És a nyakam ráteszem, hogy ezt direkt csinálta. Teljesen lesújtva nézem a padlómon árválkodó ruhadarabot, és azon tanakodok, hogy kesztyűvel vegyem fel, vagy hívjam egyből az ANTSZ-t, vagy mi legyen. Hozzáteszem, ilyenben nekem még sose volt részem, pedig laktam együtt pasival, bő két éven keresztül. Mondjuk arra meg már nem is akarok emlékezni.
Érzem, hogy a halántékomon dagadni kezd az ér, mert nem akarok belegondolni, mit művelhetett még itt, szóval kesztyűt húzok, és nem érdekel, mennyien néznek rám furcsán az utamon, de akkor is a kastélyba veszem az irányt, hogy a fejébe húzhassam.
Hálaégnek sokáig nem is kell keresnem, nyilván pont a vacsoraidő vége van, és készül lemenni, és hát... nincs egyedül. Pár rellonos még csatlakozik hozzá, ez pedig nekem egy tökéletes alkalom.
- Bocs bocs - lökök arrébb két nyurga srácot, hogy aztán angyali mosollyal az arcomon, a kis görcs elé kerüljek.
- Képzeld, épp az Ispotályban voltam látogatóban, mikor találkoztam a barátoddal... ezt küldi, meg egy üzit. Sajnos ne várd mostanság vissza a kastélyba, pár hete kiderült, hogy Aidses - szomorúságot mímelve nyújtom át neki azt, amit ott hagyott nálam, és hat. Nem tudom, az itteniek közül, mennyit sikerült befűznie, de az biztos, ebben a pillanatban nem kevés ütő megállt, és elégedettséggel tölt el, hogy a többi nyúlvány hátrálni kezd, majd úgy dönt, inkább a társuk nélkül folytatják útjukat.
- Mondtam, hogy takaríts ki - ezt már normális hangon közlöm vele, még a vállam is megvonom. Persze, miután meggyőződtem arról, senki nem fogja hallani, hogy nálam aludt.