Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Nem lehetne egy nyugodt napom? Csak egyetlen egy, amikor nem kell vizsgáztassak, nincsenek titkos levelek, nincsenek mégtitkosabb bájitalok. Még a motrot is otthon hagytam, hogy esélyem se legyen mondjuk lezuhanni vele. A múltkori után is el kellett vigyem javíttatni Budanekeresdre, mert a faluban nem ért hozzá senki.

Követ, esküszem, hogy követ. Nem vagyok paranoiás, a hangok is azt mondják! De tényleg. Vajon mekkora az esélye, hogy pont a lakás előtti padon ücsörögjön, aztán akkor induljon el sétálni, amikor én is? Gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy lekopjon, s a hosszú úton indultam el a stég fele. De nem vette a lapot. Még mindig itt van, kb száz méterrel mögöttem. Mégis a motorral kellett volna jönnöm. Akkor csak letudom rázni valahogy. Vagy véletlenül elüthetem. Csak egy kicsit? Jó, nem ütném el, de elrepülhetnék messzire és kiélvezhetném nyugodtan a szabadnapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=683929#post683929][b]Krushnic Dimitri - 2017.06.02. 12:05[/b][/url]

Nem lehetne egy nyugodt napom? Csak egyetlen egy, amikor nem kell vizsgáztassak, nincsenek titkos levelek, nincsenek mégtitkosabb bájitalok. Még a motrot is otthon hagytam, hogy esélyem se legyen mondjuk lezuhanni vele. A múltkori után is el kellett vigyem javíttatni Budanekeresdre, mert a faluban nem ért hozzá senki.

Követ, esküszem, hogy követ. Nem vagyok paranoiás, a hangok is azt mondják! De tényleg. Vajon mekkora az esélye, hogy pont a lakás előtti padon ücsörögjön, aztán akkor induljon el sétálni, amikor én is? Gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy lekopjon, s a hosszú úton indultam el a stég fele. De nem vette a lapot. Még mindig itt van, kb száz méterrel mögöttem. Mégis a motorral kellett volna jönnöm. Akkor csak letudom rázni valahogy. Vagy véletlenül elüthetem. Csak egy kicsit? Jó, nem ütném el, de elrepülhetnék messzire és kiélvezhetném nyugodtan a szabadnapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=684540#post684540][b]Draskovits Amélia Léda - 2017.06.07. 20:04[/b][/url]

Szinte már röhögök. Na jó, annyira feltűnően azért nem nevetem ki az előttem sétálót - loholót -, de elég erősen kuncogok már a helyzet abszurditásán.
Menekül, én mondom, hogy már szinte menekül. Nem tudom mire vélni a dolgot, hiszen teljesen véletlenül láttam meg a faluban, és hirtelen ötlettől vezérelve indultam meg utána, hogy beérve őt elbeszélgessünk a kurzusáról, amit majd fel szeretnék venni az egyetemen. De amióta elindultam és észrevett, rákapcsolt a tempóra elég rendesen, és ahogy nézem, még a hosszabb utat is választotta... isten tudja hova. Miért ide jött?
Mindenesetre ez a szituáció egészen szórakoztat, és jelenleg amúgy sem lenne ennél érdekesebb dolgom, minthogy az őrületbe kergessek egy amúgy igazán helyes tanárt... Szívesen kergetném máshogy is, de az ízlésemnek talán túl flúgos, már a jelek alapján.
A móka ellenére azért már egy kicsit kezd sok lenni ez a túra, és tényleg szeretném megtudni, érdemes-e végigszo... végigülni az óráit, avagy sem, így megszaporázom a lépteimet, hogy csökkentsem a távolságot és mellé érjek. Már, ha hagyja, természetesen, és el nem rohan, mint egy ijedt nyúl. Bár nem hiszem, hogyha a stégre jött, el tudna vagy akarna menekülni bármi elől is, saját magát zárja csapdába - hacsak vízbe nem fojt. Ugye nem fojt vízbe? ...
- Igazán értékelem ezt a rögtönzött idegenvezetést, de legközelebb egy kávémeghívást szívesebben fogadnék - szólok azért utána, hogy ezzel is megállásra késztessem. Mindegy, előbb vagy utóbb úgyis megtörténik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=685898#post685898][b]Krushnic Dimitri - 2017.06.16. 12:37[/b][/url]

Annyira csak nem vagyok paranoiás. Az nem paranoia, ha tényleg követnek! Az csak helyes helyzetfelismerés. És egy adag egészséges életösztön. Már lassan nincs hova menni, úgyhogy leveszek a tempóból s hagyom, hogy beérjen. Ha akar. Lehet, hogy most fog visszafordulni. Reménykedni szabad. De aztán csak jön tovább utánam és még hozzám is szól.
- Az idegenvezetőknek szoktak szólni előre, hogy igénylik a szolgáltatásaikat - szólok vissza, miközben megfordulok, hogy ne a hátamnak beszéljen, én meg ne előre a tóban úszó kacsáknak.
- Miért jöttél... pont erre? - nem szoktam sokat kerülgetni a kényes kérdéseket. De azért kedves vagyok és nem azt kérdeztem, hogy miért követ, hanem csak... miért jön utánam. Vagy legalábbis a stég fele pont akkor, amikor én is arra tartottam. Persze, ez ettől függetlenül követésnek minősül, de nem számít. Enyhe szemantika különbség.