Edzés

Nyestével megbeszéltük, hogy elengedi a cikeszt, nekem pedig el kell kapnom, ez így teljesen megfelelő feladatnak tűnt számomra. Felrepültem a kezdőpozícióba, majd miután a cikesz kiszabadult, lázasan próbáltam követni az útját. Rögtön utána indultam, bár ez nem volt szokásom. Meccseken ugyanis az volt a taktikám, hogy elsősorban az ellenfél fogóját figyeltem, mert ők jóval tapasztaltabbak voltak nálam. Úgy véltem a tudáskülönbség miatt nem sokat érnék azzal, ha csak magamra és a cikeszre koncentrálnék. De most a gyakorlás volt a cél, a hiányosságaim fejlesztése, ezért nyugodtan kipróbálhattam valami újat, ami most azt jelentette, hogy kifulladásig üldözni fogom a cikeszt, és remélhetőleg el is kapom. Ellenfél és gurkók hiányában persze könnyebb dolgom volt, azonban a kitartásomat így sokkal jobban próbára tehettem, és ezen a téren alaposan rám is fért a gyakorlás. A tőlem telhető legnagyobb sebességre igyekeztem kapcsolni, olyannyira, hogy az egyensúlyérzékem határait is feszegessem. Számomra erről szólt egy edzés, hogy megismerjem és feszegessem a képességeim határait, úgy gondoltam, hogy ez a fejlődés záloga. Ilyenkor talán bátrabban is kockáztattam, mint meccseken, nem nyomott annyira a tét súlya.