Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Az elmúlt hetekben elég sokat voltam magam alatt, de Lili nem hagyott elsüllyedni a mocsárban, mindig jött, ösztönzött, hogy szedjem már össze magam, s arra biztatott, hogy kezdjek el sportolni, mielőtt teljesen elpuhulnék. S bár eleinte nem sok kedvem volt, végül csak rávett, hogy néha lemenjek vele a kondiba, vagy úszni egyet az alagsori medencéhez, netán futni egyet a suli udvarán. Neki hála, azt hiszem, hogy sikerült is leadnom pár kilót, bár egy kicsit szerintem túlzásba vitte, mert képes volt meghajtani elég rendesen.
Most is, már majd kiszakadt a tüdőm a helyéről, de szinte hallottam a fülemben, hogy gyerünk, még egy kör, fuss, fuss Forest, vagyis Lucas.
- Liliiihh, nem bírom, kéééész, elég volt - a stéghez érve dobtam be a kulcsot, előre görnyedve támaszkodtam meg a térdeimen, s majd megszakadtam, úgy kapkodtam a levegő után. Szerintem még az arcom is belevörösödött a futásba, úgy éreztem, mintha még a fülem is kettéállna, kész, ennyi volt. Nem bírtam tovább, ezért hanyatt dobtam magam a füvön, a deszkákra már nem volt erőm feldobni a lábamat.  - Elmondanád, hogy…hogy mire edzünk? - kérdeztem oldalra pislogova, keresve tekintetemmel Lilit, aki egyszer már füllentett, hogy olimpiára készül, most viszont kezdtem azt hinni, hogy komolyan is gondolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831772#post831772][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 18:38[/b][/url]

- De a barátok nem vonzódnak egymáshoz Lili - fűztem hozzá a szavaihoz, amikkel a barátságra utalt. Persze, egész biztos, hogy jó barátok lettünk volna, ha nincsen köztünk semmiféle vonzalom, így viszont elég nehéz lett volna csak és kizárólag barátként viselkedni, és ha ezt nem is akarta nekem beismerni, valahol ezt még neki is tudnia kellett, s érezni, hisz Ő sem tudott megálljt parancsolni nekem. Éppen ezért ez a barátság már rég megdőlt, még mielőtt elkezdődhetett volna, s bár tudtam, hogy Lili mit szeretne hallani, még sem tudtam azt mondani. Nem ment, mert nem voltam egyszerű helyzetben, hisz nem is oly rég törték ripityára a szívem. Valamit azonban mondanom kellett, ezért is hoztam fel a csókot, hogy talán Lili majd rájön, nem csak egy szokást akartam vele véghez vinni, s a szerencsének fele annyi köze sem volt ahhoz a csókhoz, mint annak, hogy kedveltem. Lili azonban nem értett meg, az ő fejében ezek a dolgok talán nem álltak úgy össze, talán csak feketén és fehéren látott mindent. - Nem érted - mondtam ki immár azt, ami előzőleg a gondolataimban fogalmazódott meg, s inkább csak egy mosolyt húztam az arcomra, mint hogy magyarázkodni kezdjek. A nap kezdett a végére érni, már narancssárga színben tündökölt, s picit kezdett hűlni is az idő, ezért a nadrágom után nyúltam, azt is magamra húztam, majd a pálcámmal megtisztítottam a pólómat, s azt is magamra kaptam. -  Te is öltözz fel, nehogy megfázz - javasoltam, miközben átbújtattam a pólót a nyakamon, aztán ujjaimmal a hajamba túrtam, hogy egy kicsit berendezzem a frizurám, s visszatelepedtem Lili mellé a fűbe, hacsak nem kezdett már maga is öltözködni. - Akarsz velem vacsorázni valamelyik este? - dobtam be a kérdést, majd felkapva egy kavicsot a fűből, egyik kezemből a másikba ejtettem, s ezt ismételtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831774#post831774][b]Süveges Lili - 2021.05.25. 18:57[/b][/url]

Azzal nemigen tudott vitába szállni, amit a srác mondott, hiszen volt eléggé sok barátja, de velük nem jutott eszébe odáig elmenni, ahol vele járt. Igazából, minthogy ebbe Lucas vezette be, nem is adódott még lehetősége, de ettől még nem tudta megcáfolni szavait.
Az viszont nem volt igaz, hogy ne tudott volna csak a barátja lenni a navinésnek. Képes volt Sárira is úgy nézni, és eltemetni az iránta táplált, barátságon túlmutató érzéseit. Meg tudta volna tenni ugyanezt most is. Ha Lucas is hajlandó lett volna rá. De ő újra és újra belehajszolta ebbe, egy újabb csókba, majd rövid időn belül a hempergős folytatásba, ahová a szőke legjobb tudomása szerint csak aztán jutott két ember, hogy összejöttek egymással. Sőt, keresztény szokások szerint még az esküvőt is megvárták vele. Erre itt voltak ők, se barátok, se szerelmesek, csak összefekszenek. Akkor ez micsoda? Lili teljesen jogosnak érezte, hogy felvetette a kérdést, és fel nem tudta fogni, Lucas miért ódzkodik annyira attól, hogy megválaszolja.
- Nem - erősítette meg a lány a kijelentést, mert valóban nem értette. Nem volt újdonság, hogy nem tud dolgokat, hogy képzavar lép fel nála, de épp ezért is kérdezett, érdeklődött.
Lucas azonban öltözködni kezdett, ahelyett, hogy kielégítette volna Lili kíváncsiságát, és azt tanácsolta neki is, hogy kövesse a példáját. Most, hogy már nem voltak összebújva, és kimelegedve, tényleg fázni kezdett ő is, szóval nem is kellett kétszer mondani.
Már a cipőjét húzta, de a kérdést hallva hirtelen nem tudta, melyik hurkot dugja melyikbe, magyarán elfelejtette a cipőfűző használatát.
- Csak.. mert éhes leszel, vagy ez olyan randi-féleség lenne? - nézett fel Lucasra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831775#post831775][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 19:15[/b][/url]

Egy pillanat erejéig azért megtorpantam az öltözködésben, s arra gondoltam, hogy lehet hogy jobb lenne, ha kifejteném neki a gondolataimat, ha már felhoztam a témát, de aztán rájöttem, hogy akkor Lili még úgy se értené a dolgokat, ezért sem kezdtem magyarázkodásba. Ehelyett inkább felöltöztem, csak a cipőt hagytam le, de az még ráért, még úgy sem készültem indulni, inkább a kövekkel játszottam, miközben elhívtam Lilit randizni.
Ő persze megint nem vágta, hogy mi a szitu, erre pedig csak mosolyogva ráztam meg a fejem. - Nem is Te lennél, ha nem kérdeznéd ezt meg - vágtam rá nevetve, majd felvontam a szemöldököm, s játékosan fúrtam pillantásom a tekintetébe. - Nem csak olyan féleség, hanem randi, ilyen csinosan kiöltözős. Arra gondoltam, hogy randizhatnánk, meg dumálhatnánk mindenféléről, amikről eddig nem, közben meg kajálnánk egy jót. Még választhatnál is, hogy pizza vagy pizza, mit szólsz?- kérdeztem röhögve, nem sok választási lehetőséget hagytam neki.
- Egyébként meg nem pizzázni vinnélek, hanem a Noé bárkájára, állítólag jó kis hely - magyaráztam, már korábban lecsekkoltam a menüt, csak az asztalfoglalás váratott magára. Közben a cipőm után nyúltam, látva hogy már Lili is hozzáfogott, s magam is belebújtattam egyik, aztán másik lábfejem a cipőbe. - Voltál már randizni? - kíváncsian pillantottam rá, miközben tenyereimre támaszkodva előre nyújtottam a lábaimat, s egyik bokámat kereszteztem a másik felett. Lehet, hogy indulni kellett volna már, a szúnyogok is csíptek, de nekem még semmi kedvem nem volt visszatérni a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831798#post831798][b]Süveges Lili - 2021.05.25. 21:51[/b][/url]

Nem értette, miért nem tud Lucas egyenes választ adni, de ami magyarázat eszébe jutott, az mind rossz volt. Mármint olyan, ami nem tetszett volna neki, ha kimondja őket a másik, és talán ezért sem tette meg. De ez nem volt így rendjén, nem ügyeskedhetett a végtelenségig, nem halogathatta, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, mert annál rosszabb lesz, ha majd kibukik. Eddig a gondolatig azonban már nem jutott el, talán nem is akart.
Próbált a barátja lenni, törődni vele, figyelni, hogy ne csússzon szét újra, és Lucas ezt vagy félreértette, vagy eleve nem is próbálta úgy kezelni, ahogy Lili és csak várta az alkalmat, hogy kettesben maradjanak. Nem mintha a lány ne vágyott volna rá, csak hát.. nem így. Nem ezzel az kellemetlen érzéssel a végén, ami most is utolérte, és amiért újra meg kellett kérdezze: mit is csinálnak ők?
Felmerült benne, hogy újból kerülnie kéne, az is, hogy megmondja, ha nem tud a barátja lenni, akkor inkább ne találkozzanak többé, de aggódott, hogy még nincs kint abból a gödörből, ahová belecsúszott, vagy ha igen, még a peremén táncol, és ezzel visszalökné. De ezt sem akarta. Nem így.
Mielőtt azonban szavakba tudta volna önteni érzéseit, Lucas elhívta randira, és visszakérdezés után megerősítést nyert, hogy igen, olyan randi-randira.
- Nem, még.. nem hiszem, hogy voltam - vallotta meg, és ettől csak még jobban elszégyellte magát. Nem járt még senkivel, még csak randizni se randizott, de azon már túlesett.. kétszer is.
Jól hangzott a pizzázás, a csinosan kiöltözés is, és végre boldognak kellett volna lennie, amiért Lucas normálisan viselkedik, kedves, cuki, és randira hívja, nem egy újabb afférra invitálja, de mégis csak szomorkásan bámulta a cipőjét.
- A vacsi jól hangzik - mondta végül bólogatva párat, és felhúzta lábait, majd felállt, indulásra készen. - A pizzát is szeretem, ha ahhoz lenne kedved.
Várakozóan Lucasra pillantott, hogy ő is feláll-e, hogy elindulhassanak vissza. Ennyi testmozgás mára bőven elegendő volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831802#post831802][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 22:06[/b][/url]

Miközben beszélgettünk, fürkésztem Lili vonásait, picit furának tűnt, talán lelombozottnak, de ezt annak tudtam be, hogy megint szóba jött a mit csinálunk kérdés, amire hiába próbáltam neki választ adni a magam sajátos módján, úgy tűnt, hogy Ő azt nem igazán érti. Tényleg mindent fekete-fehérben látott a lány, s nem vette észre az apró kis elágazásokat, vagy ezen színek kavarodását. Nekem meg nehezemre esett volna az, hogy érzelmekről diskuráljak, vagy olyasmit mondjak ki, ami az adott pillanatban nem lenne helytálló. Ehelyett inkább randira hívtam, s egy kicsit meg is lepett az, hogy ezt is kétségbe vonta, de mint kiderült, még nem volt randin, így nem tudhatta, hogy valóban arra invitáltam-e. Meg talán ki sem nézte belőlem, hogy miért, azt nem tudom. - Akkor most majd randizunk, hidd el, jó lesz - mondtam mosolyogva, egy kicsit biztató szándékkal, hogy ne parázzon, jó lesz az. Még az ötleteimet is felvázoltam, hogy mire is gondoltam, Lilin viszont nem láttam az öröm jelét, még annak ellenére sem, hogy azt mondta, tetszik neki az ötlet.
- Lili, most mi a baj? - kérdően pillantottam fel rá, aztán gyorsan fel is tápászkodtam a földről, leporoltam a tenyereimet, s elé állva pillantottam a szemeibe. - Azt mondod, hogy jól hangzik, de nem úgy tűnik, mintha örülnél. Meg azt mondod, ha ahhoz van kedvem, mintha Te nem dönthetnél - szerettem volna megérteni, de tényleg nem tudtam hová tenni a hozzáállását. - Nem akarsz randizni velem, ez a baj? - kérdésemet kiegészítettem, s próbáltam megtudni egykedvűségének az okát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831805#post831805][b]Süveges Lili - 2021.05.25. 22:30[/b][/url]

Mintha valami beépített érzéke lett volna Lucasnak a létező legrosszabb szavak kiválogatására, a lehető legrosszabbkor feltett kérdések formájában. Lili nem sokat gondolkodott, nem fontolta meg, mit miért csinál, és többnyire ezzel nem is volt baj. Vagy mert fel sem fogta, hogy nem a legjobb módon járt el adott szituációban, vagy mert úgy alakult, hogy inkább csak nevetni tudott magán utána. Viszont a navinésnek sikerült konstans arra emlékeztetnie, hogy mekkora hülye, és ezen most egyáltalán nem tudott derülni.
Miután végre valahára randira hívta őt a srác, amit már akkor is a fejéhez vágott, hogy talán megtehetné, mielőtt a bugyijától akarná megszabadítani, mikor felkereste őt a Navinében, egyúttal sikeresen emlékeztette is rá cseppet sem átgondolt kérdésével, hogy bizony olyanban még nem volt része. Mégis mit mond ez el róla?
Nem mintha zavarta volna, mások mit gondolnak róla, sose foglalkoztatta, hogy esetleg hülyének nézik, vagy csak furának. Amíg magával jóban volt, amíg jól érezte magát a bőrében, cseppet sem izgatta, hogy másoknak esetleg nem tetszik, amilyen. De ez most neki nem tetszett. Nem ilyennek akarta látni magát.
Így hát bár örülni akart a randi meghívásnak, inkább csak elszontyolodott, és ezt persze Lucas is észrevette.
- Semmi baj - rázta meg a fejét a kérdésre a szőke, de elfordult, nem nézett közben a navinés szemébe. - De, de, örülök, csak most.. fáradt vagyok, jó?
Béna magyarázat volt, de egyébként nem volt hazugság, tényleg ki volt merülve, épp csak nem emiatt lógatta az orrát. De nem akart ebbe belemenni, csak vissza akart menni a kastélyba, és bebújni az ágyába. Azonban ez a kép szertefoszlott, mert Lucas már megint nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg azt, amit a legkevésbé sem kellett volna.
Lili megdermedt, majd rámeredt a srácra, arcán pedig mintha a düh jellegzetes jelei rajzolódtak volna ki. Már amennyire a lány vonásai képesek voltak ezt felvenni.
- De igen, akarok, te hülye majom! Csak tudod, talán jobb lett volna, ha ezzel kezdjük! - kiabálta.
Még egy pillanatig meredt bele a másik arcába, aztán sarkon fordult, és futólépésben indult vissza a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831807#post831807][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 22:46[/b][/url]

“Semmi baj” visszhangzott a fejemben, amit már ezerszer és kismilliószor hallottam lányok társaságában, de tudtam jól, hogy ez a két szó az, ami mindent jelent, csak épp azt nem, amit. Ez pedig kezdett feszélyezni, mert úgy éreztem, hogy egyre kevésbé tudok kiigazodni Lilin, pedig aztán tényleg igyekeztem, még randira is elhívtam, de mégis volt valami baja, feltehetően velem, vagy magával a ténnyel, hogy randira hívtam. Ezt próbáltam is kiszedni belőle, de Ő csak fáradtságra hivatkozott, amit akár el is hihettem volna neki, ha nem látom tekintetében azt a szomorúságot. Elég jól ismertem már, legalábbis azt hiszem, hogy az elmúlt hónapokban alaposabban megfigyeltem, s bizony azért azt meg tudtam ítélni, hogy mikor komoly, mikor vicces, s mikor van épp valami baja. S ahogy a faház után is szótlan volt, úgy most is annak tűnt, ami megint csak nem jelentett túl sok jót. Pedig most nagyon is odafigyeltem rá, s még a biztonságára is.
Nem is hagytam azt, hogy ennyiben maradjon ez a beszélgetés, mert nagyon rosszul érintett, hogy míg próbáltam kedves lenni, addig Ő így reagált rá. Mintha nem is igazán akarta volna, pedig korábban azt hittem, hogy ezt szeretné. Ezért is tettem fel a kérdésem ismét, Lili viszont hirtelen kiabálta le a fejem, amin meg is lepődtem. Köpni-nyelni se tudtam, mert egy perccel korábban még a semmi baj, csak fáradt vagyok résznél tartottunk, most pedig már hülye majom voltam, aki elől menekülni kell.
- Na erre varrjál gombot Deighton - motyogtam magam elé, ahogy figyeltem Lili távolodó alakját, de ezt nem akartam ennyiben hagyni, így miután megvolt minden cuccom, rohanni kezdtem utána, s loholva, lógó nyelvvel sikerült is beérnem őt. - Várj már…de rohadt gyorsan futsz - nyögtem fáradtan, miután sikerült bevágódnom elé, s mielőtt még tovább futrinkázott volna, gyengéden elkaptam a karját, hogy ne mehessen csak úgy tovább. -  Most…most ez a gond? Szememre veted így a dolgot? Úgy csinálsz, mintha egyedül én akartam volna a múltkor is! Most meg, mikor elhívlak, akkor meg itt felfújod magad rajta, mint egy…egy az a sivákoló növény, tudod melyik - magyaráztam, mert növénytanból nem voltam túl jó, de biztosan tudta, hogy melyik gumóra is gondolok. - Szóval most komolyan így akarsz itt hagyni? Mert épp randizni hívtalak el, de úgy hagytál ott, mintha vérig sértettelek volna - értetlenül pillantottam Lilire, legyen ember a talpán, aki ki tudott igazodni ezen a lányon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831819#post831819][b]Süveges Lili - 2021.05.26. 10:38[/b][/url]

Kimerült, testileg és lelkileg, nem akart tovább a srác közelében lenni most. Túl sok volt neki, túl intenzív, de láthatóan nem fogta fel ezt Lucas. Nem értette őt meg, nem tudta, mikor kell annyiban hagyni a dolgot, vagy épp befogni a száját.
Szerette volna mára letudni ezt a.. valamit, ami köztük volt, és szörnyen bántotta, hogy bár erre vágyott, most mégsem örül annak, hogy a srác elhívta vacsizni. Időre volt szüksége, hogy helyre tegye kusza kis gondolatait fejében, de persze nem is ő lett volna, ha Lucas nem hagyja annyiban, és nem akaratoskodik. Lili pedig azon kapta magát, hogy kiabál vele, aztán meg faképnél hagyja. De még ez sem volt neki elég, és utána futott.
- Engedj el - húzta ki karját a srác kezéből. - Nem is futottam, te nem vagy még mindig jó kondiban - szúrta még oda, nem is igazán értve, miért. Talán mert a mai edzés felét ellógta. Nem mintha ne mozgott volna utána is, csak az más volt.
- Tudom, melyik! - mondta ingerülten, de persze nem jutott eszébe rögtön a neve. Pislogott kettőt, meg ajkával formálgatta a betűket, aztán mikor eszébe jutott, folytatta: - Nem vagyok mandragóra, te hülye majom!
Abban sajnos igaza volt, hogy Lili is akarta. A múltkorit is. De ezt most nem szándékozott beismerni, megerősíteni vele Lucas állításait, mert azt akarta, hogy észrevegye, nem ez a lényeg most.
- Csak.. hagyjál most, jó? - puffogott, és megpróbált elmenni mellette. - Mielőtt még nem hogy randizni, de találkozni sem akarnék veled!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831830#post831830][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.26. 14:26[/b][/url]

Lili egészen kifordult önmagából, döbbenten tapasztaltam azt, hogy tud ilyen is lenni. Nem is igazán értettem, hogy mi boríthatta ki ennyire, ezért is futottam utána, hogy megbeszéljük, bármi is bántja Őt. Kommunikáció helyett azonban inkább csak sértegetésbe futottam, láthatóan nagyon felhúzta magát, s mivel Ő is ingerülten reagált, akkor már én is ahhoz a gonosz visítozó növényhez hasonlítottam. - Hát pedig pontosan olyan vagy most! - vágtam vissza, nálam is kezdett elpattanni a húr, főleg akkor, ha hirtelen történt ilyen éles váltás a beszélgetésünkben. Pedig semmi rosszat sem tettem, Lili mégis azt éreztette velem, hogy hibás vagyok. Éppen ezért is hoztam fel neki azt, hogy ami történt, az közös akaratunkból történt, hisz úgy tűnt, mintha erről teljesen megfeledkezett volna. - Hagyjalak? Áhh, hihetetlenül viselkedsz, most mi rosszat csináltam? - először értetlenül, majd rosszallóan fúrtam pillantásom a tekintetébe, amint meghallottam utolsó szavait. Lili nagyon durván viselkedett, rosszul is estek a szavai, ahogyan azokat hozzám vágta, s nagyjából tanácstalanul figyeltem, amint ingerülten haladt el mellettem, tovább folytatva útját a kastély felé.
- Jól van, menj csak, menekülj el, nehogy normálisan megbeszéljük! - morogtam utána, majd elhalkulva figyeltem távolodó alakját.Egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta, még ha úgy tűnt, hogy el is siettük a dolgokat, ketten kellettünk hozzá, egyszer sem erőltettem rá, mindig volt lehetősége ellent mondani. Ő még sem tette, most mégis úgy bánt velem, mintha egy szemét alak volnék. Pedig semmi rossz szándék nem volt bennem, sőt ezzel a meghívással próbáltam tudtára adni, hogy nem csak szórakozás, ám úgy tűnt, neki ez sem volt elég. Egyáltalán nem értett meg.
Valamiért az utolsó szavaiból úgy éreztem, hogy ez ennyi volt, mert láthatóan utált, nekem meg már nem volt erőm ahhoz, hogy utána fussak. Talán az volt a gond, hogy nem ismertem, ahogy Ő sem ismert engem.
A kedvem a béka feneke alá zuhant, így tértem vissza a kastélyba, ahol nagy ívben elkerültem a levita házát is, s egyenesen megcéloztam a Navinét.