Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=616166#post616166][b]Farkas Kamilla - 2016.09.08. 21:25[/b][/url]

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=617261#post617261][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.09.13. 23:37[/b][/url]

Nagyon furcsán teltek az elmúlt napjai, de egy percig sem esett ki a kötelességei pontos betartásából, vagy a belőle sugárzó jókedv árasztásából. Igazság szerint az elemi mágikus állatkáján kívül senki nem érezte meg a változást, és ez így is volt rendben. Egyelőre készítette ezt a meglepetést. Délután pedig minden örömével és boldogságával bizony végre kiadhatja magából, amit már alig bír titkolni. Na szó sincs itt nagy világgá kürtölésről. Egy emberre tartozik és csak reméli, nagyon-nagyon, hogy minden rendben lesz.
Viszont az állatkája most az irodájában pihen és egy egészen más fajú, ráadásul levegő elemű pihen a karjaiban. A kis umpo megszeppenve, kicsit talán negatívan is fogadta a tényt, hogy őt bizony Liv most magához vette. Abban reménykedik, hogy ahogy minden állat, úgy ő is megérezve új gazdáját feloldódik. Nagyon fiatal példány még, hiszen majd Kamilla mellett fog felnőni és végigkísérni őt a hosszú, rögös útján, amit az élet elé görget. Nem csak még tanul, annál jóval tovább. Ebből bizonyára kiderül, hogy találkozóra siet, pontosan tartva az időt. Csak egy-két perccel érkezik hamarabb, azonban meglepődve pillantja meg a már bent lévő lányt. Ebben az iskolában minden tanonca meglepetéseket hordoz. Korábban érkeznek órákra, még egyikük sem késett soha, nagyon együttműködőek, bár meg kell hagyni, azért mindig akad valami, amit orvosolni kell. Most például a kezdeti sokkot.
- Szia, Kamilla, igaz?
Pillant rá, arcra ismerős neki a lány, de mivel korábban személyesen semmi módon nem volt kontaktjuk, meg kellett bizonyosodjon, bár nem szokott tévedni. A kis állatka izegni kezdett karjaiban és nagy szemeit a lányra szegezte. Ugyan Livnek nem tisztje ítélkezni, nem nézett ki túl jól a leányzó, de mielőtt ráborítana mindent, mosolyogva leült vele szemben, azért tisztes távolságot hagyva. Ő ugyan elég közvetlen, de ezt sosem tudhatja előre a másik félről. Aztán beszélni is kezdett, az ő feladata most ez nyilván.
- Olive vagyok, az iskola elemi mágia tanára az előző tanév óta. Korábban a minisztériumban is dolgoztam és segítettem a munkájukat elemi mágusok kapcsán így elég jól ismerem őket. Kaptam is értesítést tőlük, így tudom, hogy megkerestek téged. Nem volt semmi probléma velük, ugye?
Érdeklődik, elsősorban a tényeken kívül jó lenne tudni milyen módon fogadta is a lány, hogy van most. De mégsem szegezheti neki ismeretlenül ezeket csak úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=618380#post618380][b]Farkas Kamilla - 2016.09.17. 11:59[/b][/url]

A nevem hallatán a nőre pislogok, bólintok. Szóra nyitom ajkaim, viszont még mindig nem tudom, tegezzem-e, vagy mit csináljak, szóval vissza is csukom őket. Liv felé fordulok, térdeim felhúzom, állam rájuk támasztom, s úgy hallgatom végig, hol az arcát, hol pedig a kezében levő kis valamit vizsgálva.
- Hát... - beletúrok hajamba, ujjaim hátratolják a szőke tincseket. Így hirtelen ennyit tudok mondani, annak ellenére, hogy amúgy nem volt velük különösebb probléma, tényleg.
- Egy kicsit félelmetesek voltak - elhúzom szám, szemeim a cipőm orrára szögezem. Amúgy tényleg azok voltak, csak úgy megjelentek, én meg azt hittem, hogy el akarnak vinni. Mert ugye közölték, mi vagyok, nekem meg nyilván az volt az első gondolatom, hogy az erőmmel fullasztottam egy muglit. Még ha bántott is. De végül is itt vagyok, szóval ja, még nem zártak be.  
- Ömm - összeszorítom ajkaim, felpillantok rá, ahogy próbálom megfogalmazni a gondolataim - magázzam...alak? - nyilván nem ezen múlik a világbéke, de nekem ez igenis fontos kérdés, még ha most per pillanat nem is kapcsolódik úgy semmihez. Pedig amúgy biztos, hogy de, és általában egész hamar rá is szoktam jönni az ilyenekre, de könyörgöm, pár napja még be voltam zárva egy fürdőbe és azt hittem, vége mindennek. Szerintem normális, hogy most úgy minden zavaros a fejemben, és nehezen kötöm össze a dolgokat.
És ő fiatal, vagyis nagyon annak tűnik, de közben tanár, és nagyon nem tudom, hogy most akkor mi van, meg mit kéne hogyan csináljak. Szóval ja, ennek a legjobb útja a kérdezés, úgyhogy én rá is kérdezek, utána pedig megint elhallgatok, mert mást nincs amit mondanom. Vagyis lenne, de nem tudom megragadni, és nem akarok összevissza hülyeségeket beszélni egy.. Nos idegennek? Mert Livet tulajdonképp most ismertem meg, és ez az én felfogásomban eléggé idegennek számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=626008#post626008][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.10.06. 23:11[/b][/url]

- Nyugodtan tegezz, egyébként is a kastélyon és órán kívül vagyunk, de a diákjaimtól se a magázással követelem meg a tiszteletet.
Annak ellenére, hogy mennyire igyekezett, nem előbb, de legalább pontosan érkezett. A faház megfelelőnek tűnt abból a szempontból, hogy nem a kastély egy zsúfolt szeglete, ahol bármikor, bárki rájuk ronthat. Nehéz úgy komoly dolgokat pedzegetni és valami bizalmat kezdeményezni, ha nem adott minden feltétel. Annak ellenére ő maga milyen hangos és szókimondó néha. nagyon is ügyel bizonyos helyzetekben. Az ölében lévő állatkát letette. Megemelt szemöldökökkel pillantott rá, mikor visszanézve rá fújt egyet. Egy apró széllökettel meginogtat őt, amire füleit behúzva húzta össze magát. Nem akart rosszat neki, egyszerűen kicsit segített azon, ami ezután következik. Mindezt persze azután művelte, hogy legalább már megtudta, mi a helyzet.
- Gondolom azt elmondta a minisztériumi hölgy, hogy ez nem történik meg mindennap, mindenkivel, ezért is volt szükséges felkeresniük. - Kezd bele, majd mosolyogva keresi Kamilla tekintetét, hogy legalább pár szóban rátérjen miért is vannak itt. - Minden elemi mágusnak, miután megjelenik az ereje kötelező azt gyakorlati képzés alatt fejleszteni és uralma alá vonni. Én ebben segítek a többieknek is az iskolában, és neked is fogok.
Mondja ki teljes magabiztossággal, komolyan is gondolja és próbál bátorító lenni, legalább abban legyen biztos, hogy nincs egyedül, ha bármi törtne Liv jön, lát, győz, meg hasonlók. Aztán pedig az állatka hátán végigsimítva elindítja őt Kamilla felé. Láthatóan érdeklődik, szaglászik a lábai felé, majd egy félkört téve a lány oldalához megy, ahol elfekve a fejével bökdös akarja felé.
- Ő itt egy Umpo. Ugyan azzal az elemmel bír, mint te. Minden tanonc mellé szegődik egy állat, aki segít nekik minden gyakorlásban életük során. - Mondja, kis szünetet tartva, próbálja hagyni szóhoz jutni a lányt is, ha bármit mondana, de itt nyilván inkább hallani akar ő is mindent. - Én őt szeretném neked adni erre a feladatra, ahogy látom meg is tetszettél neki. El kellene őt nevezned is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=628275#post628275][b]Farkas Kamilla - 2016.10.15. 15:53[/b][/url]

Az engedélyre elmosolyodom, bólintok. Odafigyelve hallgatok, igyekszem az agyam szivacsként hasznosítani, hogy felszívjon mindent, amit mond. Így hirtelen nem is nagyon vannak kérdéseim, mármint érted, amikor a nyakadba zúdítanak mindent, akkor nem igazán tudod, mit is kérdezz. Csak van a sok információ, és bármennyire is szeretnéd, úgy hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit nem értesz, vagy hiányos. Szóval ja, nem szólok bele, csak csendben hallgatom, mint valami jó kisdiák aki ért mindent.
Ahogy megtudom, hogy az állatka az enyém, bólogatva hümmögök egy sort. Hát, az jó.
- Mit eszik? - felpillantok a tanerőre mikor megindul felém a patás. Kinyújtom kezem, hogy megszagolja, s mikor úgy dönt, hogy nem vagyok rá feltétlen veszéllyel meg is simogatom a fejét. Körbejár, átmászik rajtam, végül lefekszik a lábaim mellé, fejét a combomra hajtja. Aranyos. Tetszik.
- Most kell elneveznem? - összeráncolom homlokom, ahogy a mondat többi része is eljut a tudatomig. Tulajdonképpen örülnék, ha nem most kellene, mert hirtelen semmi nem jut eszembe a Bodri és Cica változatokon kívül, ilyet meg nem akarok adni. Főleg, hogy utána meggondolnám magam, és lehet, hogy még bánnám is a dolgot.
- Mikor kezdel tanítani? - felhúzom szabad térdem, állam ráfekteti, ahogy a kis lény szőrét a hozzá közelebb eső kezemmel tovább piszkálom. Most így ennyi lenne felőlem, de szerintem a következő alkalomra lesz egy csomó kérdésem, ha lesz időm jól átrágni a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=629509#post629509][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.10.20. 10:20[/b][/url]

Miután elmondta a szerinte legfontosabb információkat egy pillanatra megállt. Végignézett a lányon, próbált biztatóan mosolyogni, bár ahogy mindig, most is érezte, hogy ez nem a kérdések ideje a leendő tanonc részéről. Nem is bánta, előbb magában kell rendezze Kamilla, aztán jöhet csak a többi. Persze ettől ő még itt van, erről biztosítja is.
- De ha majd később bármit tudni szeretnél, vagy csak beszélgetni akarsz, keress meg bátran.
Mondja, végül elengedi a kis állatot, hogy megismerkedhessen új gazdájával. Nagyon fiatal még az umpo, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudna ő is viszont ismerkedni a lánnyal, vagy éppen segítség lenni, sőt. Kifejezetten nagy előny az oktatásban azoknak a kisállatoknak a segítsége, akik egy-egy elemi mágust támogatnak, pedig biztos ő is, ahogy minden állat azért szabadon is szívesen élne. A saját állatkáját már rengetegszer el akarta engedni, élhessen, de mindig visszatért hozzá, összetartoznak valami furcsa és kifacsart módon már. Elővesz a zsebéből két-három összetekert pergament, majd átnyújtja a lánynak.
- Etetésről, igényekről ezen megtalálsz mindent, illetve a napokban egy könyvet is küldök, ahol olvashatsz még róla, vagy bármit nem értenél, megtalálod benne a választ róla.
Mondja végig, majd kicsit hátrébb húzódik, hagyva, hogy egy kicsit maguk legyenek, nem mellesleg nem is nagyon akarja a kelleténél jobban terhelni a szavaival vagy magával új tanoncát.
- Minél előbb érdemes, hiszen így tudod majd őt szólítani, magadhoz hívni, erre fog hallgatni. Kicsit könnyebb eset, mint egy cica vagy macska, hamar hallgat a nevére. - Mondja, majd az utolsó kérdésre is felel, ám ekkor már fel is áll. - Most még lesz pár napod, hogy rendezni tudd a gondolataid, megismerkedj Vele - mutat a kis lényre - és utána keresni foglak ezzel is. Vigyázzatok egymásra.
Miután kimondja, megsimogatja a kis umpot, majd végigsimít Kamilla vállán és visszamegy a kastélyba. A lánynak itt egyelőre ennyi bőven elég, ebben biztos, később nagyobb szüksége lesz majd a szavaira vagy tetteire. Még visszaint felé, aztán lassan el is tűnik.