Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690688#post690688][b]Ardai Kolos - 2017.07.15. 18:18[/b][/url]

Nehéznek érezte magát. Mint aki rossz döntést hozott. Azonban egy ilyen helyzetben nem tudta, létezett-e volna egyáltalán jó döntés. Szíve lassan, és keményen vert, ahogyan szedte a lábait, ki tudja merre.
Fanni óta tudta a legjobb és legrövidebb utat a kastélyból a faluba, így a temetőn keresztül most is könnyedén lesétált. Nem is volt benne biztos, melyik irányba vette az irányt, csak abban, hogy már elhagyta a kastély területét.
Nehéz és nagyon sóhajokkal érkezett meg a stéghez, ahol a  késő esti időpont ellenére még volt ember. Hella.
Szó nélkül ült le mellé a stégre, és vett fel egy követ, majd dobta el a víz felszínét felzavarva.
- Szia Hella - sóhajtott fel fáradtan. - Mit csinálsz ilyenkor kint? Áh, ne is válaszolj. - tette gyorsan hozzá, hisz a lány még nem szólalt meg soha a jelenlétében. Kolos néha elgondolkodott, tudott-e egyáltalán beszélni.