Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egyre jobban és jobban közeledünk a kislánnyal a célunkhoz: az Eridon toronyhoz. Már ha a pirosak toronyban laknak, ami azt illeti, sosem voltam teljesen tisztában a házak lakhelyével. Az egyetlen fontos dolog számomra az volt, hogy az alagsor a mi területünk részét képezte, teljes egészében, és bár néha-néha megfordultak lent más házbéli diákok is - mint például ma este a kislány -, zömében mi tartózkodtunk ott, hiszen a légkör is éppen nekünk kedvezett: komor falak, sötétség, rideg és hosszú folyosók. Az egész olyan rellonos volt, tökéletesen tükrözte a belső lelki világunkat.
Csak vállat vonok a kifakadására, olyan, mint egy kis méregzsák. Alapból nyilvánvaló volt számomra, hogy Kornél miatt vállalta be az alagsor meglátogatását, most pedig még tagadni is akarta, hogy bármit is érezne iránta. Valamilyen szinten röhejes volt, de egészen aranyos, és gyermeki. Ez is mutatta, hogy mennyire nem ebbe a légkörbe való még a kislány.
- Csak szeretnék minél előbb visszamenni az alagsorba. - Nem volt teher Ashley társasága, vagy legalábbis nem akkora, mint amekkorára számítottam, ennek ellenére voltak más terveim is a mai estére, nem szándékoztam az egészet egy kis eridonos kísérgetésével tölteni. Alapból csak azért ajánlottam fel a társaságomat erre az útra, mert nem szeretném darabokban végezni, nem pedig azért, mert kedvemre lett volna a dolog.
- És? - rántom meg a vállamat, ahogy a törpe közli velem az aggodalmát. Nem túl sűrűn járok erre, éppen a festmények miatt, ugyanakkor számomra nem újdonság, hogy valótlant állítsanak rólam. Megesik, egyes diákoknak ez a szükséges napi szórakozásuk, és a banyával sem volt más a helyzet. Nem érdekelt, hogy kinek mit terjeszt majd - egyáltalán mit tudna? -, mostanában már szinte senki sem hiszi el egy szavát sem. Okkal. A banya megszólalására egy lekezelő vigyor kúszik az arcomra, és a megtorpanó Ashley-t tovább húzom a folyosón, hogy minél előbb az Eridon toronynál legyünk.
- Komolyan? Ennél azért erősebbre számítottam - szólók oda a vállam felett a banyának. Pedofíliával meggyanúsítani még neki is gyenge húzás, ennyire hülye nem lennék, és szerintem bárki meghallaná a "hírt", csak röhögne rajta. Nevetséges, ami ebben az iskolában folyik, komolyan mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen annyi kedvem volt a bálozósdihoz, mint arra előzetesen számítottam. Számtalanszor megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak nem megyek el, nem ismertem annyira a kislányt, hogy létszükségletűnek tűnjön az ígéretem betartása, ugyanakkor motivált az egyesség rá eső fele. És mindazért cserébe csak néhány órát kellett kibírnom, meg táncolnom vele egyet a nagyteremben néhány reflektorfényre vágyó diák előtt. Igazán nem tűnt nagy dolognak az egész, főként számba véve az én állapotomat, és, hogy miért is egyeztem bele az egészbe alapból.
Nem vittem túlzásba az egész felkészülést, vagy akár az öltözködést, de természetesen azért az illemhez tartottam magamat. Hiába gyűlöltem mindig is az alkalmi ruhákat, most kénytelen voltam fehér inget húzni fekete öltönnyel és egy szintén fekete csokornyakkendővel, és legnagyobb sajnálatomra még a dzsekimet is hanyagolnom kellett - bár az új közel sem nőtt annyira hozzám, mint amit az Opheliánál töltött este előtt hagytam el, azaz szakítottak le rólam. Az élmény még friss volt bennem, szinte éreztem a testemen lévő - már régen begyógyult - vágásokat. Akkor egy hajszálon múlt, hogy egyáltalán életben maradtam, és bár azóta igyekeztem óvatosabb lenni, alkalmanként a veszély még mindig megtalált, bár ezek a sebek nagy szerencsére nem látható helyen voltak. Nem hiányzott volna, hogy mindenki a sérüléseimen legeltesse a szemét, mialatt Andinével lefutjuk a tiszteletköröket, és letáncoljuk azt a csodálatos táncot. Abban márpedig biztos voltam, hogy nem kevés pillantást fogunk magunkra vonzani, na meg, hogy nem kevés pletykának a tárgyát fogjuk képezni a következő hetekben.
Nem sietek el semmit, jócskán a bál kezdete után lépek csak be a terembe, a rengeteg ember látványára ismét elgondolkodok rajta, hogy feltétlenül szükséges-e bemennem. Sajnálatos módon azonban, még mielőtt hátat fordíthatnék az egész felfordulásnak, megpillantom Andinét. Késő bánat. Furcsán rendezett hajamba csak megszokásból túrok bele, már most kezd túlzottan sok lenni a cicoma - és még éppen csak beléptem a terembe. A lány valószínűleg még nem látott meg engem, így észrevétlenül lépek a háta mögé, és szólalok meg, szinte a fülébe suttogva.
- Csak nem engem keresel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igyekszek nem a körülöttünk sűrűsödő tömegre koncentrálni. Még nem vagyok egészen öt perce a teremben, de már rám tör a tömegiszony érzése, és szinte vágyakozva gondolok a sötét és néptelen alagsori folyosórendszerre. Most már nem akarok visszafordulni - azaz, ha szeretném is, nem tehetem meg, túlságosan sokan láttak. Egyedül azt remélem, hogy ezért a szenvedésért cserébe olyan élményben lesz részem, ami után azt mondhatom: megérte. Nem érdekelnek a mindenhol ácsorgó és viháncoló kislányok, azonnal Andinét indulok el megkeresni. Minél előbb túl vagyunk a táncon meg az egész magamutogatáson, annál előbb hagyhatjuk itt az egész marhaságot és kezdődhet a dolog számomra érdekesebb fele.
Viszonylag gyorsan meg is találom a tömegben, közben felfedezek néhány ismerős arcot. Vandának már csak a megegyezésünk miatt sem jut eszembe köszönni, nem kell felhívnunk magunkra a figyelmet, látom Opheliát is a lovagjával, aki minden bizonnyal a barátja lehet... jó nekik. Nem tudom, hogy egyesek hogyan bírják ki egyetlen ember mellett hosszú időn keresztül, én ahányszor ilyennel próbálkoztam, szinte gúzsba kötött az összes kötelesség és kötöttség. A mostani életformám viszont éppen megfelelő, az pedig már nem az én problémám, hogy egyeseknek nem tetszik.
- Én csak jó megoldás lehetek - villatok rá egy vigyort, amit mostanában különösen ritkán lehet látni az arcomon. Nem fordítok különösebb figyelmet a körülöttünk állókra, gondolom a nagy része kislány, akiknek a következő napjait a rólunk való pletyka fogja kitölteni. Egészségükre. Hozzászoktam már, Andinének pedig nyilvánvalóan ez volt a célja a meghívásommal, és feltételezem, hogy őt sem zavarja különösebben.
- Csinos vagy. - Legalábbis azt hiszem. Igazából semmit sem konyítok a lányos dolgokhoz, meg a ruhákhoz. Persze a tramplikat tehetségesen ki tudom szúrni, és messziről elkerülni, de ezen felül nem tudnám megmondani a kék különböző árnyalatai közötti különbséget, vagy a cipősarkak káros hatásairól sem tudnék kiselőadást tartani. De hát nem is ezért vagyok most itt, az egyetlen feladatom, hogy jól nézzek ki, és eltáncoljak vele egy keringőt.
- Nagyjából mindenki, aki pár nélkül jött ma ide... meg aki párral. - Az arcomon egy egoista félmosoly ül, tisztában vagyok a saját tulajdonságaimmal, meg persze a rajongótáborommal, akik sokszor inkább tehernek tűnnek, mint kellemesnek. Jól tudom, hogy mi a terve a mozdulataival, én aztán semmi jónak nem vagyok az elrontója, így egyik kezemet a derekára helyezem, másikat pedig egy kicsit lejjebb, és valamivel közelebb húzom magamhoz. Ha már műsort adunk nekik, akkor legyen teljes a látvány.
- Akár ihatunk is. A tánc után nem hinném, hogy lesz rá lehetőségünk. - Kézen fogom, és a bár felé kezdem húzni a tömegben. Nem kell megmagyaráznom a szavaimat, úgy gondolom, hogy pontosan tudja, hogyan értem őket.