Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=557420#post557420][b]Gwen L. Blake - 2015.12.25. 21:45[/b][/url]

Tél elején már kezd hűvös lenni az idő, előkerülnek a kötött pulcsik, a meleg kabátok, a csizmák és a bakancsok, a nyári illetve tavaszi ruhákat pedig a szekrény mélyére süllyesztjük. Bár a szőke lányunk a telet jobban szereti és jobban is bírja a hideget, azért neki is szüksége van ezekre a ruhaneműekre. Tegnap át is pakolta a dolgokat a szobájában, rendet rakott és ágyba feküdt.
Emiatt ma kicsit nagyon korán kelt, és Alízt nem akarta felkelni. Csinált neki palacsintát, mert elvileg a vörös is szereti az édességeket, de majd megkérdezi, hogy máskor tényleg olyat csinálhasson, amit a lány szeret. Szóval elkészítette a kaját, majd maga is evett egy kicsit. Utána elvégezte a reggeli teendőket és hat óra előtt pár perccel az ajtó felé indult. Még van ideje, míg a falu felkel, addig jár egyet. Reggelente még hidegebb az idő, de ez nem tántorítja el a szőkét. Kevés olyan dolog van, ami megváltoztatja a döntéseit, és a hideg nem ezek közé tartozik. Már rég járt a falu végén, ezért most arra veszi az irányt. Biztos nem találkozik majd senkivel, hiszen ilyenkor mindenki alszik. Azonban nem messziről vízcsobbanást hallatszik, ami felkelti Gwen érdeklődését. Ilyenkor ki akar horgászni? Igaz, hogy akkor a legjobb ezt a sportot űzni, mikor senki nincs a közelben és nyugodtan elgondolkodhatunk az élet nagy dolgain, miközben a pecabotot nézzük. Lassan megérkezik a tóhoz, ahol egy korabeli srácot lát, aki éppen úszik?! Ez valami vicc lehet. Ilyenkor ki képes kint fürdeni? Nem a fiú kap tüdőgyulladást, hanem a lány. De azért odasétál a stéghez, csak pár szót váltani vele. A víz alól nem biztos, hogy meghallja, mit mond neki, de megvárja a kellő pillanatot, vagyis mikor felbukik.
- Nem fagysz meg a vízben? - kérdezi angolul, hátha az az anyanyelve, de akár magyarra is átválthatnak. Ezután leguggol, hogy a fiú ne törje ki a nyakát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=707801#post707801][b]Gwen L. Blake - 2017.11.11. 10:42[/b][/url]

Még mindig nagyon tetszik az új hajszínem. A lányok fele, köztük én is, képesek vagyunk sokáig örülni az új hajszínünknek, vagy, ha a formája más. Az én esetemben az első, bár nem barnát szerettem volna kezdetekben, hanem lilát, de megtetszett a szín, és miért ne? Örülök, hogy emellett döntöttem, második szerelmem lett ez a szín. Természetesen a napok nem állnak meg, minden megy a maga kerékvágásában, annyi változással, hogy Zalán hozzám költözött pár hétre. Én a tudattól is boldog vagyok, illetve a napoktól, amiket mellettem tölt. Reményeim szerint minél tovább marad, akkor lennék a legboldogabb, ha hozzám költözne végleg, mert vagyunk annyi ideje együtt, ennek nem kéne gondot okoznia. Nem erőltetem rá a dolgot, majd talán egyszer megemlítem neki, azonban, ha szeretne visszamenni, megértem, elfogadom. Nem láncolhatom magam mellé minden pillanatra, és tényleg, én már ennek is nagyon örülök, hogy most nálam lakik. Kevin után üres a ház.
A délutánt Dai társaságában töltöttem, ugyanis az uram dolgozott, nekem péntekenként nincsenek előadásaim, Dai meg… hát ő nem tudom, itt volt és kész. Elmentünk a cukrászdába, majd késő délután egy sétára indultunk a falu határában, miközben mindenről beszélgettünk, voltak komolyabb, komolytalanabb témák közöttük. Estefelé indult hazafelé, én is így tettem. Még nincs olyan hideg, hogy a lélegzetem látszódjon, de a kabát elengedhetetlen a pulóver fölé. A kis tavacska felé vezet az út, onnan könnyebben hazaérek. A stégen egy alak álldogál, miközben a füstöt fújja ki a száján, ujjai között meg is pillantom a bizonyos szálat. Nem vagyok ellene a dolognak, de, ha számomra fontos személyek szennyezik így a tüdejüket, azt megmondom, ahogy most is fogom. Kínos lenne számomra, ha nem ismertem volna fel a barátomat.
- Nem is mondtad, hogy cigizel – ezzel biztos felkeltem a figyelmét, legalább annyira, hogy megforduljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=707803#post707803][b]Gwen L. Blake - 2017.11.11. 10:45[/b][/url]

Jó volt kibeszélni a gondolataimat, ahogy a japán is elmondhatta mi nyomja a szívét. Természetesen nem panaszkodásból állt a délutánunk, sokat hülyültünk egymással. A végére mind a ketten fáradtabban indulunk vissza. Az utamat visszatartja egy ismerős alak, aki cigarettával a kezében figyeli a tavat. Hangomat hallva, látom a meglepettséget az arcán. Nem olvashat le rólam semmit, ugyanolyan szelíd mosollyal nézek rá, ahogy a kezdetektől tettem, majd hasonlóképpen cselekszem, mint ő, visszaköszönök neki.
- Akkor tényleg nem hallottad, hogy jövök – állapítom meg, inkább magamnak, mintsem neki. Figyelem a kezét, ahogy a szájához emeli, majd szív egyet a káros élvezetből, és visszaengedi azt. Megjegyzésemre nem válaszolt, ezután fog, ha sejtéseim nem csalnak. Be is igazodik, ahogy kiejti az a néhány szót. Szóval nem gyakori a dolog. Felvont szemöldökkel nézek rá, azonban még nem szólok semmit. Anno én is kipróbáltam, de két alkalomnál tovább nem jutottam. Amint beszívtam a füstöt, hatalmas köhögőroham tört rám, és inkább nem kísérleteztem vele többet.
- Nem sűrűn mérgezed a tüdődet? Ennek nagyon örülök – nem kapom fel a vizet, megértem, az ő döntése, de a barátnői papolásomat nem úszhatja meg. – Azért azt remélem, tudod, hogy nem tesz jót neked az ilyesmi, sem a szervezetednek, sem a bőrödnek. De jobb, mintha láncdohányos lennél – sóhajtok egyet a végére. Ez a szerencsém, meg az övé is. nem szeretnék vitatkozni, egyszerűen kimondom, amit gondolok. Ő sem beszélt le az aurori szakmáról, holott néhány komolyabb ügy közben, súlyos sérülést is szerezhetek. Bízik bennem, nekem is ezt kell tennem vele szemben. Közelebb lépek hozzá, szemeimmel az övéibe nézek. Mielőtt még bármit mondhatna, én szólalok meg előbb.
- Miért nem szóltál? Nem kiabáltam volna veled, csak a véleményemet mondtam volna el – nincs szó számonkérésről, nyugodt hangon kérdezem tőle, ahogy a mindennapokban beszélgetek vele. Jó, egy kis aggódás keveredik a hangomba. Vele élem meg a hónapokat, ami történik a családjában, vele, körülötte. Ezeknek a hatására is elkezdhette a dohányzást, ami még rosszabb.
Nem húzódom el ujjaitól, annyira nem melegek az ujjai, hogy ezt kelljen csináljam, inkább észrevétlenül próbálok szimatolni a levegőben, holott így nem tudom megállapítani, hogy a ruhája beszívta-e a füst illatát.
- Azt hiszem, már két órája kint vagyok, Daival elbeszélgettük az időt – biztos nem fogja zavarni, hogy vele voltam. Testvérek, és Zalán nem féltékeny típus, bízik bennem, ami fordítva is igaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=707805#post707805][b]Gwen L. Blake - 2017.11.11. 10:46[/b][/url]

Anyáskodó vagyok, vele szemben is, mert szeretem. Nem lenne szüksége rá, felnőtt, tud magára vigyázni, de ahogy ő is, én is kimondom a véleményemet. Nem tetszik neki, látom rajta, azonban nem tudok változtatni a tényen, maximum elfogadni, és mivel szeretem, ezt teszem. Egy szóval sem mondom, hogy tegye le a szálat, vagy dobja el, egyszerűen kifejtettem mit gondolok róla, bár számít nekem az egészsége. Válasza túlságosan elutasító, mintha nem kérne a viselkedésemből. Ez fáj, nem szokott ilyen lenni. Hajamba túrva sóhajtok egyet, majd leengedem mindkét kezemet, és őt figyelem. Nem mozdulok, ő sem teszi. Nem válaszolok, inkább egy kérdést teszek fel neki. Nem így szerettem volna megtudni, hogy cigarettát szív. Válasza kielégítő, és tényleg nem akartam számon kérni, ezt félreérti.
- Nem fogok beleszólni, ha ettől félsz. Felnőtt vagy, tudsz dönteni a cselekedeteidről, egyszerűen az egészségedet féltem, de szerintem ez természetes. Ha úgy érzed, neked ez jó, akkor elfogadom. Nem fogom mosolyogva nézni, de elfogadom – adom meg a teljes válaszomat, ennél jobban nem fejthetném ki, mit érzek. Bízom benne, ha neki most ez a jó, akkor elfogadom. Utolsó mondatát hallva, elgondolkozom, hogy meséljek-e a napomról, amit Daival töltöttem, azonban őszinte leszek, ahogy az előbb említettem. Nem veszem fel a hangsúlyt, ahogy ezeket a szavakat kiejti, nem szeretnék vitázni vele, ilyen apróságokon főleg nem. Megértheti mennyire fontos nekem, ezekben az időkben örülök, hogy még közelebb van hozzám. Lehajtott fejjel, a cipőm elejét kezdem vizslatni, bár semmi különös nincs rajta. Egyszerű, fekete cipőorr, ami kicsit koszos. Mondatára felkapom a fejemet, én is elmosolyodom a szavakon.
- Ha függő leszel, első dolgom lesz kigyógyítani téged a csókjaimmal – ígérem meg. Amíg az ajkaimmal lesz elfoglalva, nem fog tudni egy szálat sem a sajátjai közé venni. Közelebb lépek feléje, és észlelem a témaváltó szándékát. Nem ellenkezem, viszont megint megfordul a fejemben, hogy mennyire kéne Dairól beszéljek. Ha nem tőlem tudná meg, majd a sráctól, hogy együtt töltöttük a délutánt, ezért kissé halkan, de vidáman válaszolok. Ebben különbözik Zali a többi korabelitől. Nem az érdekli, hogy miért vele lógtam, vagy történt-e több közöttünk, mert tudja mennyire közeli barátom a japán, már szinte bátyként tekintek rá, hanem a másik testvéréről. Nem sértődöm meg, miért is tenném, a mostani helyzetben természetes dolog, amiért Ricsiről kérdez. Én is ezt tenném a helyében.
- Szeretem, mikor mosolyogsz – mondom a válasz előtt. Kicsúszik a számon, nem időhúzás céljából teszem, egyszerű megjegyzés. A felfelé görbülő vonaltól az arcán nekem is mindig jobb kedvem lesz, a mostani helyzet sem különbözik a többitől. Elgondolkozok, mennyit mondhatok el Zalánnak, vagy a japán mennyit osztana meg velem, de Dai ismer, hogy nincsenek titkaim a barátom előtt, meg a nagy számat is, amin akkor is kicsúszik valami, ha nem akarom.
- Annyit, hogy szerinte Ricsi kicsit gyerekesen viselkedik, viszont másrészről megérti a helyzetét, csak már kínosan érzi magát, amiért miatta vitatkoztok. Ha Ricsi nem ért a te szavaidból, ő fog elmenni, beszélni vele. Érted is aggódik, mert látja rajtad a kialakult helyzet súlyát – ejtem ki az őszinte szavakat. Nem célom felzaklatni ezzel a válasszal, ha úgy döntene, elindul megkeresni a srácokat, visszatartom. amennyire tudom, vagy vele megyek. Nem szeretnék balhét, sem Ricsivel, sem Daival, sem kettejükkel. Talán tényleg az lenne a legjobb, ha Ricsi és Dai őszintén leülnének beszélgetni négyszemközt. Figyelem távolodó alakját, ahogyan azt is, miként veszi szájába a csikket. Arcom ugyanolyan gondterhelt, és szomorú, ahogy az előbbi szavakat kiejtettem. Most tényleg nem a cigi károsságáról kell a papolást hallgatnia, inkább szeretnék mellette lenni, támogatni őt. Megvárom míg kifújja a füstöt, azonban nem adok neki időt, hogy elszivárogjon körülöttünk, inkább megölelem. Kicsit erősen, ütközök mellkasának, aminek következtében egyet, kettőt hátrálunk, de ez legyen a legnagyobb gondunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=707832#post707832][b]Gwen L. Blake - 2017.11.11. 16:56[/b][/url]

A testi egészsége is fontos számomra, azonban a cigi sok mindennek a jele. Az emberek többsége nem szórakozásból, vagy divatból veszi elő, Zalánt sem ilyennek ismerem. Komoly lelki gondjai lehetnek, ha ilyen eszközhöz nyúlt. Belül szomorú vagyok, hisz nem tudok segíteni rajta, pedig nagyon szeretnék. Nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgaik, senkit nem szeretnék hibáztatni, de mindhármukat szörnyű ebben az állapotban látni.
Elmondom, mit érzek a cigarettával kapcsolatban, viszont nem követelem, hogy tegye le. Ha neki ez most fontos, és nem fog mindennap egy dobozzal elszívni, akkor nem hisztizek miatta. Felnőtt, el tudja dönteni, mire van szüksége. Szavaira egy apró mosoly jelenik meg arcomon. Emiatt nem fogunk összeveszni, vagy szakítani, annál erősebb a kapcsolatunk. Figyel arra, hogy nem díjazom a helyzetet, ezért nem gyújtott rá előttem, nekem is muszáj figyelembe vennem a helyzetét. Nem is a kötelező, inkább magamtól szeretném. Azt hiszem, ezt nevezik figyelmességnek. Nem akarom ráerőltetni az akaratomat, nem is tudnám, ismerve őt.
A függőséget említve, talán picit elhülyéskedjük az egészet, mindketten tudjuk, hogy nem tudná azzá válni. Maximum én lennék a függősége, de azt már sikerült elérnem. Én azért egy igen pozitív választ adok neki. Nem kell rászoknia a nikotinra, ha a csókjaimat szeretné, anélkül is kaphat eleget. Elmosolyodom a válaszára, kicsit közelebb is húzódom, ne kelljen olyan messzire hajolnia, ha puszit szeretne adni. Olyan édes ilyenkor, mintha egy romantikus filmben lennénk a főszereplők. Álljunk meg egy szóra. Ez így is van, a mi történetünkben, ami reményeink szerint happy end-del fog végződni, és a nem levetített jelenetek után is boldogok leszünk egymás oldalán. A filmekben hány pár marad vajon együtt a the end felirat után? Velünk így lesz, nem engedem el magam mellől, ahogy a múltkor mondta, akarom őt.
Még mielőtt rendesen felelnék a kérdésére, megemlítem az egyébként egyértelmű mondatot. Rengetegszer hallotta a számból, ezt mind a ketten tudjuk, de amíg nem zavarja, addig fogom emlegetni számára. A napok többségében komoly srác, ezért örülök mindig, ha mosolyogni látom, ilyenkor mindig nagyon aranyos a kis gödröcskéivel együtt. Engem is még ugyanilyen cselekedetre késztet egy belső erő.
- De ilyenkor még nagyobb lesz a mosolyod, és azt nagyon szeretem – adom meg az őszinte választ, miért emlegetem olyan sokszor a csodás mosolyát. Nem ez volt az egyetlen dolog, amivel levett a lábamról, de kétségtelen, hogy fontos tényező. Kíváncsiságát látva, megadom, amit szeretne hallani, válaszolok a Dai-s kérdésére. Nem szívesen hozom fel ezt a témát, mindhármuknak szomorú erről beszélni, amit teljes mértékben megértek. Ma is próbálta nem mutatni mennyire fáj neki, hogy Zalán és Ricsi ilyen dolgon veszekednek. Nem akarja elvenni Ricsitől a fiatalabbat, de fordított esetben lehet ő is hasonlóképpen reagálna, csak elrejtené az érzéseit, és csöndben lenne féltékeny. Az ő részéről sem tudok többet tenni, mint néma támaszként mellette lenni a nehéz időkben. A tehetetlenség a legrosszabb érzés, amit az ember átélhet, ha számára fontos emberekről van szó. Nehéz szívvel nézem a három fiú szenvedését, mind a hármuknak megvannak az okai, amik teljesen érthetőek. Legszívesebben leültetném őket egy szobába, és addig nem engedném ki őket onnan, amíg nem beszélnek a problémájukról őszintén. Ha ez lehetséges lenne, még Veritaserumot is próbálnék venni, akár Zsebpiszkos közből, vagy mi a neve Angliában annak a helynek. Az első mondatnál nem néz rám, amit nem veszek zokon, ha Dai arra ment volna vissza, akkor azt mondanám, hogy utána néz, de így inkább a távolt vizsgálja.
- Dai szeretne Ricsivel beszélni, de tart attól, hogy ő otthagyja, és nem hallgatja meg, mert túl önfejű, de erőszakkal sem szeretné ott tartani, akkor rosszabbra fordulnának a dolgok, viszont te fontosabb vagy számára, mint a másik levitás, és téged szenvedni látnia szörnyű, ahogy nekem is – mondom őszintén. Remélem a japánt nem fogja zavarni, hogy elmondtam Zalinak, azonban mindent miattuk teszek, hátha előbb oldódni tud a feszültség. Az utolsó két szót halkan teszem hozzá, most nem én vagyok a fontos. Én máskor is el tudom mondani az érzéseimet számára, illetve terhelni sem szeretném ezzel, van elég problémája. Arcomra kiül a szavak súlya, féltem mind a hármukat, mert ezzel tönkreteszik magukat, és egymást is.
Figyelem az összes mozdulatot, amit tesz velem szemben, ebben a hangulatban, ami őt is, illetve engem is ér, nem foglalkozom a cigarettával, egyébként is, az előbb mondtam, hoyg hagyom érvényesülni a döntését ebben a kérdésben. Szívem gyorsabban kezd verni, ahogy a mosolya eltűnik. Gondolkozás nélkül lépek közelebb hozzá, és fonom köré a karjaimat, hátha ott valamivel könnyebb lesz számára. Szorosan fogom közre, miután hátrálunk pár lépést. Karjával egy dobó mozdulatot tesz, amiből én nem látok semmit, inkább a testemen érzem, ahogy az izmai mozdulnak, majd mindkét kezével ő is átölel. Nem kérdezem mi lett a cigarettával, majd veszek neki másikat, amiért miattam dobta el. Kérdésére felemelem a fejemet, mélyen a szemébe nézek, ha lehet, a szívem még többet ver egy másodperc alatt. Padhelyzetben vagyok, ha az igazságot mondom, akkor átragadhat rá a bánatom, míg a hazugsággal nem megyünk semmire, és képtelen lennék rá vele szemben.
- Aggódok miattatok. Látom mindhármatokon, hogy tönkretesz titeket a helyzet, ketten még többet is mondtok, és szívem szakad meg, mert nem tudok segíteni semmiben – adom meg az őszinte választ. Ne érezze magát rosszul ettől, nem az ő hibája. Arcomat, ahogy már ezerszer is tettem, a mellkasába fúrom. Ujjainak érintése megnyugtat, bár ő sem érzi magát jobban, mint én. Nem volt szándékom megölni a hangulatot. Szaporábban veszem a levegőt a gondolatra, hogy miattam lett most ilyen, még egy lapáttal tettem az érzéseire, amik eddig is gyötörték. Most sem a testvérei miatt szomorú, én váltottam ki belőle ezt az érzést. Mondatára felkapom a fejemet. Ijedten nézek rá, ne, miattam nem hozhat ekkora döntést. Megrázom a fejem, hogy nyomatékosítsam a szavaimat.
- Nem Zalán, miattam nem mehetünk el. Tisztáznod kell a testvéreiddel, és távolról ez lehetetlen. Foglalkozz előbb velük, én jól leszek – ejtem ki a szavakat ijedten. Eddig sem gondoltam magamra ilyen szempontból, de az ő kapcsolatukat illetően, nekem semmi közöm hozzá. Ne miattam menjünk el, akkor még nehezebb lesz tisztáznia Daival, és Ricsivel a kapcsolatát, én ebben mellékszereplő vagyok. Ha szomorú vagyok, akkor majd valahogy legyőzöm, vagy megpróbálok vidámnak látszani. Hangsúlya alapján nem akar ellentmondást a részemről, azonban nem engedhetem, hogy miattam ekkora áldozatot hozzon. Majd egyszer elköltözünk, ha kijárta az iskolát, és minden rendben lesz, addig nem hagyhatom, hogy miattam elkerüljön a családjaitól. Most már tényleg a sírás kerülget, amiért ilyen helyzetbe hoztam, de erős leszek, nem hagyok utat a sós cseppeknek.
- Nem szeretném, ha később megbánnád a döntésed, amit miattam hoztál – vallom be őszintén. Mindennél boldogabb lennék, ha költöznénk, viszont nem ilyen áron szeretném elérni. Mindkettőnknek könnyebb, ha nyugodt állapotban történik, nem ilyen feldúltan, az egyikőnknek sem lenne jó. Legfőképpen neki nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=707923#post707923][b]Gwen L. Blake - 2017.11.11. 22:49[/b][/url]

Nem olyanok vagyunk, mint a többi pár. Számunkra nem kell a látszat, hogy másnak is feltűnjön a kapcsolatunk, vagy rakunk fel mindenhova csókolózós képeket. Mi tudjunk a köztünk lévő kapocs erősségét, fontosságát, senkinek nem akarunk bizonyítani semmit. A jelenet másnak nem jelenthet semmit, de én ismerem Zalánt, aki nem mosolyog a nap összes órájában, ezért ez a görbe vonal, sokat jelent számomra. Én is elmosolyodom, pusztán a jelenlététől is boldog vagyok.
Sajnos, vagy nem sajnos, vannak nehéz idők is egy kapcsolatban, bár most nem teljes mértékben a miénkről van szó, hanem az övékéről, a testvéreivel. Azon kívül, hogy a barátom, és a másik két sráccal is jó viszonyt ápolok, nekem semmit közöm az egészhez. Vagyis nem lenne, ha nem venném a szívemre, ahogy mindennap látom őket szenvedni. Egyikőjüknek sem jó ez az állapot, viszont segíteni nem tudok, a lélekjelenlétemen kívül.
- Ricsit egy nyugodt pillanatában kell elkapni, mikor lehet vele beszélni. Nem szabad felzaklatni, különben rosszul kezeli a helyzetet. Abban a pillanatban talán tudná Dai, hogy mit kell mondani, ahogy Ricsi sem kezelné rosszul az egészet. Muszáj megbeszélniük a helyzetet valamilyen úton módon – ezekkel lehet nem mondtam újat a barátomnak, inkább csak a gondolataimat teszem közzé számára. Ricsinek is fel kell nőnie, míg a rellonosnak türelmesnek lennie, főleg, ha átérezni a másik helyzetét. Mind a kettejüknek nehéz a helyzete. – De idővel meg fognak békélni, ha nem szeretnének elveszíteni téged. – próbálok pozitív maradni a jövővel kapcsolatban, ahol Zalán nem kerül az őrület peremére, és mindkét sráccal jó a kapcsolata.
Az én állapotom semmi az övékéhez képest, ez most nem fontos. Próbál rejtegetni, azonban egy apró lefelé görbülő megnyilvánulás is elég, hogy látszódjanak az érzéseim. Az előttem álló levitás nem ostoba, tetteimből érzi, hogy nincs minden rendben. Szinte bevágódom karjai közé, szorosan ölelem magamhoz, majd felemelem tekintetemet, és aggódó arcával találom szembe magamat. A költözéses dolog megijeszt, nem célom elválasztani őt senkitől, főleg nem a testvéreitől, ezért ellenkezek olyan hevesen. Még a végén engem utálnának meg, bár akkor közös ellenség lennék, és nem egymást bántanák. Először tétovázom, ez az a hangsúly, amikor nem merek ellenkezni, és nem félelemből, hanem mert tudom, hogy esélytelen. Megérint, amiért megint velem törődik maga helyett, de most lehet önző. Én megleszek, nem lesz semmi bajom.
- Ha próbálkozik, az már félsiker, még egy kis időt talán hagyni kéne neki. Nem mennének el odáig, hogy megőrülj, annál sokkal jobban szeretnek, csak még nem tudták feldolgozni az új helyzetet. És én sem örülnék, ha pszichológushoz kéne járnod. Ha odáig fajulna a helyzet, én tennék rendet közöttük, és ültetném le őket egy szobába, hogy addig nem jöhetnek ki, míg nem beszélték meg – egyre közelebb vagyok a síráshoz, pedig nem szeretnék. Ha Zalánról van szó, nem ismerem a határokat. Nem zavar a hangerő, ha így szeretné kiadni magából az érzéseit, felőlem akár kiabálhat is. A miattunk szó hallatára, alsó ajkaimat beharapom. Elgondolkozom, hogy tényleg jobb lenne lelépni, legalább egy kis időre, magunk mögött hagyni a gondokat, mindent és mindenkit, csakis egymással törődni. Tényleg ez lenne a megoldás? Mélyen a két sötét szemébe nézek, utána szólalok meg.
- Ha úgy érzed, szükséged van rá, akkor mehetünk. Nem érdekel a hely, ha pár hétre eltűnünk, az még talán nekik is jót tenne. Ketten, együtt – nézek rá komolyan. Ha erre van szüksége, akkor egy szavába kerül, és máris lerepülhetünk, akár a világ másik végére. Nekem mindegy hol vagyok, csak vele lehessek.
Bólintok utolsó szavaira, miután az utolsó levegőt is kifújta. Eltávolodom tőle, de kezemmel megfogom az övét, ezzel jelezve, hogy számomra tökéletes, ha most elindulunk hazafelé. Egy kapcsolatot nem mindig jellemeznek boldog pillanatok, most mind a ketten feszültek vagyunk, de nem egymás miatt.