Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az egyik szobatársa már napokkal ezelőtt rászólt, hogy takarodjon kifelé a növényeivel, különben belőle fog visongó mandragórát varázsolni, ha még egyszer paprikát mer nevelni cserépben. Nem egészen értette a másik frusztráltságát, hisz ezek a növények nem ártottak semmit, és különösképp illat se volt olyan, ami zavarhatta volna a másikat. Ennek ellenére szerzett egy rekeszt, de csak most vitte rá a lélek, meg a kedv, hogy átültesse a növényeit. Be is pakolta a kosárba a paprikákat, párosult hozzá néhány koktélparadicsom is, némelyiken már szépen beért kis paradicsomok is himbálóztak. Eszébe is jutott, hogy talán kifelé menet tesz majd egy kanyart a nagyterem irányába, s ott okoz meglepetést, odakészíti a finom, friss paradicsomokat az eridonosok asztalához, úgy nagyjából olyan helyre, hogy Korinak elérhető legyen. Meg persze tenne néhányat a levitásokéra is, hisz mégis ott ülnek Zalánék. Szóval sietősen szedte lefelé lábait kantáros nadrágjában, tornacipőben és hófehér ingjében, de az utolsó pár lépcsőfoknál hangokra lett figyelmes, ezek elterelték a figyelmét, így az utolsó előttinél rosszul lépve elveszítette egyensúlyát, és szó szerint zuhant egy nagyot. A kosár kirepült a kezéből, ő meg pofára esett, szétnyúlt tagokkal valahol Kakasi professzorasszonyság előtt, kosara úgyszint valahol a folyosón landolt, melyből gurultak szanaszét a paradicsomok és a paprikatövek.
- Aúú - nyögött fel, s csak ezután vette észre oldalra fordított fejjel, hogy itt kicsit nagyobb a tömeg annál, mint amennyire számított. - Baszki, akarom mondani hoppá...Kori? Szia..sztok - Zalán is ott volt, meg a háztársa, Julián is, és még rengeteg eridonos. Hanyatt vergődve pedig magát Kakasi tanárnőt látta , teljes testközelből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sajgott minden csontja, de leginkább a szégyen az, mely vörösre festette arcát és fejfájást gerjesztett a kemény kobakban. Egyesek röhögtek rajta, a tanárnő hosszú botja, és szódásszifonhoz emlékeztető szemüvege megijesztette, soha ennyire közel még nem került tanárhoz, legfeljebb rémálmaiban. A helyzettől azonban annyira lefagyott, hogy még mozdulni se bírt, Arabella majd fociként kezelte, Kornélia pedig...nos, csak úgy átlépett rajta és elsietett. Talán ez esett neki a legrosszabbul, a lány még csak kezét se nyújtotta, hogy felsegítse, netán megkérdezze, hogy van. Ez tényleg élete legnagyobb rémálma volt, s már az sem érdekelte, hogy egyesek rajta röhögnek.
Már csak akkor mozdult, amikor megérezte Zalán segítő szándékát, neki köszönhetően tudott felkászálódni a földről, meg persze Kornélnak hála.
- Köszi - nyögte mindkét srácnak, zavartan és sietve kapkodta össze kosarába a kigurult paradicsomokat, egyet óvatosan húzott el Kakasi tanárnő lába közül, majd félve pislogott fel rá. - El...nézést - még jobban vörösödött a feje, aztán felegyenesedve, sietve szedte a lábát, hogy eltűnjön, és maga mögött hagyja a folyosót.