Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

szombat délelőtt | o

Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759529#post759529][b]Juhász Laura - 2019.05.25. 23:50[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759533#post759533][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.05.26. 00:15[/b][/url]

A mai napot tanulással akartam tölteni, de amint kinyitottam az egyik tankönyvet, rájöttem hogy ez nem ez a nap. De csak azért is tanulni akartam. Ebből az lett, hogy céltalanul bámulva a sorokat. Aztán meg az ablakot.
Kint süt a nap, csicseregnek a madarak, és mintha csak egy jel lenne Istentől, apa küld egy kacsát Messengeren. Jó, Isten miért küldene jelet, ha Buddhista vagyok? És apa nem Isten, ő egy szuperhős. Talán csak ennek a képnek köszönhető hogy eszembe jutott, mit csináljak ma inkább: etessek kacsát! Gyorsan lepötyögöm apának hogy "Meg van a mai program! Köszi apci!" és elpakolom a könyveimet.
Fénysebességnél is gyorsabban öltözök át az undi zöld egyedül tanulós ruhámból egy kék ingbe, farmerbe és sportcipőbe, meg egy véletlen előkerült nyakláncot is felveszek, óvatosan berakok egy kicsit hosszú fülbevalót a fülembe, egy kis kenyérkét rakok zacsiba, és mintha valami zenés filmben lennék, dúdolgatva ugrálok le a faluba.
Addig tartott az egész csodás filmbeillő kezdés, amíg el nem taknyoltam úgy kb a semmiben. Esés, nem vetted el a kedvemet, akkor is kacsát akarok etetni! Most fájó térddel ugrálok tovább, és itt vagyok a stégen úristen. Oké, nem tévedtem el, még nem felejtettem teljesen el hogy hogyan kell idáig eljutni.
Leülök egy random helyen a stég legszélére, és előveszem a kenyérkét. Sok sok kacsácska gyűlik körém, én meg vigyorogva dobálok neki kenyeret. Olyan cukik hogy belehalok hát úristen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759590#post759590][b]Juhász Laura - 2019.05.26. 20:31[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Jobb híján elkezdem kipakolni a zsebeim tartalmát magam mellé a deszkákra. Több különféle ásványos karkötő elő, gyűrött pergamen rajta egy ezer éves óra levelezéssel, egy kő. Kő? Mikor raktam én követ a zsebembe és ugyan miért is? Na mindegy is. Végül a hátsó zsebeimet kezdem el áttapogatni. Ha nem találok semmit az se baj, akkor elszaladok venni valamit a hápiknak. Ha már ilyen aranyosan körém gyűlnek, akkor még szép, hogy csak miattuk végigszáguldok a falun.
Aztán meghallom a trappolást, valaki közeledik. Ennyit a magányos ücsörgésről. Felkészülök arra, hogy viszonozzam a köszönést, de csak a léptek dobogása hallatszik. Aztán csend, majd vidám hápogás, és a körém gyűlt állatok zajongva odébb úsznak. Összeráncolt homlokkal oldalra fordulok, hogy megnézzem a jövevényt.
Aki nem köszön, és – ami a legfelháborítóbb – aki lenyúlja a kacsáimat. Az árulók boldog hápogással vetődnek rá a finom falatokra. Ekkor megtalálom, amit kerestem. Egy kis zacsi kekszet. Még a klubhelyiségben vágtam zsebre, öhm, talán 2 napja? Azt hiszem akkor. Csak felmarkoltam és rohantam, hogy ne késsek el óráról. Aztán azóta se volt rajtam ez a farmer. Egy torzonborz kis fickó reménykedve néz rám, ő nem ment a többi kacsa után. Biztos folyton elűzik a többiek.
- Helló, lenyúltad a kacsáimat. – köszönök rá a vigyorgó fiúra a stég túloldalán. Alaposan megnézem magamnak, egy vigyort el is fojtok gyorsan, mert szinte összeöltöztünk. Az biztos, hogy eddig még nem volt szerencsém hozzá az iskolában. Elmosolyodok, hiszen nem vagyok egy kötekedő típus, nem vagyok én rellonos. Meg amúgy is, van egy hűséges kiskacsám, aki itt maradt nekem. Jó kis kacsa! Bedobok neki egy kis adag kekszet a tóba, ő pedig vadul csapkodva és a farktollait rázogatva összeszedegeti a darabokat.
- Awwh, te vagy a legcukibb az egész bagázsból. Ne félj, én majd csak téged etetlek. – még az is lehet, hogy rendszeresen ki fogok jönni ehhez a kis fickóhoz. Ha már nem vihetem magammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759625#post759625][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.05.26. 21:13[/b][/url]

A szívemhez kapom a kezemet, kicsit túljátszva a megijedést még hangosan veszek levegőt, már ha ilyen lehetséges. Ez inkább valami levegővételnek indult "haaa" volt. A kézmozdulatomra kiesik a kenyérgombóc a kezemből, és a lábamra, majd a vízbe gurul. Aha, ha hivatásos kacsaetető leszek magamra borítok kenyérgombóckákat és úgy majd a vízbe gurulnak.
- Szia, ne haragudj nagyon rá voltam koncentrálva a kacsákra! - mutatok a sok cuki kis hápira. Egyem meg őket! Jó, azt azért ne, szegény kacsák! Mondjuk... finomak, de akkor is olyan cukiiik!
Pár kacsa átúszik a lányhoz, én meg elkezdek a kacsáknak integetni, meg a szememet törölgetni. Na meg hangosan nevetni, és közben azért etetem az itt maradt kacsákat. Az egyik kacsa nagyon sokat eszik, meg van olyan, aki alig evett. Jó, lehet azért mert már tele van a pocikája, vagy nem tudom, de na.
- Hé, hé, hagyj másnak is! - nézek a kacsára szigorúan, de nem hiszem hogy értette. Mármint most komolyan, egy kacsa hogy érthetné amit mondok neki? Mondjuk... mi van ha a kacsák sokkal fejlettebbek az embereknél, és ők irányítják a világot, de nem beszélnek velünk? Mondjuk akkor miért ne beszélnének az emberekkel? Mondjuk... mert túl buták lennénk hozzájuk képest? Jó, a multiverzum - más néven buborék - elméletnek nagyobb a valószínűsége. Meg annak is hogy valójában gyíkemberek uralkodnak. De ki tudja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759650#post759650][b]Juhász Laura - 2019.05.26. 21:50[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Na remek, sikerült megijesztenem a vadidegent, aminek a kacsák isszák meg a levét. Legalábbis abbamarad egy kis időre az etetésük. De úgy néz ki a szerencséjük nem fogy el, hiszen potyog le nekik még pár falat.
- Érthető. – bólintok egyet és így is gondolom. Kacsák, vízpart, hullámzás, csend, béke, nyugalom. Hát, én se vettem volna észre magamat. Vagy mást. A tollasok persze észreveszik ám az összes erre járó embert, alaposan megfigyelve őket, hogy honnan várhatnak kaját. Most, hogy már a srác nem eteti őket pár éhesebb állat már el is indul felém. Nem várom meg, míg az enyém mellé érnek, dobok nekik is kekszet.
- Amúgy Laura vagyok. – mutatkozok be mosolyogva, ha már így összeakadtunk. – A suliba jársz? Még nem láttalak
Most már azért kíváncsi vagyok, hogy kivel is etetek kacsákat. Ha nem a suliba jár akkor nyilván, hogy még nem láttam. Oké, ha a suliba jár már évek óta, na akkor se biztos, hogy láttam már. Képes vagyok nézni, de nem látni. Mindenesetre nem tűnik túl veszélyes alaknak, de ki tudja, lehet hogy csak fel akarja hízlalni szegényeket, aztán kivadássza őket onnan és már viszi is megsütni őket egy kis narancslével lelocsolva. Ú, úgy isteniek. De a kis torzonborz kacsámat nem adom, jó, a többit se.
- Nem fog, ő a főnök. Elveri az összes többit. Az enyém az omega, látod? – mutatok rá a kicsire, felcsillanó szemmel, hiszen már el is neveztem..Omega. Tökéletes. Eszembe is jut egy mese, ami farkasokról szól, ott is van azt hiszem kacsa, de ezek cukibbak. Hogy ki irányítja a világot azt nem tudom, de ha tippelnem kéne akkor a delfinekre voksolnék. Bár én a helyükben már rég elhagytam volna a Földet. A kacsák pedig igenis, hogy beszélnek hozzánk, csak épp nem értjük meg őket. Mert túl buták vagyunk, igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759666#post759666][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.05.26. 22:31[/b][/url]

- Én Cat vagyok. - dobok jó messzire egy picike gombócot. Hupszi, szándékos volt. - Igen, most vagyok elsős mestertanonc. Alapképzéssel meg négy tanévvel ezelőtt végeztem. - mondom csak úgy random, de nem hiszem hogy érdekli. - Tee pedig kitalálom... másodikos vagy? - nézek rá normálisan, aztán kicsit hunyorítva, aztán megint normálisan. Hogy lehet normálisan nézni? Nem létezik normális. Azaz nálam nem, de másoknál biztosan létezik. Vagy nem tudom.
- Miii a kacsák tudnak verekedni? - vágok meglepett képet, de aztán meg nevetni kezdek. - Kis cukik. - dobok megint annyira messzire amennyire csak tudok egy gombócot, és a főnök kacsa már úszik is érte. Akik meg itt maradtak, azoknak gyorsan dobálok jó sok falatot. De a főnök aki nekem mostantól gonosz főnök visszajön, és a maradékot gyorsan elkezdi enni. - Gonosz főnök. - morgom kicsit hangosabban a gondolatnál. - De ha eleszi az összes kaját, akkor a többiekkel mi lesz? - dobok megint távolabbra egy kenyérdarabot, és próbálom etetni a többit, de nem hiszem hogy egyszer összejön. Mármint az, hogy amit adok kenyeret a kacsáknak, annak a nagy része ne a gonosz főnök pocijába végezze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759722#post759722][b]Juhász Laura - 2019.05.27. 20:27[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Cat? Mint macska? Tyűha, oké. Legalább könnyű megjegyezni, meg kimondani. Bólintok egyet, jelezve, hogy felfogtam, megjegyeztem a nevét. Néha ez eléggé nagy dolognak számít nálam. Aztán picit összeráncolom a homlokomat, ahogy számokkal jön. Na azok nem az erősségeim.
- Szóval ha jól értem, akkor nem rögtön utána tanultál tovább. Hogyhogy? – feladom, hogy kiszámoljam hány éves lehet. Matek. Miért kell a varázsvilágban is használni? Persze ha kényelmetlenül érinti a kérdésem, vagy ilyesmi akkor nem haragszom ám meg, ha nem válaszol. Hirtelen elvigyorodom, amikor találgatni kezd velem kapcsolatban. Nem nyert.
- Majdnem, harmadikos vagyok. Itt nőttél fel, vagy külföldön? – teszek fel egy újabb kérdést. Nem akarok tippelgetni, hogy pontosan milyen nemzetiségű, valószínűleg nem találnám el, megsérteni meg nem akarom. Mindenesetre figyelmesen végignézem a ruházatát és a kiegészítőit, hátha felfedezek valamit, ami arra utalna, hogy fordítóbűbájos dolgot használ-e vagy ténylegesen magyarul beszélne. Régen bezzeg feltételeztem volna, hogy tud magyarul, de már sokat tanultam azóta. Kafa, mi?
- Persze, belecsípnek a másikba, kitépkedik a tollakat, csapkodják a másikat a szárnyaikkal, meg ilyenek. Ha sokat figyeled őket, akkor majd te is meglátod – világosítom fel Catet a kacsák vad természetéről. Az etetési módszere mellesleg kíváló. Pontosan így lehet jól elkerülni a bunyót. Úgyis az éhenkórász főnök-kacsa fog elsprintelni először, a többi meg se mer moccani.
- Egy idő után tele lesz, és akkor jön a második fontos dolog. Elkezd a csajokkal foglalkozni, meghódítani az összeset, meg ilyenek. A többiek akkor nyugodtan ehetnek. Kivéve a lánykacsák, akiket kerget. Nem lennék a helyükben. – magamat is meglepem, hogy mennyire járatos vagyok a hápik viselkedésében. Mindenesetre, amikor legközelebb a srác eldob egy nagyobb kenyérke darabot a gonosz főnöknek, akkor én is elkezdek a kekszből dobálni az itt maradtaknak. Az omegámnak is jut természetesen, és nem úgy néz ki, mintha zavarná, hogy a többieknek is jut belőle. Jó kis kacsa.
- Szerinted fog jönni hattyú is? Még csak képről láttam olyat, de nagyon szépnek nézett ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759735#post759735][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.05.27. 21:52[/b][/url]

- Eltaláltad. Nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel. De aztán rájöttem! - vigyorgok, és dobok még jó sok kenyeret a kacsuszoknak. És végre nem csak a gonosz főnök zabál, király!
- Oh, majdnem eltaláltam. Nyolc éves koromig Thaiföldön, utána meg Magyarországon, nem mondom egyik országra se hogy ott nőttem volna fel. Te hol? - mert ugye nem mindig él az ember a szülőhazájában. Én se ott élek!
- Naaa kacsuk, ez nem megoldás. - már majdnem büntetésből nem adok nekik több kenyeret, de olyan cukiiiik hogy muszáj.
- Szegény lány kacsák, nem lennék a helyükben. - nézek részvétem fejjel a nőstényekre. De a gonosz főnök kacsának is miért jó ez? Á, nem értem. De mondjuk azokban a filmekben meg olvastam pár könyvet is amiben a vezérnek, mondjuk valami bandavezérnek volt vagy húsz... hát nem barátnője, hanem valami olyasmi.
- Uuu az milyen király lenne! Még sose láttam élőben hattyút én se! - és egyből látótávolságon belül minden élőlényt, vagy bármit ami mozog rendesen megnézek, hátha látok hattyút.
De nem, csak a kacsák falják itt a kenyeret. Pontosabban a gonosz főnök eszik, a többiek meg csak próbálnak. De szegények elől mindig feleszi az a mocsok. A többi kacsa meg miért nem állítja kivégzőosztag elé, vagy nem tudom? Haha, most elképzeltem egy csapat egyenruhás kacsa pisztollyal a... szárnyukban? Na de pisztollyal állnak a gonosz főnök előtt és lövik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=759942#post759942][b]Juhász Laura - 2019.05.30. 10:55[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Megerősítést kapok, hogy jól gondoltam és rámosolygok a srácra. Hát persze, hogy rájött, ha még mindig nem tudná akkor most nem lenne itt. Érdekesnek találom ezt a dolgot, hiszen én egész eddig tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, hogy merrefelé mennék tovább. De már korántsem vagyok benne olyan biztos. Már látom a buktatóit a dolognak, és azóta van, ami jobban érdekel, ami jobban tetszik. Szóval, megváltoztam na.
- És mi lenne az? Mi leszel ha nagy leszel? – tipikus kérdés, mennyiszer hallja ezt egy ember, de maga a kifejezésmód tetszik, főleg mert Cat tulajdonképpen már nagynak számít. Hozzám képest legalábbis, aki még nagykorú sincs.
- Thaiföldön? Milyen ott? Mik a legnagyobb eltérések ehhez képest? – felcsillan a szemem, a kekszes zacskót az ölembe teszem – mielőtt beleejtem az egészet a vízbe - és minden figyelmemet a srácra fordítom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, a hiedelmek, a szokások, az ételek. Minden. És mivel egyelőre lehetőségem nincs világ körüli útra menni, így megelégszem azzal, hogy másoktól szerzem be az információimat.
- Áh, én Magyarországon. Egy icipici faluban. Soha nem jártam külföldön, sőt igazából a falum közvetlen környezetén kívül máshol se. Amíg ide nem kerültem. Szigorúan fogtak a muglik – eresztek meg egy vigyort ellensúlyozva ezzel a szavaim szomorkás felhangját. A kérdést, hogy kik vagy mik a szüleim is profi módon megelőztem, így legalább majd nem kell belemennem a témába.
- Hát szegények, ilyen a sorsuk. Elviselik, mert ezáltal jutnak a legnagyobb örömhöz, ami csak létezik számukra. Az életük értelméhez: a kicsinyeikhez. A főnök kacsa meg teljesíti a küldetését és a genetikai állományának terjesztését. – na, legalább biológiából odafigyeltem anno. Látszólag tényleg nem bánik túl jól a nőstényekkel, viszont odaadóan gondoskodik róla és a kicsikről, vagyis megvédi őket inkább. Az is valami.
- Akkor hátha szerencsénk lesz és láthatunk egyet! Mondjuk a kacsák is királyak, sőt! Állítólag finom a hattyú, bár van aki szerint száraz a húsa. A kacsa tuti, hogy finom. De ezeket nem enném meg! – nevetem el magam a fecsegésem után, mielőtt Cat azt hinné, hogy gonosz szándékkal etetem itt ezeket a jószágokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=761073#post761073][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.06.10. 23:16[/b][/url]

Ha nagy leszek... már kicsit nagy vagyok, már nem biztos hogy magasságilag. Áh mindegy, ez a mondat kicsit fiatalít. Már nem mintha olyan nagyon de nagyon öreg lennék.
- Botanikus! - mondom úgy, mint mikor a hét éves kisfiú mondja hogy tűzoltó vagy rendőr vagy orvos vagy nem tudom mi. Hah, annyi idősen én is rendőr akartam lenni... vagy orvos, nem is emlékszem. Egyszer két hétig az volt a nagy álmom hogy állatorvos legyek, de aztán... rájöttem hogy nem nekem való.
- Hát, nagyon régen jártam otthon, de amire nagyon emlékszem, az az hogy ott bal oldalon közlekednek az autók. Meg a betűk is nagy eltérés, és a szokások. - otthon... talán már nem is nagyon nevezhetném otthonnak, hisz már szinte el is felejtettem Bangkokot. Persze, sokszor van honvágyam ennyi év után is, de Magyarországon is jó. Sokkal jobb, főleg hogy apáék neveltek.
- Oh, értem, de Magyarország is szép hely. - talán még a hazámnál is szebb, de erre nem mernék megesküdni. Az egész világ szép! Kivéve ami nem, de olyan van?
- De ugye a gyerekeit nem? - ejtek ki egy nagy gombóc kenyeret a kezemből, és persze hogy a gonosz főnök eszi meg egyből. - És mi van ha elpusztul a gonosz főnök? - akkor a kacsanép felszabadul és boldog lesz? Áh, ez nem egy mese, egyértelmű hogy lesz egy új. Vagy mégsem?
- Nekem nem lenne szívem megenni egy hattyút! De ha finom, egye akinek van szíve hozzá. - még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy hattyút enni? Szépek, meg olyan furán hangzik hogy megenni a hattyúkat. Mondjuk, a kacsa is eléggé szépek, meg cukikák, de még mennyire, és még finomak is. Őket akkor se enném meg, hát úristen! Itt etetem őket, aztán megfőzöm? Nem, nem, főleg mert ön- és közveszélyes ha a konyhában vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=761146#post761146][b]Juhász Laura - 2019.06.12. 14:45[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Igen, tudom, hogy Cat idősebb nálam, viszont még azért nem mondanám teljesen felnőttnek se, elvégre még tanul. Ez a fura mugli kifejezés meg a felnőttkorra utal. Bele szoktam futni az ilyen dolgokba a külföldi diákokkal, hisz őnáluk más idiómák vagy tudomisénmik vannak, mint minálunk. Lehet, hogy nekem is kéne valami fordítóbűbájos cucc, ami a magyaros gondolataimat és kifejezéseimet átalakítja mindenki számára érthetőre. Nem is lenne rossz!
-  Oh, az jó. Van valami ami azon belül jobban érdekel, vagy úgy az egész növényes téma szimpi? – kérdezem a fiú felé fordulva a kacsákról meg is feledkezve. Érdekesek a növények is az tény, bár engem jobban vonzanak az állatok. Ha választani kéne. Hogy mi akarnék lenni nagykoromban arról meg fogalmam sincs. Már nincs. De van időm kitalálni, úgyhogy nem is nagyon zavar a dolog.
- Angliában is! – kiáltok fel derűsen a baloldali közlekedés hallatán. – Mármint ott is bal oldalt mennek az autók. A betűk? Inkább rajzolásra hasonlít az írás, nem?
Legjobb emlékeim szerint ecsetvonás szerűen írnak ők is. Mindig is tetszettek az ilyesfajta írásképek, olyan szépek, különlegesek és főleg mások, mint a mieink. Meg a szokásaik is. Szívesen meghallgatnám, hogy mennyiben mások, de faggatni nem akarom a fiút. És ha egyszer belekezdünk ebbe a témába, hát lehet, hogy észre se venném, hogy már rég a kastélyban kéne lennem.
- Biztosan az. Majd egyszer bejárom. Meg az egész világot. Kíváncsi vagyok a többi nép kultúrájára. Lehet, hogy valami ilyen munkát kéne keresnem – ez egész jó ötlet, eddig miért is nem jutott eszembe? Csak utazgatnék mindenfelé, beszámolókat írnék, vagy útikönyveket. Sok-sok izgalmas kalandban lenne részem. Csak egy baj van ezzel.
- Hm? Hát, ha elpusztul akkor elpusztul – vakarom meg egy kicsit a buksim. Tényleg mi is van akkor? Farkasoknál meg egyéb nagyobb testű állatnál tudom a helyes a választ. Na de a kacsáknál? – A gyerekeinek nem lesz baja, még ha másik kacsa is lesz a főnök, ez biztos. Ki tudja, lehet hogy legközelebb egy nőstény hápi lesz a bandavezér és móresre tanítja a srácokat.
Igazából nem hiszem, hogy a hattyú evés sokban különbözne a kacsa evéstől. Kicsit nagyobb madár, és körülbelül ennyi. Szépek, de annyira azért mégsem érzem közelinek őket magamhoz, hogy ha nem lenne más választásom akkor ne falnám be őket jóízűen. Kutyát, macskát, lovat viszont soha. Akkor már inkább eszem füvet vagy földet.
- És mi jót csináltál abban a négy tanévben? Bejártad Európát hátizsákkal? - kiszórom az összes maradék kekszemet a kacsáknak, akik vidáman megrázzák a faroktollaikat. Szegények még nem jöttek rá, hogy nálam már nincs több finomság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=761408#post761408][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.06.16. 18:56[/b][/url]

Ami jobban érdekel? Hű ez most egy jó kérdés volt, gondolkodok is rajta, de nem sokat.
- Igazából minden érdekel a növényekkel kapcsolatban. - vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy tudok, és nem hiszem hogy lehetséges mindent megtanulnom a növényekről, de amit meg tudok tanulni róluk, azt meg is akarom! Meg a tudás hatalom. Hú ez rímelt, elmegyek költőnek inkább! Nem, miről is költenék verseket, növényekről? Végül is, egy elbeszélő költemény egy szobafikuszról aki világot akart látni? Ez aranyos, talán egyszer megvalósíto... megvalósítanám, ha tudnám. Ez a rím is a gondolataimban teljesen véletlen volt.
Kicsit furán nézek hogy mi van Angliával? Aztán mikor folyatja, olyan fejet vágok mint aki most jött rá valami hatalmas és világmegváltó dologra. - Nem voltam még Angliában, de hallottam róla hogy ott is bal oldalon közlekednek. - az írás tényleg mintha hasonlítana a rajzolásra, csak mégsem. - Nem igazán, az inkább a kínai meg a japán betűkre jellemző. A thai betűket írni kell nem rajzolni. Egyáltalán nem hasonlít ott a többi keleti betűkre, de a latin vagy a cirill betűkre sem. - lehet csak én gondolom így, mert thai vagyok, hogy a betűink különlegesebbek. Nem olyan sokkal, de mondjuk a cirill betűk kicsit hasonlítanak a latin betűkre, például az a ha jól tudom ugyan úgy néz ki mint a latin betűs a. Bár ha jobban belegondolok, a thai írás hasonlít a khmer írásra.
- Az egész világ szép hely! Lehet hogy nem egyformán az, de szép! - lehet hogy vannak olyan helyek, amiket az emberek csúnyának, vagy ijesztőnek tartanak, de akkor is szép a maga módján. Például egy elhagyott város is lehet szép, csak nem úgy mint mondjuk egy erdő.
- Huh megnyugodtam. Ú, olyan is van hogy nőstény hápi vezér? - és ez most nagyon félreérthetően hangzott - Mármint nem azért, csak az állatoknál tudtommal még élnek azok hogy a férfiak a vezérek. De lehet egy nő sokkal jobb vezér mint egy férfi, vagy bármi! A legtöbb dolog nincs nemhez kötve. - bólogatok is hozzá, mert tényleg. A nők sokkal jobb vezérek mint mi.
- Az eszembe se jutott! Pedig jó lett volna. - oké, lehet került volna valamennyi pénzbe, de jó lett volna bejárni Európát - Nem, apukámnak és a feleségének van egy virágboltjuk Budapesten, ott dolgoztam. - de nem bántam meg, talán ha Európát jártam volna be, akkor nem jöttem volna rá hogy én növényekkel akarok foglalkozni. Pillangóhatás, nem változtatnám meg az utóbbi négy évet. Igazából, az egész életemet nem változtatnám meg, jó az úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=762222#post762222][b]Juhász Laura - 2019.06.23. 22:27[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Bólogatok, bár igazából nem is tudom, hogy milyen válaszra számítottam. Mondhatni hülye kérdés volt. Még szép, hogy minden érdekli a növényekkel kapcsolatban. Hiába ezt még mindig nem sikerült kinőnöm: a buta kérdéseket és a hirtelen témaváltásokat. Na meg a látszólag teljesen értelmetlen megnyilvánulásokat, legalábbis másoknak értelmetlennek tűnik. Mint most is, Angliával.
- Oh, jaj hát én se voltam még, csak … csak tudom – vonom meg a vállamat kicsit elpirulva zavaromban. Nem most fogok elkezdeni áradozni arról, hogy mennyire érdekelnek a  különféle kultúrák meg minden. Főleg mert egy újabb érdekességet tudok meg a thai írásról.
- Milyen akkor a thai írás? – kérdezem meg enyhén félrebillentett fejjel. A stég körül szerencsére van bőven bot, ha nagyon szeretne tud a homokba firkálni. Már ha megmutatja, ha nem, hát nem. A japán és kínai betűket ismerem, mármint láttam már olyan szövegeket. Elolvasni persze nem tudom őket, de szeretek gyönyörködni bennük.
Bólintok egyet, hiszen én is úgy gondolom, ahogy a fiú mondja. Az egész világ szép, az egész világ csodálatos, fantasztikus, tele lehetőségekkel, tele felfedeznivalókkal.
- Kacsáknál nem tudom, végül is nem falkába meg ilyesmibe laknak – egy kicsit felvonom a szemöldököm a kijelentése hallatán. Nem teljesen igaz, amit mond de értem, hogy mire akar kilyukadni. Mindenesetre nem állom meg, hogy újabb felvilágosítást adjak az állatokról és dolgaikról. Nahát hogy én milyen sokat tudok ezekről?!
- Vannak olyanok, akiknél matriarchátus van, a nőneműk vezetik meg ők a vezérek. Az elefántok például, na meg a hiénák. Ki gondolná, hogy azoknál a röhögő dögevőknél a pasikat csak kihasználják, mi? Az imádkozó sáska se semmi, bár azok ugye nem laknak együtt. Csak épp a hímet elfogyasztják mialatt az utódnemzés zajlik – dobolni kezdek az ujjaimmal a térdemen mialatt beszélek, nem nagyon tudok nyugton ülni. Mellesleg szerintem sem nemhez kötött az, hogy ki a vezéregyéniség, de erre már nem térek vissza.
- Ha végzel a sulival még megteheted. Áh de ahogy hallom a tapasztalatszerzés nem maradt el – mosolyodok el, és szinte már látom a lelki szemeim előtt a virágok között sürgölődő fiút. Illik hozzá az a közeg.
- És, miket szeretsz még csinálni? – teszek fel egy újabb kérdést mialatt az egyik kacsa úgy dönt, hogy megunja a szemlélődő szerepkört, szárnyaival sűrű csapkodásba kezdve végül felreppen a stégre. Egy hangos hápogással megrázza magát, farktollai vidáman billegnek jobbra-balra. Látszik, hogy azon tanakodik kihez menjen oda először egy kis finomságot kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=765636#post765636][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.07.31. 22:26[/b][/url]

- Olyan... betűs, vagy nem tudom. Lehet csak nekem nem tűnik rajzolásnak. Hasonlít a khmer írásra. - köszönjük Cat, ez a magyarázat csodálatos volt. Ne menj tanárnak, nem való neked. És megint magadhoz beszélsz. Fejezd be! Befejeztem, nem beszélek magamhoz. Igazából nem is beszéltem magamhoz, mert nem mondtam ki. Áh mindegy, ezen miért is gondolkodok?
Úgy hallgatom, mintha egy érdekes órán ülnék. Csak sokkal több energiával, mert mégis csak hétvége van. És ez nem kötelező.
- A hiénák cukik, és ezt nem is tudtam! - oké Cat, neked melyik állat nem cuki? Te nem vagy cuki csak, pedig egy macska vagy. Jó, nem vagy igazi macska, csak a szüleid adták neked ezt a becenevet, mert hiányzott nekik a halott macskájuk. Csak nem érzed magadat macskapótléknak? Már csak pár hét volt a születésedig, mikor elpusztult szerencsétlen állat, nem mondhatod hogy biztos csak azért kellettél mert nem volt már a macska. Hű de régen is volt már az! És kezdődik újra ez a magamhoz beszélek, azaz nem beszélek hanem gondolkodok... vagy gondolatban beszélek magamhoz? Az még lehetséges. - Azt hallottam már hogy az imádkozó sáskáknál mik történnek. Nem lennék a helyükben. - szegénykék. Arra kíváncsi lennék, hogy a nőstény mit érezhet miközben megeszi a hímet. De lehet nem érez semmit, vagy nem tudom. A hím egyáltalán tudja mi lesz a sorsa? Vagy talán nem is akarja?
- Hm lehet megteszem, jó ötlet. De ki tudja mit hoz a jövő. - hát nem én, és nem is én vagyok aki tudni akarja. De végül is, izgalmas lehet bejárni Európát, ki kellene próbálni. Csak nem egyedül, úgy nem merem.
- Táncolni, és nagyon régóta táncolok is. - hány éve is? Egy, kettő, három... nem fogom kiszámolni egyesével, régóta. - És te miket szeretsz csinálni? - visszakérdezni szabad, ugye? Hát persze hogy szabad. És megint magamhoz beszélek gondolatban. Hangosan még nem. De csak még nem, egyszer tuti azt is fogok. Vagy nem, ezt nem láthatom. De remélem nem fogok magamban beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=765720#post765720][b]Juhász Laura - 2019.08.01. 21:01[/b][/url]

szombat délelőtt | o

Oké, feljegyzés magamnak: utánanézni a khmer írásnak. Lassan a második otthonom lesz a könyvtár, de komolyan. Mindenesetre elmosolyodva bólintok egyet, miszerint értem, hogy nem értem. Értem, hogy ennél jobban nem tudja elmondani. És azt is, hogy ha választ szeretnék egy kérdésemre, akkor lehet hogy konkrétabban kéne feltennem.
- Bezony, egy tv műsorból tudtam meg én is. Nem is gondoltam volna róluk – árulom el neki, hogy ezt nagyon sokáig én sem tudtam. Az egyáltalán nem látszódik, hogy Cat magához beszélne, vagy magához gondolna. De nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne ám. Én is szoktam, sőt veszekszem is magammal. Néha hangosan is. Jó az úgy.
- Még egy pasit se hallottam, hogy azt mondta volna de jó a pasi imádkozó sáskáknak, úgy cserélnének velük. Bezzeg a kan disznókkal cserélnének – csak folytatom a biológia órát. De őszintén remélem, hogy vagy tudja Cat hogy mire utaltam, vagy nem kérdez vissza. Mert Isten látja lelkem, nem akarok belemenni ennél jobban a témába. Nem is tudom, hogy miért hoztam fel egyáltalán. Mi bajom van nekem de most komolyan?
A nőstény szerintem semmi extrát nem érez, pusztán éhes és teszi azt, ami bele van programozva. A hím tudja-e? Fene se tudja. Ha tudja is sem tudja elkerülni a végzetét. Teszi azt, amit tennie kell. Belehal, de a genetikai kódja öröklődik. Furcsa dolgok ezek. Inkább ne öröklődjön a genetikai kódom, de éljek azzal, akit szeretek. Így a logikus, nem? És már megint: mi a fene van velem?
- Vigyél magaddal azért valakit. Egyedül nem csak, hogy unalmas de veszélyes is bizonyos helyeken – adok neki tanácsot, mintha én annyiszor bejártam volna már Európát hátizsákkal. Mert nem, még egyszer sem. Pusztán mivel érdekel a dolog, így utánajártam már jó pár országnak. És nem csupán a szokásos túristahelyekről olvasgattam.
Táncol? Na ez érdekes. Ó és persze, hogy visszakérdez. Gondolhattam volna, hogy így fog tenni.
- Milyen táncot? Társas vagy ilyen hiphop vagy valami más? Versenyszerűen? Vagy hobbiként? – kérdezek vissza először is, hiszen tényleg érdekel a dolog. Azt nem mondom, hogy tánctanárt keresek, mert nem. Sőt partnert sem, de lehet, hogy hasznos lesz ez az információ. A futás jó dolog, de a mozgást annyira nem fejleszti. Még úgy sem, hogy nem esem már el minden fűcsomóban.
- Én? Hát … olvasni, zongorázni, új helyekre tett kirándulásukról ábrándozni. Öhm, elemi mágiázni. A macskámmal veszekedni – kezdem el sorolni kicsit akadozva. Egy rakás dolgot szeretek csinálni, ilyenkor sosem jut eszembe minden. Nagyjából ezeket szoktam mondani erre a kérdésre, azt hiszem. – Futni nem szeretek úgy különösebben, de futok. És nagyon szeretnék világot látni.