Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez az egész bálos dolog engem annyira nem tud érdekelni, de aztán még egy kis kiruccanás közepette eldöntöm, hogy nem veszíthetek vele semmit, így talán el kellene mennem. Éppen ezért sietek is vissza szobámba, valami ruhát keresni rögtön, és szerencsémre viszonylag gyorsan meg is találom azt, ami alkalomhoz illő meg még tetszik is. A hajammal nem babrálok sokat, ahhoz nagy és dús, hogy most valami művészit alkossak vele, így nemes egyszerűséggel megfésülöm, és hátul összekötöm, elég lazán. A tűsarkú természetes, és ahogy elindulok csak remélni tudom, hogy nem lesznek a járásommal problémák.
Elég nagy út, amit meg kell tennem, végül is a házam a keleti szárnyban található, a nagyterem a nyugatiban, ennyi biztossá vált már most az ittlétem során, ezt tudom száz százalékra. Sokáig ugyan nem tart, bár egyedül vagyok, és így gondolataim is jócskán elkalandoznak, ténylegesen csak a másik szárnyba átérve mondhatom, hogy itt vagyok lelkiekben is a jelenben, ahogyan a házvezető-helyettesünket, Kőszegi professzort észreveszem. Megjelenéséből és menetirányából azonnal le tudom szűrni, hogy a bálra készül, na meg eszembe jut az is, hogy tanár, tehát ez természetes.
- Szép estét Tanár úr!
Ez már abszolúte természetes, a köszönés, nem is ragoznám tovább, én mindenkinek köszönök, csak a nagy tömegeknek vagy csoportoknak nem, ahogy a diákok gyülekezni szoktak. Az nálam valahogy... na szóval nem, és kész.
- Ha jól látom Ön is a bálra igyekszik...
Muszáj megjegyeznem a felismerésemet, csak úgy mellékesen is, igaz, én sem tudom miért teszem. Azért ettől függetlenül haladhatunk ténylegesen a rendezvény színhelye felé, és ha már én így kezdeményeztem a beszélgetést, akkor most várom, mit reagál rá a tanerő. Valljuk be, azért nem egy gyakori jelenségnek számító momentum, amit csinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy látszik mégsem leszek egyedül, bár eredetileg mintha azt terveztem volna, így viszont azért mégis jobb.
- Örömmel.
Természetes, hogy igent mondok. Elsőképpen, hogy reflexből nem utasítok vissza semmit és senkit, meg tényleg semmi okom nem is lenne ellenkezni.
- Igazán jól van, ahogy észrevettem. És a Tanár úr mostanság hogy van?
Mit is mondhatnék, hát persze, hogy jól van. Ezzel az igazat is mondom, meg más esetben sem traktálnám ilyen dolgokkal. Mindenesetre mosolygok csak ki magamból, ahogy a nagyteremhez érünk elég gyorsan, és persze be is megyünk, de nem ám a levita asztalához indulok innen, hanem Kőszegi professzor mellett maradok, ha már őt legalább ismerem. Vannak itt még páran a falnál állva, most csatlakozunk hozzájuk ide elvonulva, én speciel csak csendben hallgatom a beszédeket, és mikor szükséges tapsolok.
- Nem igazán ismerem egyiket se, így mindenkinek egyaránt. Bár azt a szőke levitás fiút már láttam, meg látásból páran rémlenek még, de még nagyon új vagyok itt ehhez.
Kicsit talán bővebben válaszolok, de indokolva mindent szépen. Tényleg olyan ez most nekem, mint egy gólyának. A legfelsőbb évfolyamokról ha maradtak itt páran, na ők talán azok, akiket még megismernék, de erre a Tusára csak negyedikis jelentkeztek. Nem meglepő végülis, inkább ők azok, akik bizonyítani akarnak és a dicsőségre jobban vágynak.
- Maga szurkol valakinek?
Annyit én most eldöntöttem, hogy enni nem fogok, azt már elintéztem kicsivel korábban. Nekem ez későn van, nagyon odafigyelek az ilyenekre, mint mindenre úgy általánosságban. Ezért nem ülök le most a kékekhez vacsizni és trécselni részben, de majd meglátjuk a tanerő mit szeretne, ő hogyan gondolja, mert ha kell, akkor megyek. Nem feltétlen szeretnék, és ez is csak egy lehetőség, addig pedig vigyorgok csak saz emberekre. Mindenkire, de leginkább a külföldiek felé tekintgetek egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valahogy gondoltam is, hogy konkrétan kérdésemre nem fog nyilatkozni, mert talán tényleg nem is tudna a professzor választani. Valóban a mezőny elég nagy része kék, és ez persze jó, sok embernek kell egyszerre szurkolni, nagyobb az esély, hogy levitás győz, meg a hasonlók.
Én csak csendben figyelek egy darabig még, ehhez nincs mit hozzáfűznöm, mosolygok és kész, majd azt veszem észre csupán, ahogy a kezembe nyom egy muffint lényegében.
- Oh, köszönöm.
Ezerwattos vigyor a feltételezésre jutalmul, majd bizonyításképp meg is kóstolom rögtön, hogy valóban olyan finom-e. Nem kételkedek a kezdetektől fogva sem, de miután érzem íz ízét már biztos vagyok benne.
- Valóban, szerintem is a legjobb.
Olyan nagyon bőven nem nyilatkozom, csak kifejezem az egyetértésemet, majd a kérdések sorára próbálok magamban először valami érthetőt, és ami a legfontosabb: nem hülyeségnek hangzó összetett választ megfogalmazni.
- Remekül, azaz, megy... Itt nincs mágiatörténész szak, így ezt választottam tanárin, és a jogi asszisztensit. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. Szerencsémre nem vagyok lemaradva, annyit nem kell pótolnom, de azért nagyon furcsa. Nem csak ilyen szempontból, de a hely meg az emberek is. Néhány tanár maradt csak meg, és akiket még régebbről ismerek nem tudom itt vannak-e. De majd hozzászokom. Vivi a nővérem, pár perccel előttem született. Próbálom vele tartani a kapcsolatot, folyamatosan levelezni, állítólag jól van, és minden szuper ott is. Ja, és Riri... ő is szuperül van, kis energiabomba, tényleg. Örül, hogy itt vagyok, de csak úgy egyébként is elképesztően aranyos.
Azt hiszem eléggé tömör lett ezen beszámolóm, de hát nem baj, nálam ez kifejezetten pozitív és előnyös dolog. Sokan nem szerethetik, ha valaki csak beszél és beszél, de nem tud ez most engem foglalkoztatni, mert ha szeretnék, én úgy is fecsegni fogok. Már nem ritka dolog, szerencsére.
- A Tanár úr hogy van mostanság?
Megismétlem előző, azaz nem is tudom mikor feltett kérdésemet, de nem is probléma. Tényleg érdekel ám, nem csak úgy megszokásból kérdem meg. Örülök, hogy van még olyan, akit ismerek, akivel tudok beszélgetni, és még ha tanár is, nem baj, ne fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mostanában, azaz talán két hete még az eddiginél is sokkal boldogabb vagyok. Azt hittem nem lehet fokozni, de rá kellett jönnöm, hogy mégis. Talán egy lány életében a legszebb pillanatok közül most átélhettem egyet, és ez azt jelenti, hogy nemsokára jön a következő is. Bár ez rajtunk áll, és még meg kell beszélnünk, mikorra is szeretnénk az esküvőt. Ifens olyan szép lánykérést hozott össze nekem, hogy könnyekig hatott, és ennél tökéletesebbet nem is kívánhattam volna. Persze, hogy igent mondtam, hiszen szeretem, sőt. Imádom, nem tudnék nélküle élni. Ez pedig azt jelenti, hogy Vele fogok élni. Tudom, mi is leköltözünk a faluba családostól, és így is elég sokat vagyok Nála, amikor éppen olyanom van, de ha már összeházasodunk, akkor egyértelmű, hogy mellette élek majd, ott, és Vele. Ez azonban nem vonja el a figyelmemet a tanulásról, csak mindent sokkal lelkesebben csinálok. Nekem ez most sokból nem áll, a mágiatörténészetet imádom, nemhiába vagyok mágiatörténet tanár szakon. Egészen kicsi koromtól kezdve ez a mások számára borzasztóan unalmas téma vonz, de nekem a zene és Jeff mellett ez a harmadik lételemem. Erre szükségem van, nem bírnám ki nélküle sokáig. Most viszont nagyon úgy érzem, hogy hiányzik valami, méghozzá egy könyvem, a távolkeleti mágiatörténeti.. valami. Szóval a lényeg meg van, a messzi keleti mágiatörténészeti feltárások, kutatások listája van benne, meg persze mindegyik összefoglalva valamelyest, és erre nekem most égető szükségem lenne. Igaz, hogy megvan valahol egybe, de mire abban megtalálnám, ami érdekel... Sok idő lenne. Így mivel nem áll birtokomban, az egyetlen megoldás a könyvtár, így miután kicsit összeszedtem magam már indulok is. Régen is ide jártam, most is itt vagyok már néhány hónapja, elég jól tudom, hogy mit merre van, így nagyon az útra nem kell figyelnem. Kis idő múlva már a faajtóval találom szembe magam, belépve pedig biccentéssel köszönök, és nagyjából ennyivel le is tudom a dolgot teljes mértékben, hogy aztán indulhassak is arra, amerre legutóbb is az ilyen témájú könyveket megtaláltam. Az az én szent helyem. A könyvespolchoz odalépve szememet és mutatóujjamat egyszerre, mégis más irányba és másra figyelve futtatom a könyvek gerincén, míg meg nem akad egy jó vastag példányon. Keleti Mágiatörténeti kalauz. Valami ilyesmi rémlett, de megvan, így rögtön le is kapom a helyéről, majd fellapozva indulok el arra, amerre úgy gondolom, hogy a fotelok vannak. Innen nincs messze, sőt. Nagyjából itt is vagyok, és mivel már nagyba bújom a sorokat azt sem veszem észre, hogy egy ilyen ülőalkalmatosságon majdnem átesek.
- Ooh, bocsi. Fájt? Vagy csak ebbe rúgtam bele?
Én tényleg nem akarom bántani, vagy akár csak zavarni is, csak egy kicsit elbambultam, van ilyen is, már nem lehet vele mit kezdeni.
- Egyébként Violetta vagyok. Téged hogy hívnak? Olyan sűrűn még nem láttalak errefelé...
Csak az igazat mondom, bár lehet az én figyelmemet kerülte el. Sokszor elbambulok vagy csak gondolkozok, és már a jövőt tervezgetem, miképp és hogyan lesznek a dolgok. Ezt persze nem tudom én ennyivel meghatározni, de mégis olyan jó érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hát ezt nem épp így képzeltem, legalábbis a megismerkedés első pillanatait. Sokkal inkább el tudtam volna képzelni valami egyszerűt, hogy leülök, aztán köszönök, de hogy majdnem átesek rajta... nem is én lennék.
- Igen, egyben vagyok, minden oké.
Halovány félmosolyom azért megjelenik, de nem tudom még hogyan áll hozzám, elutasító lesz-e ezentúl vagy sem, bár majd kiderül. Én mindenkinek megadom az esélyt, van ez a tulajdonságom, de a naivitásból kezdek kinőni. A lelkesedés viszont marad, túlzó kedvességgel.
- Szép a neved.
Igen, tényleg tetszik a neve, és annak is örülök, hogy a kézfogást elfogadja. Nagyon alapvető dolog, de mégis jó, mert rögtön néhány dolgot le tud szűrni az ember. Ha már elfogadja a kézfogást, az valami jót sejtet, ha pedig nem, akkor erőteljesen azt üzeni, hogy békén kéne hagyni. Olyannal is találkoztam már, de akkor vele el tudok majd beszélgetni.
- Értem. Én is másik suliból jöttem, de csak vissza, és már néhány hónapja.
Azt nem tudom miért, de fontosnak tartom megjegyezni, mert azt is különösen szeretem, ha az emberekkel van bármi közös is. Csak egy apróság, és ok nélkül örülök. Olyan vagyok néha mint egy kisgyerek. Egy felnőtt kisgyerek.
A másik fotelra pillant, amiből rögtön rájövök, hogy burkoltan így ajánlja fel, hogy foglaljak helyet, én pedig így is teszek. Csak most nézek egy kicsit körbe, és a könyv, amit korábban az asztalra rakott feltűnik.
- Rómeó és Júlia? Gondolom eléggé bejöhet. Én csak egyszer olvastam. Tetszett, de nem az én stílusom.
A véleményemet is meg kell osztanom vele. Nem tudom majd mit reagál rá, de ha már úgy döntött, hogy elfogad engem beszélgetőtársnak, akkor ezt elmondom. Ha érdekli, akkor majd azt is tudatom vele, hogy mi is az én stílusom, az én világom. De egyelőre ő érdekelne, mit szeret, mit nem. Érdeklődő tekintetem talán egy kis utalás neki erre.