épp magára maradt gondolataival, azok pedig Marina és Lucas körül forogtak, az unikornisok pedig csak akkor jutottak eszébe, ha meglátott egy navinés címert. Viszont épp egy navinés volt, aki újra fellelkesítette érdeklődését a lenyűgöző teremtmények irányában.
Júliával évfolyamtársak voltak, így Lili könnyedén ráakaszkodhatott szegény lányra különféle házi feladatok és projektek kapcsán, és addig-addig csacsogott neki, míg felszínre nem bukott a téma köztük. És Lili így végre megtudta, hogy nappal egészen esélytelen unikornist látni. És attól, hogy éjszaka kilopózzon a kastélyból, nem sikerült eltántorítania a ténynek, hogy nemrég már megbüntette ezért Flóri bácsi. Ráadásul most tényleg a faház felé tartottak Júliával! De hát magaslesnek kiváló volt, nincs mit tenni. És ott nem kell a különféle állatoktól sem tartaniuk, szóval biztonságból várhatják a csodalény felbukkanását. A navinés lány még valami spéci unikosnis nasit is hozott magával, amit szét is szórtak a környéken, mielőtt felmásztak volna az ágak közt megbúvó házba.
Lili megpróbált a feltörő emlékeinek gyors megálljt parancsolni, miközben lepakolta holmiját az egyik hálózsákra.
- Kértem kölcsön egy fényképezőgépet is amúgy, bár fogalmam sincs, hogy kell használni. Meg hoztam sütit is! És sós perecet - sorolta tatyója tartalmát, miközben sorban ki is pakolta az emlegetett dolgokat. Aztán kíváncsian pislogott a másikra, hogy ő mivel készült az éjszakai lesre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=839007#post839007][b]Süveges Lili - 2021.11.10. 20:23[/b][/url]

Tényleg fájt picit, sőt, ha majd elmúlik az alkohol hatása, és másnap kinyitja a szemét, valószínűleg még sokkal jobban fog, és nem is csak ott. De most nem számított, sőt, az se, hogy amint kényelembe helyezkedett, már nem is érezte, mert jött Júlia, és még a haját is összefogta, mintha készülne őt megvizsgálni.
- Igen, dokinéni, de majd borogatom - viccelődött tovább, és egyáltalán nem számított rá, hogy valóban lecsekkolja őt a navinés, pláne nem úgy, mint mikor a mugli orvosok egy jégkrémes pálcát (de persze csak a fát, a finom része nélkül) dugnak a beteg szájába, hogy meglessék, piros-e a torka. Csakhogy a lánynál nem volt ilyen segédeszköz.
Meghökkenni sem volt ideje Lilkónak, részegsége okán egyébként is súlyosan késett a reakcióideje, és mire kettőt pislogott, Júlia fölé helyezkedett, és ajkaihoz hajolt. Ösztönösen lehunyta a szemét, és anélkül viszonozta a csókot, hogy elgondolkodott rajta. Hogy a helyén van-e, vagy egyáltalán akarja-e ezt. Talán már benne volt a vágy, csak nem realizálta, mert annyira szétcsúszott? Vagy épp utóbbi miatt nem volt semmi kontroll a tettei felett, és csak követte az ösztöneit?
Ezen bőven ráért később elgondolkodni, persze csak ha majd elmúlik a másnaposság, jelenleg azonban még aznapos volt, és nagyon is jó volt csókolózni ezzel az unikornisházas, menő csajszival.
- És.. mi van akkor.. szóval akkor, tudod, ha.. nem is tudok jól viselkedni? - kuncogott, és kezeit Júlia derekára helyezte. Ott jó lesz, forgott vele a világ, muszáj megkapaszkodnia benne.
- De amúgy.. nem tudod mi lehet az uninornisukkal? Láttuk már? Ja nem, az a dementor volt. Amit szintén nem láttunk - zavarában csacsogni kezdett, mert bár tetszett neki a szituáció - már amennyire fel tudta dolgozni - nem is egészen tudta, mit kéne kezdjen vele. Bár kitisztulna kicsit a feje!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=839048#post839048][b]Vattai Júlia - 2021.11.12. 22:58[/b][/url]

A csók jól sikerült, legalábbis Lili nem borult ki, sőt még viszonozta is. Bár az más kérdés mennyire volt ennek köze az alkoholhoz, amit bevitt a szervezetében előtte. Azonban ez nem számított, semmit nem erőltetek rá, és különben is velem csak jól járhat. Minden pasi meg akar húzni, kivéve néhány fura vörös levitást.
Amikor Lili még tovább is viszi a dolog és a csípőmre fog elvigyorodom.
- akkor keservesen meg leszel dementolozva - azzal megcsókolom újból ezt már elnyújtom. Kit izgat az unikornis, tapizhat egyet élőben érje be ezzel.
Aztán már én se egészen vágom mi történt. Heves volt, amennyire két részeg lány heves lehet és azt sem tudom meddig jutottunk el. Nem hittem, hogy ennyire a fejembe száll két üveg bor és mégis, úgy tűnik már öregszem. Abban viszont egészen biztos voltam, hogy mit fogok mondani. Lilinek is ugyan azt, amit Marinának. Lefeküdtünk. Akkor is ha csak smároltunk, akkor is ha azt se sokáig, akkor is ha volt petting akkor is ha más is.